Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-21 / 6. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 6-ik szám. Csütörtök, január 21. EOZLONY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElsOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSrizetni bármikor lehet éoneavedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELS7KY JOZSEr. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYlLTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A képviselőház munkássága. Békéscsaba, január 20. A parlamentnek hosszú szünete letelt. A képviselőháznak hétfőn megkezdődött tárgyalásai nagy jelentőségűek lesznek és kell, hogy mély hatást gyakoroljanak az ország jövő politikájának kialakulására. Oly fontos és a magyar nemzet életébe vágó kérdések kerülnek most tárgyalásra, amelyek ha hazafiasan és a függetlenségi párt régi programmja és elvei alapján döntetnek el, az önálló és független Magyarország megalapozását jelentik, amelynek eléréseért már évszázadok óta nehéz harcot folytat a nemzet. Az országgyűlés első feladata az adóreformjavaslatnak tárgyalása lesz. Dacára, hogy a pénzügyi bizottságban már élénken megvitatták és alaposan meghányták-vetették a javaslatot, annak képviselőházi tárgyalása hosszabb időt fog igénybe venni. Ez természetes dolog is, mert hiszen az adóreform tetemes adóemelést tartalmaz. Különösen a kereskedők és iparosok tartják magukra nézve sérelmesnek a javaslat több intézkedését és a képviselőháztól várnak oly javítást, a mely sérelmeiket orvosolni fogja. A koalíció pártjainak, de különösen a függetlenségi pártnak hazaszeretetét és programmja melletti kitartó hűségét azonban nem az adóreform, hanem az ezt követő események vetik erős próba alá. A bank ügye, a választói reform, a létszámemelés, az ezzel kapcsolatos katonai vívmányok és az annexió, mind oly kérdések, a melyek napirenden vannak és elintézésre várnak. Elismerjük, jelentékeny és nagy felelőséggel járó feladat teljesítése jut most a koalíció osztályrészéül. A sikeres megoldásban azonban egy percig sem szabad kételkednünk az esetre, ha a néppárt^most, az átmeneti korszak legvégén, felhagy az agyarkodó és gáncsot vető politikákkal és a koalíció pártjai talpra állva, egy emberként lépnek ki a küzdőtérre és szállanak síkra Magyarország jogos követeléseiért. A magyar pártok egységes magatartásától függ a győzelem és Ausztria ellenséges, bennünket elnyomni, sőt megsemmisíteni akaró törekvéseinek teljes kudarca. A szünet alatt a bank kérdése volt leginkább napirenden. Az önálló magyar bank hiveit különösen Ausztria részesítette támadásokban. Ausztria gyalázatos szerepét érthetővé teszi az a nagy haszon és rengeteg jövedelem, amely a közös gazdasági élet mellett az osztrák tartományoknak jut. Nekik igen kedves a mai állapot, amelyben gazdaságilag és pénzügyileg az ő hatalmuknak vagyunk alávetve. Az önálló bank ügyét most dűlőre kell vinni. Természetes, hogy ezt, a kihatásaiban rendkívüli jelentőségű és sok megfontolást követelő kérdést máról-holnapra elintézni nem lehet. Átmenetképpen a kertellbankot a függetlenségi párt is elfogadhatja, de csakis oly formában, amely az önálló banknak minden kritériumát magában foglalja. A választói reform ellen elvakított elemek még tüzelnek ugyan, akiknek minden áron zavar kell, azok szidják Andrássy liberális alkotását, a javaslat törvényerőre emelését azonban biztosítani látszik a koalíciós kormánynak ebben a kérdésben megnyilvánult szolidaritása.' Az a tiszta demokratikus szellem, amely az egész javaslaton végigvonul, kell, hogy elismerésre találjon mindenkiben, aki íeltétlen híve a polgárjogoknak a nép szélesebb rétegeiben való kiterjesztésének. Az osztrák hadügyi vezetőség az ujonclétszám felemelését tavaszra tervezi. Kifejtettük már tö^b izben, hogy nem szabad elzárkózni a katonai kérdések rendezése elől, ha a kötendő katonai kiegyezés a hadsereg magyar részének nemzetivé tételét iktatja majd törvénybe. A létszámemelés ellenértéke: a magyar szolgálati és bíráskodási nyelv, a jelvényeknek és címernek a magyar közjognak megfelelő rendezése a magyarországi ezredekben. Ha ezeket a vívmányokat kapja az