Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-23 / 41. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 4I-ik szám. Vasárnap, május 23. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI OH : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. EiSrizetnl bármikor lehet évnegyedenbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHEL57KY JÓZSKF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Hulljon le a lepel. Irta; Fábry Károly, országgyűlési képviselő. Békéscsaba, május 19. Az a kérdés, van-e alkotmányos­ság, vagy nincs ? Vagy csak addig van, a mig alkotmányos formában fel­fele mindent szállít? de amiut lefele is merészel, a nemzetnek valamit kí­vánni, akkor már nincs. Az alkotmányosság lényege abban van, hogy minden alkotmányos nem­zet önmaga intézhesse a maga sorsát és ez ellen a királyi hatalom csak akkor alkalmaztasson korlátokat vagy el­lenvetést, ha szerzett és törvényben biz­tosított felségjogait érinti az ország tör­vényhozásának valamely intézkedése. De hát igy van-e ez nálunk ? Dehogy van! Nálunk felülről adják az inspirá­ciót arra, hogy mit terjeszthet a kor­mány az országgyűlés elé, sőt még annál is rosszabbúl, előzetes engedélyt, úgynevezett »előzetes sankciót" kell kérni a törvényjavaslatra, hogy azután az az országgyűlés elé terjeszthető le­hessen. Ezt a gyönyörű gyakorlatot örö­költük a volt szabadelvű és előző al­kotmányos kormányoktól. Most már tessék az uj rezsimnek ezt a meg­csontosodott gyakorlatot azzal szem­ben egyszerre megváltoztatni, vagy bármely irányban is korlátolni, aki évtizedeken át azt minden ellenvetés nélkül igy gyakorolta. Hát pedig ez igy nem maradhat, mert ez az alkotmányosság megcsúfo­lása, ez nem valódi, hanem csak ál­alkotmányosság. Azt a nagyképűskö­dést is örököltük az előző alkotmá­nyosoktól, hogy örökös hét pecsét alatt kell tartani mindazt, a mi a ki­rályi audiencián történt. Bizonyos, hogy vannak államtit­kok, fontos és bizalmas beszélgetések még a magán életben is, a melyek már bizalmasságuknál fogva sem üt­hetők dobra, de ha a kormánynak, vagy a koronának van szüksége arra, hogy bizonyos irány, vagy cél letöré­sét, vagy törekvés megakasztását óhajt­ják vagy remélik a nyilvánosságra ho­zatal által elérhetni, akkor már a leg­bizalmasabb nyilatkozatokat is leadják és beadják. Arra jó, azt már szabad a korona érdekében. És ha akad egy független, szóki­mondó, bátor ember, mint most Justh Gyula, hogy a nemzet és a'politikusok tájékoztatására közölni mert az au­diencia állítólagos mélységes titkaiból valamicskét, olyat, a mi a nemzet ja­vára, a nemzet felbátoritására, a ho­mályba borított igazság és ellenség megvilágítására és a politikusok tájé­koztatására szolgálhat, akkor még a nemzd igazának védelmére hivatott hírlapok is leszólják. Ezen a nemzetellenes rossz gya­korlaton is változtatni kell. Az igaz­ságnak nem kell bujkálnia. Tisztán kellene látnunk. A Justh Gyula szándékosan elejtett pár szava is bevilágított a kulissza­titkokba, megvilágította, hogy kik csi­nálják az akadályt a bank-ügyben. De nemcsak mélységes hallgatást kívánnak éppen arról, a L mi bennünket legjobban érdekel, hanem megtörténik sokszor, hogy el is ferdítik éppen azt, ami a mi javunkra, hasznunkra lehetne esetleg felhasználható. Vilmos, német császárról bizonyos, hogy befolyásolt információk alapján, azt irták az összes hírlapok, hogy bécsi legutóbbi látogatása alkalmával szóba se került közte és a király kö­zött a magyar kormányválság s a bank-viszály. Bizalmas és megbízható értesülé­seink szerint éppen az ellenkezője az igaz. Annyira az ellenkezője az igaz, hogy még azt is kiemelte Vilmos csá­szár, hogy igyekezzék Őfelsége éppen e két legnagyobb compakt nemzettel, a magyarral és csehekkel fenntartani az