Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-11 / 20. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 20-ik szám. Csütörtök, március 11. BEKESHEGfTEI EOZLONT eiefon-szám : 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adalnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetnl bármikor lehet évnegvedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKT JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Kossuth levele. Békéscsaba, március 10. Még néhány nap előtt is viharzó indulatok zúgtak, kavarogtak a politikában. Förgeteges fekete felhők borongottak az égen, haragos villámok cikáztak ... A nemzet jobbjainak lelkét aggodalom fogta el az iránt, hogy három évi békés munkálkodás és haladás után ismét beköszönt a bizonytalan kimenetelű harc, mely mint a közelmúlt zavaros időkben, újra reánk szabadítja Ausztria magyar-éhes farkasait. Végtelen örömünkre és szerencsénkre azonban a hazafiúi aggodalom alaptalannak bizonyult. A vihar után szélcsend állott be — legalább egy időre. És a felborzolt kedélyeknek ezt a lecsillapodását egy higgadt és államférfiúi bölcseségekkel teli levél idézte elő: Kossuth Ferenc levele. Kossuth Ferenc vézetőpolitikushoz illő higgadt gondolkozása és vérmérséklete miatt már ellenzéki vezér korában is meg tudta nyerni politikai ellenfelei becsülését és tiszteletét. Már akkor szinte predesztinálva volt arra, hogy Magyarország politikai életét valaha irányítsa. Ez a korszak csakhamar el is érkezett. S örömmel konstatálhatjuk, hogy a nemzet nem csalódott benne. Ellenzéki vezér korában annyiszor tapasztalt energiája Ausztria túlzott követeléseivel szemben most sem csökkent, csak alakot változtatott. Az ellenzéki vezér más fegyverekkel harcolhat Ausztria ellen, mint a miniszter. Kossuth ezt az átmeneti utat nagy óvatossággal és bölcseséggel tudta megtenni. Most az egész magyar politikai élet az ő levelének hatása alatt áll. A nagyfontosságú nyilatkozatokban bővelkedő levél újból egységessé tette a már-már szakadozni kezdő függetlenségi pártot, amely most már nem fogja erőszakolni a bankügyek parlamenti tárgyalását. A helyzet most főként az osztrák kormánynyal folytatott banktárgyalások eredményétől függ. A kormány azonban nem várja összetett kezekkel az eredményt, hanem erősen készülődik a fúzió alapján való uj pártalakulás keresztülvitelére, A fúzió megvalósítását Kossuth levelének következő passzusa vetette felszínre: „Erősen él bennem a meggyőződés, hogy annak idején azok, akik velünk egyetértenek a demokratikus haladás eszméjében: hozzánk jönnek e's nagy 48-as párttá olvadnak össze velünk, ugy, hogy a magyar nemzetnek még nagyobb zöme állhat majd őrt az önálló magyar államiság eszméje mellett, ha ismét elő jönnének a távolból borúsnak látszó idők." A fúziónak ez a bejelentése minden párton általános helyesléssel találkozott. A parlament folyosóján egyébről sem beszélnek a politikusok, mint arról. Mert általános a meggyőződés, • hogy a levél, mint előbb megjegyeztük, csak egyelőre hoz csöndet a politikába ; a banktárgyalások befejezése után, kedvezőtlen eredmény esetén, újból kitörhet a vihar, újból előállhat a válság fenyegető réme. Maga Andrássy Gyula gróf is elismerte a levél nagy hatását, de kijelentette, hogy a helyzet ma is válságos és fölöttébb szükséges, hogy mielőbb elkövetkezzék az uj alakulás. Nagyon szomorú körülmény, hogy a helyzet tisztázását megakadályozza Kossuth Ferenc ismét feltámadt súlyos betegsége. A kereskedelmi miniszter állapotáról ugyan ma kedvezőbb hirek terjedtek el, de bizonyosnak mondják, hogy Kossuth három hétnél előbb aligha lesz abban a helyzetben, hogy a bécsi banktárgyalásokon részt vegyen és a fúziót előkészítse. Kossuth levelén kivül más szenzáció alig van most a politikában. Olyan téma ez, mely napokig el tartja beszélnivalókkal a folyosón ülésező honatyákat. Némi érdeklődést keltett ugyan ma egyik ellenzéki lap, mely Justh Gyula audienciájáról közöl ./leleplezéseket" de a hiradás alaptalansága csakhamar kiderült s a képvise- ! lök napirendre tértek fölötte. Kossuth államférfiúi egyéniségének súlyát mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy ime, egyetlen levelével képes volt megmutatni a zűrzavarból való kibontakozás útját, mely nem lehet más, mint a koaliciós pártok fuzionálása. Csak most már ezt kell végrehajtani — mint Andrássy mondta — minél előbb! A