Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-11 / 20. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 márc. 7. Iparkiállitás Csabán. Az ipartestület közgyűlése. A békéscsabai ipartestület nagyfontosságú közgyűlést tartott vasárnap délután. Nagyfontosságunak kell mondanunk ezt a közgyűlést azért, mert elhatározta, hogy az ipartestület 1910ben a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület fennállásának ötvenedik évfordulója alkatmával megyei iparkiállitást rendez. Ezt a gondolatot nagyon szerencsésnek tartjuk és méltónak a megye legnagyobb ipartestületéhez. Fölemelő tanulságokkal fog szolgálni az a kiállítás Békésmegye iparosságának szorgalmáról, ügyességéről és tehetségéről. A fontos tárgy nagy érdeklődést is keltett az iparotok körében, akik zsúfolásig megtöltötték a városháza tágas nagytermét. A közgyűlés tárgyai egyébként a szokásosak voltak. A rendestől eltérés csak annyiban volt, hogy a közgyűlés elfogadta az elöljáróságnak két alelnöki állás rendszeresítésére vonatkozó propozicióját. Wagner József elnök, ki a közgyűlésen elnökölt, tartalmas megnyitó beszédében mindenekelőtt a megjelent tagokat, dr. L i n d e r Károly iparhatósági biztost és a sajtó „megjelent képviselőit üdvözölte. Örömét felezte ki afölött, hogy a tagok mindjárt az első összehívásra olyan szép számmal jelentek meg. Rövid visszapillantást vetett a mult esztendő ipari életére, melyről konstatálta, hogy általánosságban pangás mutatkozott. Az ipartörvény revíziójában sincs köszönet. Az egész ország iparossága annak a nézetének adott kifejezést, hogy a törvénytervezetet vissza kell adni készítőinek és ujat alkotni. Legsérelmesebb azonban a betegsegélyző törvény, mely nagy terhet ró az iparosokra. Azt is meg kell változtatni. Az iparoktatás a mult évben haladt. Sajnálatos azonban, hogy a szakszérü iparoktatás iránt csak az ácsok, kőmivesek és szobafestők érdeklődnek, más iparosok nem látogatják a tanfolyamot. Különösen felhívta a közgyűlés figyelmét a jövő évben a gazdasági egyesülettel karöltve rendezendő gazdasági- és iparkiállitásra és sajnálatának adott kifejezést afölött, hogy az ipartestületi tagdijak nagyon lanyhán folynak be. Az elnöki megnyitó elhangzása után kezdetét vette a tárgysorozat. Az elöljáróság 1908. évi működéséről szóló kinyomatott évi jelentést tudomásul vette a közgyűlés. Úgyszintén tudomásul vette az 1908. évi zárszámadást, vagyonkimutatatást és az 1909. évi költségelőirányzatot is. A zárszámadás 4241 korona 21 fillér bevételt tüntet fel. A testület tiszta vagyona : 7492 korona 98 fillér Az 1909. évi bevétel 5128 korona 03 fillérre van elő irányozva. A tagok száma 723, 24-el kevesebb, mint az előző óv végén. Az iparkiállitás. A testület pénzügyi helyzetének letárgyalása után Wagner József elnök indítványozta, hogy 1910-ben, a Gazdasági Egyesület által rendezendő gazdasági kiállítással kapcsolatban az ipar testület iparkiállitást rendezzen. Erre a célra küldjön ki egy 12 tagu bizottságot s a szükséges költségekre szavazzon meg 200 koronát. D o r n József nem barátja az iparkiállitásoknak. ő már sokszor részt vett és tapasztalásból mondhatja, hogy a kiállításokon a kisiparos csak áldozati bárány. Nagy fáradtsággal és költséggel készitett árúit nem tudja értékesíteni, ugy hogy mindig ráfizet. Wagner József: Ezt mi is tudjuk. Éppen azért azon igyekszünk, hogy minél jobban megkönnyítsük a kiállító iparosok helyzetét. A kereskedelmi miniszter már kilátásba helyezett 3000 korona segélyt. Ezenkívül igyekszünk kivinni, hogy a helypénz elengedtessék. Helyiség is lesz alkalmas a dohánybeváltó-hivatal épületében, melyet megkapunk ingyen. Ezenkívül a kiküldött bizottság gondoskodni fog megrendelők gyűjtéséről. Márton József szerint a csabai iparosságnak elsőrangú érdeke e kiállítás rendezése. Nekik is meg kell mutatniok, hogy élnek, dolgoznak és tudnak. Hivatkozik az orosházai iparosokra, akik magukat tartják elsőknek a megyében. S a j b e n Pál sokban