Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-03 / 44. szám

364 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 jyjius 11 nagy ravaszul nem nevezett meg a Presse, de azért mindenki tudja, hogy melyik. Egy memorandum, két memorandum, száz memorandum. Alig ismertette a Presse azt a szenzációs ós azt a „bizonyos csoport"-ot ilyen kellemetlen helyzetbe hozó memorandumot: már megszólalt Móray-Horváth is, a nagy tervező, a memorandumok hőse is. Móray-Horváth uram volt az, aki a darabont uralom idején egyre-másra gyártotta a kibontakozási programmokat. És ügyes ember. Mindig fején találja a szöget. A koalíciós állapotok előidézésében tényleg nagy része volt. Kapott is érte szép kis jutalmat utazási ösztöndíj cimén. Most megint előállott egy memorandummal, melynek egyik példánya már a király asztalán van, másik példányában pedig Kossuth Ferenc gyönyörködik, — ha ugyan gyönyörködik. A nagy kibontakozó mindenekelőtt az általános választójog megvalósítását tartja leghelyesebbnek a kibontakozás alapjául. Arra az időre, még általános választójog alapján kialakuló nemzeti képviselet nincsen: átmeneti kormányt sürget, melynek egyedüli és legfőbb kötelessége a választói reform megalkotása lenne. Ez az átmeneti kormány függetlenségi párti miniszterekből és három, a korona által meghatározandó és egyik politikai párthoz sem tartozó miniszterből alakíttatnék meg, ez utóbbiakhoz számítva a pénz- ós belügyek vezetését, fennhagyva, hogy az összes politikai államtitkári állások függetlenségiekkel, a főispáni állások pedig a belügyminiszter előterjesztésére s a miniszterek többségének határozatára töltessenek be. A miniszterelnök személyére nézve a függetlenségi miniszterek hozzájárulása szükséges. Ez volna Móray-Horváth memorandumának gerince saját nyilatkozata szerint. Ujabb konc a rágódásra. Ha nem is megy keresztül, arra mindenesetre jó, hogy mégis ajánl valamelyes módozatot, még pedig részletekbe is bocsátkozó módozatot a válság megoldására, nemcsak általánosságban beszél. Meg van tehát az alap, amelyet még hányhatnakvethetnek a politikusok. A lapok unalmas politikai rovatai pedig egy érdekességgel gazdagodtak, ami nagyon jó ebben az uborka-korszakban . . . A csabai ág. ev. egyház köréből. Izgalmas presbiteriumi ülés. A békéscsabai ág. ev. egyház presbitériuma kedden délelőtt ismét közgyűlést tartott, melynek legfontosabb tárgyai voltak a főgimnáziumi bizottság által az állammal kötendő, az intézet évi segélyezésére vonatkozó szerződós bemutatása, az ev. püspök fogadtatására teendő intézkedés, továbbá az egyházi szabályrendelet módosítása. Ez utóbbi egyik szakasza hosszabb és szenvedelmesebb vitára adott alkalmat. . Az ülésről tudósításunk a következő: Az elnöklő Szeberényi Lajos igazgató-lelkész bemutatta a Rudolffőgimnázium évi államsególyezósóre vonatkozó, az állammal kötendő szerződést, mely szerint az állam az eddigi évi 32 ezer korona segélyt 38 ezer koronára emeli föl s kérte annak névszerinti szavazással való jóváhagyását. — Az egyháztanács szavazással egyhangúlag elfogadta. Mint már emiitettük, a Rudolf-főgimnázium ez évi érettségi vizsgáján az egyház részéről jelen óhajt lenni a bányakerület ev. püspöke, dr. S c h o 11 z Gusztáv, ki e hó 21-én érkezik, ha esetleg akadályozva nem lenne. Az egyháztanács a püspököt Csabára jövetele első alkalmából komoly ünnepélyességgel óhajtja fogadni s nagyobb bizottságot küldött ki az igazgató-lelkész elnöklete alatt. A bizottság tagjai a lelkészi, tanári ós tanítói kar, továbbá Kovács Sz. Ádám bíró, Seiler Gyula, Sajben Mátyás, Kitka György, Badics Elek, Zsíros András, Áchim L

