Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-17 / 5. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 jan. 17. viselőket felmentette a községi adók fizetése alól, sőt kimondotta, hogy választás utján sem lehetnek tagjai a kép viselőtestületnek. Más fajta kérdés azonban a katonatisztek megadóztatása. Évtizedek óta felmerül időnként ez a probléma. Mert tudvalevőleg a katonatisztek mindennemű adó fizetése alól fel vannak mentve. Sem az állami, sem a községi teher viselésében nem vesznek részt. Sőt ellenkezőleg. Még e terhek növelését mozdítják elő. A haderő rengeteg összegbe kerül az országnak. Éppen azért gondolták sokan, hogy az államra nézve nagyon célszerű volna, ha a hatalmas mennyiségű milliókból legalább egy kevés visszatérülne a katonatisztek adója alakjában. Csakhogy van ám egy bökkenő. A katonai törvények értelmében katona nem vihet semmi közéleti és politikai szerepet. Igaz, hogy néhány hájfejü osztrák generális időnként megfeledkezik a sarkalatos törvényről és beleszól olyan politikai kérdésekbe is, amelyek neki magasak, mint a prepának a logarithmus. Ez a sajnálni és mosolyogni való tény azonban nem változtathat a törvény intencióin. Ha azonban a katonatisztek az adófogyasztók közül az adófizető polgárok közé lépnek, természetszerűleg gyakorolni fogják az adófizető polgárok jogait is. Tehát választók és választhatók lesznek. No, akkor lenne csak furcsa képe a választásnknak! A képviselőjellöt őrnagy ur kivezényelné zászlóalját és neki eresztené a polgári jelölt civil választóinak .. . A jó pécsiek felirata tehát falrahányt borsó marad mindenféleképpen. Annyi eredménye lesz csak, hogy a lapok ez újból felszínre vetődött problémán rágódnak egy darabig. Felhangzanak a pro és kontra vélemények, a szociáldemokraták talán népgyüléseznek is miatta, ezerféle megoldást találnak ki a pihent koponyák, aztán elcsöndesül a zsivaj és a pécsi felirat ^az irattár számait fogja szaporítani. A hadsereg darázsfészek, amelyet megbolygatni nagyon veszedelmes. Békésvármegye februári közgyűlésén fog a pécsi felirat és a támogatást kérő átirat fölött határozni. Békéscsaba közgyűlése. Mindenképpen érdekes lesz Békéscsaba január 21-iki közgyűlése. Tárgysorozatán szerepel ugyanis néhány pont, amelyek Csaba közvéleményét nagymértékben érdekelhetik. Ilyen például a „Fiume" átalakítási ügye, a Gerendáspuszta közigazgatási kirendeltsége, melynek van egy kis pikantériája a közigazgatási bizottság elcsatoló határozatával szemben. Ez a közgyűlés fogja a jelölést megejteni a közgyára, gyámügyi és tanügyi esküdti állásokra és ez fog határozni a kalábriai szerencsétleneknek nyújtandó segély tárgyában is. A részletes tárgysorozat a következő: Közgyám, tanügyi és gyámügyi esküdti állásokra jeiölés. — Belügyminiszter leirata az Országos Központi Hitelszövetkezet figyelembe vétele iránt a közpénzek elhelyezésénél. — Törvényhatósági és közigazgatási bizottság határozatai. — Alispáni rendelet hordójelző hivatal felállítása iránt. — Yirilis községi képviselők névjegyzéke .az 1909. évre. — „Fiume"-vendéglő átalakításának névszerinti megszavazása. — Etőljárósági javaslat Gerendás-puszta közigazgatási kirendeltsége tárgyában. — Birtokhatárjelek felállítása tárgyában elöljárói javaslat. — Főpénztári ellenőri s katonai nyilvántartói állás helyettesítése. — Reisz Hermann indítványa az olaszországi károsultak részére 50Ó kor. segély megszavazása iránt. — Dr. Sailer Vilmos és társai indítványa a közgyűlési jegyzőkönyvre és bizottságokra vonatkozó ügyrend tárgyában. — Kérvények : Böszörményi Róza községi segély folyósítása s annak méltányos emelése iránt; községi tanítók drágasági