Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-27 / 42. szám

344 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 jyjius 11 csak azoknak a kardinális igazságtalanságoknak a megszüntetését kérelmezheti, melyek más vármegyékkel szemben fennállanak. A részletekbe nem bocsátkozhatik, az a községek ós a magánosok kötelessége. Különben is a fölirat utal arra, hogy a megye területén is állanak fenn igazságtalanságok. K o h n Dávid : A vármegyei földadóbizottságot nem lehet önkényesen összeállítani, mint azt Simonka hiszi, mert az össseállitásról maga a törvény intézkdik, mikor kimondja, hogy a bizottság tagjait a nagy-, közép- és kisbirtokosok közül arányosan kell választani. Bármelyik közgyűlésen kerül tehát szőnyegre az ügy, a törvény e rendelkezéséhez alkalmazkodnia kell. A kérelmezésekhez direktívát nyújt. A törvény három fórumot állapit meg,, amely a kiigazítást kérelmezheti. Ezek : A törvényhatóság, a községek ós a gazdák húszas csoportokban. A törvényhatóság kéri a kiigazítást más törvényhatóságokkal szemben, a községek más községekkel szemben, a húszas csoportok egyik dűlőt a másikkal szemben. Indítványozza, hogy az állandó választmány javaslata fogadtassák el. Ezután a parasztpárt vezére fujt el általános derültség közepette néhány szólamot arról, hogy a grófok Montekarlóban vannak s a kisgazdákat most is bizonyosan becsapják. D ő r y főispán : Legyen nyugodt, sokkal kisebb birtokosok is lesznek abban a bizottságban képviselve, mint ön! B i k á d y Antal dr. beszédében annak a kívánságának ad kifejezést, hogy tekintettel a legutolsó általános kataszteri felmérések által felgyülemlett aránytalanságokra, a pémügyi kormánynak nem partialis kiigazítást, hanem egészen uj katasztert kellene csinálnia. (Helyeslés.) Szerinte a megyének egyáltalában nem kellene kérelmeznie a kiigazítást, hanem rá kellene biznia a községre. A megye legfeljebb pártolná a kérelmeket és a községeket útbaigazításokkal látná el. Veres József hosszú ós érdekes beszédében szintén annak a véleményének ad kifejezést, hogy a kérelmezést a községekre kell bizni. Nem tartja helyesnek a Kohn Dávid által proponált' hatásköri elkülönítést sem. De ha már a vármegye felirata mellett dönt a község, ajánlja kibővítését. Bókésvármegyétől ugyanis ugy kormánykörökben, mint az egész országban az a hir van elterjedve, hogy az Alföld legtermékenyebb része, valóságos Kánaán. Sajnos, ennek a hírnek már nincs semmi alapja. Kánaán volt addig, mig a folyók nem voltak szabályozva s az áradás időnként megöntözte a földeket. De a folyók túlságba vitt szabályozása folytán a föld elveszítette nedvességét, eső is ritkán járja, ugy hogy Békésmegye az Alföld., legszárazabb vidékének tekinthető. Örülnünk kell, ha közepes termés van, jó termésről nem is álmodhatunk. Ezen a szomorú állapoton csak csatornázással lehetne segíteni. A vármegyének tehát nagyarányú akciába kelíene kezdeni, kérni a kormányt és a törvényhozást, hogy alkosson az Alföldön csatornahálózatot. Nem is kerülne ez nagy költségbe, hiszen legtöbb helyen készen állanak a szabályozások folytán támadt holt medrek. Kellő mennyiségű viz és megfelelő csatornázás által kifejlődne a kertgazdaság ós a nagy magyar Alföldet Európa gyümölcsös