Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-11 / 20. szám

Békéscsaba 1909 márc. 18. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 5 72000 koronába kerül. E költségre fedezet mindeddig csak 20.000 korona van, mely adományokból és gyűjtésekből jött össze. A még hiányzó összeg előteremtése fölött ugy határozott a Közgyülés

) hogy a református egyetemes konventtói 40.000 koronás kölcsönt vesz fel 32 évi másfél százalékos amortizációs törlesztésre. A még fennmaradó 12.000 koronát saját erejéből fedezi az egyház. Ilymódon az építkezéshez namsokára hozzá is lehetne fogni. Csak még a hely kérdése nem nyert elintézést. Csaba község képviselőtestülete ugyanis még nem határozott afölött, hogy telket ád-e és hol az egyháznak, vagy pedig esetleg pénzbeli támogatást nyújt telekszerzésre ? Ez késlelteti az építkezés megkezdését. Az egyház figyelemmel erre, továbbá arra a körülményre is, hogy az építkezési munkálatokra árlejtést kell hirdetnie : csak a jövő tavaszon gondolja megkezdhetőnek a templomépitést. Csaba tehát nemsokára ismét gazdagabb lesz egy csinos középülettel. [ Bogár Dániel. ] Békéscsaba társadalmának, különösen pedig a fiatal, gyökerező református egyháznak halottja volt e héten. Egyike költözött el azoknak, kik polgári erényekben gazdagok, csendesen, okosan és takarékosan élnek, de azért ahol szükségét látják, a segítést sohasem tagadják meg, egyszóval: áldozatkészek. Ilyen volt Bogár Dániel is, ki a jogi pályára készült. A hatvanas években került Csabára s kezdetben mint szolgabirósági esküdt működött. Majd az akkori polgárság bizalma közgyámnak választotta meg, amely állásban, közbecsüléstőt környezve, harminc évet töltött. Midőn az árvaügyek kezelése 1893-ban törvényileg, szabályrendeletileg rendezés alá került s az árvapénzek kezelése a községi főpénztárak kötelességévé tétetett: Bogár Dániel, akkor már mint 70 éves aggastyán, nyugalomba vonult s mint a Békés-Csabai takarékpénzlár igazgatója működött, mely intézetnek egyik alapitója és főrészvényese volt. Lelkes és áldozatkész támogatója volt a négy év előtt Csabán keletkezett református egyháznak s mint főgondnok, sokat tett arra nézve, hogy ez az egyház ma már a kezdet nehézségein tul van s hajlókot épít az Ur imádására. Bogár Dádiel, a társadalom kedvelt „Dani bácsi"-ja, amily csendben és békében ólt áldott lelkű nejével, született Povázsay Máriával, éppen olyan csöndes és békés volt az elhunyta. Vasárnap még rendes sétáját megtette, nem panaszkodott rosszullétről még akkor sem, amikor nyugalomra tért. Csak hajnalfeló kezdett jó szive nyugtalankodni s a gyors orvosi segély sem tudta megakadályozni a szivszélhüdést. Reggelre kilehelte nemes lelkét, élte 83-ik évébe, éppen születése napján. Elhunyta mindenfelé igaz részvétet keltett. A ref. egyház tanácsa, a gyászesetről értesülve, szeretett főgondnoka özvegyének testületileg részvétét nyilvánította, a ravatalra koszorút helyezett és külön gyászjelentést adott ki. A Békéscsabai Takarékpénztár-Egyesület igazgatósága szintén testületileg kondoleált s ugy az igazgatóság, mint a tisztviselői kar koszorút helyezett az érdemes férfiú ravatalára. Temetése kedden délután nagy közönség részvéte mellett ment végbe. A község elöljárósága, tisztikara, a ref. egyháztanács tagjai, a pénzintézetek igazgatói testületileg jelentek meg. A dalárda éneke után Futó Zoltán szentesi ref. lelkész mondott igaz szeretettől áthatott és magasztos gondolatokban gazdag beszédet, kiemelve a megboldogult ritka polgári erényeit, egyháza iránti szeretetét és áldozatkészségét. Az egyháztanács tagjai emelték a megboldogult főgondnok koporsóját a gyászkocsira s a sirnál Koppány Gyula csabai ref. lelkész mondott meghatottan imát s vett bucsut a szeretett főgondnoktól. A család által kiadott gyászjelentés igy hangzik: Özvegy