Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-17 / 5. szám

Békéscsaba 1909 jan. 17. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 gedi vonalra. Egy óriási személy- és teherforgalom tehát Csabán centralizálódik. Sőt még a Fiume és Dunántul felé gravitáló alföldi forgalom is csak két helyen : Nagyváradon és Csabán centralizódhatik. Hogy ez óriási lökést ad Csaba fejlődésének, az kétségtelen felül áll. Könnyű lesz nagy gyár- és ipartelepeket létesíteni és azokkal prosperálni, mert a világkereskedelem leghatalmasabb eszköze: a tenger, egyenes uton lesz megközelíthető. Ez előrelátható forgalomszaporulat még inkább kirívóbbá teszi a csabai vasúti állomás cólszerütlensógót. A vidék egyik legforgalmasabb vasúti gócpontján ilyen állomást megtűrni igazán gondatlanság az államvasutak részéről. Kívánatos volna, ba a tervbe vett újraépítés minél hamarább megtörténnék, még a forgalom teljes erővel való meg indulása előtt. A dohánybeváltás és a gazdák. Az Omge megkeresésére, a Békésvármegyei Gazdasági Egylet növénytermelési szakosztálya B e 1 i c z e y Géza elnöklete alatt vasárnap ülést tartott, melyen tárgyalta az 1909 ik és azt követő évekre újból megállapítandó dohánybeváltási szabályzatot és árakat. Megtette arra észrevételét és kifejezte kívánságait. Erről a következő átiratban értesítette a társegyesületeket: Tisztelt Társegyesület!j Az 1909. és az ezt követő évekre újból megállapítandó dohánybeváltási szabályzat és árakra vonatkozó észrevételeinket és kívánságainkat Gazdasági Egyesületünk részéről a következőkben foglaljuk össze. A dohánytermesztés jövedelmezőségének a mai földárak, magas munkabérek és munkás-mizériák mellett első és legfőbb feltétele, sőt mondhatjuk sine qua nonja lévén a beváltási árak felemelése, első és legfőbb kívánságunk abban csúcsosodik ki, hogy az egyes osztályok árai megfelelőképpen emeltessenek. Még pedig ellentélben a most uralkodó hibás felfogással, az alsóbb osztályok árait — mint a melyek nagy befolyással vannak az átlagok emelésére vagy letörésére, — jelentékenyen emelni kérjük, inert az eddigi tapasztalatok arról győztek meg bennünket, hogy nem bizonyult igaznak ama nézet, mely szerint az aránytalanul olcsón beváltott alsóbb osztályok ösztönzik a termelőt a qualitás emelésére. Sőt kétszeresen igaznak találjuk azt, hogy mentül nagyobb átlagot ér el a termelő, annál inkább módjában áll és törekszik is a jobb anyag előállítására, míg ellenben a gyengébb termésii években, száraz időjárással, csekély és silányabb termés mellett, a kétszeresen sújtott gazda és kertés • a mennyiségben és kisebb átlagárban olyan kiheverhetetlen károkat szenved, a melyeknek tekintetbe nem vétele végeredményében az állam eminens érdekeit is vészélyezteti. Miután szerintünk a termelő minden külső körülmény által oda van kényszerítve, hogy minél többet és minél jobbat termeljen, sőt ma már a kertész is áll az intelligenciának azon a fokán, hogy mentül több értékes dohányt produkálni igyekezzék a* értéktelenebb helyett, s hogy bjlássa azt, miszerint igyekezete a 36 koronás dohány mellett nincs ugy honorálva, mint az 52 koronás' ár mellett, nem állhat meg az a feltevés, hogy az alsóbb osztályok árainak emelése a minőség csökkentését vonná maga után s nem igyekezne a termelő az értékesebb ós jobb anyag előállítására. Ezek előre bocsátása után a beváltási szabályzat és határozmányoknak a következőkben leendő módosítását kérjük : megnyugodva a szivar és a válogatott osztályok minősítésében, az első A) ós B) osztály meghatározása ellen — mint a mely meghatározás foglal magában legtöbb sérelmet a gazdák anyagi érdekei ellen s a mely leginkább szolgáltatja ki a termelőt a beváltó esetleges szeszélyeinek, jó vagy ellenséges indulatának — emeljük a legtöbb ós legalaposabb kifogást. A szabályzat ugyanis azt mondja, hogy „az első A) osztályba tartoznak a sérületlen vagy csak kissé sérült, egyenletes szinü, élénk égésű, jó szivarburok ós tartalomdús, jó szivarbél minőségével biró anyalevelek". Az „első B) osztályba