Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-16 / 39. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 39-ik szám. Vasárnap, május 16. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Teléfon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehel éimegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A politika mezejéről. Békéscsaba, május 15, A válság megoldása még mindig késik. A politikában teljes bizonytalanság uralkodik. A király megejtvén a kihallgatásokat, táskájába pakkolta azok eredményeit és visszautazott az ő szeretett Ausztriájába, fiatal fejedelmi barátjának, a német császárnak fogadására. Egyelőre ismét háttérbe szorultak a magyar ügyek s mi nem tehetünk egyebet a türelmes várakozásnál. Nemzeti szempontból veszedelmesnek és tarthatatlannak kell tekintenünk azt a visszás helyzetet, hogy a király még Magyarország belső ügyeit sem tudja elintézni osztrák tanácsosainak megkérdezése nélkül. Itt volt Budapesten, meghallgatta a nemzet jobbjainak véleményeit és tanácsait. Mért nem hozott tehát döntést Budapesten ? Mért kellett neki leparancsolnia Aerenthal külügyminisztert éppen a kihallgatások kellős közepén? Talán attól tartott, hogy a magyar álláspont helyességéről meggyőződik és teljesiteni fogja követeléseinket? Ha ettől tartott, akkor az ő szempontjából okosan cselekedett, mikor Aerenthalt lehozatta, mert az gondoskodott róla, hogy valamiképpen atyai szive feléje ne hajoljon hűséges magyarjainak. Erről szeretnek és tudnak is gondoskodni az osztrákok, akiket még mindig hatalmában tartja a vak magyar gyűlölet. A fékevesztett indulat viharai dúlnak bennük, mikor Magyarországra nézve egy-egy politikai ténykedésből valamelyes erkölcsi, vagy anyagi haszon háramlik. A közösséget azok a jó urak ugy értelmezik, hogy annak minden előnye Ausztriáé legyen és minden hátránya Magyarországé. Világosan kitűnik ez abból a gyalázatos akcióból, melyet Burián báró közös pénzügyminiszter ellen indítottak, amiért a boszniai agrárbankot magyar pénzzel akarja megalkotni. Nagyon rút és nagyon silány komédia az, melyet azok a fráterek játszanak most Bécsben. Mihelyt a magyar is mer gazdasági érvényesülésre gondolni, Ausztria, az osztrák kormány, sőt még a közös miniszter urak is a paritást rángatják elő, melynek Boszniában érvényesülnie kell. No, ami azt a bizonyos paritást illeti, arról csakugyan lehet beszélni. Mind e mai napig minden, ami közös, tulajdonképpen kevés kivétellel osztrák. Ez csakugyan nem felel meg a paritás elvének. Ideje is, hogy máskép legyen. A magyar delegáció, az országgyűlés, a mindenkori magyar kormány dolga, hogy ez másként legyen. Nem szabad elfogadnunk a dualizmusnak olyan értelmezését, hogy az nem egyéb, mint Ausztria uralma Magyarország fölött. Ezt erélyesen tudtára kell adni Lueger és Bienerth uraknak. Az a perfid fellázadás, mely most legutóbb Magyarország ellen nyilvánult meg az osztrák annexiós bizottságban : szintén nagyon jellemző kedves szomszédainkra. Ugy állunk jelenleg, hogy Ausztria megőrül arra a gondolatra, hogy Magyarország is mer a világon exisztálni, pláne még arra is mer gondolni, hogy az Ausztriával való közösségből valami haszna legyen. A közösség osztrák felfogás szerint az osztrák zseb szolgálatában való egybeforrást jelenti. Ha Magyarország pedig a monarchia keretén belül akár politikailag, akár gazdaságilag nem halad, nem fejlődik, nem boldogul, akkor nincs számára értelme sem a dualizmusnak, sem a centrálizmusnak, sem Ausztriához való bármi néven nevezendő közének. Ha a magyar politikai és gazdasági érdek nem számithat arra, hogy e monarchia fogalmában örök és egyenlőrangu cél gyanánt foglaltassák, akkor az Osztrák-Magyar Monarchia a világtörténelem legnagyobb ostobasága. Nyilvánvaló, hogy erre a legutóbbi vakmerőségre Lueger ur hivei azért mertek vetemedni, mert hogy mi