v András, Uhrin Pál, Yandlik Mátyás, Áchim Tamás, Patay Zs. András, Griecs T. György gondnok, továbbá az egyházi elöljáróság. (Szerdán reggel érkezett C s e p r e g i György espereslelkészhez a püspök azon értesítése, hogy nem jöhet Csabára ez alkalommal, hanem esetleg az ősszel; egyben megbizta az érettségi vizsgán való elnökléssel.) A csak egy év előtt alkotott, illetve felsőbb hatóságilag jóváhagyott egyházi szabályrendelet módosítása szükségessé vált. Az egyház elnöksége a módosítás megejtósére bizottságot kért küldeni, hogy azt, a szabályrendelet 5-ik §-ának érintetlen hagyásával, eszközölje. Ez az 5-ik §-us pedig arról intézkedik, hogy azon egyháztag, ki egyházi adójával hátrálékban van, mig hátrálékát meg nem fizette, szavazati jogot nem gyakorolhat. E paragrafus felett szenvedelmes vita indult meg. Az egyházfelügyelői állástól elesett „népvezér" jogfosztást lát az intézkedésben. A szavazati jogot mindenkinek megadni kívánja, mert ellenesetben a hívek nagyrósze kilép az ev. egyház kebeléből. Korén Pál lelkész a törvény alapján állva kifejtette, hogy az egyházi alkotmány oly intézkedést nem tartalmaz, mint az egyház által alkotott szabályrendelet; a szabályrendeletet pedig a törvény fölé helyezni nem lehet. Szeberényi Lajos annak meghagyását kívánja, vagy esetleg oly módosítást, hogy csak azok nem gyakorolhatják szavazati jogukat, kik három éven tul vannak hátrálékban egyházi adójukkal. Seiler Gyula az 5-ik §-ust jelenlegi szövegezésében kéri meghagyni. Mindenki teljesítse egyformán kötelességét s akkor egyforma jogokat gyakorolhat. A „nópvezér" folyton puffogtatja, hogy igy, meg ugy ki fognak lépni. Nem szabad sajnálni azokat, kik őseik vallását elhagyják, legalább tisztább lesz a levegő. Szavazással döntöttek végre. A kérdéses §-us eddigi szövegezésben való meghagyása mellett 52-en, törlése mellett 7-en szavaztak. Az egyházi szabályrendeletet módosító bizottságba be választattak: a lelkészi kar, a gondnoki hivatal, továbbá Kovács Sz. Ádám, Bukovszky János, dr. Daxer György, dr. Zsilinszky Endre, Tyehlár Károly, Galli János, Horváth Mihály, Áchim Tamás, Áchim L. András, Kitka János, Hanó Pál, Bócz Pál, Seiler Gyula, Lukoviczby János, Kiszely Pál, Nóvák M. András, Holecz L András. Az istentiszteletek rendjére vonatkozólag, hogy tudniillik egyöntetű legyen minden egyházban a liturgizálás, mert például a magyar istentiszteleteken az evangeliomot és epistolákat olvassák, a tót istentiszteleteken pedig ezeket éneklik : javaslatot küldött a kerület. E javaslatot a lelkészi karból, a kántortanítókból, továbbá Áchim Tamás, Zsiros András, Kiiment Mihály és Blaskó Andrásból álló bizottságnak adta ki az egyháztanács. K n y i h á r Károly ev. lelkész kérte ezután fizetésének a kongruából való kiegészítés iránti kérvényének pártolólag való felterjesztését. A közgyűlés a pártolást megtagadta. Az ev. gyámintózetnek junius 13-án Mezöberényben tartandó közgyűlésére az egyház kiküldötte Bukovszky Jánost, Daxer Györgyöt, Griecs T. György, gondnokot ós Kesjár Pál sáfárt. Az egyházi uj adókulcs szerint az összes oktaföldek nem holdak, hanem okták szerint lettek adóval megróva. Az úgynevezett „Svinyjárke" tulajdonosai most azt kérték az egyháztól, hogy adójuk holdak és nem okták szerint vetessék ki. Kérelmüket teljesítette az egyháztanács. A főgimnázium igazgatósága átiratban azt kérte az egyháztól, hogy a kistemplomot fűtésre rendeztesse be, mert télen a nagy hidegben nemcsak a tanuló-ifjuság, de a felnőttek is halálosan meghűlnek. Az egyháztanács a nagy költség miatt nem teljesítheti a kórelmet. Ottlaka-puszta egyháza azt kérte, hogy a csabai egyház az ottani templom mellett tulajdonát képező 300-öles a minőnek mutatja magát, vagy talán a minőnek mutatnia kell magát. Csakhogy a gyanú maradt gyanú. Sőt később á gyanúm el is oszlott, mert mikor valaki előtt felemiitettem, hogy vájjon csakugyan boldog-e Tar Gergelynó, az illető kinevetett: — Őrült gondolat. Az ügyvéd ur a legjobb, legderekabb ember, Matild pe dig a legboldogabb asszony! Hát emiatt ne fájjon a maga feje! Aki pedig ilyeténképpen kinevetett, a Tarnó legjobb barátneja volt, hát az ő szavának hinnem