igazat ad Dornnak, de nem tartja észszerű dolognak eldobni a kínálkozó alkalmat, a Gazdasági Egyesület ötven éves jubilleumát. Hangsúlyozza azonban, hogy megrendelőket kell gyűjteni. Staszenka János mellette van a kiállítás eszméjének, de az a véleménye, hogy a kiállítást maga a testület rendezze, ne társuljon senkivel Márton; Ha a Gazdasági Egyesülettel karöltve rendezzük, nem kerül annyi pénzbe és a közönség is nagyobb lesz, mert. nemcsak a megyéből jönnek, hanem az ország más víqékeiről is. Wagner József elnök: Dorn kijelentései arra ösztönözzenek mindenkit, hogy dolgozzék a kiállítás érdekében. Most fölösleges a részletek fölött vitázni. Ennek a közgyűlésnek nincs más teendője, mint az, hogy elvben járuljon hozzá a kiállítás rendezéséhez és küldje ki a bizottságot. A részletkérdések fölött ma d egy külön erre a célra összehívandó rendkívüli közgyűlés fog határozni. A közgyűlés általános helyeslés közepette egyhangúlag elfogadta az elnök indítványát. Fizetésemelések. Tisztújítás. Wagner József • elnök előadja, hogy a kerületi munkásbiztositó-pénztár csabai ügyeit az ipartestületi jegyző és pénztáros látják el, ami nagy munkaszaporulatot okoz az irodában. Mindezért a kerületi pénztár csekély tiszteletdijat ad. A testület nem régen átirt a kerületi pénztárhoz, hogy emelje fel a két tisztviselő díjazását, mert különben nem kezelik tovább az ügyeit. Ha ez átiratnak nem volna meg a kívánt eredménye, arra az eshetőségre való figyelemmel indítványozza az elnök, hogy a testület emelje fel a jegyző di jázását 1450, a pénztárosét pedig 1050 koronára, tehát annyira, amennyi akkor volt, mikor a testület maga rendelkezett betegsegélyző-pőnztárral. Ezt meg kell adnia az ipartestületnek, hogy növelje a két, anélkül is szorgalmas tisztviselő ambícióját. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult a fizetésemeléshez. A tagdíjhátralékok behajtására vonatkozólag M a t u 1 a y Ferenc indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy egy, az összes iparágak képviselőiből álló bizottságot küld ki, mely revideálja a tagok névjegyzékét és megállapítsa, kiket lehet törölni és kiken kell a hátralékos tagdijakat végrehajtás utján behajtani. Az elöljáróság abbeli indítványához, hogy a testület immár nagyon felszaporodott ügyeinek könnyebb vezethetése céljából az alapszabályokban meghatározott egy alelnöki állás helyett kettő rendszeresittessék, a közgyűlés hozzájárult. Ezután a tisztújítás ejtetett meg, n d e r Károly dr. iparhatóvette át a közgyűlés veMatulay Ferenc, Márton József, Papf Sándor, Vlcskó Lajos, Fikker Antal Dubravcsik János, Nyemecz Lajos, Timár Endre, Timkó András, Gajdács Mátyás, Csjernyik János, Valentinyi András Dorn József, Lázár Pál, Valentinyi Mi hály, Petrányi Gyula és Viski Dezső. amikor L i sági biztos zetését. Einök József lett. közfelkiáltással Wagner Alelnökök: K i s z e 1 Pál és Zlehovszky János, jegyző Horváth Mihály és pénztáros U h r i n András. Ezután a három számvizsgáló és az előljárósági tagok megállapítása céljából kijelölő-bizottság küldetett ki, amelynek ülésezése idejére elnöklő iparhalósági biztos felfüggesztette a közgyűlést. Szünet után Wagner József elnök szives szavakkal köszönte meg a beié helyezett bizalmat. Egyben indítványozta, hogy az eddigi alelnöknek, Áchim Lászlónak, ki hosszas betegeskedése miatt nem láthatta el a régi buzgóságával az egyesület ügyeit, jegyzőkönyvi köszönetet mondjon a közgyűlés. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Még a két alelnök mondott köszönetet megválasztatásukért s aztán L i nd e r Károly dr. lelkes, buzdító szavakkal berekesztette a közgyűlést. Számvevők lettek: Staszenka János, F i k k e r Antal és T h i z János. Előljárósági tagok : Hricsovinyi Sámuel, Kelemen János, Kován Endre, A csabai ref. templom ügye. Épül a jövő tavaszon. „A kisded makk merész súdárba szökken." Arany Jánosnak ez örökszép verssora gyönyörűen példázza a csabai református egyház életét. Lelkes és buzgó emberek, akiknek egyikét csak kedden kisérték a résztvevők százai a temetőbe : mintegy 4 év előtt alapították meg az egyházat. Szerény keretek között mozgott eleinte. A hivek áldozatkészségével és az állam támogatásával azonban rövid idő alatt sikerült magát önállósítani annyira, hogy saját lelkésze vezeti ma már az ügyeit. Még csak egyetlen vágya nem nyert teljesülést: az Istenháza. Ez sem késik már soká. A csabai társadalom vallási és felekezeti különbség nélkül szinte megindító rokonszenvvel támogatta az egyházat a templom ügyében. Ritka helyen tapasztaltuk még, hogy ily szeretettel és egyértelmű áldozatkészséggel kísért volna valamely társadalom hasonló ügyet. Másutt féltékenység, irigység, sőt gyűlölet uralkodik az ilyen kérdésekben. Csabán ilyesmit a legtávolabbról sem tapasztaltunk. Felekezetieskedésnek semmi nyoma. Egy magasabb érdek: Csaba magyarosodásának érdeke összeforrasztotta a máskülönben széttagolt társadalmat és olyan pénzalaphoz segítette a kis református egyházat, hogy arra támaszkodva már a templom mielőbbi felépítését tervezi. A református presbitérium vasárnap délelőtti közgyűlésén foglalkozott a templom ügyével Koppányi Gyula lelkész elnöklete alatt. Elnöklő lelkész bejelentette a közgyűlésnek, hogy Wagner József csabai építész elkészítette már a templom terveit és költségvetését. A templom a terv szerint rendkívül csinos és célszerű lesz. Román stilban van tartva, amely a góth stilnál komolyabb, méltóságteljesebb és még hozzá olcsóbb is, mert egyszerűbb, nem kell hozzá annyi fölösleges ciráda, tornyocska és más cifraság A bemutatott terv ellen egy presbiternek sem volt kifogása, tehát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A költségvetés szerint a templom — Az vagyok, hogy egyben bájos is, azt nem tudom. Eddig még senki sem mondta. — Ezenközben pajkos arcán ezer ördög incselkedett. Megindult a társalgás a két fiatal között s észre sem vették, hogy a tízperces tisztelgő-látogatásból csakhamar kétórás fecsegés lett. Mindketten oly gondtalan jókedvvel, oly feszélyezetlenül beszélgettek, mint akár két pajkos veréb. Egyiknek se jutott eszébe, hogy mit ir elő a társasági szabály, hogy mit szabad, mit nem s hogy mi illik, mi illetlen? Nem törődtek ők semmivel attól a perctől kezdve, hogy egymást meglátták. Annyira el voltak foglalva egymással, hogy szinte észre se vették, hogy tisztára beesteledett. A fiatal ügyvéd tért először magához. Ezer bocsánatkérő szó után, nehezen bár, de távozott. A piruló leány még a váláskor is erősen szorította Fodor Béla nőiesen finom kezét, mintha el sem akarta volna bocsájtani. Az ügyvéd eltávozott azzal a szent meggyőződéssel, hogy ez az első látogatás nem utolsó életében ebbin a házban. Mikor Farkass Zsigmond jó későre megjött a kaszinóból, legnagyobb bámulatára ébren találta kicsi leányát. össze-vissza csóko'gatta egyetlen kincsét, majd kérdően függesztette szemeit Margitkára. Az megelőzte őt a kérdésben. — Ugy-e, apuka, te csodálkozol, hogy még ébren találsz ? Megszoktad, hogy a te kicsi lányod ilyenkor már édesdeden alussza az igazak álmát. De ma, igazán nem is tudom, hogy miért, nem tudtam elaludni. Ugy határoztam, hogy bevárom hazatérted, úgyis át kell adnom egy üzenetet. Itt volt dr. Fodor Béla ügyvéd, ki most telepedett le nálunk ós tisztelegni óhajtott nálad. — Fodor Béla? Már megint egy uj kenyérpuszdtó. Mintha nem volna elég ügyvéd ebben a kis sárfészekben. — Óh, ne bántsad őt, apukám, ő egy nagyon finom, müveit s jóravaló fiatalember, aki megérdemli, hogy pártfogolják. Farkass Zsigmond erősen belenézett leánya csillogó szemeibe. — Ejnye, ejnye, de nagyon védelmedbe veszed ezt az ismeretlen jövevényt? Margitka egészen haja gyökeréig elpirult s pityergésre fordult ajakkal, meghökkenve tekintett apja szemei közé. — Már minek védeném, hiszen serki sem bántja őt? — De már ekkor eltörött a mécses és Margitka előtörő könyeit leplezendő, hamarosan elszaladt szobácskájába, hogy lehetetlen