Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-23 / 41. szám

10 BÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY yezett vizvezető szifon elpusztult, nem luzzaszthatja, igy a rétnek az öntözésé sak vizemeléssel lehetséges. Ez teszi zükségessó egy centrifugális gőzszi'attyu beszérzését, lokomobil bérlését, is üzembetartását. Az öntözött réten termelt szénából tz elmúlt évben a községnek 22.000 ;orona bevétele volt. Ha most a közíég a rétet nem öntözteti, elesik ettől t bevételtől. Az elöljáróság tehát azt javasolja a közgyűlésnek, hogy némi bevételt biztosítandó, a rét. öntözését gőzszivattyu által eszközöltesse s a szivattyú rételére, a lokomobil bérletére, kőszénre, üzemben tartására tizezer koroíát szavazzon meg, mert nemcsak e riadás térül majd meg a rét bevételéiül, de a rét jövő évi termőképessége s biztosíttatik. Ennek az intézkedésnek helyességét és célirányosságát mindenki belátja, jsak az nem, aki nem akarja, hanem csak z község károsodását célozza. Sajnos, a parasztpár, mely mindig a jövedelem .'okozásáról beszél és a gazdaesküdtek 3lőbbrevalónak tartják a mindenáron való ellenzést, mint a község érdekét, mert ellene szavaztak a javaslatnak. Fő §rvük az volt: nem kell öntözni a rétet, mert a gazdák földjét sem öntözi az Isten. A „vezér" meg pláne Göre Gábor nyomós mondását citálta : „csak azért is ott egye meg a f . . ." Szerencsére még nem mindnyájan igy gondolkoznak s a tanács javaslata a rét öntözésére két szótöbbséggel elfogadtatott. A zsúfolt karzat, de kevés képviselőtestületi tag részvétele mellett lefolyt közgyűlésről tudósításunk a következő : A közgyűlés megnyitása után K or o s y László első jegyző közölte a közgyűléssel, hogy a Köröscsatornában az Alsó-Fehér-Körös ármentesitő-társulat által létesített, a belviz levezetésére szolgáló másfél méteren felüli átmérőjű szifon elemi csapás folytán megsemmisült s igy a viz duzzasztása lehetetlenné vált. De ezzel lehetetlenné vált az öntözött rétnek vizemelés nélküli való öntözése is. Hogy a község a rét bevételétől — mely a mult évben 22 ezer korona volt — el ne essék, javasolja a tanács egy gőzszivattyu vásárlását. Azért, mert ilyen bérbe nem kapható. Javasolta továbbá a mozdony bérletét, üzembetartását, ami mintegy 10 ezer koronájába kerül a községnek. Ei az összeg a rét bevételéből megtérül. A közgyűlés hatalmazza fel az elöljáróságot arra, hogy a községre háramló e kiadáshoz hozzájárulást eszközöljön ki az ármentesitö társulatnál és a földmivelésügyi kormánynál, mert azoknak is érdeke, hogy a kisérlező rétöntözés meg ne semmisüljön. Igy a község kiadása remélhetőleg minimális lesz. A „népvezér", Kraszkó Mihály, V a r g a K. János nem hajlandók a szükséges költséget megszavazni. Várjunk, még az Úristen fog öntözni. A gazdáknak a földjei is aszálynak néznek elébe. Elismerik, látták is elszámolva a rétnek 22 ezer korona jövedelmét, csak azt nem tudják, hogy mire fordították. Előre is jelzik, hogy a hozandó határozatot meg fogják felebbezni. Korosy László főjegyző: Már évek óta tapasztalja a képviselőtestület, hogy bizonyos árnyalathoz tartozó tagjai abban lelik lelkigyönyörüsógüket, hogy ha más nincs velük egy véleményen, vagy a község haladását szivükön viselik, azokat lekicsinylik, gyanúsítják. Hogy az öntözött rétet most duzzasztással nem lehet öntözni, ezért nem okozható az elöljáróság, mert elemi csapás az oka. A tanács javaslatával csak kötelességét teljesítette és ha nem akarják a rétet öntözni s ezzel a községet károsítani, ám határozzanak igy. Áchim Gusztáv főmérnök : A most szükséges befektetésből a legnagyobbrész megtérül s már azért is meg kell szavazni ezt a kiadást, mert az újra építendő szifon csak a jövő óv közepe táján fog elkészülni, ami a társulatnak 50—60 ezer koronába kerül. Éppen a takarmány-ínségre ós a kisgazdákra való tekintettel kell a gőzszivattyut beszerezni F á y Samu dr.: Az ellenzők részéről hangoztatott érvek nemcsak egyesek megtevesztését, de a község károsodását cálozzák. A rideg számok igazolják a/t, hogy a kiadás a községnek okvetlen megtérül. Végre névszerinti szavazással döntöttek. A gőzszivattyu beszerzését és igy a rótöntözését 17-en kívánták, mig ennek cselekedetét az Úristenre hárítani csak 15-en óhajtották. A határozat, mint a közgyűlés kimondotta, csak birtokon kivül felebbezhető. Budapesti érdekességek. — Az elmaradt Harden. — Még egy lemaradás. — Mikor az alperes alszik. — (Külön fővárosi tudósítónktól.) A németek híres, az EulenburgMoltke-pör révén egyenesen hírhedt publicistája, az éles tollú, éles szavú Harden néhány héttel ezelőtt felolvasást hirdetett Bécsben és Budapesten. Az előbbit meg is tartotta s bárnemalegegyhangubb volt a fogadtatása, sikere volt Bismarck zsurnalisztájának. AusztriaMagyarországnak Németországhoz való viszonyáról beszólt s ugyanerről akart beszélni Budapesten is. Itt azonban egy kis baleset érte. Nem a rendőrség beavatkozása miatt, amint ezt némely lap irta. A rendőrség egyáltalán nem avatkozott bele Harden előadásába. Az nem igaz, hogy bizonyos mágnáskörök érvényesítették befolyásukat a felolvasás megakadályozása érdekében. Egyszerűen az történt, hogy a magyar fővárosban nem voltak kíváncsiak Harden mester ötleteire. A kibocsájtott jegyek közül alig néhány fogyott el. Hiába volt minden reklám, hiába a falragaszok ós az ujságközlemények Az impesario kénytelen volt jelenteni Hardennek, hogy Budapesten nincs semmi érdeklődés s erre határozta el a berlini szerkesztő, hogy nem tartja meg előadását. Akik a német kulturának kudarcait látják ebban, azokat bátrak vagyunk figyelmeztetni, hogy a budapesti mulató- I helyek kétharmadrészében jelenleg csak német szót lehet hallani. * Elmaradt az ifjúsági tornaverseny s ennek különféle okai keringenek a sajtóban és a köztudatban. Beszélnek mise-tervről, animozitásról, a fiatalság kicsapongásáról s ezeknek, vagy legalább is az egyiknek tulajdonítják, hogy a nemes mérkőzés elmaradt. Apponyi Albert gróf legszorosabb környezetében egészen másként tudják a dolgokat. A kultuszminiszter egyik bizalmas embere I és párthíve közölte velünk, hogy a tornai verseny elmaradásának tisztán finánciális okai vannak s más okokat keresni botorság vagy rosszhiszeműség, Apponyi maga mondta : — Legalább százezer koronába kerül a tornaverseny. A büdzsémben ennyi fölösleges pénz nincsen és ha lenne, jobb célokra tudnám azt fordítani. Ott vannak a tanitók. Ezer és ezer éhes száj várja a falatot. Forrásunk szerint ez a tornaverseny elmaradásának hiteles oka. Nincs pénzÉs Apponyi ugyanazon a napon mondta ezt, mikor a Lóverseny-téren a királydíjat futották. Százezer koronát kapott a győztes, a közönség pedig hétszázezer koronát hagyott a totalizatőr góp| jeiben és három millió koronát a bokI mekereknól... ! A végrehajtási novellát is kezdik ! már kijátszani. Minthogy az alperestől nem lehet elvinni a párnáját, meg az ingót, az állandóan éber ügyvédi furfang kieszelt valamit, amivel most boldogítják a szerencsétlen adósokat. Egyelőre a fővárosban divik a dolog, de az ilyesmi terjed, mint a járvány. Röviden hajnali végrehajtás-nak lehetne nevezni az ujitást. A felperes ügyvédje ugyanis korán reggel fölrázza álmából az alperest, amikor ez még alszik. — Miért ez a gyorsaság, ez a frissesség ? Azért, kedves testvéreim az alperben, mert