kertjévé lehetne tenni. Ezzel kéri kibővíteni a felterjesztést. Az élénk tetszéssel fogadott szép beszéd után Ambrus Sándor alispán emelkedett szólásra. Hozzájárul Simonka indítványához, hogy a földadó-bizottság | tagjait az őszi közgyűlés válassza. Előzetesen széles körben közli az érdekeltségekkel a bizottság célját, ugy hogy maguk az érdekeltségi körök jelölik ki a bizottsági tagokat, akiket természetesen akceptál a vármegye. Részrehajlásról tehát szó sem lehet. Elfogadja Bikádi dr. indítványát is, hogy a községek kérelmeit pártolja a vármegye és útbaigazításokkal látja el őket. Helyesnek tartja a Veres József által ajánlott pótlást is. Pfeiffer István indítványozza, írjon fel a vármegye a kormányhoz, hogy az országos földadó-bizottságba jelöljön ki egy tagot Békésvármegyéből is, amely oly nagy részét fizeti az országos földadónak. Több kisebb jelentőségű felszólalás után a közgyűlés az állandó-választmány javaslatát az ajánlott pótlásokkal kibővítve, elfogadta. A nemzeti bankért. A nemzeti bankért való állásfoglalást az egész országban az úgynevezett bankcsoport képviselők vezettik. A gyomai választókerület függetlenségi pártja vasárnap délelőtt Gyomán, a piactéren népgyűlést tartott az önálló nemzeti bank felállítása érdekében. A népgyűlést, amelyen igen sokan vettek részt, amelyre a központból is több képviselő utazott le, Biró Benedek függetlenségi pártelnök nyitotta meg lelkes beszéddel. A kerület országgyűlési képviselője : Fábry Károly -ismertette a hallgatóság előtt a bankkórdóst, majd B a 1 o g h y Ernő, L o v á s z y Márton és L á z á r Zoárd országgyűlési képviselők mondottak nagy tetszéssel fogadott beszédeket. Ezután a szeghalmi választópolgárság nevében Arató Lajos szeghalmi függetlenségi pártelnök fejezte ki a sárréti magyarság ragaszkodását az önálló bankhoz. Végül Biró Benedek, megköszönve a képviselők lelkes fáradozását, a következő határozati javaslatot terjesztette elő: „A gyomai választókerület népgyülése egyhangú lelkesedéssel kimondja, hogy a magyar nemzet régi óhajának megfelelőleg a gazdasági önállóság első feltételét képező nemzeti önálló banknak 1911-re való felállítását erélyesen követeli, ahhoz ragaszkodik ós a nemzet ezen jogos követelésének minden törvényes eszközzel való érvényesítésére a függetlenségi pártot és annak vezéreit táviratilag felkéri". A népgyűlés a határozati javaslatot egyhangú lelkesedéssel elfogadta s egyben elhatározta, hogy Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert, mint az orszátudott igazán szeretni, tartotta vissza, hogy sokáig leány maradt. Nem volt szerencsés házassága. Közönséges kalmárlélek jutott osztályrészéül. A férje, valami túlontúl igénybe vett kereskedő, nem tudta megérteni a lelkében rejlő finomságokat. S igy egymás mellett éltek, mind két idegen szövetséges. Soha melegség nem költözött sziveikbe. S nem találkoztak sokáig. A férfiú egy alkalommal egy ünnepéiyen az ünnepi szónok szerepét töltötte be. A véletlen, ez az élelmes színházi rendező, ugy végézte a dolgát, hogy az asszony is részt vett ez ünnepélyen. S azok, kik több mint tiz esztendeje egymás hangját sem hallották, most együvé kerültek. A férfi udvariasan üdvözölte az aszszonyt. A jólétben