Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-03 / 1. szám

Békéscsaba, 1Q39 jan. 10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 Uj iskolaépület nk udvarából a kis mintakert is kis akitható lesz. Itt tehát meg vannak a kellékek a terv valósításához. Mégis van egy csekélyebb j6 entőségü akadály. Eddig ugyanis, amint már jeleztem, a helybeli állami gazdasági ismótlóikola vezető tanítója tanította iskolánkban a gazdaságtant és a sjlőjdöt. Mivel azonban jövőre már a harmadik párhtzamos osztályunk is megnyílik, még i régi keretek szerint is 9 gazdaságtani és 9 slőjd óránk lesz. Olyan ór.iszám, amely ogós/! embert kiván, különösei ha tekintetbe vesszük, hogy a kis miriagazdaság 03 faiskola irányítása is sok munkát ad Ez teszi szükségessé nálunk a külön állás szervezését s ezért térem a község ^kérvényének kedvező elintézését. Felmerül most már az a kérdés, hogy minő uton s a gazdasági tantárgyaknak mily méretű beillesztésével érhetnők el a cát anélkül, hogy az az általános közismtretek, az általános műveltség rovására esnék. Erre nézve különösen Békéscsabát illetőleg az a szerény véleményem, hogy a polgári fiuiskoa megnyitandó ötödik; és hatodik osztályát a gazdasági ismeretekre nézve már a jövő tanévtől kezdve kapcsolaba kellene hoznunk a helybeli földmives iskolával. Számolva a helyi körülmélyekkel, a közszükséglettel, ós a tultenelés nehézségével csekély tantervmóiositás m illett, mely remélhetőleg nen képeane akadályt, a helybeli földmivs iskola igazgatójával megállapítva a tintárgyak kereteit ós a tanmenetet, azon esetben, ha ez a terv méltóságod ós a 'öldmivelésügyi minisztérium tetszésóvd ós támogatásával találkozik, kérni f(gom, hogy a vallás ós közoktatásügyi niniszter iskolánknak a földmivesisko.ávd való kapcsolatbahozását már a jövő tanévtől kezdve engedélyezni kegyesktdjék. Hogy aztán életre való-e ez a terv, 'agy nem, mutassa meg maga az élet. Amyi bizonyos, hogy ha nem is válna be, nem szenvedne senki sem kárt ezen kísérletezés által. Aztán a hót osztályú pogáriiskola reformjánál már egy életből 'ett példa állana előttünk s ez is valani. A községi és kororvosok nyugdíjintézete. Sérelmes tervezet. A községi és körorvosok országos nyugdíjintézetének létesítését az orvosok fizetésrendezóséről szóló 1908. évi XXXVIII. törvénycikk irja elő olykép3n, hogy e törvény életbeléptetése után egy évre fel kell állítani a községi orvosok uj nyugdíjintézetet. A belügyminisztériumban a szükséges előmunküatok már régóta folynak, úgyhogy február 12-óre összehívott szaktanácskozminyon már az intézet alapszabályainak ideiglenes tervezetét is be fogják matatni. A minisztériumból kiszivárgó hirek szerint a tervezet többek között azt aí intézkedést is tartalnaizni fogja, hogy a közsági ós körorvosok negyven évi szolgálat után fognak csak a teljes nyugdíj élvezetéhez jutni. Ezt az intézkedést az érdekelt orvosok fölötte sérelmesnek tartják magukra nézve, de sérelmesnek tarthatják más társadalmi osztályok tagjai is, akik figyelem nel kisárik az orvosok terhes ós fáradságos működését. A statisztika kérlelhetetlen igazságú számadatokkal igazolja, hogy az orvosok halálozási százilélca a legnagyobb. Ez állítás paradox>nnik látszik a laikus közönség előtt, amely azt hiszi, ho?y ha az orvo3ok a más életét meg tudják hoszszabbitani, a magukét annál inkább meghosszabbíthatják egészen Mathuzsálem koráig. Hiszen kezükben van a betegségek felismerésének ós gyógyításának tudománya és ezzel elejét vehetik minden bennük keletkező bajnak. Nein gondol arra senki, hogy az orvosok is emberek, éppoly törékeny, gyönge halandók, mint mindenki a világon. De van ám egy nagy különbség. Míg más hivatásu embereknek ezer, meg ezer módjuk van védekezni az egészsógrontó veszedelmek ellen, az orvosok mint valami újkori héroszok, mindig ott járnak, ott forgolódnak, ahol a legeminensebbek- a fenyegető veszedelmek. Járványok idején minden p :rcben olt állanak a halál torkában, nehéz