Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-21 / 6. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 jan. 21' rendásiakat terhelő kölcsönt és bonyolítsa le azt olcsóbb feltótelek mellett; Gerendás-pusztán legyen orvos ós gyógyszertár. A főjegyző hosszabb beszédben válaszolt a felhozott óhajokra ós sérelmekre s részletesen tájékoztatta a lakosokat, hogy mi valósitható meg, illetve szüntethető meg azokból. A beszéd és tájékoztatás jó hatással volt az ottlevő gerendásiakra. A községháza, anyakönyvvezetéssel, járlatkiállitási, kisebb peres ügyek elintézési joggal felruházott segédjegyzői, birói és esküdti állás megvalósítható s azt Csaba teljesiti is, úgyszintén temetőt is létesít. A közegészségügyi ellátást ugy véli megoldhatónak, hogy egyik községi orvos hetenkint kétszer Gerendás-pusztán fog tartózkodni, addig is, mig az állam oda orvost nevez ki, mit a község kérelmezni fog. Hetipiaci jogot, gyógyszertárt csak az illető szakminiszter adhat, de ez a kivánság teljesithetlen, mert nincsen rá jogcím. A földvételből eredő tartozás átvétele szintén ilyen. A közgyűlés elé a főjegyző ily értelmű előterjesztést fog tenni. A választói reform bajban. — Budapesti levél. — Váratlanul, mint az égből jött villámcsapás, ismét az a hir terjedt el a politikában, hogy bajba került a választási reform. Wekerle szombaton volt három negyedórai audiencián a királynál, Andrássy kedden utazott fel Bécsbe, — e sürü egymásutánban^következő kihallgatások nagy izgatottságot támasztottak ugy a parlament tájékán, mint a pártkörökben. A választási reform parlamenti tárgyalását tudvalevőleg elhalasztotta a kormány tavaszig, a bankkérdés tisztázásának időpontjáig. És beavatott politikusok azt mondják, hogy a király nem járult még hozzá ahhoz, hogy a választási reformnak még bizottsági tárgyalása is kikapcsoltassék a parlament munkarendjéből, ahogy a kormány szán- j dékában volt. \ Wekerle már a szombati audiencián ; igyekezett Őfelségét megnyerni ennek a gondolatnak, de legfelső helyen nem láttak a felhozott érvekben elég okot arra, hogy továbbra is elodáztassék annak a választói reformnak a tárgyalása, melynek megalkotására a kormány és a , koalíció a paktumban kötelezettséget I vállalt. A korona, ugylátszik, abban a felfogásban van, hogy a bankkérdés és a katonai kérdések nem tartoznak az átmeneti kormány feladatainak keretébe; ha ezek a kérdések tehát most fel is merülnek : nem alterálhatják a kormányt a választási reform kérdésének haladéktalan megoldásában. Azt természetesen fel se lehet tételezni, hogy a király mereven visszautasította volna Wekerle érvelését. Csak annyi áll, hogy még nem döntött ejbben a kérdésben ós határozottan meghallgatni kívánta a szakminisztert is a döntés előtt. Ez tette Andrássy keddi kihallgatását szükségessé. Andrássy különben maga is szándékozott mar a Felség előtt kifejteni azokat az okokat, melyek miatt a mostani ideges politikai hangulatban a választói reform még a bizottságban sem vihető keresztül és nagyon szükséges vele arra az időpontra várni, mikor az izgatott hangulat kissé lecsil'apul. Alig volt még, mint láthatjuk, nagy politikai kérdés, melynek megoldása annyi nehézségbe ütközött volna, mint a választói reformé. Ezelőtt plurális jellege volt a baj. Hónapokig tartó kemény munka után sikerült mégis a kormánynak a király hangulatát a plurális reform felé terelni, s most ismét támadt akadály azokban a felmerült politikai problémákban, melyek a közvéleményt jelenleg izgatják. Ilyen a bankkérdós, a katonai kérdések, az adóreform ügye. Mind a három alkalmas arra, hogy esetleg a kormány helyzetét válságossá tegyék, melyre különben a választói