Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-06 / 36. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 36-ik szám. Csütörtök, május 6. BEKESMEGYEI POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOPIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHEL5ZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A kibontakozás útja. Békéscsaba, május 5, A mostani politikai helyzet az első pillanatra igen kuszáltnak látszik. De csak az első pillanatra az. A logika örökérvényű törvényei és az alkotmányosság szabályai mindenkinek biztos vezérfonálul szolgálhatnak a helyes ut megválasztására. Szedjük csak sorba az eseményeket, a megoldandó feladatot, a felmerült nehézségeket és iparkodjunk ezekre a legteljesebb elfogulatlansággal a választ megadni. Koalíció nem lehet tovább. A kormány maga kijelentette, hogy a koalícióban nincs egység, nincs összetartás, nincs szolidaritás. Az államélet legfőbb feladataira nézve a pártok eltérő utakon járnak. Felfogásukban és céljaikban egyenesen ellentétbe jutottak. Nyíltan, az ország színe előtt dokumentálta mindezt a kormány feje s ezért a kormány le is mondott. A koalíciót ezek után tovább fentartani teljes képtelenség volna. A nemzet hitét, bizalmát sem lehet többé feltámasztani. Az oly eklatánsan megnyilatkozott pártellentétek örökös súrlódásokat idéznének elő. Nem lenne a koalíciónak többé semmi akcióképessége és tekintélye. Arról tehát, hogy a koalíció, kimúlása után, halottaiból újból feltámadhassék, azt hisszük, szó sem lehet. Kár volna erre egy percnyi időt is vesztegetni. Az alkotmányosság szabálya is azt parancsolja, hogy a többség kormányozzon. Egyenesen a többséget terheli a kormányzás felelőssége és őt illeti meg a jog is, hogy törekvéseit és szándékait a kormányzás utján keresztül vigye. Ezt a szabályt lábbal tiporni: az alkotmányosságnak legsúlyosabb sérelme volna. Ahol az uralkodó útját állaná annak, hogy a nemzeti akarat kifejezésre jusson, ott maga akadályozná meg, hogy a nemzet jogos kívánalmai törvényes formában és alkotmányos uton keressenek érvényesülést. Nálunk erről szó sem lehet. Éppen Kassuth, mint a többség vezére emelte, ki azt, hogy Őfelsége az alkotmányosság követelményeit megtartja és jogait csak az alkotmányosság keretei között kívánja gyakorolni. Ezzel szemben — ugy mondják — útját állja a jelenlegi többség érvényesülésének két dolog. Először is az, hogy mindenekelőtt a választási törvényt kell megalkotni, a másik pedig az, hogy az önálló jegybank szentesítését az uralkodó meg fogja tagadni. Menjünk tehát a logika szabályai szerint ezeken a kérdéseken is keresztül Az általános választói jog megvalósítása elengedhetetlen politikai követelmény. De ez útjában áll-e a többségi elv érvényesülésének? Ellenkezőleg. Az összes parlamenti pártok között egyedül a többség volt az, amelynek az általános választói jog mindig egyik legfontosabb követelését képezte, a mely kisebbségi korában is küzdött és harcolt az általános választói jogért, mig régebben a többséghez tartozó pártok és politikusok az ellen nyiltan és határozottan síkra szálltak. E szerint a parlamenti többségnél nemcsak semmi akadálya nincs az általános választói jog megalkotásának, de a parlamentárizmus egyenes követelménye volna máskülönben is az, hogy ezt azon párt alkossa meg, amely azokért az elvekért eddig is harcolt és küzdött. Az általános választói jogot tehát a parlament többsége minden percben kész is, képes is megalkotni. A baj azonban az, hogy az önálló j bank dolgában a király kijelentette, | hogy megtartja ugyan az alkotmányos • formákat, de annak idején az eléje terjesztendő törvényjavaslatot nem fogja szentesíteni. Akadálya-e vájjon az uralkodó ezen kijelentése a többségi elv érvényesülésének? Hanyatt-homlok kell-e most már a többségnek elrohanni a politikai küzdőtérről? Megsemmisülve kell-e valami odúba bebújni, konspirációkat szőni, bombákat