Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-05-02 / 35. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 április 25. Viszik a honvédezredet ? Riadalom Gyulán. Egyik megyei laptársunk legutóbbi számában azzal a hirrel riasztotta meg a gyulaiakat, hogy a 2. honvédgyalogezred ott állomásozó két zászlóalját a hadvezetőség el fogja helyezni, mert Gyulát alkalmatlan terrénumnak tartja a katonaság számára. A hir szerint az ezred törzse Budára megy, egy zászlóalja pedig Csabára költözik, hol a község díszes kaszárnyát épitett számára. Nem remélt konsternációt okozott ez a hirecske egész Gyulán. Az emberek mindenütt izgatottan tárgyalták az esetet, mert az anélkül is csöndes Gyulára nem közömbös az, ha elviszik belőle a katonákat, akik mégis egy kis életet, élénkséget, szint kölcsönöztek neki. Tekintettel arra, hogy az ügyről hivatalosan sem Gyulán, sem Csabán nem tudnak semmit, mi ezt a híradást valószínűtlennek tartjuk. Valószínűtlen már csak azért is, mert nincs hasonló terjedelmű megyéje az országnak, melyben olyan kevés lenne a katonaság, mint Békésmegyében. A hadvezetőség pedig az ezredek elhelyezésénél arra törekszik, hogy lehetőleg mindenüvé jusson a katonaságból legalább egykét csepp. Igaz, hogy a katonailag fontos városokban aránytalanul több ezredet zsúfol össze, de azért figyelemmel van arra is, hogy azok a vidékek is kapjanak katonákaf, amelyek hadászati szempontból nem valami fontosak. Ezt már az adófizetőkre való tekintettel is meg kell termie. Valószínűtlen az is, hogy Budára vinnék az ezredet. Budapesten már van egy teljes honvédgyalogezred, egy teljes honvédhuszárezred. Ennyi még Budapestre is elég a honvédekből. Ezenkívül a 2-ik ezred egy zászlóalja Jászberényben állomásozik. Annyira pedig már célszerűség szempontjából sem szórhatnak széjjel egy ezredet, hogy egyharmada Budán, egyharmada Jászberényben, egyharmada pedig Csabán állomásozzék. Nagyon megnehezítené ez a vezetést. nőkét a tagositó biró kijelölni köteles. Nagyfontosságú ez az intézkedés azért is, mert igy az ország gazdaközönsége foly bele közvetlenül a birtokrendezés kérdésébe. A hivatalos lapban közzétett névsor szerint ilyen becslő- és osztályozó-bizottság elnökeiül 552 gyakorlati gazda nevezhető ki, akiket gazdasági tudásuk és közismert gyakorlati ismeretük tisztükre alkalmassá tesz. A földmivelésügyi miniszter az 1908. évi XXXIX. törvénycikk, illetve az ezen törvény végrehajtása tárgyában az igazságügyi és földmivélésügyi miniszter által 20-1909. I. M. sz. a. kiadott rendelet 30. szakasza alapján az ország szorosan vett magyarországi (Királyhágón inneni) területére a következőket jelölte ki birtokrendezési ügyekben gazdasági szakértőkké: Békésvármegye területére: Kállay Ödön, Wagner Ferenc, Reck Géza, Lavatka Gyula, Pfeiffer István, Morvay Mihály, Vidovits József, Reiner Béla, Debreczeny Endre, id. Boros Károly, Áchim Tamás, Kitka György. Biharvármegye területére: Somogyi Miklós, Vertán Zoltán, Töpler György, Racsek János, Zathureczky István, Erőss Zoltán, Molnár LH jos, Erőss Rezső, Tai dy György, Weingártner Andor, Szathmáry Sándor, Beieczky Dániel, Jeney Menyhért, Pozsgay Károly. Csanádvármegye területére: Breuer Dezső, Berényi József, Pranznovszky Ágoston, Kocsis István, Návay Iván, Lukács Gyula, Molnár Jenő, Fábri András, dr. Lakatos Árpád, ifj. Magyarossy Elek, Babó Zoltán, Oszlás Gergely, Farkas András. Jász-Nagykon-Szolnok vármegye területére : Pethes Mihály, Antal Sándor, Mocsáry Pál, Csávás János, Jancsó Géza, Haraszti