Bogár Dánielné fájdalomtól megtört szívvel tudatja saját és az összes rokonság nevében a felejthetetlen legjobb férj, szerető gyöngéd rokon, Bogár Dániel, a békéscsabai református egyház főgondnoka, a Békéscsabai takarékpénztár egyesület igazgatósági tagjának folyó hó 8-án, reggel 7 órakor, tevékeny életének 83-ik, mindvégig boldog házasságának 54-ik évében szívszélhűdés folytán történt elhunytát. A megboldogultnak vógtisztessége f. hó 9-én, délután 3 órakor fog a református egyház szertartása mellett a gyászházban megadatni és hült tetemei a Kanálisi-szőlők melletti sírkertben örök nyuaalemra helyeztetni. Békéscsabán, 1909 március hó 8-án. Emlékezete áldott marad közöttünk! A ref. egyház tanácsa a súlyos veszteséget híveivel eképpen közölte: A békéscsabai református egyház mélységes fájdalommal tudatja, hogy szereive tisztelt főgondnoka, az egyház na^y jóltevője: Bogár Dániel f. hó 8-án, tisztes és munkás élete 83-ik évében, rövid szenvedés után visszaadta lelkét hü Teremtőjének. Nagy halottunk földi részeit f hó 9-ón, délután 3 órakor kiférjük örök nyugalomra a gyászos háznál tartott kálvini egyszerű szertartás után a bogárháti temetőben levő sírboltba. Békéscsaba, 1909 március 8. »Megszünt a mi szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk: Elesett a mi fejünknek koronája." A takarékpénztár-egyesület gyászjelentése igy szól: A Békés-Csabai takarékpénztár egyesület mély fájdalommal jelenti, hogy alapító tagja és 36 év óta igazgatósági tagja: Bogár Dániel f. hó 8 án, reggel 7 órakor, 83 éves korában elhunyt. Évtizedeken keresztül folytatott eredmónyteljes munkálkodására mindenkor hálával és kegyelettel fogunk visszaemlékezni. Békéscsaba, 1909 március 8. Aradnak a Körösök! Fenyeget az árviz! A téli nagy havazások, melyek több méternyi magas hóréteggel födték be a hegyeket: meghozták a maguk káros gyümölcseit. A szinte átmenet nélkül beállott enyhe időjárás folytán ugyanis a hó- és jégrétegek olvadásnak indulva, megdagasztották a hegyi patakokat ós csermelyeket, melyek most rohamos árként zúdulnak alá a nagyobb folyókba és rövid idő alatt veszedelmesen megnövelik a vízállást. Az ország folyómenti városainak és falvainak lakossága ismét aggodalommal kél és fekszik: mikor lépi át gátjait a romboló áradat, hogy kidöntse, szóthordja alapjaikból az épületeket, elpusztítsa az őszi vetést és hosszú időre lehetetlenné tegye a tavaszi mezei munkálatokat. Sajnos, az ország legtöbb vidékén még nem haladt előre oly nagy mértékben a szabályozás, hogy mindenütt nyugodtan lehessen a lakosság a vizáradás felől. A Kis-Alföldet a hitalmas öreg Duna és a Vág, Szatmári a Szamos, az Alföld szivét pedig a Tisza, Körös, Maros ós Berettyó rettegtetik. Bókésmegyónek a Hosszufoki Ármentesitö Társulat és a folyammérnöki hivatal adta meg a vészjelet, hogy napról napra, sőt óráról-órára veszedelmesen árad a Körös. A Hosszufoki Ármentesitő Társulat bejelentette, hogy hétfőn este 6 órától kezdve szükségesnek találta felállítani a Körös mentén a parti őrségeket. A folyammérnöki hivatal jelentése szerint a Körös békésmegyei szakaszain 8-án estig a következő magasságokat érte el a null-pont fölött: A FehérKörös Gyulánál 362 cm., a Kettős-Körös Békésnél 576 cm., a Hármas-Körös Gyománál 564 cm., Köröstarcsánál 499 cm. magas. Hogy az áradás mily rohamos, mutatja az az adat, hogy Békésnél még 7-ón csak 522 cm. magas volt a Körös vize és 8-án már 576 cm. Tehát egy nap alatt több mint félméterrel dagadt. Az ármentesitő társulatoknak tehát Békósmegyében is meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket még idejes korán, mielőtt az árvizveszedelem teljeerővel kitörne. Március 15. A napsugár hidegen, barátságtalanul tűz alá a borongós mennyboltról. Madárdal, víg csicsergés nem hallik a csalitból. Csendes, szomorú a természet. Dideregve, fázva