korán ieggel még az asztalon, az éjjeli szekrényen hevernek a házi ékszerek, az óra, a lánc, a gyürü, a nyakkendő-tü, a feleséged fülbevalója. medaillonja. Ezekhez pedig csak ugy lehet hozzányúlni, ha nincsenek emberi testen. Ezért kell tehát sietni, ezért kell ágyában fölkeresni az alperest, aki hűlt helyét látja a holmiknak, mikor a reggeli álmot kidörzsöli a szeméből. Az ügyvédeknek ez a hajnali fajtája egyre népesebb. A panaszok most móg bátortalanul hallatszanak, de nemsokára viharrá sűrűsödhetnek. Talán megelőzhetnék a jogos fölháborodásnak kitörését az ügyvédi kamarák 1 Gerendás-puszta elcsatolása. A miniszter Csaba javára döntött. Több izben megemlékeztünk már arról a nagy küzdelemről, mely Csaba és Csorvás községek között fejlődött ki az Apponyi-Gerendás-puszta hovatartozandósága ügyében. A küzdelmet Csorvás indította meg. A fortélyoknak különböző megválogatatlan fegyvereit vette igénybe, csakhogy Gerendás-pusztát magának kaparinthassa. Fellovalta Csaba ellen a gerendási érdekeltség egy részét ós kierőszakolt aláírásokkal kérvényt intézett a törvényhatósághoz, melyben a gerendási pusztának Csorváshoz való csatolását szorgalmazta. Bár az igazság Csaba részén állott, és maga a megyei hatóság sem javasolta Csorvás kérelmének pártolását: a közigazgatási bizottságnak Csaba ellen indokolatlan animozitással eltelt tagjai Csaba ellen döntöttek és két szótöbbséggel kimondották, hogy Apponyi-Gerendás pusztához Csorvásnak van több joga. A sérelmes határozat érthető elkeseredést és megdöbbenést keltett Csabán. Nem várta volna senki a közigazgatási bizottságtól, hogy a vármegye leghatalmasabb arányokban fejlődő községének ilyen eszközökkel is megronlanásuk — mindkettőjüknek o'y kelle- | mesen esett ? Hamis kis leányok nem egyszer mondják a színházban : rákényszeritjük 1 Palit vagy Lacit, hogy erre forduljon! S addig lorgnettezik hátulról nyakát, vagy vállát, mig az öntudatlanul is megfordul és öntudatlanul keresi azokat a szemeket, melyek belé hatottak. A szuggestióról pedig ,inost ne beszéljünk, mert ez; telepátikus tárcánk keretén kivül esik. De azt tudjuk — és az orvosi tudomány is elfogadja, — hogy gondolatokat másba átültetni, átszuggerálni ugy lehet, hogy az illető szentül meg van győződve, hogy azok a saját gondolatai — pedig bizony mástól kapta, nem egyszer gonosz célzatból, nem egyszer gonosz célzattal ós sokszor gonosz következménynyel. És itt azután megáll a büntetőjogi tudomány is. Ki az igazi bűnös? Az-e, aki befolyásolta, szuggerálta ? Az-e, aki a szuggerált gonoszságot tényleg végrehajtotta ? A hinár csókja. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Zsoldos László. A Duna partján sétáltam a halkan zizzenő nyári alkonyatban, hallgatva a tücskök cirpelését s a bókák brekegését, amely a kőhajításnyira sötétlő kicsiny szigettől húzódó nádasból zsongott ritmikusan felém. Amint igy lassan álmodozva mendegélek, a nedves fövényen egyszerre csak előttem terem szapora ugrándozással egy zöld béka. A lábam előtt megállt és én tisztán láttam, hogy kidülledt szemével reám tekint. Igen szeretem az állatokat s ezért ón is megállottam, egy pillanatig farkasszemet nézve a békával a suttogó félhomályban. A kis állat pedig nekibátorodva jóindulatú fellépésemtől, nagyot kurutytyolt. Aki érti az állatok hangját, mint ahogyan — talán nem dicsekvés ha mondom, sok évi megfigyelés után nekem sikerült megérteni — annak ez a kuruttyszó körülbelül ezt jelenthette : — Tisztelt uraság, mit keres itt este a Duna vize partján ? Nem akartam rossz nevelésünek látszani, tehát — nem ugyan bregekve, hanem a magam emberi beszédjén — ezt feleltem neki a kérdésre : — Béka barátom, én festő vagyok és hangulatot keresek itt este a Duna vize partján. — Hangulatot? — brekkent vissza csodálkozva a zöld jószág. Ég olyan furán ugrott szava mellé, mintha csak azt akarta volna jelezni ezzel az ugrással, hogy nevet rajtam. — Hangulatot, tisztelt uraság ? Boszusan pillantottam a konfidens állatra és toppantottam a lábammal. — Ej, hát csúfolódni akarsz velem ? Az eleven zöldség megszeppent. — Dehogy akarok ón csúfolódni veled, jó uraság ! Csupán egy titkot akarok elárulni neked, ha meghallgatod. A titokjaz, hogy itt a nádas szólén, a hínárban (s e szónál kissé balra ugrott a viz partja felé) már a nyár eleje óta fekszik egy sárga hajú leány. — Mit beszélsz ? — szóltam iözbe izgatottan, de a bóka nyugodtan folytatta : — Igen, sárga haju. Vagyis tulajdonképpen már zöld haju, mert odalent minálunk mindent zöldre festenek. A mikor lekerült közénk az a leány, hát én emlékszem rá, szép volt ós fiatal, hanem azóta nagyon megrútult, felpuffadt, szétmálott és megöregedett. Erről a leányról tudok én egy hangulatos dolgot. Meghallgatod, jó uraság ? Kíváncsian pislogott rám, mialatt én botomra tamaszkodva, merengő gondolattal tekintettem a nádas feló. A béka pediglen tovább brekegte : — Hát, uraság, az a szép, sárga haju leány tavaly még itt sétált minden este a viz partján egy barna fiatal-emberrel. Egymás kezét fogták, vagy karonfogva mentek ós suttogó hangon beszélgettek. Szerelmes pár volt. Égyszer azután, bíboros naplementekor, á barna fiatal ember átunszolta a leányt a fahídon és akkor átmentek oda a szigetre A leány ellenkezett, azt láttam, tétován lépett rá a hid padlójára, de végre mégis engedelmeskedett a férfinak. Átment vele a szigetre. Mire visszatértek, már rég fent volt a hold s én amonnan a vizből csupán azt láttam, hogy a férfi hevesen átkarolja a leány derekát és a leány piheg és ajka remeg. Attól fogva minden alkonyatkor ez lett a vége a sétának; a szerelmes pár I átrándult a szigetre és késő holdvilágnál tért vissza a hidon. Meg is kutattam, tisztelt uraság, hogy mit kereshettek a szigeten. Mert az iiyesmi nálunk, békáknál nem szokás. Később azonban elmondta nekem egy tücsök, hogy a szigeten a sürü lombok között rejtőzködik egy ház és abban a házban alkonyat után minden este meggyullad egy gyertya és a gyertyavilágnál, bent a szobában ölelkeznek a szerelmesek ós ettől az öleléstől a nyápic gyertya elalszik. — Ostoba ! — dünnyögtem önkénytelenül — hogy lehet olyankor elaludni ? — Na igen, — szőtte tovább a különös történetet a béka. Sajátszerüen brekegve — ón is ezt mondtam a tücsöknek. A tücsök pedig elszógyelte magát és hatalmasat szökkenve, távozott. Őszszel a hűvös estéken elmaradozott a viz partjáról a pár. S azóta egész télen át nem láttam őket. Most melegedő tavaszszal azonban újra megjelentek. De mindaketten mintha megváltoztak volna. A sárgahaju leány talán meghízott, a barna fiatalmer pedig okvetetlenül elhidegült. Nem suttogott többé, hanem olykor kiabált, a nő pedig sirt, vagy esdő arccal tekintett ilyenkor reá. Egyszer aztán mi történt ? Én ott gubbasztottam szokott helyemen a nádas szélén, amikor itt a parton megjelent a férfi meg a lány. És — senki sem volt itt rajtuk kivül — nagyon indulatosan beszéltek egymással. A leány lebukott a földre és karjával átkarolta a másiknak a térdét. Gábor pedig — csak ekkor tudtam llegáns uri ruhák, saját készitményü, mérték szerint is 1IfÁcyv iáfít ac $\tt fuUáts (részletfizetésre ls) nagy választék- CIVT ífpyA ruhaüzletében Békéscsabán, Vasut-utca JVwSZ ieril- Cö IlU-rUndK ban és mérsékelt árban kaphatök

: Ivl^Cili viC^rV Rosenbaum-íéle sirköraktárral szemben