elpuhult, elhízott ideál furcsa benyomást tett a férfiura. Aki mindig rettegett e találkozástól, azon hiszemben, hogy az ismét végzetessé válhatik reá nézve, megkönnyebbülten látta, hogy a valamikor karcsú, most azonban csak túlzott udvariasságból annak nevezhető asszony még annyira sem gyakorolt reá benyomást, mint mikor az ember egy rég nem látott barátjával találkozik hosszabb idő múlva. Megkönnyebülten sóhajtott fel. Bár szivében a szánalom, a szerelem legutolsó csatlósa felébredt, de ezt az érzelmet már nem kellett vigyázva figyelnie, tudta, hogy ez ellen vértezve van eléggé. Csupán szánalom fogta el. Szánalom az elmúlt szép időkért. Az ifjúságért, a mely már elrepült, az aranyos álmokért, melyek nem valósultak meg. Eleinte vontatottan indult meg a társalgás. Mindkettő lelkében a rég hallott hangok ismétlődtek meg. A régi téma már megszűnt. Szerelemről már nem beszéltek. S akkor régen csak ez érdekelte őket. Az asszony elpirult, de mégis megkockáztatta a kérdést: — Hát mégis el tudott felejteni ? Vagy még mindig szeret. A férfiú egyenesen nyíltan válaszolt: — Nincs az a tűz, melyet ha nem élesztünk, ki ne hamvadna. Nincs az az erős fa, melyet az északi szél szünetlen fagyos lehellete ki ne pusztítana. Az én szivem lángzó kohó, perzselő tűzfolyam katlana volt, de a parázs ki- 1 hunyt, a varázslat megszűnt s az élet szürke pora lepte mindama gyönyörű álmokat, melyeket ón magával együtt átélni szerettem volna. Most már nyugodt vagyok. A szív viharja elült. Meghiggadtam De szeretni többé nem fogok soha. Az élet minden sikere, minden méltánylása, ünneplése utóiért, de egyet bevallhatok. Mindez a sok babér, dicsőség, tisztelet, mely osztályrészemül jut, nem nyújtott összesen annyi boldogságot, mint akkor régen, mikor az a szerencse ért, hogy kis kacsóját kezemben melengethettem. A férfi érezte, hogy most ismét arra a határra ért, hol az elórzókenyedés erőt vehet rajta, kezét nyutotta s miközben csókot lehelt a fehér kezecskére, egy meleg könycsepp hullott annak bársonyos felületére. gos párt elnökét és Justh Gyula képviselőházi elnököt táviratilag üdvözlik. Délben a negyvennyolcas kaszinóban bankett volt, amelyen Biró Benedek a kerület országgyűlési képviselőjét, K ov á c s Lajos postamester pedig a megjelent képviselőket köszöntötte fel. A csabai kultúrpalota. Kudarcot vallott a parasztpárt. Békésvármegye törvényhatósági bizottságának hétfői közgyűlésén került tárgyalás alá az a felebbezés, melyet a parasztpárt tagjai nyújtottak be a képviselőtestületnek a Kulturház céljaira 80,000 korona annuitásos kölcsön felvételét megszavazó határozata ellen. Ez a tárgyalás ugyancsak gazdag volt zajos jelenetekben, melyeket a csabai parasztpárt jelenlevő tagjai provokáltak. A sötétségnek, rosszakaratnak és félőrültségnek kétségbevonhatatlan tünetei dühöngnek ebben a pártban. De nemcsak ez, hanem más is, ez pedig sokkal szomorúbb. Az, hegy a parasztpárt a kultura, a felvilágosodás ellen harcol, már a párt nevénél fogva is könnyen érthető. De hogy épen a magyar kultura, a magyar népszerű előadások tartására szolgáló kulturház létesítését akarja mindenáron sárba tiporni: ez már gondolkozóba ejt. A párt szónoka bűnös raffinériával azt hangsúlyozta, hogy csak a nép