kellett. S kezdtem magamat rossz emberismerőnek tartani, sőt magamban, hallgatag, még hocsánatot is kértem Tar úrtól, amiért hogy rosszat mertem róla gondolni. Különösen később, mikor kezdtem hozzájuk járni s csakugyan ugy láttam, hogy boldogan élnek. Tarnónak csak az arca hazudtolta meg még mtndig a jó kedvét. Az nagyon sápadt volt ós ajka szögletében ott volt az a két kis ránc is, mely a lelki gondok legbiztosabb jele és amelyet mintha minden mosolygásnál külön le kellett volna győzni s ugy hajtani a jókedv igájába. És a kót kis ránc igazat mondott. Fájdalom, végezetül mégis C3ak nekem lett igazam. Nyári utazásomból a napoliban tértem haza s az első, akivel találkoztam, a kis asszony volt, Tarnó barátnője. — Maga nem tudja a borzasztó hirt ? Matild megőrült. Az én kedves, okos, jó, vidám Matildom. Ezelőtt pár hete. Az ügyvéd ur egy budai szanatóriumba tette szegény feleségét. Borzasztó tragédia! Lehet, hogy a szegény férj is utána pusztul. Hiszen tudja, micsoda ' gyöngéd, nemes lélek! Nem bírhatja ki ezt a csapást! Irtózatos dolog! Persze, j nem olvashatta, mert a lapoknál intézkedett Tar ügyvéd ur, hogy ne hurcolják meg szerencsétlen nejét. A szerencsétlenség előtti napon még vacsora volt náluk. Én is ott voltam. Szegény barátnőm a legjobb kedvében volt. Fenmaradt velünk éjfél utánig s másnapra már kitört rajta az őrültség. Fél meztelen, ágyából kiugorva, kiszaladt az utcára és ott kiabálta, hogy a férje meg akarja mérgezni. Pár napig odahaza ápolták, de nem lehetett vele birni; végre is be kellett vinni Budára. Az orvosok kimondták, hogy gyógyíthatatlan. Az is! Voltam egyszer fent nála. Tudja mi a mániája ? Hogy a férje ütötte, verte, ugy kényszeritette rá, hogy boldognak mutassa magát; legutóbb pedig meg akarta mérgezni s mikor a mérget nem akarta bevenni, meg akarta fojtani. Akkor rohant ki az ágyból az utcára. Szegény asszony! Teljesen őrült! Nem szóltam a jó barátnő beszédjére, csak magamban gondoltam megint arra, hogy Tar Gergely ur, a nagy idealista, talán még annál is nagyobb gazember, mint aminőnek ón tartottam őt eddig. És elmentem meglátogatni a szegény asszonyt a budai szanatóriumba. Nem eresztettek be hozzá. Azt mondták, hogy dühöngő őrült, akihez senkit se lehet bocsátani. Sikerült azonban egy levelet becsempészni hozzá, s ö is kicsempészett egyet hozzám. Persze, csak a jó Isten tudja, hogy józanul irta azt, vagy meghibbant elmével. Alig birtam kibetűzni, látszott, hogy sebtiben kellett irnia, valami rosz ironnal és nagyon röviddel: — Az uram a legnagyobb gazember, aki valaha ólt ezen a földön, tűrtem, amig tűrhettem, de tovább nem bírom. Meg akart tőlem szabadulni, hogy mást vehessen el, gazdagot, fiatalt, a kávémba mérget öntött, én nem ittam meg, mert észrevettem, de beadtam a kis kutyám! nak, az megdöglött tőle. Mikor ő ezt | megtudta, megakart fojtani. Boldog va; gyok, hogy itt lehetek! Itt talár nem ölhet meg még sem! Egész életem kin, gyötrelem volt amellett az ember mellett, azzal sem elégedett meg, el akart tenni láb alól. Itt jó lenni, mert őt nem látom; nem mer ide jönni, nem is akarok innen kimenni. Minek? Hová? Itt legalább az életem biztos. Ha csak ide is el nem jön utánam ? S eljött! S tegnap olvastam a lapokból, hogy Tar Gergelyné, az előkel J fővárosi társaság ismert alakja egy szanatóriumban megmérgezte magát. Tar Gergely úrral ép az imént találkoztam, áhítattal, mélységes fájdalomtól áthatva beszélt: — Az Istennek tetszett, hogy meglátogasson a legnagyobb csapással, j tette, aki ellen nem lehet zúgolódni. De hát miért is születtünk volna másért, minthogy szenvedjünk. Csak az a szerencse, hogy semmi sem tart sokáig. Szólt és fenséges, messiás léptekkel távozott. Vájjon mit szólt volna, ha a szemébe vágtam volna, hogy gyilkos, gazember ! Bizonyára mély szánalommal ós részvéttel bevitetett volna az őrültek házába s mindenki neki adott volna igazat. Igy