Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-23 / 41. szám

10 BÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY Cserkészet Budapestről. — Budapesti levél. — Most nincs különösebb témám, a melyről cikket gyárthatnék és küldhetnék önöknek, azért hát nem tehetek mást, mint hogy belekapok ebbe is, abba is, innen is szedek egy-két illatos, vagy kevésbbé illatos virágot, amonnan is, aztán bokrétába kötöm őket, elküldöm. Ha a publikum nem elégszik meg véle, sőt unalmasnak találja a fecsegésemet: akkor már előre is bocsánatot kérek tőle és ígérem, hogy ezután nagyszerű érdekességekkel fogok szolgálni. Ha nem történik semmi, csinálok történetet. Utóvégre ha ezt megcsinálhatta Bonaparte Napoleon, miért ne csinálhatnám meg én is, akinek a nagyapját szintén Napoleonnak hívták. Kezdem mindjárta politikával, mert a jó vidéken erre kíváncsiak leginkább, tudom. Hát előre is kijelentem, hogy a kíváncsiak kiváncsiságát nem elégíthetem ki. Semmi különös változás. A válság szekere még abban a katyuban vergődik, amelybe hetekkel ezelőtt került egy rossz kocsis miatt. Most már aztán húzzák elől, tologatják hátul, de hiába. Egy állapotban marad, az Isten tudja, meddig. A pártkörökben most azzal szórakoznak a külső és belső tagok, a volt, az aktív és leendő honatyák, hogy kikből fog állani a második sorozat, melyet a király kihallgat a válság ügyében. Ugy hírlik, hogy Justh Gyulát még egyszer magához rendeli a Felség. Kívüle a függetlenségi pártiak közül Holló Lajos, gróf Batthiány Tivadar. Eitner Zsigmond, Fried Lajos, Csizmazia Endre és Buza Barna neveit emlegetik leginkább. A jövő héten már megtudjuk, kik lesznek az uj bölcsek, akik tanácsokkal látják el a királyt. Tegnapelőtt piros-pozsgás, egészséges, vidéki arcok lepték el a pesti utcákat. Mi nyápic, tört szemű, színtelen arcú pestiek irigy pillantásokkal nézegettük azokat a domború mellű, széles vállú urakat és kíváncsian kérdezgettük: — Kik lehetnek ezek? — Nem tudja, kérem, — válaszolta egy mindenttudó arcú gentleman — hogy most van a városok kongresszusa? Ezek mind vidéki polgármesterek Most már tehát tudtam, és hogy tovább gyönyörködhessem bennük, elmentem az uj városháza egyszerű nagytermébe, ahol a kongresszus lefolyt. És láttam ismerős alakokat, közöttük egy békésmegyeit is: Lovich Ödönt, Gyula polgármesterét, akinek öles termete szálfaként magaslott ki a többi, nagyobbrészt tömzsi polgármesterek csapatából. És a tárgyalás igen érdekes volt. Nem bántam meg, hogy elmentem. A városoknak nagyon fontos létkérdései kerültek szőnyegre. A közvetlenül érdekeltek tudják, hogy ezen a téren mily tág tere nyilik az üdvös reformoknak, régi sérelmeknek kireparálására és az uj törvényhozási alkotásoknak. Ugy a törvényhatósági joggal felruházott városoknak, mint a rendezett tanácsú városok helyzete, különösen pénzügyi okoknál fogva, nagyon súlyosnak tekinthető. A városok kiadásaiknak legnagyobb részét közigazgatási célokra fordítják, de a gazdasági és tanügyi szükséglet, valamint az adósságok törlesztése is súlyos teherként nehezednek reá. A városok ezen kivül igen sok állami feladatot is ellátnak, amelyek közismertek s amelyek rendkívül nagy, személyi és dologi kiadással járnak. Innen van, hogy a városi tisztviselők legnagyobb részt nyomorúságosan vannak dijazva. Vannak olyan tisztviselők, akik 800 korona fizetésért levéltárosi, iktatói és kiadói teendőket végeznek. Ezen a lehetetlen állapoton változtatni kell előbb-utóbb. Ezért nagyon helyesnek tartjuk a polgármesterek