reform is nagymórtékben alkalmas. íme, beavatottak szerint — mint előbb emiitettük — a választási reform jelenleg még a bizottságban sem vihető keresztül. Tehát mikor fentről a nagy akadályokat sikerült elhárítani, váratlanul lenn is támadtak akadályok. A kormány súlyos helyzetét és általában az egész politikai helyzet kiélesedett voltát aggasztóan jellemzi, hogy ily másodrangú formakérdés, mint a választói reform tárgyalásának időpontja, milyen körülményesen intézhető el legfelsőbb helyen! Nehézségek a koronánál, nehézségek a parlamentben: e két malomkő közé szorítva működik a kormány, hogy valahogyan rendet teremtsen e zűrzavarban. Hogy fog-e ez neki sikerülni, arra vonatkozólag még valószínű jóslásokba sem lehet bocsátkozni. Mig a bécsi körök most szeretnék kiszorítani a választói reform tárgyalálását, addig a bankkérdósben az önálló bank hivei mind élesebb álláspontra helyezkednek. Az osztrákoknál viszont változatlanul merev ellenzés van nemcsak az önálló, hanem a kartellbankkal szemben is. Ez a közvélemény sulyosbitólag hat a politikai helyzetre. Magában a képviselőházbsn, a folyosókon vagy az ülésteremben e válságos kérdésekről hangosan nem esett szó, de az első ülés teli háza, a teli puskaporos hordó benyomását tette, mely az első szikrától kész a robbanásra . . . Ne lohasszuk az ambíciót. Változtatások a közgyűlési ügyrenden. Csaba közigazgatási ügymenete ós jövedelme gyarapitása iránt kezd az j érdeklődés a városatyák körében foko| zódni. A jövedelem-szaporodást ugy í vélik többen elérni, ha mindent házi! kezelésbe vesz a község. Ha most már ezt tényleg megcsej lekszi a község, akkor a hivatali állá| sokat szaporítani kell. Igy a tényleges kiadás azonnal tudva van, mig a remélt 1 jövedelem kétséges. Mert a legjövedelmezőbb üzletet is, helytelen kezelés mellett, illuziórussá lehet tenni. Már pedig a nehézkes községi eljárás mellett, egy meg nem felelő Írnoknak, a hírnevessé válni kezdő jegyzői tanfolyamot „sikerrel végzett s oklevéllel biró hanyag kezelőszemélynek" elmozdítása, mily nagy fáradtságba, hosszú időbe kerül! Aztán a legambiciósusabb tisztviselőből nem öli-e ki a mónkakedvet abban az irányban, hogy a közért, a község fejlődésért a kötelesség teljesitesónél többet is tegyen, a folytonos gáncsoskodás. Mert egészen más az alapos kritika, a kákán is csomót keresésnél. A mai közgyűlésen is van egy ilyen kérdés tárgyalás alatt. Több városatyának inditvanya a közgyűlési jegyzőkönyvek és a bizottságok ügyrendjónak tárgyában. Ez is olyan közigazgatási „egyszerűsítés" féle, mint a milyet az állam hajtatott végre. Csak arra szolgál, hogy a munkát szaporítsa, de a közre jót alig eredményez. Mert mit lehet elérni azzal, ha 4—6 hót előtt tartott közgyűlés jegyzőkönyvét, amelyet különben két képviselőtestületi tag hitelesített, újra fölolvassák. Azt igenis eredményezheti, hogy egyik, másik szónokló városatya majd felszólal, hogy az ő beszéde a Pripicsók Palkó illetőségi ügye kérdésének megállapításánál, nincsen még kivonatosan sem közölve. Vagy pedig a hozott határozatban egy „ós" szócska a leírásnál kimaradt. Hiszen a törvényhatósági közgyűlési jegyzőkönyvek sem tartalmaznak egyebet, mint hogy előterjesztetett ez az ügy és többek felszólalása után hozatott az alábbi határozat. Nem Csabán győződtek meg először arról, hogy ha valami fontos kérdés megoldását kiküldött bizottságra bízzák, az egyenlő az ügynek eltemetésével. Az indítványozók azt akarják ügyrendileg megállapítani, hogy a bizottsági tagságot vállalók a megbízatást teljesítsék is. Ez üdvös is, csakhogy abban az ügyrendben strikte kitenni, hogy az a képviselőtestületi tag, aki a bizottsági ülésen kétszeri