betegeknél virrasztanak ós fagyasztó téli éjszakákon igen gyakran csak magukra kapkodott ruházatban sietnek hirtelen megbetegedett embertársukon könnyíteni. Aki fel tudja fogni ennek a rendszertelen életnek káros következményeit, nem találja többé paradoxonnak a statisztika igazságát, hogy az orvosok halálozási százaléka a legnagyobb. Ilyen körülmények között nem tudjuk megérteni, hogy a belügyminisztériumnak a tervezet elkészítésére kirendelt közegei mért kötik negyven évi szolgálathoz a községi orvosok teljes nyu^dijjogosultságát ? Maga a pálya kezdése is egyike a leghosszabbaknak, eltekintve attól, hogy az elvégzendő egyetemi tananyag az évről évre szaporodó felfededések folytán mindig bővül, nagyobbodik; Az orvosnövendék 25—26 éves korában jut diplomához Ezután még két évig valamelyik kórházban mint segédorvosnak kell működnie s csak azután kezdheti meg magánpraxisát. Ekkor léphet tehát községi szolgálatba is. A teljes nyugdijólvezetéhez tehát a tervezet értelmében csak 65 —70 éves korára juthat. Vájjon hánvan érik el küzülök ezt a magas kort? Bizony nagyon kevesen. A méltóságos egyetemi tanárok és udvari tanácsosok talán elérik, de a községi és körorvosok, akik hihetetlen fáradalmuk között végzik magasztos kötelességeiket: úgyszólván soha. szirom fejecskék összehajolnak, a zöld levelek közül két gyönyörű szép égszínű szem rajzolódik ki. Ez a kékség azonban már nem nevet, hanem könyezik, azután lassan, lassan hozzá rajzolódik egy bánatos halvány asszonyi arc. S derékig a földben tövezve egy harmattestü fiatal asszonyt látok, akinek hosszú, lecsüngő szőke haja van. Az asszony termete kígyózik, mintha nehéz kínnal ki szeretné tépni magát a talajból és már a szavát is hallom, a zokogással megszakgatott, szomorú beszédet: — Jaj nekem, hogy itten kell élnem ebben a szomorú vadonban ! Nekem a király kertjében lenne helyem, vagy valamelyik főúri kertben, büszke rózsák, illatos szegfűk között, ahol szorgos kertész keze gondozna. És ide vagyok kötözve egy buta pitypang mellé, akit ki nem állnatok! Csakugyan ott álit mellette egy pitypang. Széles, sárga fejű virág. Amint a figyelmem felé fordult, ez a sárga fej megnőtt. Egy vaskos, széles képű, kopasz embert láttam, derékig a nefelejts mellé ágyazva. Arca kövér, a zsírtól szinte ragyogó, de a szeme komor ós haragos. — Mindig ezt a siránkozást hallom ! Mi az ördögnek kellett nekem ez az asszony ? Miért nem telepedtem le valahová másfelé, valamelyik kakukfü mellé, amelyik nem sir, nem panaszkodik, hanem boldog, hogy megtiszteltem s hálából a legtisztább, legízesebb harmatcseppeket nekem adja! Csak elmehetnék innen! Csak elmehetnék ! És húsos derekával erőlködve haj tik előre, de nem tud szabadulni. Keményen, kegyetlenül fogva tartja a föld. Mellettem megzörög valami. Egy éhes útszéli kóró, rajta csúnya szerb tövisek éktelenkednek. Szikár alakja megnyúlik, olyan lesz, mint egy ösztövér kalmáré, már az arcát is meglátom, a legnagyobb, legmagasabban álló szerb tövis, egy apró, simára lenyírt ökölnyi fejet mutat. Hegyes, finom orrával a levegőbe szimatol, kicsi pislogó szemeivel az ég felé ké nlel, sovány karjai megnyujtóznak, ujjai összegörbülnek, mintha keresnének valamit és rekedtes hangon megszólal: — Semmi, megint semmi! Másnak milyen boldogság az élet. Az akácvirág, a liliom, sőt a legutolsó kankalin is rakásra gyűjti a mézet. Míg ón.... Hiába minden szorgalom, igyekvés, semmit sem szerezhetek! — Szamárság, — hallom válaszképpen erre a beszédre pár lépéssel a lábam előtt. Egy lilás szinben játszó lóherevirág mondja ezt s bozontos fejét ráhajtja egy göröngyre. Érdemes is kincseket gyűjteni? Itt élünk, virágzunk a földhöz szegezve, azután jön egy buta tehén ós lelegel bennünket. Hát ez az élet célja ? Ez a gyenge sipogás belevész egy zúgó erős hangba. A hatalom mögött álló terebélyes tölgyfa megrázza lombjait. Visszafordulok. És egy tövig földbe süppedt, bozontos óriást látok; a bokrok és füvek közt