Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-02 / 35. szám

Békéscsaba, 1909. május 9. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 275 rozoga városházzal Gyula nem exisztálhat többé pirulás nélkül. Némely kisebb községe a megyének, mint Gyoma, Vésztő, Füzesgyarmat is sokkal különb székházzal rendelkezik, mint Gyula, a vármegye fővárosa. Az egész épületben csak a közgyűlési terem ér valamit, a többi helyiségek valóságos kínzó-kamrái a tisztviselőknek. Sötétek, szűkek, berendezésük célszerűtlen. A folyosókon, a lépcsőházban valóságos nyaktörő produkciókat' kell végezni, hogy az ember a gidresgödrös padozaton orrára ne vágódjék. Az ajtók, ablakok is imfámisan roszszak. Olyan az egész városháza, mint egy századok óta elhagyatottan álló, kidőlt-bedőlt udvarház. Ez az állapot többé meg nem maradhat. A megye főhelyének hozzá illő városházáról gondoskodni kell minél előbb. Csodálkozunk a képviselőtestület többségének azon a rövidlátó maradiságán, melylyel a székház kibővítését éveken, sőt évtizedeken keresztül ellenezték. A mostani ambiciózus fiatal polgármester nagy energiával vette ke zóbe az ügyet és az ő buzgalmának előreláthatólag sikerül is végre-valahára dűlőre juttatni a kibővítés kérdését. A városháza kibővítése céljából eddig 80.000 korona áll rendelkezésre, egyrészt a közpénztárba erre a célra elhelyezett alapokban, másrészt egy ingatlanban, mely most vár eladásra. Ez az összeg azonban előreláthatólag kevésnek bizonyul. Ha már a város elhatározta a székház kibővítését, hajtsa végre azt ugy, hogy ujabb bővítésre, vagy lényegesebb változtatásra egy félszázadig se legyen szükség. Ez is megoldható anélkül, hogy a városra anyagi károsodással járna. A Benedeki-földek teljesen felszabadulnak az adósságok alól, ha a regále-kötvónyek eladási árának egy részét erre a célra fordítják, A Benedeki föld 350.000 korona értékéből ekkor nagyon szépen lehet 100.000 koronával kiegészíteni a már rendelkezésre álló 80 000 koronát 180.000 koronára. Ez összegből már olyan nagyszabású változtatást lehetne eszközölni, hogy legszebb székháza lenne a megyének, aminthogy ennek be is kell következnie. A közgyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : A közpénztári, egyes alapokról, a benedeki- és gyámpénztárról előterjesztett számadások és az előterjesztett vagyonleltár tudomásul vétettek. K. Schriffert Józsefnek a remetei munkásházak ügyében tett előterjesztésére elhatározta a közgyűlés, hogy 50 munkásház felépitésére szükséges kölcsönösszeg ügyében megkeresi a törvényhatóságot. A város a munkásházak számára adott már telkeket 83,750 korona értékben, felépítésükre azonban nem rendelkezik fedezettel. Ennek az előteremtése érdekében keresi meg a megyét. A vadászati bérjövedelem felosztása tárgyában érkezett közigazgatási bírósági döntvény tudomásul szolgált. Ugyancsak tudomásul szolgáltak a kereskedelmi miniszternek a helypénzdij szabályzaton tett módosításai is. Nagy vita volt az 5-ik gyógyszertár felállítása körül, amelyet, mint már megírtuk, Erdélyi Géza és dr. S ü d y Ernő gyógyszerészek kérelmeztek. Sok beszéd hangzott el pro és kontra. A felállítás mellett különösen dr. S im o n k a György kardoskodott vehemensen. Végre is szavazásra kerülvén a dolog, a felállítás mellett 32-en, ellene szintén 32-en szavaztak. Az elnök gyakorolta a döntés jogát s a felállítás ellen szavazott. A határozatot néhányan meg fogják felebbezni. A város pénzügyi helyzetének megvizsgálására kiküldött bizottság előterjesztéséhez a város tulajdonát képező ingatlanok eladása tárgyában hozzájárult a közgyűlés s az előterjesztés értelmében megbizta L o v i c