Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-04 / 18. szám

Békéscsaba §1909 márc. 4 ságát a gazolin világítás biztonságának megmagyarázására. Csak e magyarázat leérkezte után fog a bizottság a világítás bevezetéséről végérvényesen határozni! A törvényhatósági bizottság két mult évi közgyűlésén elhatározta, hogy dr. Niedermann Gyula és dr. R a i s z Gedeon, miniszteri tanácsosok arcképeit, akiknek a kórház felállítása, illetve állami támogatása körül elévülhetetlen érdemeik vannak, megfesteti. E határozat megvalósítása most már aktuálissá vált s a bizottság T u r i Lajos, budapesti festőművészt bizta meg az arcképek megfestésével, ki erre elég olcsón, 800 koronáért vállalkozott. A két arckép a kórház dísztermében fog elhelyeztetni. Régóta húzódik már a kórház kibővítésének kérdése is. A törvényhatóság megszerezte már a kibővítéshez szükséges telkeket, elkészítette a költségvetést és fel is terjesztette a belügyminiszterhez. Raisz Gedeon halálával azonban nehézségek merültek fel a minisztériumban a költségvetés és tervek jóváhagyása körül, sőt félni lehetett attól, hogy az egész kibővítési akció füstbe megy. Ambrus Sándor alispánnak és Z ö 1 d y János dr. tiszti főorvosnak azonban, kik e célból Budapestre utaztak : sikerült a minisztériumot kedvezőbb elhatározásra bírni. A belügyminisztérium mindazonáltal megküldötte véleményezés végett a terveket a kereskedelmi minisztériumnak is. Az ügy ott rekedt meg, mert a minisztérium még most sem mondott véleményt. Minthogy pedig a kibővítés mindinkább égető szükséggé válik, a bizottság felkérte az alispánt, hogy a költségvetés és tervek jóváhagyását a kereskedelmi minisztériumnál sürgesse meg. Ezek voltak a bizottsági ülés tárgyai. Aktuális kérdések. — Külön fővárosi tudósitónktól. (Ügyvéd-nyomor). A budapesti ügyvédi kamara éves jelentése tele van panaszszal az ügyvédek elszaporodása, a megélhetés föltornyosuló nehézségei miatt. A fővárosban túllépte az ügyvédek száma az ezerhatszázat; ennek a félelmes tömegnek közel egyharmadrésze formális nyomorban van. A többiek közül is — mondhatni — elenyésző számmal vannak azok, akik a fórumon büszkén ölthetik magukra az igazi ügyvédi hivatás tógáját, amely a régi Róma közéleti nagyságainak olyan nagy díszére vált. Azáltal, hogy a jogszoigáltatást teljesen behálózták kereskedelmi ós általában a közgazdasági élet szövevényei, az ügyvéd kénytelen vo't legitott a szörnyetegnek. Azonnal megismerte Betegh hadnagyot. És a vörös tigris, aki előtt remegve állott meg a legöregebb kapitány, akinek bősz orditásáról az újonc a legényszobiban lázas álmokat álmodott, tágranyilt szemmel meredt az alvó fiu arcába. Mit tegyen vele? Osszemorzsolja, tönkretegye? Vagy kergesse ki a hűvös éjszakába, ugrassa.ki a nyitott ablakon. ugy, ahogy van? É-i a rettenetes ember kőszivében ismét végigremegett egy gyöngéd érzés. Ott látia maga előtt a kis hadnagyot, amint duhaj kedvvel fordít meg a cigány előtt egy szőke kis leányt, aki csak olyan koldus, mint az édesapja. És a kis leány nagy, kék szeme o yan sajátságos fénynyel ragyog felé, mintha mondani akarna neki valamit. Lábujjhegyen csoszogott az asztalig és a gyertyát óvatosan letette az öszszehányt ruhadarabok közé. Azután leült egy székre ós belebámult a pislogó gyertyalángba. Veres arca, melyen végigtáncolt a lobogó sárga fény, olyan rettenetes kifejezést öltött, mint a vallató baráté az inkvizíció kínzó-kamrájában. Lassan, alig észrevehetően enyhült meg percenkint ez a zord tekintet. Az összehúzott szemöldökök fokozatosan simultak ki, az eltorzult arcizmok óvatosan mentek át egy halvány mosolygásba s mire a vógigégett gyertyaszál utolsót lobbant, a veres