tehát egyszerűen mély részvétemet fejeztem ki neki. Megrázta a kezemet, s szemében könnyel, vonagló ajakkal mondta: — Az Ur az ő legjobb szolgáit látogatja meg, hogy próbára tegye hitük erejét. Én is kétségbe esném, ha nem tudnám, hogy odafent találkozom az ón angyalommal. házhelyet ajándékozza az ottlakai egy háznak. — Teljesítették ezt a kérelmet A csaba-erzsóbethelyi állami iskok növendékeinek vallásoktatásával megbizta az egyháztanács Buthy László igazgató-tanítót s még egy leendő ev tanítót. Tudomásul vette a közgyűlés Szeberényi és Korén Pál lelkészek bejelentését, hogy segédlelkészül maguk mellé vették Perecsónyi Sámuel, illetve Korén Emil segéd-lelkészt. Ezzel az ülés befejezést nyert. Politikai érdekességek. (Ki lesz a fővasutas? — Hogy került Follért a posta élére ? — A sajtó panasza.) Ludvigh Gyula, az államvasutak huszonkót éven át volt elnök-igazgatója, a király kedvelt és sokszorosan kitüntetett vasutistája, végképen nyugalomba vonul. Politikai és egyéb érdekelt körökben természetesen nagyon kíváncsiak az utódjára. Egész sereg jogos és jogtalan ambíciót izgat most az a kérdés, hogy ki lesz az uj elnök-igazgató ? A kiváló fontosságú, majdnem politikai jelentőségű elnökigazgató-változás azonban most még nem aktuális. Ludvigh Gyula helyét tudniillik most nem töltik be. Legfőbb oka ennek a hosszasan húzódó kormányválság. És az, hogy a nagyszerű állásra túlságosan sok az aspiráns. A függetlenségiek feltétlenül saját emberüket akarják látni a fontos polcon, nagyon illetékes helyen azonban szivesebben vennék, hogyha tisztára hivatali és nem politikai szolgálatban szerzett érdemeket jutalmazna a kormány ezzel a kinevezéssel. A kérdés különben most a király elhatározásától függ egyedül. Őfelsége egyenes óhajára odázták el az egész ügyet. Legfelsőbb helyen az a felfogás, hogy az uj elnök-igazgató kinevezését az uj kormány intézze el. Ezt akként magyarázzák a jól értesültek, hogy az uj kormánynak bizonyára lesz több olyan alkalmas embere, akit a várva-várt kibontakozás körül szerzett érdemekért meg kell jutalmazni. Szóval, az elnökigazgatóság, több egyéb kitűnő állással egyetemben, már a jövő embereinek jár ki. Ezért késik az uj elnök-igazgató kinevezése. * Most pattant ki, hogy ugyancsak kemény harc folyt a kulisszák mögött egy másik fontos állás, a posta- és távirda elnök-igazgatóságának betöltése körül. Tudvalevő, hogy F o 11 é r t Károly, az elsőrangú európai szaktekintély lett néhai S z a 1 a y Péter utóda. Kinevezése azonban úgyszólván utolsó percig kétséges volt. Majdnem meghiúsította a mindenható politika, viszont éppen politikai tekintetek voltak azok, amelyek aztán mégis Follért Károlyt emelték a fontos állásba. Ugy törtónt a dolog, hogy a függetlenségi párt Hoitsy Pálnak szánta a posta- és távirda elnök-igazgatóságát. A kormány részéről természetesen nem zárkóztak volna el e kívánság elől. Hoitsy kinevezése szinte befejezett dolog volt már s a beavatottak előre gratuláltak is a függetlenségi párt ügyvezető alelnökének. És ekkor közbe jött valami. A politikai versengés. Az alkotmánypárt tiltakozott Hoitsy kinevezése ellen. Az alkotmánypártnak nem volt ugyan jelöltje, de politikai okokból ellenezte a negyvennyolcas térfoglalást. Nem Hoitsy személye esett kifogás alá, csupán elvi szempontok voltak a rugók ennél a kellő időben érvényre juttatott akciónál. A kormány s igy természetesen maguk a negyvennyolcasok is elállottak tehát a tervük, tői. Igy lett Follért Károly a posta- ós távirda elnök-igazgatója. * Az áldatlan politikai válságban rendkívül nagy feladat jutott osztátyrószeül a magyar sajtónak. Közönség, politikusok, nagyarányú, pontos és kifogástalan hírszolgálatot, az események hű kópét követelik a lapoktól', amelyek ezekben a nehéz napokban szinte emberfölötti munkát végeznek. Mert az valóban hihetetlen, hogy mily fáradsággal tudják csak megszerezni az újságok a