Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-23 / 41. szám

336 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 jyjius 11 tására, gyöngítésére törekszik. Különösen a gyulai, békési, szarvasi és orosházai bizottsági tagok harcoltak Csaba ellen jobb ügyhöz méltó buzgósággal. A határozat ellen Csaba képviselőtestülete azonnal felebbezést nyújtott be a belügyminiszterhez. A helyzet már ekkor nagyon kiélesedett. Ugyanis a csorvásiak akcióba léptek és befolyásos protektorokkal igyekeztek a minisztert az ő részükre hajlítani. Csaba ekkor küldöttséget menesztett a belügyminiszterhez, melyet Fábry Károly, a gyomai kerület országgyűlési képviselője vezetett. A küldöttség szónoka, Korosy László főjegyző, ismerve Andrássy Gyula gróf megközelíthetetlen jellemét és a törvényekhez való tántoríthatatlan ragaszkodását, igen ügyesen egyedül azt kérte, hogy személyesen vizsgálja meg az elcsatolás ügyét és személyesen intézze el, mert az ő igazságérzetében mindenki megnyugszik, Ezt a belügyminiszter mégis ígérte. Az adatokban és érvekben gazdag felebbezés nem is tévesztette el hatását, amelyet még növelt a nagyváradi kataszteri helyszinelési felügyelőség véleménye, amely szerint a terepviszonyok sem támogatják Gerendáspusztának Csabától való elcsatolását. Andrássy belügyminiszter tehát a jog, törvény és igazság álláspontjára helyezkedve, Csaba felebbezésének helyt adott és megsemmisítve a közigazgatási bizottság határozatát, kimondotta, hogy Apponyi-Qerendás továbbra is Csaba területéhez csatolva marad. Az egész vármegyét nagyon érdeklő döntés indokolását a következőkben adjuk: A m. kir. belügyminisztertől. Békésvármegye közigazgatási bizottságának Gyulán. Tárgy: Békéscsaba községhez tartozó csaba-gerendási puszta egy részének Csorvás községhez való csatolása. Az 1909. évi január hó 11-én tartott ülésében 71. szám alatt a fent megjelölt tárgyban hozott határozatát, melylyel a 7925/1908. számú alispáni elsőfokú határozatot megváltoztatta s a gróf Apponyi Albert tulajdonát képezett, ez idő szerint telekkönyvileg Csorvás község néven álló csaba-gerendási pusztai 2. sz. tjkvben felvett 2307 katasztr. hold területü pusztarésznek Békéscsaba községtől közigazgatásilag Csorvás községhez leendő átcsatolását megengedte, Békéscsaba közmeg a nevét — kibontakozott az ölelésből és durván feleit: — Nekem a jövőmre kell gondolni, Irma! En sohasem vehetlek téged feleségül ! A boldogtalan nő — mert bizonyára boldogtalan volt, ugyebár, tisztelt társaság ? (Hát persze, hogy boldogtalan volt, te együgyű kis béka.) — ekkor, mintha villamos áram futott volna keresztül a testén, gyorsan felállt, kiegyenesedett és szikrázó szemmel csak enynyit mondott: — Na hát, akkor az Isten irgalmazzon néked, Gábor! És szót sem szólva többet, elszántan a hidra sietett. A barna fiatalember utána kiáltott: — írnia, legyen eszed ! Isten megáldjon ! És meg sem várva, mit felel talán a leány, sarkon fordult s lassú, de határozott járással elment a falu irányába. Még csak vissza sem nézett egyszer sem. A leány meredten tekintett utána a hidról. Aztán, amikor már egészen eltűnt az ösvényen a férfi alakja, akkor hirtelen átvetette magát az alacsony korláton: — Édes magzatom ! Csobbanás hallatszott és a hinár, ott a hidláb alatt magához ölelte a leányt és még mindig olyan szorosan öleli magához, mintha csak kárpótolni akarná a barna fiatalember öleléseért, aki otthagyta. És azt hiszem, tisztelt társaság, kárpótolta is. Mert a zöidhaju leány azóta olyan, de olyan nyugodtan pihen a hinár ölében, mint aki az igazi, tiszta, zavartalan boldogságot találta meg. Szólott a béka és még egyszer rám meresztve kidülledt szemét, elégült brekegéssel kérdezte: — Hát nem szép nyáresti hangulat ez, tisztelt társaság ? ség felebbezése folytán felülbírálván, azt megváltoztatom és a vármegye alispánjának átcsatolást megtagadó határozatát ( emelem érvényre, mert ezen csatolás által Békéscsaba hözség határa megszakittatnék. Már pedig az 1886. évi XXII. t. c.