őrnagy ott a széken csendesen elaludt. Kora hajnalban beállított a szobába legénye és ijedtében kiejtette a kezéből a fényesre kefélt csizmákat. A veres őrnagy felijedt a zajra és mérgesen sziszegte a megmeredt huszár f jló : — Ne zörögj, te vadállat! Még fölvered a hadnagy urat! BMSMEGYEI KÖZLÖffT szállni a piedesztálról és egy előkelőbb ágens szerepét vállalta, akire minden nagyobb üzlet lebonyolításánál szükség van. Különösen a fővárosban, de a vidéken is, nem is alakulhat meg egy részvénytársaság, egy szövetkezet, nem születhelik meg egy koncesszió, amelynek bölcsőjénél ne az ügyvéd pólyázná be a többnyire egészségtelen, már születésénél fogva nyavalyás ós életképtelen porontyot. A hivatásnak ez a devalválódása, amely némileg a gazdasági fejlődésből folyik, adta az ügyvédek ajkára a jajszót, hogy: Istenem, nem tudunk megélni, segítsenek rajtunk, segítsen az állam, a törvényhozás, a társadalom, amely régen büszke volt az ügyvédi hivatásra, m<?rt egyik legkülönb és legerősebb szabadsági intézményét látta benne. Azzal le kell számolni, hogy a nem produktív foglalkozások jelentősége a munka mindenhatóságának uralma alatt elveszti régi presztízsét. Ebbe bele kell nyugodni sz ügyvédeknek is és a lovagkori póz helyett a reális élet követelményei szerint igy meg lehet oldani az ügyvédi pálya kétségtelen problémáját is. Tessék a szemérem félretételével egyszerűen kettéválasztani a tisztán jogvédői ós — hogy összefoglaló szóval éljünk — a közbenjárói minőséget, amely utóbbi nem akar kicsinyítés lenni, mert hiszen a jogos magánérdekek képviseletében éppen olyan hasznos és morális lehet, mint a legideálisabb jogvédelem. * (Szanin). Először jött a könyvreklám. Kezdtek beszélni bizonyos Arcübasev nevű orosz emberről, aki most is nyögi a szenzációs regény apaságát ; a legsötétebb orosz börtönben ül, ahová bizonyára nem hatnak el a Szanin hullámai. Magyarországon néhány százan elolvasták, de a legtöbben nem olvasták és ezek lármát csapnak. Tehát jött másodszor a botrány, ami a könyvsikernek legbiztosabb fokmórője. De végül jöttek a politikusok ós beleszóltak. Disznóság, meztelenség, perverzitás, vallásellenes piszkolódás, — ezt halljuk mindenütt ; előrántatnak a büntetőtörvénykönyv mindenre ráhúzható paragrafusai ós még megesik ezzel a Szaninnal az a szerencse, hogy elkobozzák, Ami a karrier betetőződóse. Pedig hát semmi ok erre az általános megrökönyödésre, mert a Szanin még csak nem is uj vénája az egészben különös ós az európai gondolkozásra meglehetősei idegen, sajátos orosz irodalomnak. Dosztojevszki, Tolsztoj, Gogol, Gor,<ij régen megelőzték Arcübasevet a lelki depraváció irodilmi propagandájával és szinte versenyezve rajzoltak mesterien olyan helyzeteket és alakokat, amelyek egy külön orosz atmosztórában keletkeztek, az évszázados orosz tirannizmus nyűge alatt. Hatalmas értelmi erő, amelyet az orosz nemzettől még a m >stani ellenszenves szerepében se lehet elvitatni ós az északi szenvedélyek misztikus mélysége a bilincsekben eldohosodott, mintha hordóba zártak vo na éltető, friss levegőt és gondosan eldugaszolták volna. Innét van, hogy most mindenki a bűzt érzi, a jobb sorsra méltó értelmi erők és szenvedélyek eltorzulását, a kicsapongást, a bujaságot, mert a nagy indulatoknak valahogy csak érvényesülniük kell. Az orosz irodalom ismerője tehát csak egy régi irány tökéletes ós még naturalisziikusabb előretörését láthatja a Szaninban. A szerző, ha szabadlábon volna, valószínűleg szintén a nála nagyobb orosz írók citálásával fegyverezne le az általános riadalmat; mert a fordítója, Szabó Endre — és ez külön érdekesség — megtagadja a mesterét A minap beleszólt a Szanin-vitába s