h polgármestert, hogy sürgesse meg a miniszternél az erdöfelszabaditás tárgyában hozzá intézett felterjesztés elintézését, melyre még most sem érkezett válasz. Kocsis Károly volt városi főpénztáros nyugdíjazásával kapcsolatosan a törvényhatóság hozzájárult ahhoz a közgyűlési határozathoz, amely szerint ha a városi nyugdjj-alap a nyugalmazott tisztviselők szaporodása folytán nem lesz többé fedezetképes, az egyes nyugdijösszegek le lesznek szállíthatók. A közgyűlés a törvényhatóság jóváhagyását tudomáíul vette. A városi székház kibővitésere vonatkozólag, melylyel e cikk bevezető részében is foglalkozunk: akként határozott többek hozzászólása után a közJ gyűlés, hogy a gyulai jobb épitő-iparosokat tervek készitósére és ajánlattételre kéri .fel. A városi képviselőtestület tagok választásához választmányi tagokul és igazoló bizottsági tagokul Schrőder Kornélt és dr. Follmann Jánost küldötte ki a közgyűlés. Ezenkívül csak 'jelentéktelenebb személyi ügyek szerepeltek a közgyűlésen. Német invázió. Vendégszereplés és szinésznyomor. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Nem vagyunk ijedősök. Nem kiáltunk hóhér után, ha német embert látunk. Tudjuk, hogy egy nyolcvan milliós, hatalmas kulturája népfaj, amelynek közepette élünk, nyomokat hagy az országunkban, a nyelvünkben, a szokásainkban s különösen gazdasági életünkben. Ma már a legkisebb falu legöregebb parasztja is tisztában van Az emberi erő parányi, da nagy az Isten hatalma. Hosszu-hosszu vergődés után magához tért s ha mindjárt nyomorékul is, de élt. Mit kereshetett volna már többé itt, a munka, a küzdelem honában, ö, a megtört, az összeroskadt beteg ? Nem volt már vágya, szenvedélye több, csak egy: a boszu. Ami megtakarított pénze még volt, azon jegyet váltott magának és most itt van a jól ismert, hazai országúton. Előtte a mosolygó, fiatal vetés, amarra messzebb meg szülőfaluja villan elő a sötétlő alkonyból. Mennél közelebb ért céljához, annál magasabbra lobogott lelkében a szenvedély. Jobbját zsebébe sülyesztve, görcsösen szorongatta browning-revolverét, az egyetlen emlékét, melyet magával hozott tengerentúli útjáról. Mikor a faluba ért, most is csak ugy elkerülte a rendes utakat, mint mikor elindult. Hejh pedig azóta, de sok is változott azóta. Hazaérkezett. Fáradtanten roskadt a keskeny lócára. Erőt akart gyűjteni a nagy leszámoláshoz. Bodri, a komondor, vakkantva ugrott neki, de azután megjuhászkodott, nagyon ártalmatlannak vélte a jámbor utast. Ennek meg nagyobbra nőtt a keserűsége. Érezte, mennyire megváltozott, hogy meg a saját kutyája sem ösmeri meg többet. Bentről vig kacagás, énekszó hangja ütötte meg a fülét. Kíváncsian bekandikált az alacsony ablakon. Sürögve, forogva rakosgatott ott az asszony a szobában. Az asztal mellett meg ott ült valami tagbaszakadt hatalmas férfiú, aki játszadozva lovagoltatta térdén a nevető, kipirult apróságokat. S ahogy elnézte ezoket a boldog, megnyugodott embereket, forogni kezdett vele a világ, szeme vérbe borult és kirántva a revolvert zsebéből, neki rohant az ajtónak . . . És ekkor csengve-bongva kondultak meg a húsvéti harangok és a templom felül harsogva csendült fel százak zso'ozsmája: — Hozsánna néked! Feltámadott az Ur Jézus Krisztus ! Odabenn a szobában is előbb csak félve, halkan, majd egyre hangosabban, harsogva csendült fel a béke, a szeretet himnusza. És ő érezte, hogy itt már fölösleges, reá semmi szükség nincsen. Lassú, szomorú léptekkel ballagott vissza, a merről jött, vissza az éjszakába, neki a semmiségnek. annak a gyönyörű mondásnak szomorú népszólásával, hogy a világ legelső nemzete vagyunk. De mégis: féltjük ezt a