-nek a jelen esetben alkalmazandó 155. §-ában hivatkozott 153. §. az átcsatolandó terület részekre nézve az átcsatolás egyik feltételül a területi összefüggést is megköveteli. Aminek természetes folyományát kell, hogy képezze az a követelmény is, hogy a visszamaradó területrészek összefüggése se szakittassék szét az átcsatolás következtében. Erre az álláspontra helyezkedett a belügyminisztérium eddigi állandó gyakorlata is, sőt ennek az álláspontnak feltétlen érvényre juttatása érdekében körrendeleti intézkedés is történt az 1898. évi 85462. számú rendelettel, amely kifejezetten abból a célból bocsáttatott ki, hogy az a több esetben előállott visszás helyzet, mely szerint a községi és pusztai határrészeknek egyik községtől a másikba való átcsatolása alkalmával egyes községek határának összefüggése megzavartatik, sőt ketté is osztatik, jövőre megszüntettessék, illetőleg lehetővé ne tétessék. Erről a közigazgatási bizottságot az iratok visszaküldése mellett további eljárás végett értesítem. Budapesten, 1909. május hó 15-én. A miniszter helyett: Hadik s, k., államtitkár. Gyilkosság Békésen. A felpofozott legény bosszúja. Borzalmas gyilkosság történt Békésen a keddről szerdára virradó éjszakán. Egy 19 éves fiatal legény alvás közben meggyilkolta a barátját. Széjjel verte a koponyáját egy baltával annyira, hogy nem is lehetett ráismerni. A helyszínére kiment orvosok azt mondották, hogy olyan rettenetesen összeroncsolt koponyát még nem láttak. És ennek a borzalmas gaztettnek nem volt más oka, mint egy arculcsapás. Egy pofon, amelyet szeretője szeme láttára kapott a gyilkos erőteljesebb vetélytársától, akinek véres hullája már a temetőben nyugszik. Az emberi sértett hiúságnak tipikus esete ez is. Minden kicsi és nagy tettnek a rugója a hiúság. Ez az ember legtermészetesebb tulajdonsága. Ha már most ezt a hiúságot megsérti valaki, pláne érzékenyen, sőt csattanósan, mindjárt feltámad a gyűlölet, mely a legvégzetesebb tettekre képes ragadni az illetőket, nem gondol a büntetésre, csak a hiúság megtorlására. A békési szomorú eset a következő : Roxin József és Gulyás Mihály bojtárok voltak gróf Wenckheim Frigyes békési uradalmában. Még eddig nem volt közöttük semmféle összekoccanás, bár a gyöngébb termetű Gulyás irigyelve nézte daliásabb és herkulesi termetű barátja sikereit és hódításait, melyeket a lányok körében véghez vitt. Folytatták napról-napra a bojtárok csöndes munkakörét minden különüsebb lelki j emóció nélkül, nyugodtan. Egyszer azonban, még "az ő csöndes lelki világukat is megzavarta a leghatalmasabb teremtő érzés : a szerelem. Egy leányba szerettek bele. Attól a perctől fogva halálos ellensége lett diadalmasabb vetélytársának Gulyás. Szinte kereste az alkalmat, hogy összetűzzön vele és kitölthesse rajta bosszúját. A mult vasárnap aztán elérkezett a i jó alkalom. Pusztai emberek szokása szerint berándultak Békésre és sorba járták a korcsmákat és daloltak, ittak, táncoltak, ahol lehetett. Egyik táncos mulatóhelyen aztán rábukkantak a közös ideálra. A leány szivesebben mulatott és táncolt Roxinnal, mint Gulyással, akinek ez természetesen nagyon rosszul esett. Egyszer oda is ment hozzájuk : — Engedd át már nekem is ezt a leányt, ne csak te táncolj vele mindig 1 — szólt Roxinhoz. -- Majd, ha fagy ! — válaszolt Roxin hetykén és tovább táncolt a leánynyal. Gulyásban csak ugy forrt a méreg. Mikor vége volt a táncnak, odament ismét hozzájuk és szemére lobbantotta Roxinnak az önző eljárást. Valami nagyon sértőt is mondhatott neki, mert Roxin egyszer olyan hatalmas pofont adott neki, hogy elesett. Ez már több volt az elégnél. Pofont kapni és még hozzá az ideál szemeláttára, több a soknál. Gulyás nem ment neki Roxinnak, mert tudta, hogy ő húzta volna a röví- J debbet, hanem abban a pillanatban feltámadt benne a véres bosszú gondolata. Fenyegetésre emelte a karját és odakiáltott Roxinnak: — Vigyázz magadra ! A kuíyák isz* szák fel a véredet. Három nap múlva meghalsz! Ezzel eltávozott a korcsmából. Roxin, meg a leány gúnyosan kacagva néztek utána. És Gulyás be is váltotta rettenetes fenyegetését. Szerdán éjjel fölkelt, elővett egy baltát, odasompolygott a nyugodtan alvó Roxinhoz és teljes erővel nyolc csapást mért a fejére. A szerencsétlen ember nem is jött eszméletre, mert már az első ütés is halálos volt. Koponyáját a hatalmas, dühös ütések a szó teljes értelmében szétroncsolták. Gulyásnak a borzalmas tett elkövetése után nem volt nyugodalma. Izgatottan barangolt a földeken reggelig, akkor aztán önként jelentkezett a csendőröknél, akik a vizsgálat megejtése után a gyulai kir. ügyészség fogházába átkísérték. 