vállaira nem akarnak a kölcsön megszavazása által nagyobb terhet rakni. Mégis kínálták fünek-fának : — Kell neked, Gyula, Békés vagy Orosháza ? — Odaadjuk szívesen ! Hát Gyulán, Békésen vagy Orosházán nincsen nép, annak a vállait nem nyomná a kulturház kölcsöne ? Ez a szocializmus, amit folyton hirdet a párt ? Nem, „nópboldogitók" mi átlátunk a szitán! Ebben a magyar kultúraellenes törekvésben mi egy kis kacérkodást látunk Hurbán ivadékainak egyedül üdvözítő eszméjével. Hála a jelenlevő intelligenciának és józan gondolkozású magyar kispolgárságnak : az egész megyét megszégyenítő törekvés nem ülhetett diadalt. Ha diadalt ül, ítéletnapig várhatott volna akár Csaba, akár Gyula, Orosháza, Békés, de az egész vármegye is, mig valamelyik kultuszminiszter ily nagyarányú ajándékot juttat kezeihez. Leszavazták a parasztpártot, mely aztán tüntetőleg kivonult a „vezér" egy füttyentésére a közgyűlési teremből. A kulturház ügyét ós az arra vonatkozó felebbezést Kiss László, tb. főjegyző ismertette. A felebbezésben előadja a parasztpárt, hogy nem kulturellenes szempontok vezetik, mikor a 80,000 koronás kölcsönt nem akarják megajánlani, hanem az, hogy terhet ró az a kölcsön a polgárság vállaira. Aztán a múzeum személyi ós dologi kiadásokkal jár. Az állandó-választmány ezeknek a tarthatatlan érveknek a figyelmen kivül hagyásával, a felebbezést nem vette figyelembe és ajánlotta a közgyűlésnek a képviselőtestületi határozat jóváhagyását. Elsőnek a parasztpárti vezér szólalt fel és összehadart tücsköt-bogarat, a párttagok szörnyű zajos helyeslése közben. Frázisok százai és ezrei puffogtak a levegőben: — A népnek kenyér kell, nem muzeum I Nem akarunk spirituszba ojtott majmokban gyönyörködni! Ha kell az uraknak, állítsanak muzeumot a saját zsebükből. Az csak a tisztviselőknek kell, akik úgyis meggazdagodtak már a város pénzén, a mi pénzünkön! . . . A csabai tisztviselők részéről erre a perfid kijelentésre zajos ellenmondások hangzottak fel. — Nem igaz ! Hazugság! Pimaszság ilyet.mondani. Áchim Gusztáv főmérnök izgatottan felugrott és harsány hangon tiltakozott ez aljas gyanúsítás ellen. Az egész teremben nagy zaj keletkezett. — D ő r y Pál főispán: Én nem hallottam azt a gyanúsító kifejezést. — Mondotta, mondotta! — hangzott mindenfelől. — Ha mondotta, akkor rendreutasítom - szólt a főispán. Ez ugyan nagyon gyönge elégtétel volt. Áchim Gusztáv folytatta : Szégyen, hogy egy csabai ember ennyire dolgozik Csaba érdekei ellen. Különben az egész beszéd bizonyltja, hogy mily szükséges Csabán egy Kultúrház ! — Nekünk nem kell, odaadjuk Gyí Iának ! — hangzott parasztpárti részrő V a r s á g h Béla: Öreg ember VÍ gyok már, szerepeltem sokat a közéle ben, de a maihoz hasonló momentumr nem akadtam. Nem tapasztaltam sohí hogy valaki a saját községe ellen törjöi Azokat a meggondolatlan szavakat szenvedély sugallhatta, az pedig soha sem volt jó tanácsadó. Hogy hasonl intézményre szert tehessenek, más \é rosok százezreket áldoznának és Csáb abban a szerencsés helyzetben van, hog; csekély áldozat árán juthat hozzá. 