készíteni és mint valami kikosarazott szerelmesnek valami vitrioldrámán törni a fejét? Dehogy. Hiszen ha emlékezetünk nem csal, a szabadelvü-párt sem roppant össze a király első vétó-szavára az egyházpolitikai törvényeknél és végre, három-négyszeres kísérlet után, a főrendek makacskodásának megtörése mellett sikerült célt érni. A király is szentesitette végre a törvényeket. A függetlenségi pártot tehát ezzel az esetleges ellenzéssel nem lehet az önálló bank követelésétől visszariasztani. Ellenkezőleg, az akadályokat látva, és látva azt, hogy ezt mesterségesen, álutakon és az ő bizalmának felhasználásával érték el, most a pártnak kétszeres kötelessége a csorbát kiköszörülni és az önálló bank felállítására fokozottabb mértékben törekedni. Senki se hinné el a pártról, hogy az egész bankkövetelés nem volt a pártnak csak olyan külső szemfényvesztése és fogása, ha most el lehetne a pártot annak követelésétől riasztani. Királyi vendég. — Budapesti levél. — A világ legragyogóbb királyi palotája, az átifjitott öreg budai vár, most ismét büszke pillantásokkal nézi le a füstfelhőkbe burkolt örökké zakatoló, zugó Pestet. Mintha mondaná neki: — Ugyan, mit hencegsz te a magad nagyságával, szépségeddel, iparoddal, kereskedelmeddel, forgalmaddal ? Nem szebb vagyok én nálad, nem többet érek én nálad ? Hiszen most én felém fordul nemcsak az egész ország, de az egész világ szeme, mert bennem van a mostani zűrzavaros világ reménysége, kivezető kalauza, a király. A megifjodott öreg várnak igaza is van, mikor igy lecsepüli Pestet. Most minden magyar ember érdeklődése feléje fordul. Attól a perctől fogva, mikor kedden este Vaö-kor a király az ő obligát „ruganyos" lépteivel leszállott a nyugati pályaudvaron szalonkocsijából : a budai vár ismét történelmi jelentőségre emelkedett. Benne dől el egy hét leforgása alatt jobbra vagy balra a magyar politikai helyzet és vele Magyarország sorsa. Sajnos, nálunk Magyarország királya nem érzi magát idehaza. Csak vendégségbe jön el évente néhány hétre. Az öreg emberek makacsságával ragaszkodik Bécs bagoly-várához: a Burghoz. Csak az ő kedves osztrákjai körében érzi jól magát, akik pedig a Habsburg-házat már annyiszor cserben hagyták s akik parlamentben oly gyakran illették már őt is olyan kifejezésekkel, amelyeket a magyar parlamentben senki sem merné megreszkirozni a kizárás és kipofozás veszedelme nélkül. De hát ne keseregjünk ezen. Már ugy sem lehet rajta segíteni. Azt azonban nagyon tapintatos politikai cselekedetnek tartjuk, hogy Őfelsége a magyar válságot itt, Magyarországon akarja elintézni, nem magyarfaló osztrák, hanem magyar politikai vezérek tanácsait akarja meghallgatni. A bizalom igy mindjárt felülemelkedik bennünk, hogy mégis talán az ország javára fog megoldást I nyerni a válság. 1 Mi ugy gondoljuk, hogy a mai válság megoldása egységes és elfogadott programm hiján csakis koalíciós karakterű és természetű lehet ugy az elveket, mint a személyeket illetőleg. Azt hisszük, maga a korona sem Békésmegyei Közlöny tárcája. A sikkasztó. ékésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Zala Lilly. élet, ez a nagy komédia-játszó, ugyancsak megtréfálja azokat jncsétleneket, kik véletlenül tékomédiásházába, ugy megtréket, hogy attól koldulnak holtuk Egy ilyen szomorú tréfáját akarom elmesélni Élet őfelségének, amely, ha 1 minden ízében nem is igaz, de mindenesetre megtörténhetett, vagy megtörténhetik. Hiszen mi, szegény emberek leleményünkkel ugyancsak hátrább vagyunk az élet, a mindennapi történetek, tragédiák kigondoló nagymesterénél, a valóságnál. Detre Kázmér tizesztendeig hivatalnokoskodott az Első Magyar Takarékpénztárnál. Nálánál pontosabb, lelkiismeretesebb, szorgalmasabb hivatalnokot az egész intézetnél, de talán még másutt is, csak nagynehezen találhattak volna. Ebbeli kiválóságát az intézet elismerte nagyon s majd minden esztendőben vagy száz koronával emelték a fizetését. Most meg éppen a pénztárhoz helyezték. Súlyos, felelősségteljes állás. Minden nap száz, meg százezrek fordultak meg kezén s nem egyszer adott vissza többet valakinek, hogy félévi fizetéséből is alig tudta azt pótolni. Szóval, kitűnő állása volt. Tizesztendei buzgó és kitartó szorgalmának gyümölcseit élvezhette, mely átszámítva, évenként már majd 2800 koronára rúgott. Csakugyan ezernégyszáz forint horribilis jövedelmet húzott az intézet vezetősége jóvoltából. Meg is volt Detre Kázmér sorsával elégedve. Egy pillanatig sem jutott eszébe zúgolódni azon, hogy mig az intézet vezetői, nagyrészt protekciós üresfejüek, semmi munkáért busás jövedelmeket húztak, addig ő, ki majd beleszakadt terhes hivatásába, éppen annyi fizetést húzott, hogy ép bőrrel menekülhetett a szépszámú ügyvédek izgatásaitól. Mondom, sohasem jutott eszébe, hogy sorsa felett elégedetlenkedjék. 0 volt az a minta-hivatalnok, kit feljebbvalói unos-untalan a többiek elé, mint követendő példát állítottak. Egyszer, hogy, hogy ne 1, talán a kelleténél többet dolgozott, vagy talán tévedésből gondolkozni mert, amint körülnézett a világba, egy szépséges leányzón felejtette szemeit. És beleszerétett. Beleszeretett anélkül, hogy erre engedélyt kért volna igazgatójától, avagy megnézte volna a leány édesapjának telekkönyvét, hogy ott ismerik-e s tud-e adni valamit leányával, amit majd később a tejbe lehet aprítani. Szóval, szegény leányt szeretett meg. S ez azután már nagy szerencsétlenség. Ezt különben nem ő mondta, hanem az intézet igazgatója, abból az alkalomból, hogy egyik hivatalnok-társa szintén szegényen merészelt nősülni s nem birván fizetéséből sehogy sem kijönni, adósságokat csinált, minek folytán azután fizetését letiltották. Ekkor mondta a jólelkű direktor, miközben a végkielégítést az elbocsájtott hivatalnoknak kiadta: — Tisztelt uraim ! Egy előkelő pénzintézet hivatalnokkarának éppen ugy reprezentálni keli az intézet előkelőségét, mint magának az igazgatónak. A külseje, az életmódja kell, hogy olyan legyen, mint a minőt állása tekintélye megkövetel. Persze, a fizetés ez életmóddal nem állhat arányban. De hát uraim, ha már feltétlenül szükségesnek találják a nősülést, avagy a szerelmet, szeressenek bele gazdag leányokba, vegyenek el vagyonos leányokat feleségül. Szóval, egyenesen megtiltotta a tiszteletreméltó igazgató, hogy a sziv az ész beavatkozása nélkül is megmerjen nyilatkozni. S mindezek dacára Detre Kázmér el akarta venni szive választottját. Nem azért volt ő azonban hosszú ideig már a pénztárnál s igy igen jól tudott számolni. Mikor összeadta, meg kivonta évi jövedelmét, rájött arra, hogy 1400 forintból, bármiképen is húzza össze igényeit, egy házaspár a fővárosban megélni képtelen. Tőkére van szükség, melynek kamatai azután pótolják a hiányokat. S gondolkozni kezdett. Honnan szerezhető az. Sorsjegyen nyerni nem lehet. Azzal tisztában volt. Hiszen az ő intézetük is adott ki sorsjegyeket, melyeken senki sem nyert, csupán az intézet, no meg azok, akik a kibocsájtásnál érdekelve voltak. Külön munkát szerezni nem lehet, hiszen alig győzi a sajátját. Nem marad tehát egyéb hátra: lopni kell. Igen, lopni, sikkasztani. Egyszerűen benyúlni a kasszába s abból kivenni annyit, a mennyire szüksége van. S Detre Kázmér, a kitűnő hivatalnok, ki se nem kártyázott, se lóversenyre nem járt, de móg a mulatóhelyeken könnyüvérü nőkkel nem is pezsgőzött, minden lelkifurdalás nélkül belenyúlt a pénztárba s a rábizott pénzekből kerek százezer forintot, se szó, se beszéd, kimarkolt. Becsomagolta óvatosan, hogy külseje semmit el ne áruljon s a csomagot, miközben jónak látta külsejét kissé elváltoztatni, még a délután folyamán egyik külső kerületi közjegyzőhöz vitte. — Kérem ez okmánycsomagot őrizetbe venni. Tessék ráirni ezt a jeligét: „Ez az élet". Aki e jeligével bármikor jelentkezik, annak a csomagot érintetlenül ki kell szolgáltatni.