Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-28 / 25. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 25-ik szám. Vasárnap, március 28. KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DH : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetnl bármikor lehet éonegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel jhelyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Békés kilátások Békéscsaba, március 27, Hónapokon keresztül Damokles fenyegető kardjaként lebegett fejünk fölött a háború réme, melyet örökösen fészkelődő szomszédunk, a kis Szerbia őrjöngése idézett fel. Láttuk a magyar katonák vonulását Bosznia felé, hallot­tuk a kétségbeesett anyák és fiatal fe­leségek jajgatását, mikor szeretteiket könyörtelenül ragadta tova, messze délre, talán a halálba, a prüszkölő gőzparipa. Hihetetlen zavar és rémü­let uralkodott a monarchia politikai, gazdasági és társadalmi életében. A belső politika iránt megszűnt minden érdeklődés. A nemzet jövőjére nagy kihatással biró törvényjavaslatok is alig vonzottak néhány képviselőt a törvény­hozás termébe. Mindenki a külpoliti­kai eseményeket figyelte lázas érdek­lődéssel. A közgazdaság terén kétség­beejtő pangás mutatkozott. Gazdasági életünk hü tükre, a börze, fejevesztet­ten kóválygott erre-arra. Hol rohamo­san estek az árak, hol rohamosan emelkedtek. A nagy társadalom nem foglalkozott mással, mint a háború eshetőségeivel, Mulatságokon, össze­jöveteleken nem volt az a fesztelen kedv, mint máskor, mert a dévaj éne­ket mindenkinek a torkára forrasztotta az a gondolat, hogy talán már holnap eldördülnek az első ágyúk és magyar testvéreink vére fogja pirosra festeni Szerbia százszor megátkozott rögét. Egyszóval: dőzsölhettek bátran a há­ború viharmadarai, sikerült nekik álta­lános rémületet előidézni. És ime váratlanul, úgyszólván a tizenkettedik órában, megjelent a béke szelíd fehér galambja. Küzdelembe bo­csátkozott a háború vészmadaraival. A küzdelem még mindig folyik, de előreláthatólag a béke madarának ja­vára fog eldőlni, általános megnyug­vást és örömet gerjesztve mindenfelé. A békés kilátásokat két nagyfon­tosságú eseméuy idézte elő. Egyik Szerbia féleszű trónörökösének, György helrcegnek lemondása, másik pedig az, hogy külügyminisztériumunkhoz meg­érkezett Oroszország jegyzéke, mely­lyel Bosznia és Hercegovina annek­tálását elismeri. Mindkét esemény döntő fontosság­gal bir a háború ügyére. Tudvalevő ugyanis, hogy a szerb háborus-párt feje György trónörökös volt. Úgyszól­ván az egész kavarodást ő idézte elő. Az annekxió megtörténte óta fáradha­tatlanul izgatott, dolgozott, utazgatott a háború érdekében. Atyja, Péter, a báb-király hiába igyekezett békés szán­dékaival ellensúlyozni romboló törek­véseit : nem sikerült neki semmiképen. A fiatalság és a köznép rajongó sze­retettel vette körül a hencegő fiatal suhancot, sőt még az államférfiak kö­zött is akadtak olyanok, akik félretéve minden józan meggondolást és belátást, rendithetetlen hiveivé szegődtek a trón­örökösnek. Lemondásával természet­szerűleg megerősödtek a béke sáncai. A világtörténelem nagy változásait igen gyakran jelentéktelennek látszó kis dolgok idézik elő. Ez a tétel most is beigazolódott. A trónörökös lemon­dását és ezáltal egy esetleges világ­háború elhárítását egy szolga halála okozta. Az őrjöngő György halálba rugdosta privatdinerét. A törvény előtti egyenlőség elvénél fogva a trónörökös urat, mint közönséges gyilkost a tör­vényszék elé kellett volna állítani. Azt pedig még a kulturátlan Szerbia sem viselheti el, hogy trónjára egy közön­séges gyilkos kerüljön. Ezért kellett távoznia Györgynek. Hivei lehet, sőt talán bizonyosra is vehető, hogy for­radalmat csinálnak, de az már sokkal kevésbbé alterálja az európai közvéle­ményt, mint a kilátásba helyezett és fenyegetőleg bontakozó világháború. A béke másik biztositéka Orosz­ország