egyesülését. Igy már kilátás lehet arra, hogy üdvös törvényhozási reformokkal a városok helyzete javulni fog. Több érdekesebb dolgot a legjobb akarat mellett sem tudtam össze cserkészni Budapestről. Hja, közeledik már az uborka-szezon ! Ezzel a szomorú sóhajtással zárom be mostani levelemet. Nagy közgyűlés a megyén. Az érdekesebb ügyek. A megyeatyák ugyancsak megdolgoznak hétfőn azért a pénzért, amit — nem kapnak. Több, mint 180 ügyet kell letárgyalniok. A megyeházán lázas készülédés folyik már napok óta. Éjjelnappal munkában vannak a jegyzők, egyre-másra kopognak az írógépek, sercegnek a tollak a fehér és kék papirosokon. Ezen nem is lehet csodálkozni. Ily óriási tárgysorozattal rendelkező közg.vülés még nem igen volt mostanában. Még hozzá olyan sok érdekes ügy van a tárgysorozatban, hogy miattuk muszáj a megyeatyáknak egész nap Gyulán maradni. Mozgalmas és érdekes napra van kilátás. A gyulai vendéglősök még nagyobb készülődéseket tesznek, mert hát — ami természetes — a sok beszédtől, meg a rengeteg bölcseségtől, amelyek a közgyűlési teremben elhangzanak : megéheznek és megszomjúhoznak a megyeatyák. A rendes tárgysorozat, melyet a hivatalos lap legutóbbi száma közöl: összesen 180 ügyet tüntet föl. Az összeállítás óta azonban napról-napra szaporodnak a közgyűlésre viendő ügyek, ugy, hogy már a póttárgysorozat is 50 ügydarabból áll. Akták és papirosok bástyái között izzadnak az előadó jegyzők, akiknek legtöbb gondot okoz a közgyűlés előkészítése. A pottárgysorozat érdekesebb ügyei a következők: A Csabán székelő Békésmegyei Gazdasági Egylet elnöksége kéri a törvényhatóságot, adjon felhatalmazást neki arra, hogy a vármegye által már régebben adományozott házra 9000 koronát az Országos Földhitelintézetnél bekebelezzen, mielőtt még a községnek eladott ház értékét, 20.000 koronát a jelenlegi székházra bekebelezné. A kérelem minden valószínűség szerint kedvező elintézésre talál a közgyűlés részéről. Előreláthatólag nagy vitát fog provokálni dr. S i m o n k a György felebbezése is. Gyula város képviselőtestülete ugyanis egyik régebbi közgyűlésén elhatározta, hogy a kötött- és szövött iparárugyár megszaporított részvényeiből jegyez száz darabot. Erre a célra egy másik vállalatba befektetett tőkéjét használja föl, mert olt a pénz csak 47

a százalékot jövedelmez, holott a szövőgyári részvények már most is 7%-ot jövedelmeznek. Ez a határozat nem tetszett dr. Simonka Györgynek, aki mint a nemrégen lefolyt hírlapi csatából is látszik, animózitással van eltelve a szövőgyár iránt. Ennélfogva felebbezést nyújtott be a törvényhatósághoz, mely előreláthatólag nem fogja figyelembe venni, mivel az anyagi gondokkal küzdő Gyula városának minden módot és alkalmat meg kell ragadnia arra, hogy jövedelmét gyarapítsa. Legutóbbi határozata is ezt az érdeket szolgálja. A Gerendás pusztai közigazgatási kirendeltség és az erre vonatkozó sza| bályrendelet ügyét is ez a közgyűlés fogja tárgyalni. Különös pikantéria ízével hat ez a tárgy különösen azért, mert | akkorára talán meg is fog érkezni a belügyminiszter döntése a közigazgatási bizottságnak az Apponyi-Gerendáspuszta elcsatolása dolgában. A belügyminiszter Csaba javára döntött, igy a kirendeltség ügye tárgyalás alá kerül £ a közgyűlés azt jóvá is fogja hagyni mert ez a legfőbb, amit Csabának meg kell tennie, hogy az elszakadási kísérleteknek elejét vegye. Mezőberény község egyezséget kötött az orvosokkal. Az uj közegészségügyi törvény ugyanis megállapítja, hogy az orvosoknak a