1 » Függetlenségi kormány lesz, A válság ügyében ma az a szenzációs hir repült világgá, hogy valószínűleg függetlenségi kormány ül a koaliciós kormány helyére. Wekerle Sándor ugyanis he'tjőn délelőtt kihallgatáson jelenik meg a királynál és proponálni fogja neki, hogy próbálkozzék meg egy függetlenségi kormánnyal. Szombaton délelőtt Wekerle meglátogatta Kossuth Ferencet és vele nagyon hosszú ideig tanácskozott. Óriási tüz Budapesten. Hatalmas tűzvész tombolt szombaton hajnal három óra óta Budapesten. A jelzett időben ugyanis kigyulladt a külső Váci-ut mellett Uj-pest felé fekvő Acél-féle láda-, parkett- és fürészgyár. A gyárban felhalmozott rengeteg gyúlékony anyag oly vehemens lángokkal ég, hogy oltásra még csak gondolni sem lehet. Úgyszólván az egész tűzoltóság kivouult a tüzkatasztrófa színhelyére. Összesen 16 ha talmas vízsugár ontja a lángtengerre a vizet. A gyár környékén állandóan nagy tömeg tartózkodik, ugy, hogy a rendőrség és katonaság alig bírja a rendet fenntartani. Előreláthatólag a gyár még holnap is égni fog. A kár csak hozzávetőleges számítással is meghaladja a félmillió koronát. A környékbeli gyártelepek állandó rettegésben vannak a nagy tüz miatt. A szabadkai gyilkosság. A szabadkai gyilkosságban ma nem állott be jelentősebb fordulat. A bűnszövetkezet tagjai celláikban ülnek, Jánossy, a gyilkos ma délelőtt egy órahosszai sétát tett a fogház udvarán. Klein Pál nagyon rosszul töltötte az éjszakát. Folyton siránkozik és ártatlanságát hangoztatja. KróniKa, Bár még nincsen kánikula, Már ődöngünk dúlva-fúlva, Csorog rólunk a verejték, Izzadunk, Déltájban már Quta úrral Tárgyalunk. Cudar idő I — hajtjuk egyre, Senkinek nincs hozzá kedve, Pár nap előtt még lefagyott fi gerezd 5 most forróság . . . Lehetetlen Tűrni ezt. Ha legalább az egekbe Sürgönyözni már lehetne, Valahogyan csak segitnénk fi bajon, De igy mégis kutya-helyzet Mondhatom. Más baj is van s az se járja : Felszökik a búza ára, Nemsoká a Himaláját Éri el, Nem számol a szegény ember Vérivel. Még megérjük, hogy kenyeret Csupán majd a bankár ehet, Mi meg élünk fürészporral — Nem drága, — S rongyos cipőt rágicsálunk hozzája. Megeshetik még ez kérem, Bár biztosan nem Ígérem, Mert még egyszer beköszönthet Rz a kor És a világ kívülem mást Nem okol, . . . Kondorosi csárda mellett R tinók is táncra kelnek, Ökörbojtár, ügyvédbojtár Mind mulat És éltetik Wekerlét, fi jó urat. R jókedvnek van értelme S Wekerle úr, ő kegyelme Megérdemli a sok éljent, „Ex"-eket: Ő adott a csárdának uj Életet. Rz a rémhir szállott szerte, Közeleg a csárda veszte : Inni benne ezután már Nem lehet, Gazdájától elveszik a Kenyeret. Felzúdult az egész ország, Jajjgattak a Marcsák, Borcsák, Mindenütt csak könycsepp-tenger, Siralom, Ez a részvét impozáns volt, Mondhatom. És hát, lett is foganatja; R fináncok öregapja Nem hajtott az ármány átkos Nyelvire, S megmarad az öreg csárda Jó hire, De zokogjunk most már másról: R „Fiume" terraszáról, Mely estenkint zsúfolásig Tele van S trécselés-zaj hangzik róla Untalan. Kedvesek e tricscsek-tracscsok, Kivált hogyha asszony van sok Lecsepülik ezt is, azt is, fiki nincs jelen, De ha megjön, — hát fogadják Szivesen. „Ez a ruha nem oly fényes , . . fiz a kis lány szép, de kényes . . . Fialtattátok, annak ez s ez Udvarol I Jól választott! Van oly szamár Valahol ?« Ezenkívül nagy probléma Májusban a fürdő-téma. Pöstyén, Bikszád, fibbázia És más nevek hangzanak, „Emez olcsóbb, amaz szebb ám, Menjen oda csak l

u Szegény embert az ilyesmi Nem is tudja érdekelni, Beleugrik a Körösbe S úszik mint. a hal, Osztendében se mulatna Oly j óa magyar. . . . Guy. ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző álomás mára meleg, derült időt jelez. — A gyu.ai városerdő kiirtása. A folytonosan anyagi gondokkal küzködő Gyula kapkod fühöz-fához, csakhogy