állandó jó viszonyt, mert a szö­vetség csak ugy bir erős alappal és értékkel, ha az uralkodó nemzetei kö­zött megvan a teljes egyetértés. Teljesen biztos forrásból tudjuk azt is, hogy beszéltek a magyar nem­zeti bankkérdésről is, még pedig hogy indiscrét ne legyek, elég, ha csak annyit irok is, hogy a magyar köve­telményre kedvezőleg. A beszélgetés jól ismert tartalmá­ból kétségtelenül megállapítható az, hogy alkotmányunknak, törvényes jo­gainknak szószólója volt a német csá­szár és engedékenyen nyilatkozott a magyar király. Hát akkor mért ijesztgetnek alkot­mányválsággal ? Hogy megijesszenek? Lehet, hogy vannak sokan gyávák, sokan félénkek, kik minden összeüt­közéstől rettegnek, kik félnek minden nemzeti ellentállástól, még a kockázat legkisebb árnyékától is. De hála Istennek! vannak még keménydereku kurucok, kik nem ijed­nek meg a „nyomor és szenvedés"­sel való fenyegetéstől sem, de nem a harctól, a küzdelemtől sem. Vagy van alkotmányosság, vagy nincs. Ha van, akkor a magyar par­'ament többsége akaratának kell érvé­nyesülnie. Ehhez nem kérünk „előze­tes sanctiót"! Követeljük anélkül is. Jogunk van hozzá. Ha nincs, akkor hadd jöjjön az a híres erőszak, hadd jöjjön az abso­lutismus a maga meztelenségében. Hulljon le a lepel! Lássuk, hogy igaz-e, való-e a törvény és esküvel is biztosított alkotmányosság, vagy pedig hogy az csak egy hamis álom, lát­szat, burkolt absolutismus. Mert most mi mondjuk Schmer­Iing miniszter híres mondását: Wir können warten! Mi várhatunk ! Nem nekünk sürgős az, hogy évi legalább ötvenmilliónyi hadi kiadás emeléssel siessünk adózni a katonai molochnak. Mi várhatunk nyugodtan: ki fogja majd, miből és hogyan megfizetni azt a hatszázmillió korona hadihajó költ­séget, amelyeket a hatalmas szövetsé­ges társ kívánatára már meg is ren­delték, részben el is készítették és ame­lyeknek csak súlyos árára várnak már ? Talán Czibulka, vagy Montecucoli táborszernagy urak, vagy az uralkodó­ház, a trónvárományosával együtt, sa­ját zsebükből ? Mi nyugodtan várhatunk, hogy melyik és milyen formában összesze­dett parlament fogja majd törvénybe iktatni az annexiós törvényt és ki fogja megfizetni a töröknek járó ötvenkét­milliónyi kárpótlást? Hát ezért nem félünk mi az alkot­mányválságtól sem. Hulljon le a lepel 1 Lássuk, ki van elrejiőzve mögötte ! Osztrák, vagy ma­gyar, vagy osztrák-magyar. Békésmegyei Közlöny tárcája. Egy asszonyt szeretek. Egy asszonyt szeretek, ki tőlem távol, Ki soha nem int felém ablakából. Arca fehér márvány, szeme gyászcsillag, Haja éj. Maga álma álmaimnak. Mint egy görög istenasszony, fehéren Szoborlik földre zuhogó leplében. Feketén, szomorún imbolyg utána Halovány férje, életének árnya. Halovány férje: lelki jó barátom . . . Ezért átkozott az én boldogságom ! Ha néha együtt ülünk a szalonban S felzúg a zongora sóvár dalokban: Szomjas szemem a hangokat felissza S a hófehér karokra veri vissza Lobogó tűzként . . . Ő megérzi nyomban : »Milyen meleg van ebben a szalonban .. .« Mikor leszáll ránk az alkonyat árnya, Tanítnak engemet a boldogságra. Egymást ölelve mondják: óh milyen jó,^ Ha már az ember nem magános bolygó, Hanem van párja, csillaga, szerelme, Ki leikünkhöz nő, karjával ölelve . . . S a félhomály, ez a szerelem-tenger, Körültök néma vágygyal kéjbe reng el. Alattam ég a föld, az ég fölöttem ! Búcsúzok mosolyogva, összetörten. Menekülök ... a lépcső fut alattam, Összeroskadnék minden pillanatban. Aztán keringem esztelen a házat, Melyre velem szakad néma gyalázat. Esküszöm : soha többé! soha többé! S ő áll előttem, örökkönörökké! Oláh Gábor. Telepátia. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: f. a. F. K. A lapok nem egyszer irnak telepá­tikus esetekről, mely alatt olyan folya­matot értünk, hogy az egyik egyén ké­pes gondolatait vagy érzéseit egy másik egyénre átvinni. Az emberi lélek még mindig isme­retlen valami. Évezredek óta foglalkoz­nak psychológusok a lélektannal és év­ezredek után is csak ott vagyunk, ahol évezredekkel e-előtt voltunk. A léleknek vannak olyan ismeretlen rejtélyei, tulaj­donságai, — különböző embereknek különböző sajátosságai — amelyek egy­) szerűen megmagyarázhatatlanok. Ilyen például a hypnotizmus, mely­lyel a hypnotizáló képes akaratát átvinni a megigézettbe, a hypnotizáltba és az öntudatlanul azt cselekszi, amit a hypno­tizáló akar, mond neki. Megteszi nem­csak közvetlen előttünk, a delejes álom­ban, de megteszi még másnap, vagy később is ugy, amint neki paran­csolva lett. Ez előtt a lelkifolyamat előtt meg­áll a lélektani tudomány. Ilyen ismeretlen lelkiállapot a távol­érzés is, a telepátia. Hányszor halljuk az életben elmon­dani, hogy: — Tudtam, megéreztem előre ! És hányszor válik igazán valósággá az, amit egy egyén tényleg előre meg­érzett, sőt előre megmondott. Most William Stead-ról, a hires béke­apostolról irtak az összes lapok ilyen feltűnő, telepatikus esetet, mely azért feltűnő, mert a teljes hitelességet hordja magán. Azt irják a lapok, hogy Stead éppen egyik barátnőjére gondolt, mikor ugy érezte, hogy valami őt irásra készti, szinte kényszeríti. Ennek hatása alatt részletesen leirt barátnőjéről egy oly vasúti eseményt, mely azzal éppen ak­kor tényleg megtörtént, amint az ké­sőbb igazolva lett. Ennek a históriának hatása alatt önkénytelenül is felmerült lelkemben a velem is megtörtént eléggé feltűnő, illetve meginagyarázhatlan telepátikus eset. Elmondom. Ezerkilencszáz ... év nyarán R. A. barátommal Haringsdorfban, a messze keleti tengeren időztünk. Gondolataink sokszor szálltak visz­sza a messze Alföldre, szép magyar ha­zánkba, édes családunk, jó barátaink körébe. Messze idegenben elhagyatottan érzi magát a sok ezer idegen közt a velük együtt nem érző egy-két elszigetelt s lélekrepesve gondol e hy varatlan es­hetőségre ; napról napra reménykedik, hátha a véletlen egy jó ismerőst, egy j barátot, vagy csak egy földit is hozna i elébe, kiről még nem szállt el az édes haza levegője, nem súrlódott még le a haza pora. i Pedig oly szép a tenger, annyi gyönyört és annyi változatosságot nyújt, hogy kárpótolhatna az otthon hiányá­ért ; de azzal is ugy vagyunk, mint a boldogsággal, meíy mitsem ér, ha azt többekkel, a hozzánk tartozókkal meg nem oszthatjuk. Haringsdorf fényes társasága vesz körül. Illatos a levegő a fenyvesektől, a kertek virágillatától; bóditó a világ minden részéből egybegyűlt ragyogó szépségektől. Szól az andalító zene, káprázik a szemünk a gyönyörűbbnél gyönyörűbb villáktól, melyek fantasz­tikus tornyai, minden kényelmet sejtető alakjai vágyódást keltenek egy-egy me­sébe illő ily varázshely birtoka iránt. Mégis csak azt gondoljuk: — Mit ér a kincs, mit ér a boldog­ság, ha azt nem az otthon, nem az édes hazai otthon nyújtja?! Gyötrő, vágyódó gondolataink elől menjünk, menjük ki á tengerre, a a végtelen tengerre, hol a gondolat el­elrepül a távozó hajóval a távolból a távolba! — Nincs változatosabb semmi, — mondta Hugó Viktor, — mint a gyer­mek és a tenger. A tenger örökkön-örökké változó fodrai, majd dörgő hullámai egymást váltják, soha egy sem egyforma. Naphosszat elnézzük s az ut soha I Sirolin Smell az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti a —— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza » ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. J& Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohe* oreaotl csomagolást. F. Hoffmann-La Roehe & Cie. Basel (Svájc.) Roehe" 99 Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona.

Next

/
Thumbnails
Contents