tartoznak a sérületlen, tetszetős szinü, jó pipadohánynak használható anyalevelek". Ha az első A) osztály a föntebbi követelményeknek megfelel, bátran a válogatott osztályba sorolható, itt már az égést ne-n szabadna a gazda rovására olyan kifejezetten követelni, mint a válogatottnál, mert tudjuk azt, hogy a dohány a beszállításkor kiképezetlen állapotban nem éghet olyan élénk égéssel, mint a kiképzés után; és ha mégis ugy ég, hogy azt első A)-nak lehet minősíteni, akkor az nem 60 koronát ér, de 70 koronával sincs eléggé megfizetve, minek folytán az ilyen (Minőségű dohányt a valogatott osztályba sorolni kérjük. Az első B) osztálynál a szélek vagy a levél belsejének kisebb sérülései nem volna szabad, hogy figyelembe vétessenek, mert a teljesen kifejlett, érett, tartalmas anyalevelet az az egy-két folytonossági hiány még nem minősítheti a gazda tetemes kára nélkül Il-od osztályúvá s nem lökheti le értékében 52 koronáról 36 koronára, ha figyelembe vesszük különösen azt, hogy a mi száraz, szeles Alföldünkön, amidőn rendesen később köszönt be az esőzés, amely esetben a dohány hirtelen fejlődvén, az a gyenge levél nagyon is ki van téve a szelek, sőt viharok rongálásainak, miáltal a gazda önhibáján kivül bűnhődik az ily szigorított meghatározások mellett, a B) osztálynál tehát, a kevesebb sérülésektől amíg az a föltétlen rongyosságba át nem megy, eltekinteni kérjük. Igazságialannak tartjuk a jól kifejlett, tartalmas, ép hegyleveleknek a II. osztályba való sorolását is, holott ez, mint i

sen használható és jó vágó anyag I. osztályt is megérje nel. Miuián igen sok és alapos kifogást emrihelünk a most érvényben levő beváltási szabályzat ellen, nemcsak az elmondottakon kivül II. és III. osztályok minősítése tekintetében, de leginkább abból a szempontból, hogy a 10 óv előtt megváltoztatott szabályzat életbe lépte óta a dohány-átlagárak nem emelkedtek, tehát a termelőkön ez által segítve n§m lett, hanem leginkább az abban foglalt meghatározások tág magyarázhatósága miatt ós azon okból is, hogy a kertészek és segédmunkásaik által megérthetetlenek ós betarthatatlanok, annyi félreértésekre adnak alkalmat, annyira kiszolgáltatják a termelőt a beváltó egyéni felfogásának, annyi tág teret engednek a disputálásokra, hogy azoknak akár reggeltől estig sem szakadhat vége, hogy mind a két félnek igazat ne lehetne ezek szerint adni, vagy bármelyiket meg lehetne győzni felfogása helytelenségéről. Hogy ez a sok félreértés kikerülhető legyen, legcélszerűbbnek és legigazságosabbnak véli gazdaközönsógünk azt, ha a régi állapot ós beváltási szabályzat léptettetnék újra életbe, rmeiy szerint lenne a szivarlevól osztályba só' rolandó mindazon jól kifejlett, szivarborítéknak használható anyalevél, amely tetszetős szinü, finom erezetű és élénk égést mulat; ennek beváltási ára lenne 130 korona. — A válogatott osztályba lenne sorolandó az eddig is válogatottnak és I-ső osztályúnak minősített — gyártásra alkalmas — anyag, az eddigi árak helyett mm.-ként 90 kor. árban. — Az I-ső osztályba mindazon dohányminőségek soroztatnának, melyek eddig is az a) és b) osztályba soroztattak, ha égési képességük nincsen, vagyis minők azon kifejlett anyalevelek, és jól kifejlett hegylevelek, amelyek a szin, nagyság tekintetbe vétele nélkül jó és tartalmas vágó-anyagot szolgáltatnak. Itt a szél, vagy a szárítás, simítás alatt szenvedett sérülések, vagy a tücsökrágás s egy-két szem jég következtében támadt kisebb l.yukacsok nem szabadna, hogy figyelembe vétessenek, vagy hogy ezek miatt a Il-od osztályba soroltassanak. Az I-ső osztályú dohány beváltási ára legyen 80 koronában megállapítva ; a Il-od osztályba soroltassanak a jól kifejlett, jégvert, rongyos anya- és tenyernyi nagyságú alj-levelek; ezek ára 46 koronában állapíttassák meg. A Ill-ik osztályba soroltatnának a sült-alj, jég által tönkre vert ós kevésbé gyuladt, kissé dércsipte levelek, melyek ára 32 korona lehetne. A IV-ik osztályba, vagy kihányásnak csak az egészen gyuladt, fagy által tönkre tett, rothadt