most kormánytalan állunk, válságban vergődünk, egymással is hajbakaptunk, egyszóval: gyöngék vagyunk. Majd megtanulják, hogy tévednek. De nekünk ilyen tévedésre nem szabad oko szolgáltatnunk. Aminthogy az osztrákok egyetértenek a különböző pártállások dacára is, ha Magyarország elleni akcióról van szó, nekünk is egyet kell értenünk az osztrák perfid támadásainak visszaverésében. Csak az egyetértésben van erő, a széthúzás gyöngit. nemzetiségi iskolák felirata. A miniszter a vármegye ellen. Apponyi kultuszminiszternek rendkívül órdekes leirata érkezett Békésvármegye alispánjához. Érdekes ez a leirat különösen azért, mert a miniszter döntését nem tudjuk megmagyarázni. Magyar miniszternek olyan döntést hozni — legalább is furcsa. Hiszen jól tudja mindenki ebben a hazában, hogy a mi nemzeti érvényesülésünknek legnagyobb akadályai a nemzetiségek s ezek között is az oláhok. Ez a faj izzó gyűlölettel van eltelve minden iránt, ami magyar. Intelligenciája teljesen idegen befolyás alatt áll, mintha semmi köze sem volna ahhoz a magyar kulturához, amely az ő szülötte földjén sarjadt, nö1 vekedett ós elindult virágzásnak. Mi magyarok szinte túlságosan is lojálisak vagyunk. Egy-két jó szóért elfelejtünk mindent. Elfelejtettük például az 1848— 49-es években véghezvitt gaztetteit. Nem gondolunk arra, hogy ez a faj abban az időben milyen kegyetlenséggel dúskált a magyar vérben, hogy közép- és ókori barbársággal vitte vágóhidra a hatalmi körébe eső magyarságot. Mi ezeket elfelejtettük nekik. Sőt a jövendő haladás érdekében koncessziókat adtunk és azon igyekezünk, hogy ebben az országban velünk együtt minden nemzet találja meg a maga érvényesülését. Mindenesetre azonban törekszünk, hogy a magyarság, a magyar nemzeti gondolat csorbát ne szenvedjen. Éppen ebben az ügyben akadt most Békésmegyének egy kis konfliktusa Apponyi Albert gróf kultuszminiszterrel. Mint már lapunkban nem egyszer emiitettük, a vármegye • közigazgatási bizottsága olyan határozatot hozott, hogy a Békésvármegyében levő román felekezeti iskolák oláh nyelvű feliratai eltávolíttassanak és csak magyar nyelvű feliratok legyenek alkalmazhatók. Ennek a határozatnak a vármegye érvényt is szerzett, amennyiben a kétegyházai és csabai román iskolákról eltávolította az oláh nyelvű feliratokat. Egyedül a gyulai román iskolák homlokzatán szerepel még román felirat, de ennek oka nem a megyei hatóságok nemtörődömsége, hanem az, hogy a gyulai román egyház feje beteg és mindeddig nem lehetett véle érintkezésbe lépni. Az aradi román püspök ebben az ügyben átiratot is intézett a törvényhatósághoz, amelyben kérte a közigazgatási bizottság határozatának hatályon kivül helyezését és egy miniszteri rendeletre hivatkozva azt a megoldást ajánlotta, hogy az iskolákon román és magyar nyelvű felirat legyen. Dal. A hegyi út mentén, ahol most Egymásba fonódik kezünk, Epp igy nyílnak a vadvirágok, Amikor már nem leszünk. A sziklapart, ahol először Eult csókba reszkető szavunk, Épp igy áll dacosan, kevélyen, Mikor már rég lenn porladunk. A napsugárban úszó felhő Épp igy lebeg a hegy fölött, Ha szivem már megszűnt dobogni S kék szemed fénye megtörött. Zúgó vízár épp igy törik meg A mohos szikla oldalán, . . . S ki tudja, Tán épp erre jő majd Egy legény és egy ifjú lány. Ajakuk egy percre elnémul Szivükön átreng a vágy, Valami néma, ösmeretien Áhítat fogja őket át. Hallgatagon egymásra néznek. Szivükben szent öröm derül. . . Szerelmes, 'hazajáró lelkünk Öleli őket majd körül. Farkas Imre. Ha az ember katona volt... Irta: Kevlczky László. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — A katonáskodás derék mesterség, az embert egészen átalakítja. Természetéből kivész a lanyhaság, a gyöngédség, sokszor a finomság is s ezek helyébe jő az erély, szigorúság, merészség s gyakran a zord nyerseség. Hiába! A katonában bent lakik a vérengző szörnyeteg s olykor szükséges ennek jelét adni. A mi katonaügyi jegyzőnk, Huszár Jóska, például sohasem volt katona, de azt senki sem hitte volna róla. Katonai ügyekkel foglalkozván, egészen beleélte magát a hadi-dolgokba: szigorú, pedáns, pattogó ember volt. A hivatalában megjelent katonaviselt egyének azonnal látták, hogy ez az ember „abrichtolt" valahol, valamikor, valakiket s azoknak kemény soruk lehetett a keze alatt... Ha pedig valaki szerényen mesélte az okkupációban véghezvitt ténykedését, ő azonnal hozzászólta tárgyhoz. Elmondta, hogy például Bicskánál az volt a legnagyobb baj, hogy a Párma-ezredbeliek rátüzeltek a Rodich-okra s ezt a végzetes tévedést csak akkor vették észre, mikor már a mi (békésmegyei) ezredünkből is százszámra ott fetrengtek a gyepen. Ha ilyenkor ámulással kérdezte a szerény elbeszélő, hogy hát „a jegyző ur is ott volt Brcskában?" — azzal vágta ki magát: „Voltam ón már barátom Veronában is I" (A beavatottabbak tudták, hogy mire célzott). A napokban történt, hogy a vármegye székhelyén, hivatalos dologban járt Huszár Jóska jegyző ur. Hogy ne kelljen igazodnia a vonat füttye után, a községi előfogaton tette meg a nagy utat. Az előfogatost annak öcscse helyettesitette, tizenhat-tizenhét éves suhancgyerek. A hivatalos ügyek elintézése után éjszakára hazafelé indultak s vigan robogott — hatalmas porfelleget kavarva — az előfogat a városból kifelé. A városon kivül kitűnt, hogy a port nemcsak a rohanó fogat veri fői, de nagyban közreműködik a nyugat felől zúduló orkán, melynek nyomán sötét, vészes felhők nyomultak az égbolton. Nemsokára hatalmas villám hasította át a sötét felhő keblét, mintegy jeladásul a többi apró villámoknak, hogy kezdhetik a játékot. Kezdődött az égiháború, szép, fenséges változata a vakitó fényességnek és a korom-sötétségnek. Mindez azonban nem utasemberek gyönyörködteI tósóre való, mivelhogy sokan otthonukból sem szemlélik teljes nyugodtsággal. Hát még mikor a mennydörgés is következett! A kocsis azt mondta, hogy a lovak is megrezzentek, de ugy lehet, hogy az ő gyeplőt tartó keze remegett s ezt a ló észrevette. — No Miska, megázunk, — szólt a jegyző — de hát oda se neki, csak hajts 1 — Talán visszatérhetnénk, kérem alásan jegyző ur — a városba, még közel vagyunk ?! — Ejnye no ! Csak nem félsz ?! Micsoda katona lesz belőled, Miska ? A katonáéknál nem szabad ám megretirálni, ha még ugy dörög is az ágyú, s ha ugy hull is a golyó, mint a jégeső ! Nézze meg az ember! Jó is lett volna, ha ilyen legényeket mozgósítanak Szerbia felé! Csak menjünk, a hogy lesz ugy lesz! Miska elszógyelte magát, a lovak közé vágott — s azok repültek szembe a zivatarral. A villámlás még egyre tartott. Néha az egén hosszú utvonalat láthattak a villám fénynél, a sötétség csak pillanatokra zuhant alá az országútra, nyomban elűzte a cikkázó fényesség. — Bele megyünk kérem . .. — mo| tyogott a Miska. — Ne félj fiam, majd kiszaladunk belőle! Nem tart az örökké. Ugy is lett, amint a jegyző ur jósolta. A vihar irányt változtatott, a dörgés mind távolabbról hangzott, a villámlás ereje is gyöngült s már csak a zápor cseppjeit vagdosta az utasok szemébe egy-egy szélroham, de ezek a cseppek is gyérültek. — Nos, ugy-e mondtam, Miska, kijutunk belőle? Már vége lesz mindjárt! Elkelt volna több is az ég harmatából, de hát nem mi intézzük azt! Miska azonban nem felelt. Hallgatott. Gondolkozott valamin. Tanult, tapaszSiroliit ímell az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjiell izadásl. Tüdőbetegségek, hurutok, szaaárköhögés, skrofulozis, influenza » ellen sz&mlalanatanár (a oirvos által aaponta ajánlva. J* Mintbegy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohe* eredeti csomagolást. F. Hoffim&nnLa Boohe & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba*. Ára üvegenként 4.— korona, i ••