Tivadar, Tichy Antal, Eigen Pál, Sánta István, Bordács Tamás,. Gajzágó Elemér, Fülöp Ferenc, Csőreg Károly, Vallus István. Aradvármegye területére az 1877 évi I. törvénycikk 2. szakaszának 12. pontjában fölsorolt községek kivételével : gróf Keglevich György, Czárán Géza, Szalay Imre, dr. Éles Géza, Purgly László, Vertán Artúr. Szemző Soma, ifj. Konopy Kálmán, Urbán Iván, Mahler Mihály, Haberéger György, Valérián József, Friebeisz Miklós, Csiky János, Höll György, Bodó Pál, Vásárhelyi József. Munkatársunknak alkalma volt ez ügyben kérdést intézni ugy Csaba, mint Gyula vezető köreihez. Csabán, mint már előbb mondottuk, sem az áthelyezésről, sem a kaszárnyaépitésről nem tudnak semmit. Lovich Ödön dr. Gyula polgármestere pedig következőképpen nyilatkozott munkatársunk előtt: — Már régóta hallom én is ezt a hirt rebesgetni Gyulán. K. S c h r i ff e r t József pedig a csütörtöki közgyűlésen interpellációt is intézett hozzám a honvédség elvitele tárgyában. Eleinte csak kósza kacsának tekintettem az egészet, mert hivatalosan nem volt tudomásom semmiről. Egy körülmény azonban gondolkodóba ejtett. Ezelőtt 10—12 nappal ugyanis megjelent nálam egy városi képviselő, aki kijelentette, hogy biztos forrásból tudja a honvédezred elhelyezését. Beszélt olyan emberrel, akinek katonai indiskréció folytán alkalma volt bepillantani abba a felterjesztésbe, melyet e tárgyban az ezredparancsnokság intézett a honvédelmi miniszterhez. E hirre azonnal kaptam magamat, elmentem a főispán ur őméltóságához és kértem közbenjárását, mert mikor már ily határozott formában merül fel a hir, nem nézhetünk a dolgok folyása elé összetett kezekkel. Úgyis történi már Gyulával hasonló eset, mikor a honvédhuszárokai elhelyezték belőle. A főispán ur megígérte, hogy mihelyt Pestre megy, legelső dolga lesz érintkezésbe lépni a honvédelmi miniszterrel. — Egyébként nem tudom, mi oka lenne a hadvezetőségnek az ezred áthe- j lyezésére. A városi halóság úgyszólván minden kívánságát teljesiti az ezredparancsnokságnak. A laktanyáért fizetett bérösszegből sem tartunk meg egy krajcárt sem. Visszaadjuk mind a tatarozások és más kisebb kérelmek teljesítése formájában. Én hihetetlennek tartom az elhelyezés hirét, mindazonáltal keresem az alkalmat arra, hogy az ezredparancsnok úrral beszéljek és tőle felvilágosítást kérjek. Munkatársunk ezután dr. D a i m e 1 Sándor vármegyei főjegyzőt kérdezte meg, aki ezzel a rövid kifejezéssel felelt: — Hallottam én is ezt a hirt. Az elhelyezési abszurdumnak tartom. Bár a világon minden abszurdum lehetségesAz ügy fejleményei elé mindenesetre kíváncsian nézünk mi is. A szerelmes Mari. Revolverrel tört a kedvesére. Ugyancsak hamar kezdett bizseregni a vére Gyomán F. Nagy Lajosnak. A gyerek még csak 16 éves volt, de azért nagyon szeretett járni a lányok után. Jóképű, tejfeles-száju suhanc volt, aztán tudott is kutyálkodni a falubeli szépekkel. Igy sikerült neki csakhamar meghódítania Horváth Máriát, aki egy nappal sem volt idősebb, mint ő. A leány szörnyű módon beleszeretett a kis legénybe. Folyton a nyomában járt, féltette még a szellőtől is, annál jobban a reá mosolygó lányszemektől. Nagy Lajosnak eleinte tetszett ez az állapot, mert Horváth Mari nem volt éppen az utolsó lányok közül való. Sőt nagyon is szép, viruló virágszál volt. Később azonban, mint mindenféle szerelemnek, különösen pedig a gyerekszerelemnek, vége lett a Nagy Lajos szerelmének is. Kezdte únni a leányt, aki mikor látta elhidegülését, nem egyszer kérdezte pityeregve: — Lajcsi, Lajcsi, ugy-e nem szeretsz már? — Nem hát! — felelte a legényke kurtán. — Hát kit? — Erre a kérdésre olyan lett Mari, mint a fúria. Bogárszeme csakúgy villogott, ragyogott. — Azt szeretem, akit akarok, de te már nem kellesz ! Egyszóval Nagy Lajos kiadta rideg és hideg egyszerűséggel Marinak az utatA leánynak ettől fogva nem volt sem éjjele, sem nappala. Mindig kesergett, mindig arra járt, amerre Lajcsija szokott bandukolni, hogy láthassa ós beszélhessen vele. De sohasem sikerült. Egyszer aztán megtudta, hogy a hűtlen Lajcsi kerített már magának más leányt. Ezt a szégyent már nem tudta elviselni. Vásárolt egy revolvert és 1908. december 22-én este elment a Lajcsiék házához. Tudta, hogy melyik szobában lakik a fiu. A szerelmes amazon egy pillanat alatt bezúzta, kinyitotta az udvar felőli ablakot és egy ugrással a szobában termett. — Hej, rabló! tolvaj! — kiáltozott az álmából felriadt legényke. - Nem tolvaj, sem rabló! Én vagyok Lajcsikám, Mari, tudod Mari. Eljöttem, hogy elemésszem mindkettőnket, ha már nem szeretsz. Mielőtt azonban végrehajtotta volna karakán tervét, a hős amazon letette a revolvert az asztalra, ráborult a fiu ágyára és elkezdett zokogni szomorúan, keservesen. A tragédiából nem is lett semmi, mert a nagy lármára a szobában termettek Nagy Lajos szülei és elejét vettek mindennek. Igy a szerelmes Horváth Marit csak magánlaksértés vétsége és közcsend elleni kihágás miatt itélte el csütörtökön a gyulai törvényszék egy hónapi fogházra és 20 koroua pénzbüntetésre. Büntetését azonban a hosszú vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vette s Marit azonnal szabadlábra helyezte. KróniKa. Jajj, a torkom beh kiszáradt! Tyhű, de csúnya, nagy meleg ! Izzadozva ezt kiálták Mindenütt az emberek. Hideg után — kánikula, Ily szeszélyes április, De nem újság, régi nóta, Megcsinálta többször is. Hogyha izzad már az ember, Mit csináljon óh, szegény 1 Keresi a boldogságot Lenn, a krigli fenekén. Egy-két kriglit, három kriglit Habzó sörből ha bevesz, Perbe száll a napsugárral: Maga, kérem, tönkre tesz I Tönkre tesz, mert ön miatt kell Felszürcsölnöm ezt a sört, Tönkre lesz, mert ön miatt kell Korcsmát járnom délelőtt. Erszényem a lapos gutát Állandóan várja már Hej, Nap ur, a kutyafáját, Maga rossz, mint a halál I . . Már ha sörről, már ha napról Kezdett sírni krónikám, Bartos úrra visszatérni Sőt dicsérni illik ám. fizt daloltam, a Fiume Rfviérát főzi le, Pedig hát az tévedés volt, Rz suvi*, az semmise. Mert hát Bartos egyesíti Délt, aztán meg éjszakot. Künn babérfa és örökzöld Falják majd a szép napot. Benn fenyőfa illatától Lesz terhes a levegő Es tudják, ezt kik csinálják ? — Bartos és egy — spriccelő. Egyszóval hát nagy okosság Itt nyaralni Bé-Csabán, Ki délt óhajt, az kiül majd R terraszra délután, Rkit aztán Tátra izgat, Rz Füredre nem halad : Becsücsül a kávéházba S mindjárt kész a hangulat. Most jön majd egy kis poézis : Itt van május elseje. Óh, de szép vagy, édes május, Tavasz tündér-gyermeke I Rózsaszirom a te ágyad, Szerelem a ringatod, Csalogánydal a kísérőd, Csupa báj a te valód I . . Oh, de szép vagy, május-első 1 Egynéhányszor láttalak, Hajnaltájban jár az utcán Kurjongatva száz alak. Keskeny nekik még a tér is, S az a rosz föld ugy mozog . — Erted, érted, édes május Becsípnek a huncutok I . . Néhányan ám szörnyű drukkban Méznek, május, te feléd R sok jegyző-aspiráns már Rlig leli a helyét. Izzadnak, de nem a naptól, Éjszakájuk nyugtalan S egy szavazó, ha rájuk néz, Meghajolnak boldogan. Egyszóval