komoran emelkedik ki alakja a magasba, hatalmas fejét megrázza, gigászi karjaival az eget fenyegeti: — Undok, siránkozó törpék. S nekem itt kell maradnom közöttük, pedig ott a domb alján felém integetnek a társaim. Oh, ha köztük lehetnék, hogyha átölelhetném őket, hogy közös erővel ostromoljuk meg az eget! Megriadok ennyi panasztól, ennyi kielégítetlen vágytól. Menekülni akarok, de mintha nekem is legyökerezett volna a lábam. Az epedő, panaszos, lázangó, fájdalmas hangok egész orgiája viharozva tombol körülöttem. * Az ember pedig, aki elvezetett ide az Isten kertjébe, durván fölkacag: — No te hires, önérzetes állat! Van-e joga a fajtádnak, hogy lenézze a szomjúságban epedő füveket? ! A középiskohi taníroknik sikeralt már kivívni a 35 éves korhatárt, de még ezt is soknak tartják. Ld akarják szállíttatni harminc évre. A községi ós körorvosoknak is nagyon elég volna ennyi. Tekintettel arra, hogy a tervezet még ne n ment keresztül, á február 12-iki szaktanácskozmányon elsőrendű kötelességük az orvosoknak törvényhatóságonkint legalább egy kiküldöttel képviseltetni magukat s a tervezet sérelmes rendelkezése ellen minden erejükkel sikra szállani. Csakis egyértelmű tömörülés utján remélhetik helyzetük javulását. K-i. Szerencsétlenség a csabai pályaudvaron. Agyonnyomott munkás. Nagy szerencsétlenség törtónt csütörtökön délután a csabai pályaudvaron. Egy munkás halt meg Egy törekvő fiatal ember életét oltotta ki a durva vas, az ütköző. „Szép a halál a harcmezőn, valaki ott meghal dicsőn" — igy énekel a költő. Az a fiatal ember is a harcmezőn, kötelességének teljesítése közben halt meg, de azért mégsem volt szép a halála. Legalább mi, az élők, borzadva gondolunk arra, hogy ha valamikor bennünket hasonló szerencsétlenség érne !. .. K u c s e r a Jánosnak hivták a szerencsétlenség szomorú hősét. Még csak 25 éves volt. Évek óta állott már, mint kocsirendező az államvasutak szolgálatában és szorgalmas, törekvő munkásnak bizonyult, ugy hogy feljebbvalói nagyon meg voltak vele elégedve. Csütörtökön dólután két teherkocsit akart összekapcsolni. Az egyik kocsi éppen olyan helyen állott, ahol az öszszekötő vonal ágazik ki a fővonalból. Az összekapcsolandó másik teherkocsit egy mozdony tolta. Kucsera, mikor közeledni látta a kocsit, szokás szerint oda állott a nyugvó kocsi végéhez, hogy előkészítse a kapcsot. És ekkor törtónt a szerencsótlensóg. A mozgó kocsi ugyanis valószínűleg hibás váltóállítás következtében nem ment egyenesen, hanem áttért az összekötő vonalra. Ebben a pillanatban egyik ütköző Kucsera melléhez ért és odanyomta az álló kocsihoz. Nagy riadalom támadt erre a munkások között. A mozdony azonnal ellengőzt kapott és ment visszafelé. Kucsera ilyképpen kiszabadult válságos helyzetéből. Halálsápadt lett, de azért nem panaszkodott fájdalmakról. A maga lábán ment be a főnöki irodába is, ahol Szemere Kálmán állomásfőnök azonnal lefektette ós hideg borogatást rakott rettenetesen behorpasztott mellére. Nemsokára megérkezett dr. S z a m e k orvos, aki konstatálta, hogy Kucsera súlyos belső sérüléseket szenvedett, ugy hogy valószínűleg el fog vérezni. Mégis intézkedett, hogy beszállítsák a kórházba. Kucsera ne a akarta ezt. — Csak vigyenek haza a feleségemhez. Nincs nekem olyan nagy bajom. Meggyógyulok én hamar, — mondogatta. Az orvos azonban ezt a kívánságát nem teljesítette. Vitték tehát a kórházba. Útközben jó kedve volt, még nevetett is, hogy a kórházba viszik, mikor nincsen semmi baja. Mikor azonban a Vasut-utcán a Fiume elé értek, Kucsera hirtelen nagyon rosszul lett és rövid haláltusa után kimúlt. Halálát egy reményteljes állapotban lévő fiatal asszony, a felesége siratja, ki az államvasutak igazgatóságától meg fogja kapni a szokásos temetkezési járulékot ós a végkielógitést. A kulisszák mögül. Budapest, január 2. Schalkhéz kassai vendéglős nemrég kiadott egy illemszabályzatot a pincérek részére, amelyben részletesen elmondja, hogy a pincéreknek milyen