mi zsenge, alig kifejlett, növésben levő magyarságunkat, hebegő kultúránkat, amelyért a nemzet jobbjai a lelkük üdvösségót is föláldoznák s tízszeresen, százszorosan féltjük a magyar színpadot, amelyről — akármilyen csap nivaló aktor is ugrál rajta — a mi nyelvünk bóditó zenéje cseng szomjas füleinkbe. És keserűen, ökölbe szorult kézzel kell látnunk, hogy Budapestet május elején ellepik a németek. Hozzá kétharmadrészben osztrákok. Formálisan megszállják a színpadokat, éppen csak a Nemzeti Színház marad szűzen. Az Opera a magyarság szempontjából nem sokat számit, a Király-szinház sárga szinlapjai pedig naponta hirdetik fekete betűkkel a műsoron levő darab német címét. Egy kis statisztikát csinálunk a német rohamról. Vendégszerepelni jön A Magyar Színházba a bécsi Deutsches Theater, a Vígszínházba a berlini Kleines Theater, a Modern Színpad kabaróba a müncheni Schadfrichter-kabaré, a Royal-Orfeumba a bécsi Hölle és a Bonbonniere-kabaréba is bevohulnak a németek. Egy csapásra tehát öt színpad. A budai és ferencvárosi spiesz-eknek, meg a régi Lipótvárosnak a nyála csoroghat ettől a szédületes gyönyörtől. Az idegen, aki a magyar főváros szinlapjait tanulmányozza, nyelvcsettentve konstatálhatja, hogy itt van a német színészet legerősebb centruma. Az alföldi magyar pedig, ha magyar szót akar hallani, mehet a városligeti Paprika Jancsibódékba. Ha azt mondjuk, hogy ez gyalázatos és fölháboritó, ezzel vajmi keveset mondunk. Itt káromkodni kellene, vagy ütni, de nagyot. Hol van ilyenkor a rendőrség, amely minden éjjeli kávéházba beleüti az orrát ? Hol a hatalmas fővárosi sajtó, amelynek kíméletlen bojkottal kellene sújtani a lelketlenül kalmárkodó színházakat? Jönnek a németek ós be fogják söpörni a tízezreket, a százezreket. Ugyanakkor pedig kimutatást közöl az Országos Szinész-Egyesület arról, hogy háromszáz színész van szerződés nélkül. Köztük elsőrendű, egészen fiatal színésznők, törekvő és tisztességes multu színészek. Ezek a mai színigazgatói spekuláció hajótöröttjei. Nem igaz, hogy a színházak nem bírnának el több kiadást. Tessék benézni bármelyik színházba, majdnem esténkint zsúfolásig tele vannak. A közönség jó, lelkes ós hálás, de a direktorok kiuzsorázzák. Agyonhajszolt színészekkel játszatnak, kettős szereposztásról szó sincs s ami pénzt ez a szatócs-izü rendszer hoz, azt fölhabzsolják a drága német vendégjátékok. Magyarán szólva : a fene megette az olyan kulturmissziót, amelytől háromszáz derék színész koldul. Mért nem próbálkoznak a csehek, olaszok, szlávok közt a németek ? Ezekben a néptörzsekben van önérzet, érzik és értékelik a nemzeti kulturából kisugárzó erőt. Csak mi remegjünk attól, hogy vadaknak, barbároknak tartanak, ha ajtót mutatunk nekik. Hát tartsanak. Hiszen megírják odakint ma is naponta, hogy gatyában vizitelünk a szalonokban és cukor helyett papikát rakunk a kávéba. Talán a bécsi, a berlini, meg a müncheni színészek fogják más véleményre téríteni kedves ellenségeinket ?.. Valljunk be magunk közt: gyöngék, hitványok, lelkiismeretlenek vagyunk. Megbocsáthatatlan könnyelműséggel — adjuk fel a már elfoglalt pozíciónkat. Hogyan akarunk ujakat szerezni! A rokkant- és nyugdijegylet közgyűlése. A Magyarországi Munkások Rokkant- ós Nyugdijegyesülete vasárnap délután igen látogatott közgyűlést tartott Budapesten a váci-utcai városháza nagytermében. A közgyűlésen a hatalmas és virágzásnak örvendő egyesület 250 fiókja mintegy 500 kiküldöttel képviseltette magát. A csabai fiókot G u1 y á s József lapunk szerkesztője képviselte. A közgyűlés, sajnos, nem folyt le keliemetlen incidensek nélkül, amelyeket egyrészt a közgyűlésen megjelent