jelenlegi viszonyok között mennyi látogatási dijat szabad szedniök. A dijak jóval magasabbak a régieknél s a közönséget érzékenyen sújtják. Mezőberény község elöljárósága ennélfogva olyan megállapodásra lépett orvosaival, hogy fuvardijaikat 400 koronáról felemeli 1200 koronára, de ennek ellenében kötelesek az orvosok a régi díjszabás mellett maradni. Ezt a végzést két magánorvos megfellebbezte, mert a községi orvosok ezáltal veszedelmes konkurenciát csinálnak nekik. A közgyűlés fog dönteni ez igen érdekes ügyben. Fontos tárgy lesz még Gyula uj szervezési szabályrendelete is, melyet lapunkban már több izben ismertettünk Az uj szabályrendelet szerint a következő változások fognak beállani Gyula közigazgatásában: Megszűnik a gyámpénztár és a gondnokoltak vagyonát a városi főpénztár fogja kezelni. Ez üdvös ujitás keresztülvitele esetén a közgyám és az esküdt nagy tehertől szabadulnak meg és élhetnek tulajdonképpeni hivatásuknak. A városi adóhivatal feje a mostani adóügyi tanácsos helyett a város első jegyzője lesz. Az adóhivatalnál kivüle lesz egy elsőosztályu, három másodosztályú adótiszt, a közpénztárnál egy pénztáros, egy ellenőr és egy pénztári tiszt. Az adóhivatal élére állított első jegyző pótlásául egy harmadik aljegyzői állás szervezését is kontemplálja a szabályrendelet. A közgyűlés minden valószínűség szerint jóvá fogja hagyni a szabályrendeletet a harmadik jegyzői állás kivételével, melyet nem tart szükségesnek a szabályrendelet s ezért jóváhagyását nem is fogja javasolni. Ezek a póttárgysorozat érdekesebb ügyei. Az öntözött rét bajai. Rendkívüli közgyűlés Csabán. Ha Csaba község pénteki rendkivüli közgyűlését más községbeii értelmes egyén végighallgatta volna, akkor az ugyancsak elcsodálkozott volna azon, hogy a „népvezér" és a táborkara, no meg az esküdtek, kik mind gazdák, mily furcsán viselik szivükön a község érdekeit. A rendkivüli közgyűlés tartását az tette szükségessé, hogy a község a Köröscsatorna vizét, mivel az abban elhesem volt hosszú, bármily sokáig is jártuk a „Strandot". Egyszer csak azt indítványoztam, sétáljunk le a selyempuhaságu fövényben Swinemündeig. Társam sokallotta az utat, de valami serkentett, hogy ne engedjek. Elhagytuk a szép Aalbeck-fiirdőt 2—3 emeletes palotasoraival és haladtunk Swinemünde felé, mely Haringsdorftól hét kilométernyire van. A folyton változó hullámok nézésébe elmerülve, nem egyszer lábaink alá kicsapó hullámok elől ugrálva, lassan mentünk. Észre sem vettük, mikor már a Swinemünde-sziget csúcsán levő Vilmos-fürdőnél (Wilhelmsbad) voltunk. Társam kért, hogy pihenjünk meg, mert még vissza is kell gyalogolni. Alig pihentünk azonban pár percet, már is indítványoztam, hogy menjünk be a Wilhelmsbadtól mintegy egy kilométer távolságú városba. Biztattam, hogy ugy is van valami bevásárolni valónk, nem vész kárba az ut, esetleg onnan omnibuszszal, vagy más alkalmatossággal is visszatérhetünk. Végre is engedett. Az ut fáradalmaitól s a nyári nap hevétől eltikkadva, a tengeri kikötővárosban betértünk egy pohár sörre egy sörcsarnokba. Mondhatom, jól esett. Hát még hozzá a finom füstölt angolna ! De nem volt nyugtom. Megint uj tervvel állottam elő: — Menjünk ki a déli oldalon, a városon kivül fekvő vasúti állomásra. Már erre szelidlelkü barátom is felfortyant: — Mit keresnénk most odakünn az állomáson? Mit érdekel bennünket az a ronda állomás, amit ugy is láttunk, mikor ide megérkeztünk ? De hiába volt minden ellenkezés. — Ki megyek én magam is, ha nem jössz! — mondám. Mit