dohány legyen sorolható; ennek ára maradjon az eddigi 12 korona. Az előre bocsátottak alapján, hangsúlyozásával az eddigi azon igazságtalan elbánásnak, amely szerint a finomabb, értékesebb, de tokjában a durvább dohányokat soha meg nem közelíthető szegedi rózsa-dohányt termelni kényszerült gazdák dohánya éppen olyan árakon lett beválva, mint a tiszai, szarnosháti, stb. értéktelenebb ós nagyobb tömeget adó anyagok, kérjük, hogy a szegedi levelek métermázsája mindenkor legalábbb is 4 koronával drágábban váltassók be mint eme fajták bármelyike. Ami a beváltási árak emeléeóre irá- j nyúló kívánságokat illeti, hangsulyozá- ! sával annak, hogy a föld ára, a munkás kéz értéke, az élelmiszerek, a ruházati cikkek, építkezés és anyag, és igy minden emberi szükséglet átlag legalább is 30 %-al emelkedett a múlthoz képest, azt hisszük, meg volna elégedve minden termelő azzal, ha a dohány ára 30 %-al vagyis, az általunk kért mértékben emelkednék. Meg vagyunk győződve arró

1, hogy ha a jövedék a dohányárakat ilyen módon emelni fogja, a csempészésnek is könyebben véget vethet, mert nem kényszeríti a kertészeket arra, hogy az államnak 24-36 koronáért adják be dohányuknak azt a részét, amit tiltott uton 120—200 kor.-val értékesíthetnek, mintegy az állam által behajtva a csempészkedósbe, A t. társegyesületet arra kérve, hogy a dohánytermelési szakosztály ülésének idejét velünk jó előre tudatni méltóztassék, vagyunk társegyesületi üdvözlettel Pfeiffer István. Beliczey Géza. A békéscsabai zenede. Szubvenció-kérvény a község előtt. A zene jótékony hatása a lelki intelligencia fejlődésére kétségen felül áll. A zene hangjai mellett még az élet viharaiban eldurvult, megromlott ösztönök is elcsitulnak, megenyhül a vad természet s még a megtestesült gonoszság is hajlandó jócselekedetre. Úgyszólván társadalmi érdek tehát, a zenét kultiválni s a zenei műveltséget minden lehető eszközzel előmozdítani. Egy-két ember ereje azonban erre különösen anyagi szempontból elégtelen. Nagyobb társulásoknak, államnak, városoknak, községeknek kell e szép eszme szolgálatába állaniok. Az állam teljesiti e téren kötelességét, kezdve az elemi iskolák énekoktatásától a legmagasabb szinvonalt jelentő Országos Zeneakadémiáig és Operaházig. A nagy városok, mint Debrecen, Szeged, Pécs, Arad, Temesvár diszes középületeket emeltek a zenei kultura terjesztése céljából. Ez, általános versenyből olyan nagy, rohamosan fejlődő és minden tekintetben .város jellegű községnek sem szabad kimaradnia, mint Csaba. Intelligens közönsége elég nagy arra, hogy a magánoktatók helyett olcsóbb és célravezetőbb intézet alakuljon. Mintegy két éve alakította meg itt egy tehetséges művészember, G y ö ng y ö s s y Gusztáv a „Békéscsabai Zenedót". E rövid idő alatt is beigazolta létjogosultságát, amennyiben jelenleg 56 növendék részesül benne oktatásban, akik közül nyolc részben fél, részben egész tandíjmentességet élvez. Tekintettel ilyen intézet fenntartási költségének jelentékeny voltára : ez az áldozat is tiszteletreméltó a tulajdonos részéről. Gyöngyössy igazgató most kérvényt nyújtott be a képviselőtestülethez, melyben hivatkozva az intézete érdekében eddig hozott áldozatokra, azt kéri, hogy a község az intézet kibővítése és fejlesztése céljából adjon neki évi 1000 korona szubvenciót és engedje meg, hogy iskolája a „Békéscsabai V&rosi Zenede" nevet vehesse fel. Ennek ellenében kötelezi magát, hogy az intézet tanári személyzetét megszaporítja ós a szegónysorsu, de tehetséges növendékeket ingyenes oktatásban részesíti. Reméljük, hogy ez igazán szerény kórelem elől, amelynek meg van a kellő ellenérteke is: nem zárkózik el Csaba képviselőtestülete és teljesíteni fogja. Tanácsülés Csabán. — A munkásközvetitő jelentése. — Községi hátralékok. — Egy óvoda elhelyezése. — Fertőzött jegek. — Vágóhid-kibővités. — Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülése tárgyakban nem volt valami j gazdag. Mint legfontosabbat említhetjük ' meg az ügyvezető-orvos előterjesztését a hűtésre szolgáló