pótléka; kereskedők továbbképző tanfolyamának segélyezés iránti kérelme. A puska meg a gyerekek. Szomorú történet. Békésszentandrás község egyik fehérre meszelt házában, a Szabó Imre lakásán szomorkodott a pitvarajtó hátamögött egy vadászfegyver. Hatalmas jószág volt, amelyet megfelelő golyótartalommal vaddisznó ellen is lehetett volna bátran használni. Történetünk idején, 1908 február 8-án is golyóra voty megtöltve éppen. Szigorú hideg idő volt, amikor az ember még a kutyát sem ereszti ki a meleg kályha mellől, nemhogy a gyerekeket. Szabó uram két gyereke, a kis Imre és Paulina is a szobában játszadozott tehát. — Délelőtt volt és nem voltak otthon a szülők. A gyerekeknek hamarosan szük lett a szoba és áttették a főhadiszállást a pitvarba. Ment is a játék egy darabig. De, mint a gyerekek általában, ők is hamar meguntak minden játékszert és valami ujabb, érdekesebb után néztek. Egyszerre felkiált Imre: — Ni, Póli, mi van ott ? Az édesapa puskája! — Jajj de jó, jajj de jó! Avval játszunk ! A két gyerek szörnyen megörült a nagy fegyvernek. Imre azonnal elővette és bár alig birta, elkezdte a szijanál fogva ide-oda huzogálni. Egyszerre más jutott az eszébe. — Játszunk katonásdit ! Nagynehezen vállára vette s bár a puskaagy a földet érte, mégis peckesen lépdelt Imre gyerek, mint egy nyugdijas osztrák generális. Póli meg gyönyörködött benne. Ezt hamarosan megunták és gyermekszokás szerint elkezdték piszkálni, hogy titkaiba beléhatoljanak. A Póli állott a cső végénél és csodálkozva nézte bátyja szakértő működését a ravasznál. Egyszerre nagy dörrenéssel elsült a puska és Póli rémes sikollyal fetrengve terült a földön. Imre ijedtében ordítva szaladt az utcára ... A kis Pólit alig lehetett megmenteni az életnek. Talán életére nyomorék marad, mert golyó nemesebb részeket is érintett. A királyi ügyészség Szabó Imrét, az apát, helyezte vád alá gondatlanságból okozott súlyos testisértés miatt. Csütörtökön volt a tárgyalás a gyulai törvényszéken. A törvényszék azonban felmentette Szabó Imrét, mert tagadásával szemben nem nyert beigazolást az, hogy ő hagyta a gyerekek előtt a fegyvert. Az ítéletben ugy a királyi ügyész ós a vádiolt — ami természetes — megnyugodott. Asszonyi szemmel. — Élni siess! — így szól Epikur. Mert kurta az élet. Hajh, de mily hosszú a nap! A görög bölcsnek igaza van, de azért vajmi kevesen fogadjuk meg tanácsát. A pesszimisták, akik mindent kétkedye mérlegelnek, akik a jelen mézét sem élvezik abban a tudatban, hogy az idővel megsavanyodik, — az elmultak felett sopánkodnak tehetetlenül, erősen fogadkozva, hogy ha még egyszer elölről kezdhetnék, máskép osztanák be az életet. Holott véralkatúk magával hozta sorsukat s ez a tulajdonképeni predesztináció. Viszont a prüderikusok, akik mindent rosszra szeretnek magyarázni, titokzatosan csóválják meg fejüket s eldugdossák Epikur mondásait fiaik elől, akik szerintük föltétlen paraliz'sben halt meg. Igy oszlanak csoportokra, kiki a maga mécse mellett keresve a földi igazságokat, ostromolva csonka szárnyakkal a jövő titkos kapuit. S mig döngetik e bevehetetlen sziklafalat, a túlsó oldalon elfelejtik kinyitni az ablakot, a honnan kék ég és illatos, mosolygó virág kacag a hasztalan erőlködésen s a gondtalan, vidám madárcsicsergés elismétli nekik százszor és százszor Epikur mondását . . . Természetesen, minden a felfogás dolga s a ma enervált embere korántsem olyan, mint a gummilapda, hogy kisebb ütéseket fel se vegyen, hanem annál vígabban pattanjon vissza. Hamar elcsüggedünk, kétségbeesünk. Olyanok vagyunk, mint a rongy, elterülünk, szétmálunk a földön a legkisebb ' szélfuvástól. Pedig az ambíciót nem mindig a