volt mit tenni, habár sokszoros szemrehányással is, barátomnak is csak ki kellett fáradni. Hát bizony hiába való fáradság volt. Az a kis állomás csak ugy kongott az ürességtől, ezért ugyan nem volt érdemes megtenni ezt az utat. Leültünk kissé pihenni, ha ugyan pihenésnek lehet mondani, mikor az embert úti cimborája korholja a hiábavaló fárasztásért. Egyszerre csak előtűnik egy-két hordár, mintha dolga akadna. Kíváncsian meg is kérdezem: — Talán vonatot várnak? Cimborám csak mondja, hogy most már menjünk visszafelé, mit érdekel az bennünket, ha jön is a vonat, ebben a távoli idegenben ugy sem téved be ismerős. Nem tágítottam. — Várjuk már meg a vonatot, — kérleltem — már úgyis mindegy, pár perccel előbb vagy később, de legalább addig is pihenünk. (Persze a helyett, hogy pihentünk volna, néztük a szebbnél-szebb plakátokat.) Egyszer csak csöngetnek (még akkor csöngettek) s berobog a vonat és az első kupéból vidáman kiált felém Sándor öcsém: — Szervusz bátya! Megkaptad a táviratomat? Azért vártok itt? Az elcsodálkozástól majdnem földbemeredt a lábam. — Hát te.itt? Hogy jössz ide? — Hiszen táviratoztam neked! — feleli. — Nem kaptad meg ? — Fogalmam sincs róla! Mi csak ugy jöttünk ide Haringsdorfból, magunk sem tudjuk hogyan. De te miként kerülsz ide? Erre elmondotta, hogy gondolatában sem volt ide jönni, de Budapesten konferálván egy orvossal, azt a tanácsot adta neki, hogy menjen valahová a tengerre, akkor jutott hirtelen eszébe, hogy legjobb lenne, ha minket — a tengeren levőket -- fölkeresne, s a legelső vonattal indult is, de előbb Berlinből táviratozta meg, hogy jön. Eddig a valóságos história. Mi volt ez? Mi az, ami az elbeszélőt hajtotta, mi I az, ami lépésről-lépésre továbbmenésre és egy, habár ki nem tűzött, de mégis biztos célpont felé, szinte kényszeritette ? Abban a messze idegenben egyedül tovarobogó és közeledő testvér aggódó gondolata — feltétlenül bizonyos, — hogy koncentrálva, folyton a körül forgott : vájjon megkapták-e a táviratomat ? Vájjon várni fognak-e? S ha nem, — hiszen nem is tudom a lakásukat — hol találom meg őket? Amint a vonat jobban-jobban közeledett a végpont felé, az aggódó gondolatok feltétlenül mindig intensivebbekké váltak. És a másik testvér öntudatlanul jött-jött, céltalanul, akaratlanul a távoli találkozó pont felé. Amint a gyorsan robogó vonat közeledett végcélja felé, a gyalogos pár is haladt ugyanarra, ugyanoda előre a közös célponthoz. Egy kis késés itt a pihenésnél, vagy ott a sörözésnél: s a találkozás meghiusul. De egy megmagyarázhatatlan érzés, egy ismeretlen erő vezette a hívottat, hogy ne késsen itt, ne siessen ott, mert a találkozás csak ugy létesülhet. Ez a gondolatok és személyek találkozása? Ugyebár érthetetlen^ szinte hihetetlen. De hát nem érzett-e a tisztelt olvasó is már valami hasonlót? Hányszor történik meg, hogy egy néptömegben, vagy színházban hirtelen egy távoli ismerősére gondol valaki és öntudatlanul jobbra-balra tekintget, mig egyszer csak találkozik szemük. Hát azt nem érezte még a tisztelt olvasó, hogy kényszeritették arra, hogy jobbra-balra forogva, nézze és keresse azokat a haragos, szúró tekinteteket, melyek agyát, vállát majd keresztül fúrták, vagy azokat a hivó, csábító tekinteteket, melyeknek egyszerre összevilLöwy Jakab L. és Társa cég féríiszabó-üzlete Békéscsabán Csakis kiváló minőségű árúk, íz ország neves üzleteivel versenyttartó szabás, kivitel, ' "*"' szemben. Közbizalmat szerzett és pontos kiszolgálás. Polgári és katonai egyenruhák.