hát édes május Érkezésed nagy dolog. Mindazáltal én már rólad Többé most nem dalolok. Csak még egyszer üdvözöllek És felkérlek szivesen : R szerelmek drága ügyét Viseld jól a sziveden 1 . . . Guy ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az orszápos központi időielző állomás mára enyhe időt jelez, keleten elvétve csapadékkal. | — A községi jegyzők nyugdíj ügyének rendezése. Nagyfontosságú leiratot intézett a belügyminiszter Békésvármegyéhez. A megye ugyanis február 27-iki közgyűlésének határozata értelmébeu csatlakozott Turóc- és Hontvármegyék hasonló irányú mozgalmához, feliratilag kérte a belügyminisztert, hogy a községi jegyzők nyugdíjügyét országszerte rendezze egy országos intézmény által, mivel e vármegyei nyugdíjintézetek igen gyakran elégteleneknek bizonyulnak az egyre szaporodó nyugdijjogosultak kielégítésére. A belügyminiszter leiratátában kijelenti, hogy a jegyzők nyugdíjügyének {országos rendezésére már megtette a szükséges intézkedéseket. Beszerezte a szükséges adatokat, amelyek alapján fog a rendezési munkálat folyamatba tétetni. A községi jegyzők nyugdijának régen vajúdó kérdése tehát közeledik a megvalósuláshoz. — Közgyűlés a Gazdasági Egyesületben. A Békésvát megyei Gazdasági Egyesület május hó 9-én, vasárnap délelőtt fél 10 órakor tartja gróf Wenckheim Dénes elnöklete alatt tavaszi rendes és tisztújító közgyűlését, melynek tárgysorozata a következő : 1. Jelentés az Í908. évi működéséről. 2. Az 1908. évi számadások bemutatása s a számvizsgálóbizottság jelentése. 3. Alapszabályok értelmében az elnök, igazgató-elnök, alelnökök és választmánynak három évenkint való újra választása és a szakosztályok megalakítása. .4 Igazgató-elnök-' nek a felhatalmazás megadása az eladott házak átiratási engedélyeinek s az ezzel kapcsolatos jogi ügyleteknek eszközlése iránt. 5. Esetleges indítványok. — Községi országos takarékpénztár. Régen és sokan foglalkoznak azon üdvös eszmével, hogy a városoknak, nagyobb községeknek takarékpénztárt kell létesiteniök, melynek jövedelméből egyrészt a községek vagyonát, másrészt a nagy pótadót lehelne apasztani. Nem egy községi takarékpénztár alapszabálytervezete volt és van a belügyminiszter előtt, de azok nem nyertek jóváhagyást, mert maga a belügyminiszter, A n dr á s s y Gyula gróf törvényhozási döntést óhajt, vájjon a községi takarékpénztárak ügyei a belügy- vagy a kereskedelemügyi miniszter csoportjába tartozik. Másrészt maga a miniszter óhajt községi takarékpénztári alapszabálytervezetet készíttetni, hogy az országban a takarékpénztárak szervezete egyöntetű legyen. Az országos központi jegyzői egyesület mult évi közgyűlésében a Békésvármegyei Községjegyzői Egyesület megbízatást nyert arra nézve, hogy a „Községek Országos Takarékpénztára Részvénytársaság" alapszabálytervezetét dolgozza ki s azt minden egyes vármegyei egyesületnek véleményadás céljából küldje meg. Petneházy Ferenc köröstarcsai főjegyző, az egyesület elnöke azt elkészítette s a kérdéses tervezet egy példányát megküldötte a jegyzői egyesületeknek azzal, hogy az arra vonatkozó véleményt, esetleg az egyesületek határozati javaslatával hozzá 30 nap leforgása alatt eljuttatni szíveskedjenek, hogy azokat összegyűjtve, a központi elnökséghez idejekorán felterjeszthesse. — Lemondott segédorvosok. Dőry Pál főispán a gyulai közkórházban alkalmazott segédorvosok közöl önkéntes lemondásuk folytán a következőket mentette fel: dr. Galambos Jenő, dr. H i r s c h Hugó, C z ó b e 1 Dávid és dr. G e i g e r József.