siker és az elismerés fokozza. A dicsőség kényelmessé tesz s mi takarékoskodunk vele, hogy melegében sokáig sütkérezhessünk. És a legtöbbször nem barátaink és jóakaróink szárnyán jutunk hozzá. Éllenségeink és irigyeink teszik meg nekünk azt a szolgálatot tudtukon kivül. Ezért tartják boldog embernek azt, kinek sok irigye van. A példabeszéd is azt mondja, hogy inkább száz irigyünk legyen, mint egy, aki sajnálkozik rajtunk. Van, aki ugy tudja mutatni sorsát, élete folyását, hogy szinte abba helyezi ambícióját, hogy más emberben irigységet keltsen. Viszont van, akit lesajnál az utolsó is, pedig csak azért, mert felületes fogalma van róla s épen csak a látszat után ítél. Csodálatos : állatiasnak mondjuk az olyan dolgot, amit meg akarunk bélyegezni, pedig jellem, őszinteség s érzelmek dolgában sokszor alatta állunk a csupán ösztöne szerint cselekedő állatnak. Az ember mind képmutató, azzá kell lennie. Aki ugy cselekednék, ahogy érzelmei diktálják, azt előbb-utóbb becsuknák az őrültek házába, jó, ha nem a börtönbe. Mentől műveltebb valaki, annál képmutatóbbnak kell lennie. Szóg.veljük emberi mivoltunkat, szépíteni akarnánk ősi származásunkat s csináltunk magunkból olyan figurát, hogy a jó Isten szánakozva nevethet rajtunk. Megtettük magunkat a teremtés koronájának, hogy e szép cim alatt mindent elrabolhassunk, amit a természet produkál. S tesszük ezt minden lelkismeretfurdalás nélkül, agyafuct taktikával. Királyoknak hisszük" magunkat, leigázott rabszolgánk a mindenség s dacára annak, mi vagyunk a legnagyobb rabok. Önmagunk rabjai, kényelmünk, emberi méltóságunk rabjai. S mit szóljak az ember szerelmi életéről ? Azt valósággal elpanamázták ! A legszebb, a legszentebb érzelepi, amiért tulajdonképpen e világon élni érdemes volna, ma a csőd szólón áll... Éppen azért, mert üzletté lett. A gyémánt sárba hullott, lábbal tiporják. Azok, akikgduskálkodhatnak. benne, enerváltan a végletekbe csapnak, ahol már beteg őriilet^a szenvedély, hol az iszapba turkál a tul jóllakott ideg, emitt Tantalus minden kínját átéli s lesz szintén abnormis, a korlátok mögé szorított „fehór"-ek serege, kik nem ihattak Léthe vizéből, kik sohasem érezték egy szerelmes kar ölelését. Középút nincs, mert ami természetes, az ember nem méltó az emberhez. Már p^dig csakis az boldogíthat, amit szervezetünk, józan, természetes érzelmeink diktálnak. Viszont a Mindenható sem teremtett aszkétáknak bennünket, ami épp olyan vétek, mint az öngyilkosság . . . mpo. A színházak tájékáról. — Külön fővárosi tudósítónktól. — A budapesti szezón eljutott a derekáig, de még mindig nem produkált olyant, ami a szezónt túléli. A Nemzeti Színház a Falusi verebek tői várt nagy sikert, de a verebek tudvalevőleg nem szeretik a telet, kevesebb morzsa jut itt n kik, mint a kedves, romantikus vidéken. Gárdonyi Géza ezúttal is bájos ós poétikus jelenetekkel örvendeztette meg a falusi hangulatok kedvelőit, de nem jutott el a Bor magaslatáig. A közönség azért szívesen nézi végig a kis cselédleány és a szerelmes katona idilljét, elérzékenyül, tetszik neki ez a megható naivitás s mintha néhány félórára megfürösztené lelkét a pázsitos mezők friss harmatában. De azért ez a hatás olyan könnyű és elröppenő, akár a Gárdonyi darabjának hangulata s igy a Nemzeti Szinhaznak még mindig keresnie kell a meváltó sikert. ;3 Hónapok óta beszélnek is egy darabról, amely ugy témájának meglepő ós uj voltánál, mint földolgozásánál, érdekességénél fogva méltán keltett nagy reményeket. Bevált, jele3 irodalmi ember irta: Szeniere György, aki két darabjával megmutatta már, hogy ért a színpad nyelvén. Az uj Krisztusról irt Szemere, arról, hogy mi