bújnak el az emberek. De mégis! Mintha messziről, sejtelmesen csengve, bongva, valami félelmetes melódia bontakoznék ki. Mintha hatvanegy év elmúlt fényes korszaka ujulna meg, elevenednék meg halottaiból. A langy tavaszi szellőt helyettesítő északi szél ismét meleg, forró érzelmeket vált ki a szivekből. A szabadság, az egyenlőség, a testvériség viharzó fergetege ismét végigszáguld a hazán s újra remegésbe, reszketésbe hajtja a kebleket. Észak felől hideg szél sivít. A szláv gyürü, mely fojtogatva veszi körül a magyart, ismét háborog s elnyeléssel fenyeget bennünket. Éppen ugy, mint hatvanegy évvel ezelőtt. S a márciusi szellők újra lengenek. Háromszínű lobogót rezget az enyhe fuvallat s ismét halljuk a „Talpra magyar!" lelkesítő szózatát. Az iskolák, hazafias egyesületek megteszik kötelességüket s felidézik az emlékezetekbe a mult idők gyönyörű képeit. Ebből tanulhat a jövendő generáció s nem a jelen szereplőitől. Nem színfalhasogató szólamok, nem dicsőítő dythirámbok mozdítják elő u haza jó sorsát, előrehaladását, fejlődósét, hanem a cselekvő kezek, a munkától kicserepesedett tenyerek dicséretes munkálkodása. Csak a multunk fényes, biztató. A jelen . . . Sötét, sivár, mi jóval sem kecsegtet. Mintha a kultura előrehaladása megőrölte volna a sziveket. Mintha a műveltség terjedése magyarságunk, faji összetartozásunk rovására lenne. Nem gyúlnak már oly hatalmas lángra a hazafias felbuzdulás vérpiros fáklyái. Mintha csak füstölögve égne, vakitó f nyót nem terjeszti szana-szét, hogy megvilágítsa a szivekben lakozó tiszta érzelmeket. Pedig még nem hunyt ki egészen az az isteni szikra a magyar szivekből. A hunyó parázs még ott szikkad a keblek mélyén, gyújtó lángra van csupán szükség, hogy fennen lobogjon ismét a hazafias érzés a magyarban. Ha felharsan a szivekbe markoló : „Hazádnak rendületlenül.. ." Ha elhangzik a búsongó : „Áldjon, vagy verjen sors keze . . .", ismét kipirulnak az arcok, újra ökölbe szorulnak a kezek s március idusa ismét az a szent, az a hazafiassággal megtprmékenyitő nap, mint volt a muitban. Újra itt a szabadság, testvériség, az egyenlőség megszentelt ünnepnapja. Él magyar, áll Buda még .. . S nem dűlt még rabigába szegény nemzetünk ! Ha késik is a tavasz, a természet örök rendjét megállítani haladásában nem lehet. Lehet még oly hosszú is a tél, kisüt a nap s elkergeti a hideg, a dermesztő árnyakat, melyek útját áhják a magyar szabadságnak. Március i5-ike, te dicső, de feledhetetlen, te örökéletű nap, örömmel üdvözlünk. Uj remény, uj élet lüktet ereinkben s mi bizalommal tekintünk a jövőbe. A magyar nemzet ereje hazafiasságában rejlik s ez erő még él, megvédelmezi minden idők, minden nemzetek sorvasztó, öldöklő hatása ellen. Március idusa köszöntünk! Békésvármegye hazafias közönsége, a tanintézetek, mint a múltban is, most is lelkesen fogják megünnepelni a sajtószabadság magasztos ünnepét. Gyulán az „ Újvárosi O vasókör", a főgimnázium rendez emlékünnepet, a ref. templomban istentisztelet lesz. Békéscsabán a „Polgári Kör"-ben, Kaszinó-ban, Iparos O.vasókörben társasvacsora keretében folyik le az ünnepély hétfőn este. A Polgári Körben az ünnepi beszédet dr. R e 11 Lajos tanár, az, Iparos Olvasókörben p^dig Balázs Ádám tanár mondja. Mindkét kör nemtagokat is szívesen Iát. A főgimnázium ifjúsága hétfőn délután 3 órakor a tornacsarnokban, a polgári fiu- és leányiskola s a felsőbb leányiskola iskolai ünnepélyt tart ós a növendékek megkoszorúzzák Kossuth Lajos szobrát. A Magántisztviselők és Kereskedő Ifjak Egylete pedig vasárnap délután a városháza nagytermében hazalias ünnepélyt rendez. A Kossuth-szobor előtt a márciusi hölgybizottság rendezi az ünnepélyt ós annak sorrendje a következő: A szobor megkoszorúzása előtt a Daloskör éneke. Ezután Orma i Lenke alkalmi költeményt szaval. Az ünnepi