elegánciával, diszkrét ízléssel kell öltözködniük, milyen finom, lekötelező modort kell a vendégekkel szemben tanusitaniok. Ezt az illemszabályzatot megvette egy budapesti vendéglős is, aki arról nevezetes, hogy éttermében a képviselők külön asztalt tartanak. A vendéglős naponta előadást tartott a pincéreknek a szabályzatból, de egyszersmind ezt is hozzátette : — Ha pedig valamelyik nagyságos ur olyan ételt kór, amely a mi étlapunkon nem fordul elő, sohasem szabad azt mondani, hogy nincs, hanem azt kell mondani, hogy: „Végtelenül sajnálom, nagyságos uram, de már ebből minden elfogyott." A pincérek hűségesen teljesítették gazdájuk utasításait és szinte émelygősekké váltak a nagy illemtudástól. Amily mértékben növekedett azonban a pincérek udvariassága, oly mértékben csappant az étlap változatossága, a .képviselők nagy boszuságára. Molnár Ákos, aki tudvalevőleg nagy Ínyenc, különösen boszankodott rajta, hogy semmiféle különleges ételt nem tudott kapni s mindenre az volt a felelet: „Legnagyobb sajnálatonara, nagyságos uram, de már elfogyott." — Az ördögbe is! — kiáltott a képviselő. — Hiszen itt nem lehet semmit se kapni, hozzon, barátom, tehát egy adag sphinxet. A pincér nagy szemeket meresztett, azután rendületlen ábrázattal felelte : — Legnagyobb sajnálatomra, nagyságos uram, ez is elfogyott. — Ez is elfogyott? Az lehetetlen, hiszen az egész idő alatt, míg itt ülünk, nem láttam, hogy valaki sphinxet evett volna. A pincér zavarba jött, aztán titokzatos és bizalmaskodó arccal fordult a képviselőhöz: — Bevallom, nagyságos uram, hogy van még belőle, de őszintén szólva, nem ajánlom, nem friss, egy kicsit állott. — Gondoltam, — felelt Molnár Ákos, a társaság zajos derültsége közben, — legalább is kétezer éve állhat az a szegény Sphinx. P—y képviselő, akinek a feleségét igy karácsony előtt mindenféle ügynök zaklatta, hogy rendeljen nála az ő árúcikkéből, végre szigorúan meghagyta a feleségének, hogy az ő tudta nélkül ezentúl semmit se vegyen. Közel lakott a képviselőházhoz, az asszony tehát minden ügynököt átküldött hozzá s azokat a képviselő ur egymásután kergette ki a t. Házból. Vagy két héttel ezelőtt egy fiatal ügynök kopogtatott be a képviselőnéhez. — Nagyságos asszonyom, kitűnő szakácskönyveim vannak, nem parancsol egyet ? — Jaj bizony, nagyon jó volna, hanem tudja mit ? Menjen át az uramhoz a képviselőházba, kérdezze naeg, hogy vehetek-e egyet? Az ügynök átment és jelentkezett a képviselőnél. — Szakácskönyv? Szakácskönyv? — nézegette a képviselő a vaskos könyveket, aztán oda dünnyögte : — Na, Isten neki. Mi az ára ? — Hót korona. — Egy kicsit borsos, na de Isten neki, mondja az asszonynak, hogy csak vegye meg. — Igen ám, nagyságos uram, csakhogy nekem nincs már időm visszamenni, mert tiz perc múlva utazom. Kegyeskednék talán átvenni a könyvet ? A képviselő kifizette és átvette a könyvet, az ügynök pedig elégedett ábrázattal ment vissza a képviselőnéhez. — Nagyságos asszonyom, a képviselő ur azt izente, hogy csak méltóztassék a könyvet megvenni, ha szüksége van rá És átadott egy könyvet az asszonynak is, bekasszálva érte a hót koronákat. Ebédre haza érkezvén P—y, örvendezve mondá a feleségének : — Kincsecském, megleplek valamivel. Vettem neked egy könyvet. És diadalmasan húzta elő a szakácskönyvet. Az asszony összecsapta a kezeit. — Na, hallja, ezt jól csinálta, hiszen én is vettem egyet. — Hüh, a gazember! — Dühöngött a képviselő. — Pista, gyere csak ide! Szaladj el oda a szállóba s mond meg annak az -ügynöknek, hogy kóretem, egy percre jöjjön át hozzám. Pista, az inas, futott a szállóba s megtalálván az ügynököt, lihegve invitálta őt: — Kéreti a gazdám az urat, tessék hamar eljönni hozzá. — Ki a maga gazdája ? P—y képviselő. — Ja ugy! Tudom már, hogy mit akar. Könyvet akar venni. De, lássa barátom, én már utrakószen ál ok s nincs időm elmenni. Hanem ha s ivességet akar tenni a gazdájának, előlegezze neki a hét koronát és vigye el neki ezt a könyvet.