néhány szociálista agitátor, másrészt pedig a temesvári 3000 tagot számláló fiók túlságosan is követelődző kiküldöttei idéztek elő. A tagok óriási többsége ugyancsak erélyes leintísben részesítette a zavarogni kívánókat és mindenben helyeselte az elnökség átgondolt s az egyesület vitális érdekeit szolgáló előterjesztéseit. A gyűlés lefolyásáról tudósításunk a következő : Pákai K ö 1 b e r Alajos cs. és kir. udvari kocsigyáros elnöki megnyitójában ölömmel emelte ki, hogy e hézag pótló munkásjóléti intézmény mily rohamosan hódit tért az ország minden részében s a társadalom minden rétegében. Az idén belépett 11.500 uj taggal rendes fizető tagjainak száma meghaladta a 83 ezret, vagyona pedig négymillióháromszázezer koronára emelkedett. Áldásos hivatását az egyesület kifogástalanul gyakorolja, mivel 1903 óta mostanáig több mint négyszázhetvenezer koronát fizetett ki 517 rokkant tagjának ós 131 árvának állandó segítésére, számos özvegy gyámolitására. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után K a t i t s Antal igazgató terjesztette elő a középponti választmány évi jelentését és a zárószámadlst, melyet a küldöttek elismerésük nyilvánítása mellett egyhangúlag elfogadták s a vezetőségnek a fölmentvónyt megadták. Ezután az egyesület vezetőiül három évre nagyobbrészt a régieket választották meg és pedig: elnök : pákai K ö 1 b e r Alajos udvari kocsigyáros, alelnökök: Járó Imre lakatos, Kultsár István szabómester, ellenőrök : F r a n c z János, Kálván Antal, K r au s z József, K. Horváth Ferenc, K i r n e r Nándor, Schuster Ágoston, T ó t h Kálmán. Választottak még 36 rendes választmányi tagot és vagy 40 tiszteletbeli tagot, az egyesület körül szerzett érdemeikért. A beiratási dijat egy évi időtartamra 3 koronáról 1 korona 50fillérre szállították le, hogy ezzel is előmozdítsák a munkások minél tömegesebb beiratkozását. Az indítványok során elhatározták, hogy az alapszabályokat mindaddig nem módosítják, mig az első tiz évi segítési idő alatt a gyakorlatban ki nem próbálják. Ugyancsak levették a napirendről azt az indítványt, hogy az egyesület Temesvárott bérpalotát épitsen Több apró indítvány letárgyalása után P ó s a Endre indítványára az eddig évi 5000 koronában megállapított állami támogatás fölemelését kérelmezik, a mit az egyesület valóban nagyszabású humánus működésével méltán megérdemel. A közgyűlés után a vidéki küldöttek az egyesület József-utca 23. számú saját hazában elhelyezett középponti irodáját és ügykezelését tekintették meg. A becslő bizottság elnökei. A hivatalos lap szerdai számában tétette közzé Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter azoknak névsorát, akiket a földek osztályozását és becslését megállapító bizottságok elnökeiül kijelölt. Ugyanis május 1-től a tagosítás gazdasági vonatkozásában uj rend áll be. A régi törvények szerint a tagosítás ugy történt, hogy maguk az érdekcsoportok jelölték ki szakértői megbízottaikat. Természetes, hogy ekként a becslés és osztályozás kérdésében nem csupán a gazdasági szakértelem és tárgyilagosság döntött, hanem a bizottságot az érdekeltek véleményükben olykor befolyásolták. Ezt az abuzust kívánta a miniszter megszüntetni s azért ugy határozott, hogy amig egyrészről tiszteletben tartja az érdekelt birtokosoknak szakértőt kijelölő jogát, másrészről, hogy az osztályozásnál és becslésnél a gazdasági szakértelem és tárgyilagos igazság döntsön, az egész országra kijelölte azokat, akiknek sorából a bizottság elllegáns úri ruhák és mindennemű libériák mérték szerint 1 ' Kész férfi- és fiú-ruhák ESS 22Í; KLEIN GÉZA riM!,t,ib

l" ™ Rosentiaum-íéle sirköraktárral szemben