ország a létszámemelésért cserébe, ugy nem lenne sem célszerű, sem pedig hasznos eljárás az ujonckontingens emelése elé nehézségekei gördíteni. Közjogi és gazdasági önállóságunk tehát csakis a koalicionált pártok egységes állásfoglalása és egyöntetű cselekvése utján valósitható meg. Most, hogy a "parlament ismét megkezdi munkásságát, a józan hazafiság, az előrelátó gondoskodás és az ország érdekeinek szem előtt való tartása a kötelessége mindenkinek. Ha mindezektől el nem térünk, ugy ellenségeink mesterkedése és erőfeszítése dacára, biztosítani fogjuk hazánk boldogulását és fejlődésének nyugodt menetét. A gerendási közigazgatás ügye. Csaba képviselőtestülete mai közgyűlésén foglalkozni fog ismét és amit mondanunk sem kell, még sokszor Puszta-Gerendásnak elszakadási kérdésével. A közgyűlés, mint tudva van, megbizta az elöljáróságot, hogy Gerendás puszta, illetve annak lakosai közigazgatásilag való ellátására nézve tegyen előterjesztést és a helyszínén folytasson tárgyalást. A község elsőjegyzője, Korosy László, Kovács Sz. Ádám biró, Ács János számvevő hétfőn délelőtt Gerendás-pusztán tartózkodtak s az ottani lakosok közül mintegy nyolcvanan jelentek meg az előre meghirdetett értekezleten. K o r o s y főjegyző elsősorban is kérte a megjelenteket, hogy sorolják elő óhajaikat és indokaikat az elkapcsolás körül. Kovács, Laluska gerendási földvevők és még mások beszéltek, felsorolva azt, hogy nemcsak a nagy távolság ós a közgazdaságilag való ellátás hiánya miatt van panaszuk, hanem azért is, mert Csorvás község igen nagy kamatú Jkölcsönt vett fel s a vétel körüli eljárási, parcellázási költség igen nagy. Csaba a ;Trautmannsdorf féle földvétellel négyszer akkora területet adott el, a kölcsön ott 50 év, Csorváson 65 év alatt fizetendő vissza magasabb anuitással. E^y-e^y holdat mintegy 135 kor. költség terheli a vételáron felül. A felszólalások során kitűnt az is, hogy Csorvás községe már a parcellázott terület vételénél aláíratott a vevőkkel olyan értelmi nyilatkozatot, hogy óhajtják Puszta-Gerendásnak Csorváshoz való csatolását. Alig van hat-nyolc földvevö, ki az átcsatolást óhajtja, hanem azt mír, hogy közigazgatásilag könnyebb ellátásban részesüljenek, mindenki óhajtja. Át is adtak a főjegyzőnek igen sok aláírással ellátott iratot, melyben azt kérik, hogy Csaba Gerendáson építtessen községházat, jegyző, bírói és esküdti állást szervezzen ; Gerendáson legyen hetipiac; létesítsen temetőt; vegye át Csorvás községtől a ge Békésmegyei Közlöny tarcája. A kártya. Az unalom ha ugy ellátogat hozzám, Ugy eltépelődöm az emberek sorsán; Itt is, ott is látok vergődő alakot. . . Kit előbb a jólét lágy karja ringatott, Annak fejealját ma az ínség gyártja, Ki tette koldussá? Ki más, mint a — kártya. Otthon a nő hordja a nehéz keresztet: Öt-hat éhes gyermek falat után reszket, A szoba ablakát szél ha veri, rázza, Sir a sok apróság dideregve, fázva . . . Hej de ezt az apa nem érzi, nem látja : Füstös korcsmában ül, kezében a — kártya. S ha az átkártyázott éj után, ugy reggel Bortul tele fővel és üres — zsebekkel, Mint a derékban tört eb, haza tántorog, Káromlásra nyilik a gőzölgő torok; Istent, embert —le a sárga földig rántja: Nincs előtte szent más semmi, csak a kártya. Igy a míveletlen, bárdolatlan lélek; De _ ehhez hasonlót másutt is szemlélek, És nem is kell éppen oly messzire mennem : Hol a ,miveltséggel' hivalkodnak fennen, S ahol minden szépnek, nemesnek van pártja-. Legszebb szórakozás ottan is — a kártya. Valóban szép, nemes ,mívelt' szívből ered; Véres verejtékkel áztatott kenyeret Társunk családjának szájából kivenni, öt koldussá tenni, — az egész csak ennyi! A balszerencsének őt lesújtó bárdja Korántsem mi vagyunk, hanem csak a kártya. S ami őtdeverte, ami neki ártott, Forgatta ellenünk ő is azt a bárdot, Ki dob hát ránk követ? Védekezvén, ma is Megengedett fegyver, védelem a paizs ; Bűnt nem követtünk el, mindenki belátja: Kezünkben egyenlő paizs volt a — kártya. I Igv a kártyajáték szép férfi-sport, torna, j Átkot, romlást szülő bűn hát hogy is volna !? . Épp azért e mai feminista század Magas lovon ülvén, föl azon sem lázad, Sőt benne a ,sikk'-nek