álomra hajtsa izgatott fejecskéjét. Fdrkass Zsigmond gondolkozva nézett utaná, majd deres bajuszába dör; mögött: — Utána kell néznem ennek a fiatal fiskálisnak, minő fából faragták ? ; Ugy látszik, Margitka mélyebben talált I szemébe nézni a kelleténél. — Nagyot ! sóhajtott, aztán nyugodni tért. A házban két ébren gondolkozó fő leste a hajnal pirkadását. Sem az öreg | Farkass, sem Margitka, egyetlen pillanatra sem tudták szemüket álomra i hunyni. Másnap kora reggel sietve öltözköi dött az idős fiskális, hogy mihamarébb ! bizonyosat tudjon az uj jövevényről. A bíróságnál, mintha a véletlen segítségére jött volna, Fodor Bélába ütközött. Mintha valami súgta volna neki, hogy ez lesz az uj ügyvéd, miközben bocsánatot kért az összeütközésért, egyidöben mutatkoztak be. A fiatal ügyvéd láthatólag örvenI dezett a találkozásnak s az öreg Farkass j is meg volt elégedve a fiatal ember külsejével. — Tegnap voltam Farkass bátyámnál tisztelegni, de legnagyobb sajnálatomra, nem találtam az irodában. — De ott volt az én helyettesem, aki minden ügyemet jól el szokta látni, — szólt nevetve Farkass Zsigmond. — Mondhatom, nagyon megvesztegető külsejü s modorú patvaristát tart az irodájában. Mit gondol, az én kezdő kancelláriámnak ártalmára volna egy ilyen kitűnő munkatárs ? — folytatta az ifjú fiskális. — Na, na, még korán lenne erről diskurálni, de azért, öcsém, nem veszem rossz néven, ha még egyszer megtisztel látogatásával. Ezzel a beszélgetéssel el volt döntve a fiatalok sorsa. Fodor Béla még aznap élt az engedelemmel s rövidesen annyira összebarátkozott a családdal, hogy szinte ugy tűnt fel mindannyioknak, mintha Isten tudja milyen hosszú időkön keresztül ismerték volna egymást. A kis városban hamarosan hire futott Farkass Margit esetének s a rossz nyelvek nem átallották Fodor Bélának hamarosan besúgni a Farkassék sötét pontját. Am az egyszer csalódtak várakozásukban, mert a modern gondolkozású, felvilágosult fiatal ember egy pillanatra sem gondolkozott azon, hogy ez esemény tudatában valamit is változtasson azon érzelmeken, melyek szivét az első meglátás percenetétőí elragadták. Egy szóval sem említette a névtelen levelek özönét, melyet a posta naphosszat szállított neki. Nem akarta a család zavartalan örömét ós boldogságát e hernyó-természetű méreggel meghomályositani. Igy jutottak el azután addig a pillanatig, mikor Fodor Béla ünnepélyes ruházatban, szokatlan időbőn bekopog; tátott Farkas Zsigmond uramhoz, hogy i Margitka leánya kezét megkérje. i Az öreg ügyvéd elborult arccal hall| gatta a szivének immár nagyon kedves • fiatalember ünnepélyes szavait s csendesen ingatta fejét, miközben megszólalt : — S aztán, kedves öcsémuram, hát tudja-e azt, hogy Margitka nem egyetlen leányom, tudja-e azt, hogy az első leányom ezelőtt három évvel nyomtalanul edünt a világ forgatagában. Most is fenntartja még kérő szavát? De már ekkor az öreg Farkass szava csukló zokogásba fulladt s ugy ült ott ósdi karos-székében, mint a bibliai megkínzott próféták. Fodor Béla szive mélyéig ellágyulva ölelte karjai közó az öreg fiskálist és mig lecsurgó könyeit törülte, becézve karolta át jövendő apósát. — Mindent tudok. A rosszakaratú emberek első dolga volt előttem szerencsétlenségük feltárása, de ez egy percre sem tántorított el attól a szándékomtól, hogy feleségemmé tegyem azt, kiért szivem minden csepp vére lángolón lüktet, ki érzéseimet" gondolataimat uraija és akit mig élek, imádni fogok. S igy azután megtartották az eljegyzést . . . ... A boldog Margitka elmélázva tekintett az aranynapsugártól csillogó utáára. O yan nagy öröme telt még annak a látásában is, hogy két pajzán verébke miként hancúrozik a porban, melynek minden egyes szeme gyémántként csillogott. Boldog volt, mert azé lehetett, akit első percben megszeretett s aki első látásával, első álmatlan éjszakájának okozója lett. Meghatottan, rajongó hittel tekintett az égboltozatra, mig szemeiben két ragyogó könycsepp jelent meg . . .