történnék, ha most születne ós a fölfogásában annyira szenzációs, hogy nemcsak irodalmi vitát, hanem a lelkek forradalmát idézte volna fel. A darabot a Nemzeti Színház dramaturgjai hozsannával fogadták ós a kulisszák mögött megindultak már az előcsatározások Szemere tendenciái körül. Annál meglepőbb volt a hír, hogy a darab nem kerül előadásra. Az egyik dramaturg, a kothurnusok ismert koptatója : Szacsvay Imre kimondotta a szentenciát, hogy a dráma nem jó. Ez a vélemény döntő sulylyal esett a mérlegbe. Tóth Imre igazgató visszautasította a nagy érdeklődéssel várt, irodalmi színvonalú darabot * Egy sereg pör zúdult most a Nemzeti Színházra. Somló Sándor igazgató korában derüre-borura kötötte a szerződéseket magyar és külföldi szerzőkkel, akiknek darabjait előadásra elfogadta. Mikor Tóth Imre elfoglalta a helyét, első dolga volt, hogy a drámabiráló-bizottsággal leltárt csináltatott. Sorra elolvasták az elfogadott darabokat, amelyekről kiderült, hogy — nem adhatók elő. A póruljárt szerzőkhöz az uj igazgató a következő szövegű levelet intézte: Tisztelettel értesítem, hogy a Nemzeti Színház által előadásra elfogadott darabját drámabiráló-bizottságunk felülvizsgálván, előadásra alkalmatlannak találta. A szerzők, akik közt egész sereg névtelen van, nem hagyták annyiban a dolgot és a Nemzeti Színházat G 1 e i c hm a n n Lajos ügyvéd utján kártérítési pörrel támadták meg. Gleichmann e hót folyamán nem kevesebb, mint tiz keresetet adott be és a legkisebb kártérítési összeg, amit követelt, hatezer korona. Érdeklődtünk, hogy mire alapítják a kártérítési összeg nagyságát ós azt a fölvilágosítást kaptuk, hogy a Nemzeti Szinház darabjainak átlagos jövedelme szolgál alapul. * Az Izrael körül, amelyet péntek este mutatott be a Vígszínház nagy sikerrel, nemcsak a kritikákban, de a közönségben is kevés viták folynak. Különösen a Lipótvárosban. Egy előkelő bankdirektor zsúrján csaknem ez a darab volt az egyetlen téma ós természetesen Mauric D o n n a y drámája, :'a 'Visszatérés Jeruzsálemből, amelynek Bernstein darabja mintegy kiegészítő része. Valeki arról az oldaláról fogta meg a dolgot, hogy miért forszírozzák most olyan nagyon a zsidó problómaval foglalkozó darabokat. — És különösen miért a Vígszínház ? — tette hozzá s nem kellett külön hangsúlyozni, hogy ez a szinház a Lipótváros áldozatkészségéből nőtt nagygyá. Jelen volt egy író is, aki eddig megjegyzés nélkül hallgatta végig a vitát. Amikor azonban a Vígszínházról volt szó, mosolyogva magyarázta meg a dolgot: — Ugyan kérem, hát csak gondoskodni kell a szegény antiszemitákról is. Hogyan lenne akkor jó üzlet, ha még a Lipótváros és a Vígszínház se támogatná ! KróniKa. Sirhattok már, ríhattok már, Szép csabai lányok: Mert a Tél úr, a hatalmas, Haraguszik rátok! Haragszik, hogy néhanapján Kijártok a jégre, Pedig ehhez, ugy-e igaz ? Semmi köze végre Elűzte a fagyasztó szélt, Olvad szerte-széjjel És locspocsban csolnakázunk, Eszeveszett kéjjel. Nemcsak a tél ellenség ám, Rajta kivül más is, Hej manapság a kímélet Tudjátok meg : frázis. R szép jeget, azt a simát, Darabokra vágják És hűti a vendéglősök Pezsgőjét, meg spájzát. Áchim Károly, tornatanár Határozott ekkép, Rmikor a vendéglősök Szépen körülvették. No de lányok, ne sírjatok R jégnek miatta : Elveheti Tél úr bátran. Mert hiszen ő adta. Kárpótol majd nemsokára Thália víg népe, Nem vágyódtok, tudom akkor Többé ki a jégre. Ezerféle gyönyörűség Várakozik rátok: Lesz zene, vicc, szomorúság, Rmit csak kívántok, Előttetek egész világ Egyszerre kitárul, Meseszóban tanulhattok, Rz ember sorsárúi. Mese hangzik a deszkákról Mégis igaz élet, Megmutatják a szinészek R rútat, a szépet.