beleegyezése az annexióba. Az egész világ tudta, hogy Szerbia azért hepciáskodott főképen, mert bizott faj­rokona, a hatalmas és erős orosz nem­zet támogatásában. És ha Oroszország kiheverte volna már a japán háború alatt kapott súlyos sebeket: talán nem is vonta volna meg támogatását kisded öcscsétől, Szerbiától, Beláthatatlan kö­vetkezményekkel járt volna ez a se­gedelem. Egy csapásra megváltoztatta volna Európa térképét. Szerencsére Oroszország még mindig beteg. Sú­lyos beteg. Talán az is lesz még egy évtizedig. Ilyen állapotban őrültség lett volna tőle felidézni, elősegíteni a háborút, mikor tudja, hogy a legha­talmasabb és legmodernebbül felszerelt hadsereg birtokosa, Németország hű­séges szövetségesünk. Nem tehetett volna tehát okosabbat annál, hogy belenyugodott a Bosznia-Hercegovina annexiójába. A háború viharmadarai ugyan még nem ültek el, de már erősen szenved­nek a béke galambjának szárnycsapá­sától. Teljesen bizonyosra azért nem lehet venni a békét, mert Szerbiában még mindig zavaros a helyzet. Mig Belgrádban a helyzet nem tisztázódik teljesen és a nagyhatalmak eljárása nem hozza meg a kellő sikert: nem lehet egészen biztosra venni, hogy a háború ki van zárva. Mindenesetre azonban a béke ki­látásai nagyon megerősödtek a két nagyfontosságú esemény kapcsán. Gyula szervezési szabályrendelete. Egyszerűsíti a közigazgatást. Megemlékeztünk már régen Gyula város rendkívüli közgyűléséről, hol nagyon viharos jelenetek folytak le a szabályrendelet módosítása miatt. A maradiak, akikben egyébként Gyula ál­landóan bővelkedik, azt követelték, hogy a szabályrendeletet ne módosítsa a köz­gyűlés, maradjon minden a régiben. Ezzel szemben a reformpárt, mely a haladás jelszavát irta lobogójára, ha­tározottan követelte, hogy a szabály­rendeletet a modern kor követelmé­nyeihez kell alkalmazni és ebből a szem­pontból a módosításra feltétlenül szük­ség van. A viharos lefolyású közgyűlés an­nak idején ebben az irányban is dön­tött. Elhatározta nevezetesen, hogy az uj szabályrendeletet bizottságnak adja ki, hogy foglalkozzék a tervbe vett mó­dosításokkal ós azok értelmében terjesz­szen elő igenleges, vagy nemleges ja­vaslatot. A bizottság munkájával már elké­szült és Gyula város képviselő testülete jövő heti közgyűlésén fog dönteni fö­lötte. Remélhetőleg a közgyűlés hozzá is fog járulni a bizottság javaslatához, mely Gyula város érdekében készült ós a város jövendő fejlődésének alapját rakja le. Ez alkalommal szükségesnek látjuk, hogy olvasó közönségünket az uj sza­bályrendelet irányelveiről némiképpen tájékoztassuk. A szabályrendelet mindenekelőtt meg akarja szüntetni az úgynevezett sza kosztályokat. Gyula város kü­lönböző ügyeit ugyanis szakosztályok Békésmegyei Közlöny tárcája. én tavaszom. Ha lesz tavasz még a szivembe'' S virág fakad sok szép hanton, Szerelmes nap tüzén kiszáradt Rózsafából lesz majd a lantom . . . Kesergő leánysziv lesz a húrja, Ki soh'se tud szeretni újra, Hol egy parányi rezzenésbe, Egész világ keserve fér be. Ha megszólal, szerelmet esdve, Szava imádság, édes átok . .. Buja szinek ölelkezése, Alkonyi piros borulások . . . Mélyén sziklák rengetegének, Fölérez a megfagyott lélek, Múltba veszett nagy idők óta, Sohase szólt ugy még a nóta • . . De ha nem lesz tavaszom soha? A vágyba lassan majd elégek .. . Lehervad majd a nótafáról Az a tüzes, szerelmes ének . . . A szivembe, összekuszálva, Ott lesz a vágy sok arany szála, Ott lesznek az el nem sírt dalok, Ha meghalok. . . Kató József. \ Asszony-főispán. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Palatínus József. Egy-egy unalmasabb megyegyülés igen kedvező alkalmat nyújt arra, hogy a kíváncsi emberfia megbámulja Békés­vármegye egykor való móltsás főispán­jainak arcképeit, amelyek példás rend­ben sorakoznak a falon, büszke fölény­nyel mosolyogván le minden időkben az utódokra, akik bizony sokat változ­tak az elődöktől. Hja, az idők változnak és az idővel az emberek is! Mig az ősök arcképei felsorakoztak mai he­lyükre, azalatt sok viz lefolyt Tiszán, Dunán, de még a Körösön is. És sok szó a tekintetes vármegyének gyülés­termében. A lefolyt vizeket elnyelte a tenger, a beszédeket meg elvitte a szellő. Egyiket másikat esetleg őrzi egy meg­fakult protokollum a levéltárban. De maradjunk csak az ősök arc­képénél. Tallián, Reisig, Beliczey, Tom­csányi, báró Wenckheim, gróf Károlyi, Aczél, Lánczy, báró Bedekovits, Szent­györgyi-Horváth stb. visszafelé az elmúlt időkben. A régibbek rizsporos hajú, csipkés-galléros, copfos urak, rococo­stitü szekeken, vagy keretben. Szinte mosolyganak olykor, hogy: ni-ni, a törpe epigonok kigúnyolják az ősök copfját ós ők, a gúnyolódók, bár nem viselik a tarkójukon, mégis behódolnak a copfnak. És még sok egyéb furcsa­ságon mosolyoghatnak, amik megesnek olykor-olykor a megyei parlamentben. Rájuk azonban kise gondol. Letűntek, elmultak, nincs szavuk ... ügy hamarosan nem is jut eszembe, hánynak az egykori főispánok és hely­tartók közül van megörökítve olajba a képmása. Mindenesetre szép számmal vannak. Azonban hiányosak. Hogy a régebbi főispánok közül egy seregnek nincs meg az arcképe, vagy elkallódott a török vagy egyéb háborúságok alatt, még érthető ós menthető. Nem ment­hető udvariatlanság azonban az, hogy nincs ott az arcképek sorában Békés­vármegye egyetlen asszony-főispánjának a képmása. Hogy kit, vagy kiket illet ez az udvariatlanság, nem kutatom. — Asszony-főispán? kérdezheti az olvasó. — Hát ilyen csoda is terem­hetett valaha ? És éppen a régmúlt idők­ben, amikor még a száz-szemü jövőbe látók sem álmodtak feminizmusról. Fur­csa. Pedig bármily szokatlanul hangoz­, zék is, tény ós való, hogy volt idő, I amikor a főispáni teendőket asszonyi I kéz látta el Békésvármegyében. Emlékezzünk csak meg erről a j nevezetes asszonyságról, aki egykoron í főispáni jogokat gyakorolt őseinken. | Legelőször is ott kell felütni a históriát, j ahol a krónikások Mátyás királynak, . a z igazságosnak uralkodását írták." Mint ; tudjuk, volt Mátyásnak egy törvényte­Sirolin emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a —— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár 6s orvos Utal naponta ajánlva. JJ Minthogy ériéktelen utánzatokat is kínálnak, leérjen mindenkor „Boohe* eredeti csomagolást. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 len fia, ki is neveztetók Corvin János­nak. Ezen Corvin János királyi atyjától adományként kapta a gyulai várat (mely­nek csak romjai terpeszkednek ma gróf Almássy Dénes kastélyának parkjában) s a gyulai várra ráadásul 1482-ben a békésmegyei főispánságot. Corvin János elhalálozv'án, a gyulai várral együtt a főispánság nejére, Erangepán Beatrix asszonyra szállott, amiről hiteles doku­mentumot is őriz a história. A főispáni kinevezési dekrétumnak, — amelyet II. Ulászló király intézett Bókésmegye nemeseihez, — a legérdekesebb pasz­szusa ekként hangzik: „Tudjátok, hogy Békésmegye fő­ispáni tiszte eddig Gyula várához tar­tozott. Mivel pedig mi azt a várat Corvin János özvegyének, méltóságos Beatrix úrnőnek és "leányának, Erzsé­betnek adtuk, Békésmegye tisztségét is, minden joghatóságával és jövedelmével együtt, jelen soraink erejénél fogva, bizonyos, tetszésünk szerint való ideig, nékik adjuk. Ennélfogva erősen meg­parancsoljuk hűségteknek, hogy ettől kezdve az emiitett özvegynek és leá­nyának, Erzsébetnek közibetek küldendő és helyezendő embereit és tisztviselőit ő helyettük főispánul fogadjátok és tart­sátok, az ő törvényszékük ós bírásko­dásuk előtt megjelenjetek és nékik minden megengedett és szokott dolog­ban engedelmeskedjetek." Szóval, II. Ulászló király nevezett Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona, i 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents