Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-04 / 18. szám

5 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 márc. 7. városháza főjegyzői irodájában. A csabai múzeum és a kulturház régen vajúdó kérdése, hála a kultuszminiszter Csaba iránt tanúsított jóindulatának, immár a megoldás stádiumába lépett, ugy hogy már talán az őszön hozzá is lehet fogni az építkezéshez. A miniszter ugyanis legutóbb érkezett leiratában kilátásba helyezte kilencvenezer koronányi tőkesegély folyósítását. Tekintettel arra. hogy a Múzeumok ós Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által eddig évenkint nyújtott segélyek összege tízezer koronára rug, az építkezés költségeire igy együtt van már százezer korona. A miniszter azonban még tovább is ment. Az építkezéshez még ezenkívül szükséges nyolcvanezer korona annuitásos törlesztését ugyanis elvállalta a miniszter, ha a kölcsönt Csaba veszi fel és az annuitáshoz ezer koronával hozzájárul. A többit, a nagyobb részt, a minisztérium fizeti. Tekintettel arra, hogy a kulturház felállítása Csabának elsőrangú kultarális érdeke s hogy a miniszter által a további összeg előteremtésére kivánt feltétel Csabára nézve az évi 1000 koronán kivül más teherrel nem jár, mert a 80.000 koronás kölcsön legnagyobb részét is az állam fizeti: nem kételkedünk abban, hogy a képviselőtestület elfogadja a miniszter feltételeit és nem lesz annyira rövidlátó, hogy ily csekélynek mondható áldozatkészség megtagadásával kátyúba juttassa a kulturház ügyeit. A választmányi ülésen megjelentek Y a r s á g h Béla elnöklete alatt: Rell Lajos dr., Jéger József, dr. Reisz Simon, Krammer Nándor, Donner Lajos, Fábry Géza, Áchim Gusztáv, Wagner József ós Láng Gusztáv bizottsági tagok. Y a r s á g h Béla elnök üdvözölvén a bizottsági tagokat, felkéri dr. R e 1 1 Lajos helyettes múzeum-igazgatót, hogy az időközben felmerült ügyekről tegyen jelentést. Dr Rell Lajos referál beérkezett ügyiratokról, melyek közül kiemelendő a főfelügyelőség jóváhagyó leirata az államsegély felhasználása ügyében. Ezután a múzeum mult évi gyarapodásáról tesz jelentést. Bír megfelelő helyiség hiányában a múzeum túlzsúfoltsága ma már úgyszólván tűrhetetlenné vált, mégis jelentékeny szaporodás mutatkozott a mult évben. Különösen a néprajzi gyűjtemény gyarapodott. Békésmegye egyik legidősebb eredetű községében, Dobozon, megejtett gyűjtés 187 tárgygyal gazdagította a múzeumot. — Minthogy a gyűjtést legnagyobbrészt a főgimnázium tanári kara végzi, az iskolai idő beálltával szünet állott be a gyűjtés munkájában is, azonban a következő szünidő alatt a tanári testület ismét a rég ismert ambícióval fog működni a hazafias ós tudományos értékű mozgalom szolgálatába. Az évi jelentés ezek után meleg szavakkal emlékezik meg Krammer Nándor volt igazgatónak nagy érdemeiről és sajnálatát fejezi ki távozása fölött. Ugy az évi jelentést, mint néhány kisebb érdekű jelentést egyhangúlag tudomásul vette a bizottság s köszönetét fejezte ki Áchim Károlynak ós ' egy békésmegyei uri asszonynak, kik értékes régiségekkel gyarapították a muzeumot. Y a r s á g h Béla elnök ezután áttért az ülés legfontosabb tárgyára, a kultuszminiszter legutóbb érkezett leiratára. Rövid visszapillantást vetett a muzeumi mozgalom múltjára. Ezzel kapcsolatban elismeréssel adózott ugy az országos főfelügyelőség, mint Szász Károly miniszteri osztálytanácsosnak a csabai kultur-ház ügye iránt tanúsított lekötelező meleg érdeklődésükért és j szives előzékenységükért. Az őszön személyesen felvitt tervre és költségvetésre, melyet Wagner József csabai építész készített: érkezett a kultuszminiszter nagyjelentőségű leirata, melyben kilátásba helyezte 90 0.0 koronányi tőkesegély folyósítását, egyben pedig bekérte a részletes tervet és költségvetést. A még hiányzó 80.000 koronára vonatkozólag azt ajánlja a miniszter, hogy az összeget annuitásos kölcsönképpen vegye fel Csaba községe, járuljon hozzá a törlesztéshez évi 1000 koronával, a többit majd a kultuszminisztérium fedezi. A leirat örvendetes tudomásul szolgált. A miniszter utóbbi ajánlatára nézve pedig elh?tározta a bizottság, hogy sürgős kérvónynyel járul Csabá községhez a 80.000 koronás kölcsön ós az 1000 koronás annuitásos törlesztés ügyében, hangsúlyozván azt, hogy ez nagyobb megterheltetéssel a községre nézve nem jár, amennyiben a főterhet az állam vállalta magára. Más városok hasonló kulturális célokra ugyanis százezreket áldoznak. A miniszteri leiratnak az előméretekre és a részletes tervre vonatkozó passzusai ügyében pedig ugy intézkedett a bizottság, hogy írásos felhatalmazást ad Wagner József építésznek, az eredeti terv készítőjének, az eredeti terv kivételére és felkeri, hogy a részletes terveket mielőbb készítse el. Az országos főfelügyelőség meleghangú részvótiratot küldött a bizottsághoz Maros György főtitkár elhalálozása alkalmából. A bizottság elhatározta, hogy a gyászoló családdal átiratilag közli a részvótnyilvánitást. Ugyancsak részvétót fejezte ki sok magyarországi társegyesület is. í A pénztáros jelentése szerint a váJ lasztmány mult évi bevétele 1694 kor. 54 fillér volt, mig kiadása csak 4 korona. Ez összegből alap 500 korona, betét pedig 1128 korona 77 fillér. A pénztáros ezután sajnálattal emlékezik meg arról, hogy nagyon nagy összegre rug a tagdíjhátralék. A mult évben például 235 koronára rúgott. Kéri a választmányt, hogy küldjön ki egy szükebbkörü albizottságot annak a megállapítása céljából, hogy kiket kell nyilvántartani a tagok közül, mert erre vonatkozólag a volt főtitkár nem intézkedett. A választmány kiküldötte erre a célra R e i s z Miksát, Haraszti Sándort, dr. Rell Lajost ós W a g n e r Józsefet. Ezek után a választmány ülése véget ért. Gazdasági népoktatásunk. A kérdés államsegélylyel való megoldása. Igen sok törvényhatóság már évek óta foglalkozik az úgynevezett gazdasági ismétlőiskolák felállításának kérdésével, anélkül azonban, hogy az ügy a gyakorlati megoldáshoz csak egy lépéssel is közelebb jutott volna. Oka pedig ennek abban keresendő, hogy a törvényhatóságoknak fogyatékos anyagi ereje nem engedte meg, hogy a miniszteri rendelet értelmében az ismétlőiskolákat a gazdasági oktatás céljainak megfelelőleg alakítsák át, mivel az erre szükséges földterületek megszerzése nagy áldozatokat igényelt volna. Es ugyanaz a helyzet, amely vármegyénkben fennáll, dominál az egész országban, mert mint a statisztika mutatja, a gazdasági szakoktatás, még csak kezdetlegesen is, mindössze 2000 ismétlőiskolában történik, ezen iskolák közül pedig csupán 60 alakult át szaktanitós gazdasági népiskolává amit, mert a legtöbb helyen a gazdasági oktatás szervezésével járó kiadásokat nem bírták el a fentartásra kötelezett hatóságok. Mint aztán most örömmel értesülüuk, a kultuszminiszter, egyetórtőleg a foldmivelósügyi miniszterrel, egy tör vényjavaslatot fog legközelebb benyújtani a képviselőházhoz a gazdasági népiskolákról, amelynek főbb intézkedései lesznek, hogy minden község tartozik átszervezni az ismétlő-iskolát gazdasági népiskolává, a nagyobb községek és városok pedig kötelesek önálló, szaktan t ">3 gazdasági népiskolát felállítani megfelelő állami támogatás mellett. Nem lehet eltagadni ós nem lehet elvitatni, hogy ez a törvényjavaslat igen komoly ós elismerést igénylő jele a nemzeti kultura terón megindult hasznos munkálkodásnak. Azt akarja a törvényjavaslat, hogy a magyar nép milliója kiképzést nyerjen abban a foglalkozásban, amelyből megélni akar. Azt akarja, houy a földmivelő gazda fia ingyenes oktstást nyerjen arról, miképpen művelje a földet, hogyan ápolja a fát, a szőlőt, a kertet, mikeppen fokozza az ekevas munkáját ós használja ki a természet kincsesbányáját, hogy jobban és könnyebben megélhessen. A gyakorlati életre való nevelést akarja bevinni az iskola falai közé, mert csak igy lehet remólleni, hogy az ósdi megszokásokkal, az egyoldalú gazdasági rendszerrel felhagy vógre a nép. És ennek valóban elérkezett már az ideje, mert hát eddig megtanították ugyan a gyermekeket az iskolában valahogyan irni ós olvasni s teletömködtók fejeiket Afrika hegyeinek ós vizeinek a neveivel, az alany ós állítmány fogalmával, de a gyakorlati életben leginkább szükséges és nélkülözhetetlen gazdasági ismeretekre nem tanították meg, holott anyagi boldogulásának ez volna a legelső alapfeltétele ebben a szédületes sebességgel haladó korban. A nép gazdasági intelligenciájának emelésénél nagyobb és hasznosabb feladatot alig ismerünk ebben