jég beszerzési helyé- ' nek megállapításáról és a főállatorvos javaslatát az immár szűknek bizonyult vágóhíd kibővítése tárgyában. A tanácsülésen a következő tárgyak szerepeltek: L i p t á k P. Pál, ki községi földet bir haszonbérbe, m^g most is adós a haszonbér egy részével A tanács a haszonbérhátral'ók ügyét perlés végett kiadta az albirónak. C h r i s t i á n György, a munkásotthon intézője, előterjesztette jelentését a közvetítő 1908. évi működéséről A jelentést a tanács tudomásul vette ós egyúttal elismerését fejezte ki az intézőnek buzgalmáért. A községnek sokan tartoznak m«'g, különösen azok, akik portát vettek. Á tanács fizetésre már felszólította őket, de ennek alig lett eredménye. Megbizta tehát a tanács a főjegyzőt," hogy hallgassa meg a hátralékosokat. A Ill-ik kerületi óvoda elhelyezésére vonatkozólag két beadvány is érkezett. Ezeket a a tanács kiadta az e célra kirendelt bizottságnak. Szilágyi Árpád és P o 1 l á k Géza gyakornokok folyamodtak a községhez a különböző helyettesítések folytán a rendörségnél rendszeresítendő napidijasi állásért. Mivel a helyettesítések ügyében a közgyűlés fog véglegesen határozni, a tanács a kérvények elintézését függőben hagyta. Özv. Bohus Jánosnénak, ki Nagyváradon bábanövendék, 50 korona tanulmányi segélyt szavazott meg a tanács. Eddig a hűtésre szolgáló jeget ugy a magánosok, mint a vendéglősök a különböző gödrökből, befagyott pocsolyákból szerezték b?, melyek rendesen meg lévén fertőzve, jegük is nagyon veszélyezteti a közegészséget. R e i s z Miksa dr. ügyvezető-orvos előterjesztésére tehát kimondotta a tanács, hogy ezután csak az élőviz-csatornából szabad a jéganyagot beszerezni. A haszonállatok tavaszi összeírásának ellenőrzésével a tanács a bírót és Bajcsy állatorvost bizta meg. Bajcsy Gusztáv főállatorvos panaszkodott, hogy a vágóhíd már nagyon kicsi és szűk arra, hogy Csaba közélelmezési szükségleteit kielégítse. A tanács ennélfogva megbizta a mérnököt, intézőt és a főállatorvost, hogy terjesszenek elő a kibővítésre nézve részletes és költségvetéssel is ellátott javaslatot. Egyben kimondotta, hogy a vágóhídon megfelelő díj mellett magánosok számára ls vágnak sertéseket. Néhány kisebb fontosságú ügy letárgyalása után a tanácsülés véget ért. A megyei tisztviselők és katonák községi adója. Érdekes indítvány a vármegyén. Békésvármegye alispáni hivatalához érdekes indítvány érkezett a napokban. Pécs szabad királyi város ugyanis felirt a képviselőházhoz abban az irán3

rban, hogy a községi terhek viselése alól se a törvényhatósági tisztviselők, se a katonatisztek ne mentessenek fel. Fizetésük után ők is csak ugy fizessenek községi adót, mint más boldogtalanabb halandók. Hiszen a városok levegőjót ők is csak ugy szívják, a járdákat ők is csak ugy koptatják, mint más, a katonák talán még többet. A jó pécsieket bizonyosan a túlságos magas pótadó birta erre a gondolatra. A tanács ott is a községi jövedelem gyarapításán töri bizonyosan a fejét, mint nálunk Gyulán, vagy Csabán. És kisütötte, hogy azokra az utcán feszítő fényes katonatisztekre, meg a megyei tisztviselőkre bizony ráférne egy kis adócska. Az elhatározás tetté vált és röpült a felirat az országházba, másolata pedig a törvényhatóságokhoz. Pécs város ez indítványával régi és mindeddig megoldatlan problémát dobott bélé a közvéleménybe. Nem a törvényhatósági tisztviselők községi adózásáról szólunk itt. Ez halott idea. Mert a közigazgatási tisztviselők a megyei járásokban szerte szórva olyan kevés számmal jutnak egy-egy községre, hogy az ő adójuk bizony nem sokkal lendítené előbbre a községi jövedelmet. Más tekintetben pedig furcsán néznénk ki, ha a községek fölött álló közegek is gyakorolnák adófizetésadta jogaikat a képviselőtestületekben. A hivatali tekintély mindig tekintély marad és hova lenne a községi autonomia, ha a nagyhatalmú főszolgabíró, vagy alispán a maga akaratát a képviselőtestületben akarná a községre oktroyálni ? Különösen ez a szempont vezérelte a törvényhozást, mikor a törvényhatósági tiszt-