azt irta, hogy Arcübasev éppen a kortársak javítására és elrettentésére irta meg hírhedt regényét. Szerintünk dicsőség mindennek, amiben az eleven ólét lüktet, mindjárt pedagógizáló jelentőséget tulajdonítani. A regények elvégre nem a leányiskolák számára készülnek és nem lehet mindenre ráhúzni az ezópusi morált. A csabai pályardvar kibővítése. A postapavillonra s a raktárépületre beérkezett ajánlatok. Közöltük volt már lapunkban, hogy a csabíti vasúti állomás postahivatalát a kincstár vette át s hogy a Báttaszék— fiumei vonal megnyitásával a csabai postahivatal a tuladunai postaforgalom gócpontja lesz, valamint a csabai kézbesítés körül nagyszabású reform lép életbe. A kincstár e cél szolgálatára a vasúti állomáson 45 ezer korona költséggel postapavillont építtet. Ezzel egyidejűleg épül fel a hatalmas állomási raktárhelyiség is. ( Az államvasutak aradi üzletkezelő! sógóhez a kiirt határidőig a következő ajánlatok érkeztek be: A postapavillonra : kor. fi 11. 1 Székely és Bohn, Kecskemét 44 638 48 Molnár János, Csaba 39 4i5 50 Nyemecz Lajos, Csaba 43 212 50 Kázmér és Társai, Csaba 42.317 88 Robelli Aladár, Szeged 44.621 22 Kruvslik P. és Fia, Hvásárhely 44 289 22 Lipták J. és Társa, Csaba 38.747 59 Steiner József, Arad 39.963 42 Kocsit Lajos, Arad 46 720 40 Koncz Pál, Hm vásárhely 38.992 10 Az állomási raktárra : Székely és Bohn, Kecskemét 64.985 80 Kázmér és Társai, Csaba 56 963 — Molnár János, Csaba 58009 60 Lipták G. Pál, Csaba 61.758 20 Lipták J. és Társa, Csaba 60 305 50 üngár Mór, Miskolc 76.390 27 Kepes Lajos, Budapest 65.833 25 Fodor és Reisinger, Arad 63 243 58 Robelli Aladár, Szeged 69.740 85 Steiner József, Arad 58 213 53 Koncz Pál, Hm vásárhely 55.712 50 Mint e számadatokból láthatjuk, mindkét épületre a legolcsóbb ajánlatot Koncz Pál hódmezővásárhelyi építőmester nyújtotta be. Az ő ajánlata különösen a raktárépületre vonatkozólag mólyen alatta áll összeg tekintetében a többi ajánlatoknak. Hozzá tehetjük azonban, hogy utána mindjárt a csabai építőmesterek következnek. .Különösen a postapavillonnál nincs is valami nagyon számbavehető különbség az árak között. Ennélfogva reméljük, hogy az üzletvezetőség, mint más állami építkezéseknél is szokás, tekintettel lesz a helybeli építőiparra, a csabai munkásokra ós nem fogja megtenni azt, hogy a két építkezést idegen város építőmestereire bizza. Hiszen annak, hogy a csabai építőiparosok nem tudtak olcsóbb ajánlatokkal előállani, elsősorban az itteni rossz munkásviszonyok az okai. Hódmezővásárhelyen például 42 fillér a munkások óradija, mig Csabán legkevesebb 50 fillér. Vidéki munkáknál még 54 fillért is kell fizetniök a mestereknek óránként. Ezek a rossz munkásviszoryok az okai elsősorban annak, hogy a csabai építőiparosok még vidéki vállalkozókkal szemben sem eléggé versenyképesek. Az üzletvezetőségnek már szociális szempontból is tekintettel kell lennie erre. Hiszen nagyobbarányu építkezések javítanak ugy az építőmesterek, mint a munkások helyzetén. alelnök lemondó-levelét ne vegye tudomásul, hanem birja Hojtsy Pált maradásra. A néppárt magatartása. Rakovszky István és gróf Zichy Aladár kijelentették, hogy a kormánynak tegnapi határozata miatt le kell mondania. Félhivatalos cáfolat. A folyosón terjengő válsághíreket félhivatalosan megcáfolják. Komolyabb politikai körökben az a nézet uralkodik, hogy kormányválság semmiesetre sem fog bekövetkezni, legfeljebb elnapolják a házat. Ismét fenyeget a háború! Belgrádból jelentik: Szergejev orosz nagykövet tegnap meglátogatta Milovanovics külügyminisztert és ajánlotta neki, hogy Szerbia mondjon le a területi kárpótlás tervéről. Ugyanezt ajánlotta a francia, a német és az olasz