békésmegyei községi orvosok helyzete. Miniszteri döntés. Többször megemlékeztünk már lapunkban arról, hogy az uj közegészségügyi törvény értelmében a községi orvosok javadalmazását az állam vállalta magára. Ez intézkedés által nagy terhet vett le a községek válláról az állam, mert ezután őket úgyszólván csak a fuvardijak terhelik. Az alispán a belügyminiszter rendelkezéseinek megfelelően még a mult óv őszén nyilatkozattételre szólította fel a községeket arra nézve, hogy hány községi orvosra tartanak j igényt, illetve, hogy a részükre megállapított orvoslótszám elégséges-e ? A községek rendre nyilatkoztak is. Legtöbb meg volt elégedve az orvosok létszámával, némelyeknek azonban kifogásuk" volt ellene. Vagy keveselték, vagy sokallták a létszámot. Az alispán a községek beérkezett nyilatkozatait, valamint a régebbi községi orvosok korpótlékának rendezésére vonatkozó ir.atokat felterjesztette a belügyminiszterhez, akinek döntése most érkezett le a megyéhez. A leirat szerint az állam terhére átveendő községi orvosok díjazása fel emészt 102,00066 koronát. A fizetéseket az állam visszamenőleg 1908. szeptember 1-től teljesiti. Egyébként a miniszter a -vitás ügyekben a következő döntéseket hozta: Dr. Hajnal József békési orvost törölte a községi orvosok lajstromából, mert ö ott halottkém gyanánt szerepel. Egyébként erre nézve bővebb felvilágosítást kér és véglegesen ahoz képest határoz. Dr. Halász Gyula körösladányi községi orvos felebbezését, ki azt vitatta, hogy Ladányban fölösleges a megállapított két községi orvos, mert a község népessége viszonyaihoz képest egy is elég: elutasította a miniszter. Köröstarcsa a részére megállapított egy orvos helyett kettőt kór A miniszter nem döntött még e kérelem fölött, hanem véleményes jelentéstétel céljából visszaküldötte a törvényhatósághoz s ahoz képest fog majd később dönteni. Dr. Borsódi Miksa ujkigyósi orvos felebbezést nyújtott be, mert a korpótlékok rendezésénél néhány szolgálati évét nem számították be. A miniszter ezt a felebbezést a közigazgatási bírósághoz tette át elintézés céljából. K u 1 p i n Dániel dr. békéscsabai és dr. Láng Jenő nagyszénási községi orvosoknál a bejelentett időt nem számította be teljesen korpótlék szempontjából a miniszter, mert megszakításokat lát Azonban kijelenti, hogy hajlandó ez elhatározását kedvezőbbre változtatni, ha a nevezett orvosok be tudják igazolni, hogy megszakítás nem törtónt A belügyminiszter e kifogásainak eJintózóse után tekinthető csak véglegesnek a békésmegyei községi orvosok helyzetének rendezése. Békésmegyeí Közlöny tarcája. Egy magyar művészhez. BRRTÓK BÉLR zeneakadémiai tanárhoz. Irta: Kót-ss. ha jön közénk német, talján vagy francia, — Sőt a nagyvilágnak akármelyik fia — Tüzes borunk mellett a magyar zenére, (Ha savóból van is) felpezsdül a vére. Ha peng a cimbalom, ha sir a tilinkó, Nyakunkba borul az idegen náció; S megesküszik az ég minden csillagára : R kerek világon nincs zenénknek párja. Bús tárogatónkat, ki jajongni hallja, Rlmodozóvá lesz, lelkesülten vallja : Rkkor is nagy és hős Rrpád dicső népe, Mikor „sitva vigad" s köny ég a szemébe'. Ha elmegy a „vendég", egész más a beszéd . .. Hátunk megett esik gúnyoló gáncs elég. Fitymálva mondja a sok kedves biráló: „Magyar zene?... Smarn ! csak a cigánynak való." „Hiányzik belőle a klasszikus erő, Ritmusában nincsen semmi eget verő. Nyugat modernségét elérni nem képes, Még a bölcsője is ismeretlen, kétes". I Lassú és friss csárdás, palotás, andalgó, j Ime nem csak cigány vonójára való! | Eddig ez „semmi" volt... Ma egy széles meder, . Melyben az igaz gyöngy halomszámra hever. Nagy művészetének alkotó ereje, Sok drága kincsünket veszni ne engedje I Hozza fel a mélyből, s bő művészi kézzel, Szent büszkeségünkre ossza köztünk széjjel. Rzt se vesszük zokon, ha gazdag kincstára R nagy világ előtt sarkig lesz kitárva. Hadd vigyen belőle, ki eddig lenézett: „Kedves jó sógorunk" a klasszikus (?) — német. Kedves Mester I Rz ön nagysikerű Szvit-je R szép magyar stílust „nyugat"-hoz elvitte Ős szittya virtussal kivágta a rezet! Nemzeti köntösben új csapáson vezet. Strauss Rikárd, Debussy, 5 a többi poternát, Nem fitymálhatja a magyar szimfóniát. R sárga irigység sem foghatja rája, Hogy nem eredeti Bartók ritmikája. Megmutatta az Ön magyar Géniusza, Hogy orkeszterben is van helye, van jussa Cimbalom-, tilinkó- és