szimbólumát látja, Szép női kézben is ha reszket a — kártya. Miért ne élvezné ő is néhány percet ?! Mit férje napközben verejtékkel szerzett, Azt ha egy éjen át eljátszta, elverte, Ezért ugyan pálcát ki törhet felette? Mit neki a konyha, gyermeke, családja!? Ott a cseléd, dada ! Öt hívja a — kártya. Ami ezután jön, az is csak kicsinység! Ha, a boldogságot felváltja az ínség, És az élvezetnek aztán az a vége: Elfogy a becsület, a családi béke, S önszivébe a férj ha a gyilkot mártja, Nem a nő az oka annak ! Csak a — kártya. S igy ha ez a nemes, fölséges élvezet, Mint minden földi út, a sírhoz elvezet, Minek a sír fölé emlékoszlop, márvány? Ott a koldus gyermek, áll megtörten, Ott a sírkereszt is, utolsó barátja : [árván... Kettétört koldusbot és egy tucat — kártya ! Gajdács Pál. A harangok. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Kazá. Emil. A zsombékiak hiába árták a hajnali harangszót. A harangozó csak harmadnap jött a faluba a meghalt helyébe. Senki sem ismerte. A főtisztelendő h ? ' zatta valahonnan. Mikor jött a felesógé| vei meg egy ölbe való gyerekkel, könynyen elfért egész holmija a szekér saroglyájában. Meg egy kecske volt kötve a szekér után. — Szépen kezdi a dolgát az uj harangozó, — dörmögte Seregély Mihály, kinek 'legjobban feltűnt a harangozás elmaradása, mert magának is lett volna valakije, akit oda szánt a toronyba és sekresztyébe. Seregély gazda indult megtudni, hogy miért nem szólt ma a harang ? Hetykén nyitott be a harangozóhoz, de senki sem nézett ki a pitvarból az utcaajtó csikordulására. Kutyája meg nem volt a harangozónak. Seregély jó reggelt kiáltott, de egy árva szó sem felelt rá. Olyan üres volt minden, mintha kifüstölték volna harangozóékat. Az ólból kec3kemekegés hallatszott végre. Benézett oda Seregély. A kecske azért mekegett mert a kötele nem engedte, hogy beleharapjon egy csomó fűbe. Seregély a szomszédba ment át Golyóbisókhoz. Az asszony éppen ludat tömött az udvaron. — Valami baj történhetett ? — felelte a Seregély kérdezősködésére. —• Ma hajnalban nagy gyerekrívást hallok. Mikor már nem akart csitulni, átnéztem a sövényen. Nem láttam egy egeret sem. A gyerek meg csak sivalkodott. — Hová lett a gyerek ? — kíváncsiskodott Seregély. — Áthoztam, mert nem tűrhetem a sivítást. Se apja, se anyja. Tegnap délután láttam, mikor az anyja szekerén elment hazulról. De hát az apja miért hagyta magára ? Nem tudom. Tejet adtam a gyereknek s most alszik. — Még ma nem is harangozott, — dohogott Seregély. Megmondom a főtisztelendő urnák. Amint átakart menni Seregély, a plébánia felé, szemközt találkozott Iskátulya Marissal, a hirhordó, nyelves asszonynyal. Mindjárt Seregély elé kiáltotta, hogy a harangozót bekísérték a zsandárok. Most vallatják a községházán. — Szép história, — álmélkodott Seregély. — Jaj gazduram, a harangozót asszony ruhában fogták el az utcán, amint a két zsandár kifordult a templom felül. A feje bevolt kötve keszkenővel. Aztán a bajusza, meg a szakálla ... A zsandárok rákiáltottak és bevitték. — Ej ha, asszony ruhában fogták el ? Rosszban törhette a fejét. — A zsandárok is nagyon vádolják. Csakugyan vallatták a harangozót, Jobbik Pétert a faluházán. Csakugyan asszony ruha volt rajta. Miért csinált magából maskarát ? Mi volt a szándéka ? A két zsandár nem ismerte a jövevény harangozót. Vátig mondta, hogy éppen harangozni sietett. Itt a templom kulcsa is nála. De hogy miért öltözött asszonyruhába, arra nem akart felelni. Hanem rimánkodott, hogy vigyék vissza Peti fiához, mert senki sincs mellette. Később, mikor megtudta, hogy a gyereket átvitték a szomszédba s a főtisztelendő ur is ejött a községházához, Jobbik Péter mégis csak elkezdett beszólni. — Szegények vagyunk. A főtiszte lendő atyám ismer engem, jót is tei velem, — kezdte Jobbik Péter a valló mást. — Csak a kis Petivel dicsekedhe tünk. Meg a Miska miénk még, a kecske Arra mifelénk, a honnan ide jöttem Miskának hivják a kecskét, a bikát meg Samunak. Arra ott, — mond a haran gozó, a fejével messze távolba intve — í harangok is beszélnek csúfolódnak. Azér jöttem el onnan. Isten áldja meg a plé bános urat, a ki káplán korában ismertí