Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-06 / 36. szám

2 talál ez idő szerint más komolyabb és gyakorlatilag is jobban beváló módozatot a válság megoldására. Ezen állitást igazolni látszanak az audienciára meghívandó államférfiak névsoráról szóló hirek. A király még a kimúlt politikai árnyalatok vezéreit is meg akarja hallgatni a szerdán kezdődő kihallgatások során. Az egybehangzó jelentések szerint ugyanis a király Fejérváry báró kivét elével az összes ex-miniszterelnököket meghallgatja. Audienciára mennek tehát: Bánffy Dezső báró, Széli Kálmán, KhuenHéderváry Károly gróf és Tisza István gróf. A névsor elég garanciát nyújt arra nézve, hogy a nemzeti ügy semmi tekintetben sem szenved kárt. Bánffy ellensége ugyan a koalíciónak, de nemes ellenfélnek tekinthető. Széli Kálmán koalíciós érzelmű. Khuen-Héderváry nem igen nyilatkozott még, hogy mi a véleménye a koalícióról. Tiszának volt egy pár igazán férfias és komoly nyilatkozata, amelyekkel kellemes szenzációt keltett a koalició összes pártjai körében és növelte maga iránt a bukása óta úgyis többször megnyilvánuló rokonszenvet és visszavonulása fölött érzett fájdalmat. Most már alig akad olyan ember, aki nem látná szívesen visszatérését. Az ex-miniszterelnökön kivül kivül kihallgatásra kerülnek még Wekerle, Kossuth és Andrássy miniszterek, Justh Gyula és Dessewffy Aurél gróf, a parlament két házának elnökei, azután Lukács László volt pénzügyminiszter ós Zichy Nándor gróf is. Őfelsége naponkint három politikust fogad, ugy hogy körülbelül egy h'tre várható a döntés, mely méltán keltheti fel mindenki érdeklődését. A „bőkezű" Szarvas. Hétszáz korona — a tisztviselők segélyezésére. A társadalmi osztályok között lehető legrosszabb helyzete az úgynevezett középosztálynak van. A vagyoni ós születési felső- ós alsó-osztályok viszonyai folyton javulnak. A szocializmus néhány év alatt úgyszólván meg háromszorozta például a munkások díjazását. A díjazás emelkedésének arányában természetesen emelkedett a munkások által előállított árúk értéke ig. A nagyiparosoknak ós kereskedőknek tehát ugyanabban az arányban növekedett a jövedelmük. Aki ismeri a gazdasági élet egyes termékei között a kapcsolatot, az elképzelheti, hogy a nagybirtokosok ós nagytőkések szintén rohamosan gazdagodtak ezáltal. Egyedül a középosztály az, amelynek helyzete nem javul, hanem folytonosan rosszabbodik. Mint a búzaszem két malomkő között, ugy áll a középosztály az alsó és felső rétegek között. A drágaság átkát nem érzi senki anynyira, mint ö. A munkásosztály, mihelyt drágaság van, mindjárt kisztrájkol magának egy kis béremelést. A középosztály ellenben ezt nem teheti. Pedig tulajdonképen ez az osztály a nemzetfenntartó elem. Vezetésre minden téren ez van hivatva, mert intelligenciája a legmagasabb foku. Örömmel kell tehát üdvözölnünk minden oly mozgalmat, akár az állam, akár a megyék, akár a községek részéről, mely a középosztály helyzetének javítását célozza. Ennek az osztálynak pedig ií,en nagy százalékát teszik a köztisztviselők. Sajnos azonban, hogy épen a köztisztviselőkkel szemben járnak el az illetékes fórumok a legnagyobb méltánytalansággal. Azonnal felülemelkedik az irigység és rosszakarat, mihelyt a tisztviselők javadalmazásának emeléséről van szó, akik pedig az állami rend és vagyon fölött őrködnek. Csak nemrégen tapasztaltuk Csabán, hogy milyen vehemens támadásokban volt része a községi tisztviselők fizetésrendezésének, amelyre az elöljáróság 15.000 koronát irányzott elő. Most megint egy épületes képviselőtestületi határozatról kapunk hirt. Szarvas még Csabát is túllicitálta a szűkmarkúságban. Nagynehezen ugyanis megszavazott legutolsó képviselőtestületi közgyűlésén — 700, mondd hétszáz koronát a községi tisztviselők és egyéb alkalmazottak segélyezésére!. Igazán nem tudja az ember: boszszankodjék-e, vagy nevessen-e ezen a határozaton. Hiszen ha ezt az összeget átlagosan felosztjuk, talán öt korona sem jut egy-egy alkalmazottra! Valóságos borravaló, amelyre önérzetes tisztviselő nem is reflektálhat. Igazán, a szarvasi képviselőtestületnek nem kellett volna magát nevetségessé tenni ország-világ szine előtt ilyen határozattal. Vagy adjon valamit, vagy semmit. De 700 korona még a semminél is kevesebb. Ez a határozat csak arról tesz tanúbizonyságai, hogy a szarvasi képviselőtestület nincsen tisztában a köztisztviselők hivatásának fontosságával; őket valósággal koldusoknak tartja, akiknek a legcsekélyebb alamizsna is jó. Az ilyen gondolkozásmód pedig egyes embernek sem válik dicsőségére, annál kevésbbé egy képviselőtestületnek. Sapienti sat ! Püspökvárás Csabán. Erőss Lajos püspök látogatása. Ritka szép ünnepségben gyönyörködhetik szombaton Csaba közönsége. Erőss Lajos, a tiszántúli ev. ref. egyházkerület uj püspöke látogatja meg a fiatal csabai egyházat Dégenfeld József gróf, egyházkerületi főgondnok kisére tében. A látogatás jelentőségét és fényét emeli az a körülmény, hogy a püspök a békésmegyei községek közül ez alkalommal csak Békéscsabát szerencsélteti kőrútjában, tehát a vármegye összes egyházainak és hatóságainak képviselői Csabán gyűlnek össze az egyházfő üdvözlésére. A díszes fogadtatásra már nagyban folynak az előkészületek. Békésmegye törvényhatósága részéről Ambrus Sándor alispán, Csaba község részéről Korosy László főjegyző, egyházi részről pedig Koppányi Gyula lelkész fogják üdvözölni Erőss püspököt. A fogadtatáson ezeken kivül képviseltetik magukat a helybeli és vidéki egyházak, a különböző testületek és hatóságok is. Lába elé negyven fehérruhás leányka hint virágot, akik déli 12 óra után indulnak el fogatokon az árvaszéki épület elől. A püspök fogadtatásának fényét emelendő, a csabai ref. egyház megbízásából Domokos István h. főgondnok és Koppányi Gyula lelkész a következő felhívást bocsájtották ki : Békéscsabai református egyházunkat az a kiváló szerencse érte, hogy főtiszteletü és méltóságos Erőss Lajos püspökünk első nagy püspöki körútja alkalmával meglátogatja. Ez alkalommal illő tisztelettol és ünnepélyességgel óhajtjuk őt fogadni s miután egész Békésvármegye területéről csak Békéscsabát látogatja meg: egyházunk módot és alkalmat nyújt a közeli egyházaknak, valamint a helybeli egyházaknak, hatóságoknak ós testületeknek arra, hogy főtisztelendő és méltóságos püspök ur előtt ez alkalommal tiszteleghessenek. E célból tájékoztatás végett a következőket hozzuk a t. c. becses tudomására : 1. Főtiszteletü püspök ur május hó 8-án, szombaton érkezik déli 12 óra 59 perckor Békéscsabára. Az állomáson üdvözölni fogják Békésvarmegye, Békéscsaba község és a csabai református egyház részéről. 