1 kultuszminiszter már ki is fizette ; 100.000 koronát. Nincs község, amel; ezt a fejedelmi ajándékot el ne fogadn' ós nem jó magyar ember az, nem községi polgár, aki az ezen felül szük séges csekély hozzájárulást meg nen i szavazná! Ajánlom a közgyűlés jó ma gyar érzelmű tagjai figyelmébe az ál landó-választmány javaslatának elfoga dását. D o m b y Lajos esperes azt tartje hogy aki nem szereti a világosságoi annak nem kell adni világosságot. Les olyan község a megyében nagyon soi amely kész örömmel elvállalja a kultui házat. Arra az érvre, hogy a nép érde kében nem szavazta meg a parasztpál a kölcsönt: csak annyit jegyez meg hogy amit magadnak nem kívánsz, má soknak se kivánd. Ha a parasztpár Csaba népének vállára nem akar terhe rakni, miért akar a másokéra ? Inditvá nyozza, írjon fel a közgyűlés a minisz terhez, hogy mivel Csabának nem kel a Kulturház, adja más községnek. Döry főispán : A parasztpárt nen az egész Csabát képviseli, mert a kép viselőtestület 33 szóval 11 ellenébe) megszavazta a kölcsönt. Csaba közön ségének tehát kell a kulturház. Ma i közgyűlés az állandó-választmány javaslati ellen szavazna, sötét árnyékait vetne a egész megyére ! Ezután szavazás alá bocsáttatvái a kérdés, a közgyűlés 47 szóval 37 elle nében elfogadta az állandó-választmány javaslatát. Ebből a szenvedélyes hangú tárgya lásból meggyőződhetik a csabai közön sóg, hogy a parasztpárt nemcsak a ma gyar társadalomnak, hanem Csabánal is gyűlölködő ellensége. Ezért teljes le törése nemcsak hazafias és községi érdek hanem megyei érdek is. Skiecek a megyegyülésről Az olyan nagy megyegyülések, min például a hétfői, az időnként előálK szenvedélyes viták dacára sem mulnal el derűs epizódok nélkül. Ez a közgvü lés is bővelkedett ilyenekben. Egy-egj rossznyelvű megyeatya közbeszólási nem egyszer harsány derültséget idézet elő. Különösen Áchim, a népvezér, szi porkázott, mikor dörgedelmes filippikái elzúgta ós nyugalom szállott felizgul lelkére. Egynéhányat sikerült följe gyeznünk. * A spiritusz. A csabai kulturház kölcsönének tár gyalása alkalmával Áchim szinte képé bői kikelve ágált a kölcsön ellen. A „Népszaváéból kölcsönzött kifejezése ket hangoztatta folyton. Az „elnyomot nép ...", „nagy a teher a nép vállain ..." „az urak mulatságára való az ilyen múzeum ..." és ehhez hasonló frázisol reszkettették meg a páraterhes levegőt Legnagyobb derültséget azonban e „spirituszba ojtott majmok"-kai keltett Látta, hogy ez tetszik a közgyűlésnek mint ügyes szónok, folyton visszatért rá Egyszer aztán egy szélsőbalon ül<3 megyeatya megsokkallott és közbekiál totta: — Minek ágál olyan nagyon a spi ritusz ellen ? Hiszen maguknak az kell Ez a találó közbekiáltás egy percre kizökkentette a szónokot, de aztán foly tovább a görgeteges filippika ... A gyulaiak. Ugyancsak a kulturház tárgyalásá nál történt. A parasztpártiak kínálgatták a múzeumot fünek-fának. Különö sen Gyulát emlegették. — Nekünk nem kell 1 Odaadjuk az Gyulánaki! — Hát adják! Mi elfogadjuk! kiáltották oda, vérszemet kapva a gyu laiak. És olyan naivak voltak, hogy szó szerint vették az odaajándókozást. Ső Weisz Mórt, a lelkes gyulait, annyirj meghatotta a parasztpárt nagylelkűsége hogy fölkelt helyéről ós odaült a pa rBSztpártiak közé, folyton kapacitálví őket, hogy csak Gyula mellett kardos kodjanak. Hiába mondták neki: — De hiszen, ha a megyegyüléí most leszavazza, akár ezer küldöttség is