tárogatónak, Ha magyar lélekből önérzettel szólnak. Fodor Béla eljegyzése. Irta: Konkoly Fereno. - A „Békésmegyei Közlöny* eredeti tárcája. — Tavasz volt. A gyümölcsfák fehér virágaikat bontogatták. Virágillattól, madárdaltól volt terhes a lég. Minden boldogságot, üdvöt lehelt. Az égboltozat mintha egyenesen kacérkodott volna kékségével, vakítóan sütött alá a boldog, megelégedett emberekre. A napsugár incselkedve csókolgatta Farkass Margit bársonyos nyakát, mintha ő lett volna a boldog vőlegény s nem Fodor Béla, a daliás, szimpatikus külsejű, megnyerő modorú fiu. Tegnap volt az eljegyzés: S Margit ábrándozva ült a kiugró tornácon s belebámult a gyönyörű, napsugaras mennyboltba. Boldog volt. Arca szinte átszellemült, amint vőlegényére gondolt, akit szeretett. Már régen belefoglalta imájába azt a férfiút, kinek tegnap mátkája lett, már régóta lefoglalta minden gondolatát, de egészen az elmúlt estóig még j sem akart hinni boldogságában, mindig attól félt, hogy álmai nem valósulnak meg s ő nem lesz, nem lehet Béla felesége. Pedig társasági fogalmak szerint nem volt elvetendő leány Farkass Margitka. Apja tekintélyes ügyvéd, vagyonos birtokos. Mig Fodor Béla, ha a legdaliásabb fiuk közé tartozott is, kezdő praxisu ügyvéd, kinek jövedelméből bizony főúri módon megélhetni egyelőre még nem lehetett. Más ok rettegtette a szép leányt. Más oldalról féltette a boldogságát. Nem ő volt az első leány a családban s nem rajta volt a sor, hogy férjhez menjen. Ilonka két évvel volt idősebb nálánál. Gyönyörű, magas termetű, sudár leány. Ám senki sem tudta, hogy hol lehet Három esztendeje, hogy a tizenhótóves leány eltűnt a szülői háztól s mi hirt sem hallottak róla. Ez az eltűnés. Ez a sötét pont riasztotta Margitka boldogságát. Attól félt, hogy Béla i* majd számon kéri tőlük Ilonkát, ő is érdeklődni fog, hogy ugyan mi történt azzal a szép leánynyal, aki az egész város büszkesége volt s aki után hét vármegye ifjúsága a rajongásig bolondult. De Béla túltette magát a kisvárosi fogalmak erkölcsén. Nem kérdezősködött Ilonkáról, soha egy szóval nem tett említést róla. Ugy tett, mintha a város szépsége, a család szégyenfoltja elköltözött volna az élők sorából. Nagy ribillió volt az annak idején. Szegény Farkass Zsigmond, majd megőrült fájdalmában. Ugy imádta gyermekeit, mint a hivő Madonnáját, mint a pogány bálványát. Bennök látta minden örömét, boldogságát. Mikor hirül hozták, hogy kedvenc leánya, Ilonka, a szőke csoda, ahogy a városban nevezték, eltűnt, ugy elvágódott íróasztala mellett, hogy három orvos sem bírta egyhamar talpra állítani. Hiába biztatták, hogy köröztesse imádott leányát, az eredmény nem maradhat el. Farkiss Zsigmond csak egyre azt hajtogatta: — Ha az éh leányom elhagyott engemet, engemet, aki néki, azt hittem, hogy mindene vagyok, ha búcsúszó nélkül el tudott távózni ón tőlem, akkor az a leány nem szeretett engem sohasem, nem is akarom látni, nem akarok tudni róla. Most azután a megtört, szegény öreg ember szive minden szeretetét egyetlen, megmaradt leányára, Margitra pazarolta. Felesége már tíz év óta a temető csendes lakója volt. Ilonka lánya, ki szakasztott anyja képmása volt, eltűnt s igy a kótszemélyre leolvadt kis család ugy élt meleg, puha fészkében, mint egy kédveszegett veróbpár. Nem jártak társaságba, mert mindig azt hitték, hogy Ilonka után érdeklődnek majd. A mulatságok és szinielőadásokra Margitka fiatal volt még s igy csendes egyhangúságban teltek a napok, misem zavarta a visszavonult család békéjét. Az ügyvédi irodában egy napon Fodor Béla dr. bizonyos ügyből kifolyólag meglátogatta Farkass Zsigmondot. Uj ügyvéd volt a városban, a fővárosból telepedett oda. Margitka eddig még nem is látta őt. Éppen akkor senki sem volt az irodában s igy Margitkának kellett a vendéget fogadnia. Mikor az életkedvtől sugárzó leányka betoppant az iroda pipafüsttől, tintafoltoktól szomorú helyiségébe, mintha a tavaszi napsugár költözött volna oda. Fodor Béla felpattant helyéről s szinte lebilincselve tekintett a gyönyörű leányka arcába. A társaságbeli, kicsiszolt férfiúnak egyetlen hang sem jött az ajkára. Margitka törte meg a csendet. Aranyos kacagásban tört ki, ami rögtön visszaadta Fodor Béla beszélő kedvét — Van szerencsém bemutatni magamat, dr. Fodor Béla ügyvéd vagyok s tisztelegni jöttem kedves papájához mert ugyebár, kegyed Farkass Zsigmond bájos leánya ?