meghívásra nem jelenik meg, a megbízatástól megfosztandó, a szubordináció tulhajtása. Tudjuk azt, hogy mennyire szabadkoznak a bizottsági tagvállalástól éppen az értékes erők; ha most már ily szigorral járunk el a nobeli officíumok körül, a közügy alig talál bizottsági tagra és végezhet mindent — igaz, eddig is az végezte — az annyira meggáncsolt első jegyző Aztán az ujabb áramlatot is tekintetbe kell venni. Ma már a „nép" is közhivatalnoki állásra aspirál erősen. Nem lesz meglepetés, ha Csaba önálló árvaszókénél a közgyámi állásra, pályázat esetén, Darabos János, a Népegylet elnöke fog megválasztatni. Nem a tisztesség szempontjából ószrevótelezzük ezt, hanem az arravalóságból. Igaz, hogy közgyám óhajtana lenni Pováz s a y Zsigmond ós Szomora Tivadar nyug. ev. tanító, sőtHrabovszky Pál rendőrfőbiztos is, a kiváló puritán jellemű, Csaba magyarosodása körül nagy érdemekkel biró Németh Lajos eddigi közgyámmal szemben. És ha az esetleg megüresedő jegyzői állások betöltésére kell gondolnunk, — mert mindenki halandó — ugyan van-e Csaba nagy közigazgatási apparátusában levők között megfelelő erő ezen állásokra? Sajnos, alig egy-kettő. Figyelő. A Tótkomlós—H Vásárhelyi mezőgazdasági vasút. Javaslat a törvényhatosági gyűléshez. Irtuk már, hogy Hódmezővásárhely városi tanácsa a tervezett keskenyvágányu mezőgazdasági vasút ügyéban javaslattal fog járulni a törvényhatósági közgyűlés eló, bemutatván a keresi kedelmi miniszter kívánságához képest átalakított azon uj terveket, melyek a vasúti vonal irányára és az államvasutak vonala alatt készítendő alóljáróra vonatkoznak. A tanácsi javaslat, melyet szerdán terjesztetlek be, ezúttal nem tartalmaaz apámat. Keservesen kértem, hogy hozzon el engem Zámból harangozónak, mert az angyalházi és szigeti harangoktól nincs nyugtom, meg a maguk harangjának a beszéde is nagyon keserített. A harangoknak csak vigyázni kell a harang ára és szavakat ért azokból, meg rigmusokat. Zámban a nagy harang keservesen panaszkodik a rossz szikes föld miatt és mindig búgja : Nincsen kenyér Zámban, Nincsen kenyér Zámban, Nekem kellett a harangot panaszra gerjeszteni, hogy hirdesse Angyalházának, meg Szigetnek, milyen szegény Zám. Az angyalházi kis harang meg csufondároskodik is. Vékonyan, sebesen csengi : Hogy lehetnek anélkül, Hogy lehetnek anélkül. Rösteltem én azt. Hát még mikor a szigeti harang beszólt nagy kevélyen, mert nekik jól terem a föld. Dicsekszik a harangjuk : Innen élnek szegények ! Innen élnek szegények ! Már, hogy Zám tőlünk veszi a búzát. A harangok miatt nem szerettem Zámban lenni. Csúfoltak, hogy nincsen kenyér. Csakugyan még száraz malom sincs. Igy jutottam ide, köszönöm a főtisztelendő ur nagy jóságát. Itt a harang csak annyit mond : — Bunda, suba, bunda, suba. Ez csak gazdag embernek van, — Se bunda, se suba, harangozó uram, — mondja a zsandár-káplár, hanem szoknya, erről beszéljen. Elvörösödött Jobbik. Megint a kis gyerek után kérdezősködött. Majd kórelemre fogta, hogy bocsássák el harangozni, kell hívni a jámborokat reggeli misére. — Na öcsém, nem kell titkolni semmit, — intette a plébános. —- Tudom én hogy nem rossz ember. — Miska, a kecske az oka, meg á kis Peti. Aztán, hogy oly szegények vagyunk, mint mondám. Tegnap áz asszonynyal el kellett menni, itt maradt helyette a kecske. Annak a tejével él a gyerek, amióta elválasztották. Ma hajnalban ríni kezdett megéhezett, csak ugy kapkodott a tej után, felkeltem, hogy megfejjem a kecském. Miska azonban a homlokával állt velem szembe, nem bírtam vele. Ekkor támadt a gondolatom, hogy magamra veszem a feleségem ruháját, ugy fejem meg Miskát. Mej-t hisz az állat annak enged, aki bánni szokott vele. Nem is ellenkezett Miska. Petit igy etettem meg. Sokáig szürcsölte a tejet. Egyszerre az ébresztő órám csörömpölni kezdett. Hamar harangozni. Pontos ember vagyok, első előttem a kötelesség. Gondoltam, még ugy sem jár senki az utcán, átfutok a toronyba, a maskarás ruhát majd a harangozás után vetem le. Da ám a zsandár urak megláttak, elfogtak. Mindenki nevetni kezdett. A jegyzőné meg behozta ölében a kis Petit, aki hadonászott a kezével és gögicsélt. — A zsandár urak megismerték Jobbik Pétert, hogy kötelességtudó ember, — szólt a plébános. Feleség-szerzés. Franciából. — Midőn a közelmúltban automobilon átrándultam Münchenbe, egy jó ismerősömet láttam a Barer-uton sétálni. Mindig jó barátságban voltunk egymással, de mivel hosszabb ideje már, hogy nem találkoztunk, megállást intettem a soffőrnek, leszálltam ós Braun feló siettem. — Maga itt van ? — e szellmes megjegyzéssel köszöntöttük egymást. — Hogy érzi magát ? — folytattam ón. » — Hm . . . hm .... megnősültem ! — Hisz akkor szivemből gratulálok. De hát miért nem értesített e nagy eseményről, édes Braun barátom ? — A dolog oly hirtelen és meglepő körülmények között történt, hogy legjobb akarattal sem volt időm azt önnel tudatni. — Ez regényesen hangzik. — Valóban az is. Ha nem untatja, elmondom, miként történt s mi okozta nősülésem. — Dehogy untat, sőt ellenkezőleg. Braunt szellemes causeurnek ismerve, örvendtem szerelmi történetét hallani. Megcsontosodott agglegénynek tudtam eddig, ezért érdekelt, hogy miként jutotott Hymen rózsás bilincsei közé. Soffőrömnek intettem, hogy mehet, mig én Brannal kényelmesen lépdeltem tovább uj otthona feló. — Egy automobil az oka mindennek, — kezdte ő. — Lehetséges ? — Ha mondom. Már régen ; tem feleségem s mondhatom, tetszett is nekem, de — his^ barátom, — sohasem volt" js barátja, csak azért, miv min dig, hogy jövedelme*- ,g egy család fentartására — És dacár? — Nos igp jövedelmem zel s miv tehát . . aek, fizetésem, .A. növekedett eznem vagyontalan, .izóltam közbe én. ne tessék semmiféle cólsohasem volt tehetségem a ! j vadászatra. Különben is ez j xem lett volna elég arra, hogy i engem fórjjelöltté alakítson át, csak az én ellenkezési viszketegem hozta létre e mestermüvet. — Nem értem, igazán . . . automobil . . . ellenkezés ? — Lassan, majd a befejezéshez is elérünk. Először is egyetmást Margóiról. 0 árva, csupán egy nagynénje van. — Remélem, olyan, akitől örökségre van kilátás ? — Minden reményünket tönkretette ez irányban, kitagadott, mivel egybekelésünk az ő akarata ellenére történt. Oh, mondhatom magának, hogy ez a nagynéni haragosabb, kegyetlenebb, mint három .. . — Pszt, vigyázzon szavaira, itt sok anyós jön-megy, valamelyik célzásnak vehetné szavait és akkor.. . — Tehát rövid leszek. A nagynéni ellentállása költölte fei energiámat és komolyan elhatároztam, hogy senki más nem lesz a feleségem, mint Margót. — Nos és az automobil ? — - Az Huberé volt, gazdag barátomé, a " néni őt szerette volna húgának -ti, azonban Hiber titokban vőA\ már; jegyese egy szép fiaegy és a gyászév letelte előtt .ni szín alatt sem akarták, hogy .lég csak valaki is sejthesse eljegyzésüket. Huber tehát megígérte, hogy a segítségemre lesz. Mig ő a nénit mulattatta (menyasszonya ez időben éppen Nizzában volt), addig éu Margót érzelmeit igyekeztem kiismerni és szerelmét megnyerni, ami sikerült is. Ezzel már részben nyert ügyünk volt és együtt csináltuk meg a tervet, hogyan ostromoljuk és vegyük be a régi várat, azaz a nagynénit. — Erre már kíváncsi vagyok magam is, kedves barátom. — Huber meghívta a nénit, Margót és engem egy automobil-kirándulásra. Kissé vonakodott a néni, de kedvence