nagykövet is. Milovanovics tudomásul vette a követek nyilatkozatait, de minden netaláni jóakarata meghiusult. A szkupstina négy politikai pártja ugyanis gyűlést tartott, melyen kimondotta hogy a területi kárpótlás tervéről semmi szin alatt sem szabad lemondani. E gyűlés hatása alatt állott a Péter király elnöklésével lefolyt minisztertanács is, mely szintén kimondotta, hogy a nagyhatalmak követeinek tanácsa dacára is fentartja a területi kárpótlásra való igényeit. Ilyen körülmények között Szerbia rakoncátlansága miatt ismét előtérbe lépett a háború réme. II Jteircpi Közlöny" táviratai. Wekerle Bécsben. A bankbizottság határozata következtében Wekerle miniszterelnök csütörtökön Bécsbe utazik a hatás ellensúlyozása céljából. Válság a bank miatt. A bankbizottság keddi ülésén nem remélt vihar tört ki. A Holló Lajos vezetése alatt álló csoport ugyanis azzal az inditványnyal állott elő, hogy nem kell bevárni a banktárgyalások eredményét, hanem provokálni kell a Házat az önálló bank kimondására. A felkavart szenvedélyhullámokat alig sikerült egy közvetítő inditványnyal lecsillapítani. A bankbizottság ülésének hatása alatt ! állott ma délelőtt a képviselőház. A folyosón mindenfelé izgatottan tárgyaló csoportokat lehetett látni. Egyik cso- 1 portban Ugrón Gábor fejtegette, hogy a bankbizottságban lejátszódott jelene- , tek miatt nincs más mentség a kor- ! mány számára, mint a lemondás. Egy- , szer az a hir is szárnyra kelt, hogy j Andrássy már lemondott. Hoitsy lemondása. Hoitsy Pál, a függetlenségi párt alelnöke, a bankbizottsági ülésen lefolyt inzultusok miatt bejelentette Kos- j suth pártelnöknek állásáról való lemon- l dását. A párt több tagja ekkor kül- ! döttségileg kérte fel Kossuthot, hogy az 1 Vereskakas a gyulai határban. Az áruló szánkó-nyomok. A vasárnapról hétfőre virradó éjszakán A n u 1 ó István gyulai gazdaembernek a farkashalmi réten levő tanyájára rászállott a vereskakas. A nedves idő dacára pattogva, zúgva kavarogtak a pusztító lángnyelvek és a nádfedeles padlást hamarosan elhamvasztották. Oda égett a tetővel együtt a padláson felhalmozott 400 korona értékű tengeri, tíz métermázsa árpa és sok gazdasági eszköz, ugy hogy a hatóságilag megállapított kár mintegy 1800 koronára rug. A becsületes, jámbor Anuló István nem is nézett körül az elpusztult tanyán. Isten sújtó kezének tulajdonította az egészet ós mint ilyenkor kötelesség, bejelentette a szomorú esetet a gyulai rendőrkapitányságon. És itt kezdett komplikálódni a dolog. A gyulai rendőrség kiváló alkapitánya által megejtett nyomozás érdekes dolgokat hozott napfényre. Kiderült ugyanis, hogy itt nem egyszerű, véletlen által okozott tűzesetről, hanem bűntényről van szó. Anuló István ugyanis bevallotta, hogy ő azt a tanyát a körülette levő földdel együtt egy év előtt vette. Minthogy pedig ő a szomszédságban levő tanyán lakik, azt a tanyát raktárnak használta fel csak és állandóan zárva tartotta. Már hónapok óta felé sem nézett családja tagjai közül senki a tanyának, mert a benne felhalmozott különböző takarmányra csak a tavaszon lesz szükség. A gyulai rendőralkapitány hétfőn délután kiszállván a helyszínére, érdekes dolgokat tapasztalt. A tanya padlására vezető ajtó ugyanis fel volt törve. Ezenkívül a nádból és sárból összetákolt tűzfalon egy erőszakkal csinált nagy lyuk tátongott, mely egészen alkalmas volt arra, hogy rajta egy ember, vagy egy tele zsák átférhessen. Világos lett ebből, hogy ott vaiaki járt. Még világosabbá tették ezt a tényt azok a szánkó- ós lónyomok, melyek a tanyáról el és oda vezettek. A rendőralkapitány és az időközben oda érkezett két kétegyházai csendőr, akiknek körzetébe a terület tartozik,