beszédet ^Koppányi Gyula ref. lelkész mondja. A márciusi hölgybizottság koszorúját Kiss Sárika fogja a szobor talapzatára, rövid beszéd kíséretében, letenni. Szarvason és Orosházán szintén ily keretben ünneplik március idusát. Itt a képviselőtestület közgyűlést tart s jutalmaz jó iskolás növendékeket és hü cselédeket. Endrődön vasárnap délután tartja a hazafias közönség az ünnepélyt, melyen részt vesz F á b r y Károly országgyűlési képviselő, úgyszintén Gyomán is, az este tartandó ünnepélyen. Békés, Szeghalom, Mezőberény, ! Köröstarcsa, Körösladány, Kondoros, Öcsöd, Szentandrás, Füzesgyarmat, Doboz, Újkígyós és Gyulavári községek közönsége szintén kiveszi részét a hazafias emlékezésből. Budapesti tréfák. (i4 császárszakáll.) Budapesten a kávéházakat estónkint sorra járja egy rózsás arcú, fehérszakállú öreg, és osztálysorsjegyet kinál az embereknek. Áz aggastyán attól lett népszerű, hogy arcban valóságos alteregója Ferencz Józsefnek. Tipikus császárszakállt hord, a fejebúbja kopasz s még a kék szeme is az öreg királyra emlékeztet. Lipcsey Ádám, a mindig jókedvű publicista, nem is szólítja másképp, csak igy: — Jó estét, Felség! Hogy van, Felség ? Az öreg éjjeli elárusító már egészen beleélte magát ennek a feltűnő hasonlatosságnak összes előnyeibe. Sorsjegyeit felséges pózzal ajánlja és a feltételeket is a chlopy-i parancs szellemében diktálja hü és lojális vevőinek. A maitkor a Pannóniában egy tábornoknak kínálgatta a szerencseszátnait. A katona mosolyogva mondta : — Nagyon szívesen, de igórje meg, hogy lenyíratja a szakállát. — Azt mán nem teszem, — és a fejével majesztótikus nem et intett. — Jó, de ha megveszem az egész készletét, zsebkéssel, pénztárcával, inggombokkal együtt ? . . . — Akkor se ! — csökönyösködött az ál Ferencz József. De hát miért kívánja ezt, kegyelmes u"? — Mert boszant, hogy egy civilember és éppen maga, annyira hasonlít őfelségéhez. Az öreg nyugodtan felelt: — Árról én igazán nem tehetek. A kegyelmes ur befolyásos ember, kérjen audienciát a kabinetirodától és beszélje rá őfelségét, hogy — nyírassa le ő a szakállát. (A gróf kulcsa.) Egy öreg, magával csaknem tehetetlen mágnásról beszélik a Nemzeti Kaszinóban ezt a kedves históriát. Józsefvárosi palotájában esténkint két vendéget fogad: egy ügyvédet és az ügyvéd feleségét. Teáznak, cigarettáznak, majd — hogy elűzzék a nyomasztó unalmat — társasjátékkal szórakoznak. Mikor a gyermeki emlékeket igy sorra kimerítették, a gróf szemében felcsillant a büszkeség és örömmel jelentette be : — Ez egy uj játék Találják ki, melyik kezemben van az íróasztalom kulcsa ? — A jobb kezében van, Éxcellenciádnak, — találgatta az ügyvéd. — A bal kezében, — mondta a felesége. — A jobb kezemben van, — nevetett a gróf. A fiskális ur nyert és nyomban kifizette a kikötött tiz koronát. Aztán megint kezdték. — No, melyik kezemben van most ? kérdezte a gróf. — A bal kezében, — mondta az ügyvéd. — A jobb kezében, — mondta az asszony. — A nagyságos asszony nyert, kacagott a mágnás és kifizette a tiz koronát. Igy ment a játék estéről-estére és a gróf észre se vette, hogy ebben a szórakozásban egyedül ő lehet a vesztes. A ravasz fiskálisbarát és a felesége pedig naponta egy csomó bankóval mentek haza. Mikor ezt az esetet elmondták, egy fiatal arisztokrata megjegyezte : — Mindig mondtam, hogy a legszolidabb játék a baccarat. (A kritikusok) A Szanin még mindig aktuális. A képviselőház folyósóján ma is arról perorált G ü n t h e r Antal, hogy mennyire jogosult a merész tendenciájú regény üldözése. A képviselők — jobbára azok, akik még a képeskönyveknél tartanak — versengve helyeseltek a miniszternek. — Igazad van, kegyelmes uram. Ki kell irtani a mételyt. — Börtönbe az ilyen szabadkőműves fércmunkákkal ! — Ne akarjunk méltók lenni Oroszországhoz. Günther kipirulva fogadta a bizalom