2. Bevonulás kocsikon a református lelkész lakhoz, hol a püspök és a külön meghívottak szük körben ebédelnek. A közjegyző elfogadta. Detre Kázmér kifizette a dijakat s mint aki dolgát rendesen végezte, egész nyugodtan, minden emóció nélkül hivatalába ment. Az esti rovancsnál hiányzott a százezer forint. Az intézetnél szinte elhűlve hallották az eredményt. Az igazgatóság azonnal összeült. Detrét kihallgatták. Az nem tudta megmondani a hiány okát. Kutatták, keresték, vájjon a több fizetés hova történt, de természetesen ráakadni nem tudtak. A rendőrség is beavatkozott a dologba. Detre szegény hozzátartozói nem tudták a kárt megtéríteni. S igy szegény Detre egyik bírótól a másikhoz vándorolt, mig végül sok herce-hurca után, a vizsgálati fogságból elbocsájtották s Detre nagyot lélegezve szívta tüdejébe a rég nélkülözött szabad, éltető levegőt. No igen, meri közben vagy fólesztendő telt el, tekintve igazságszolgáltatásunk gyorsaságát. Detre nem hiába volt tiz esztendeig óvatos bankhivatalnok, tudta azt nagyon jól, hogy ha ő most majd elsiet a közjegyzőhöz s elviszi onnan a rablott summát s azzal élni próbál, akkor az őt továbbra is szemmel tartó rendőrség csakhamar lefülelheti s fuccsba megy az egész tervezett boldogság, hiába szívta a vizsgálati börtön egészségtelen levegőjét, hiába gondolta ki ily eszesen az egész dolgot. Ö tehát nem ment el a közjegyzőhöz, hanem állás után futkosott. Mert hogy az intézetnél viselt állását elvesztette, azt azt hiszem, említenem is fölösleges. De állást sehol sem kapott. Nem szeretik a hivatalok a nevezetes embereket, de különösképen az ily oldalról nevezeteseket. S igy tartott ez mindaddig, mig végre Detrének kifogyott az aprópénze. Hiába próbált minden oldalon, a hitelforrások is teljesen eldugultak. Ugyan ki hitelez egy szegény, elcsapott bankhivatalnoknak ? Még talán akkor sem, ha állásban van, hát még igy! Mit volt mit tennie, reá kellett fanyalodnia, hogy elmenjen a közjegyzőhöz és elhozza onnan a kincset érő vagyont, melyért immár annyit szenvedett és nélkülözött. Izgatottan nyitott be a közjegyzői irodába s ott előadta, hogy pár hónappal ezelőtt egy csomagot helyezett letétbe, melyet bizonyos jelige ellenében kiszolgáltatnak. A közjegyző helyeslőleg bólintott. — Kérem tehát nékem azt a csomagot kiszolgáltatni, — szólt örömmel Detre Kázmér. — A jeligét lesz szives megmondani ? — szólt a közjegyző. — A jeligét ?! — S e percben Detre ereiben meghűlt a vér. A jeligét a sok izgalom átélése, a sok nélkülözés elfeledtette vele. — A jelige ! Az nem jut most az eszembe, de majd holnap eljövök, addigra biztosan eszembe jut. — S ezzel eltávozott. S most kezdődött rettenetes kálváriája. Bármint törte a fejét, sehogysem tudott reá akadni arra a szerencsétlen jeligére, amelyet éppen ő adott a csomagnak. Jól tudta, hogy a közjegyzőnél hasztalan próbálkozik, az semmi könyörgésre a letétbe helyezett csomagot ki nem adhatja. Hivatalbeli esküje kötelezi erre. Mint őrült járt-kelt Detre Kázmér a városban. Agya már teljesen elbutult a sok gondolkozástól, hiába való volt minden. A jelige nem jutott eszébe. Hát 3. A püspök jelenlétében d. u. 4 órakor presbyteri gyűlés a lelkész-lakon. 4. 5 órakor a püspök a községháza nagytermében fogadja a küldöttségeket. Ekkor a küldöttségek sorában fognak tisztelegni a vidéki református egyházak is. 5. Május 9-én, 9 órakor istentisztelet a tornacsarnokban, a békéscsabai vegyeskar közreműködésével. 6. Délután 1 óra 38 perckor Erőss püspök elutazik. A csabai ev. ref. egyház tisztelettel kéri a nt. vidéki egyházakat, hogy jövetelüket május hó 7-ig jelentsék be a lelkészi hivatalhoz, valamint azt is, hogy hányan jönnek, kivánnak-e ebédet rendeltetni számukra a Fiume-vendéglőben. Úgyszintén kéri a csabai egyházakat, hatóságokat és testületeket, hogy amennyiben tisztelegni szándékoznak Erőss püspök előtt, ezen szándékukat a sorrend megállapitasa végett jelentsék a református lelkészi hivatalnak. Domokos István, h. főgondnok. Koppányi Gyula, lelkész. ezért küzködött, ezért fáradozott. Ezért szenvedte el az erkölcsi megszégyenítés minden fázisát ? Ezért áldozott fel hivatalt, becsületet, mindent, ami a szegény ember egyetlen kincse csupán. Ezért, hogy most ott heverjen a vagyon s ő ne nyúlhasson hozzája ? ! Kétségbeesése határtalan volt. Elárulja a titkot a köz jegyzőnek, ezzel csupán magának szerezne börtönt és a vagyon visszakerülne a bank pénztárába. Nem volt menekülése sehogysem. Feldúlt kedélylyel, füstölgő homlokkal szaladgált fel és alá. Már egészen besötétedett. A gázlángok egymásután gyúltak ki az utcákon, az„emberek siettek hazafelé hivatalukból. Ő semmit sem vett észre mindezekből. Arra ocsúdott fel, hogy egyszerre csak a Duna partjánál találta magát. A zúgó, kavargó áradat moraja téritette magához gondolataiból. Mint valami mentő eszmét, ugy üdvözölte a haragos, tájtékzó vizet. Egy ugrás, utána egy locscsanás s Detre Kázmér ott küzködött a szennyes hullámokkal. E percben velőtrázó sikoly szakította meg a csendes víz környéket. A fuldokló Detre ordítása volt. — Tudom a jeligét, eszembe jutott. Mentsetek meg. Már tudom. Ez az élet. Senki se hallotta a segélykiáltást. A haragvó áradat bömbölt csak feló kacagva, zúgva, kárörvendően, mig a budai hegyek visszhangozták a jeligót: — Ez az élet! A haragvó elemek gúnyosan ordították feló: — Ez a halál! — S Detre Kázmér ott fulladt a vízben, ajkán még ott az utolsó lehelletével, a jeligével: — Ez az élet! Ennek pótlásaképen a csabai református egyház felkéri azokat a szülőket, akik szívesek voltak leánykáikat a püspök fogadtatására elengedni, hogy a leánykákat legkésőbb szombatom 7*1 órára a csabai árvaszék udvarára elhozni szíveskedjenek. Azokat a kocsitulajdonosokat pedig, akik kocsijukat a fogadtatásra felajánlották, kéri az egyház, hogy 7-t 1 órára szintén juttassák el azokat az árvaszéki épület eló. Mi történt Széchenyi basával? (Külön fővárosi tudósítónktól.) A törökké lett magyarok közt legnevezetesebb és legnépszerűbb, egyben pedig a legmagasabb polcra jutott Széchenyi basa. Széchenyi basa a török tűzoltóság főparancsnoka, Abdul Hamid ex-szultán tábornoka és sokszorosan kitüntetett kegyeltje. Fia a legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak és valamikor gróf Széchenyi Ödön volt a neve. Bizony ez réges-régen volt már. Széchenyi basa még egészen fiatal embernek számított, most mér erősen a hetven feló közeledik és — ha nem is egészen, de félig-meddig töröknek vallja magát, testestül-lelkestül. Egy dúsgazdag örmény nőt vett el feleségül és házasságából két gyermeke született. Egy fiu ós egy leány. Mind a ketten felserdültek már. A fiatal effendi tisztviselő a török külügyminisztériumban. Széchenyi basa különösen az utóbbi időben rendkívül csöndes és visszavonult életet ólt. Konstantinápoly mellett lévő villájában tartózkodott legszívesebben a családjával. A modern török tüzoltó-hadsereg szervezését egészen befejezte és hogy az aprólékos adminisztratív ügyek ne bántsák, a volt szultán már régebben egy tábornokot nevezett ki állandó helyetteséül. Az utóbbi események, külön<

v n a myi tika ?an elnul ük ist álében is oltásánál Széchenyi meg főrészt vett. Azóta new '' oltóság második pi _ A. „ö eltűnt Konstantinápc ezredes vezetése alatt sereg,amely még jóval, goViszoi illetőleg a szalonikii i a s^

6^ lása előtt, egy szálig vedtek törökökhöz.