a földmivelő országban ós ha több száz milliót tud az állam áldozni ipari célokra, akkor a földmivelésből élő népet is támogatnia kell legalább is annyira, hogy a boldogulásához és megélhetéséhez szükséges alapismereteket elsajátíthassa. A földmivelő nép gazdasági szakoktatása szinte korszakalkotó gondolat, mert mindaddig, mig a nép élhetetlen és a haladás iránt elfogult, addig az élelmesség fejőstehene ós a verseny elnyomottja marad, amit a mindennapi élet példái igazolnak a legszomorubban. A vármegyei kórházi bizottság ülése. Sürgetik a kibővítést. Békés vármegye kórházi albizottsága hétfőn délután Ambrus Sándor alispán elnöklésével igen népes ülést tartott, melyen a bizottság tagjai csaknem teljes számban megjelentek. A bizottság legfőképpen a gyulai közkórház küszöbön levő átalakításával foglalkozott, amely átalakítások végrehajtása után a gyulai kórház egyike Jesz a vidék legnagyobb és legmodernebbül berendezett közkórházainak. A bizottság mindenekelőtt felhatalmazta Berkes Sándor igazgatót, hogy a kórház 1909 évi költségvetésébe fölvett és már miniszterileg is jóváhagyott uj felszerelési cikkekre árlejtést hirdessen. A beérkezett ajánlatok fölött annak idején a bizottság fog dönteni. A kórház kórbonctani intézetónéi a jelenlegi villanyvilágítás elégtelennek bizonyult, mivel a bonyolult kórbonctani műtétek sokkal intenzivebb ós fehérebb fényt igényelnek. Ennélfogva már régebben fölmerült az a terv, hogy I más kórházak hasonló intézeteinek mintájára a gazolin-világitást kellene bevej zetni. Annak idején az egyik főorvost '; ki is küldötte a megye a kolozsvári j egyetem klinikájára, tanulmányozni a gazolin világítást. Az illető orvos jó véleményt adott i ez uj világításról, ugy, hogy a bizottság elhatározta bevezetését. Azonban a határozat foganatosítása előtt nagy körültekintéssel meg fogják kérni a budapesti technológia iparmuzeum igazgatóAzóta uton útfélen üldözte, kínozta a hadnagyot. Egy szabad percet nem engedett neki. Lesett rá. Ebéd közben ugratta a parancs után, délutáni álmából fölverte, nem volt hozzá egy barátságos szava, egy békülékeny tekintete. Á szegény Betegh hadnagy nem tudott hova lenni boldogtalanságában. — Itt a párok! — kiáltotta a hadnagy harsány hangon és sietett vissza szőke kis táncosnője oldalához. De amit most látott, attól egyszerre elhűlt benne a vér. A szőke leányka háta mögött ott állt a vezérőrnagy ós egészen a füléhez hajolva súgott neki valamit. A leány pedig hízelegve érintette oda arcát az őrnagy vállához és alázatosan, engedelmesen mosolygott föl rá. — Ez hiányzott csak 1 — sziszegte a hadnagy magánkívül. Azzal egy ügyes fölvonulással egészen megfordította a kolónt s az őrnagy egyedül maradt. Egy félóra múlva ott járták a csárdást a cigány előtt, akit erre a célra külön szerződtettek. És a hadnagy halkan odasúgott a leány fülébe : — Gondolni fog néha rám ? — Oh igen, — rebegte a kis leány alig hallhatóan és szorosabban simult a feszes huszáratillához. & Már akkor ismét ott állt mögöttük a rettenetes őrnagy. Karját keresztbe fonta mellén és sajátságosan mosolygott feléjük. — Megölöm ezt az őrnagyot, — sziszegte Betegh hadnagy táncosnője felé. De a kis leány ijedten kapott a karja után és tágranyiit szemmel kiáltotta : — Az Istenért! Meg akarja ölni a papát ?! Betegh hadnagygyal forogni kezdett a világ erre a szóra. Karjai erőt lenül hanyatlottak alá, egy pillanatra abbahagyta a táncot, aztán elkeseredett, szilaj kacagás tört ki rajta. — Szent Isten, — sóhajtotta, mikor reggel lakása felé ballagott — hiszen maga a vörös ördög lenne az apósom 1 Három nehéz nap telt el azóta. A hadosztály átvonult a hegyeken ós üldözőbe vette az ellenséget, amely bemenekült előle a nagyalmádi őserdőbe. Ezzel azután megakadt egy éjszakára a csatározás. Betegh hadnagyot késő délután küldötte át a holnapi..parancsért a hetedik faluba az ezredes. Öreg este lett, mikor hazafelé kocogott két huszárjával az almádi országúton. Világos augusztusi éjszaka borult a csatatérre. Csípős esti szél nordta szót a buja mezőkre a virágillatot s a dombvidék apró völgyecskóiben szürkés-fehér ködfelhők ülepedtek meg. Messziről elvétett puskaropogás hallatszott s a szétszórt tanyákon dühösen ugattak a kutyák. Betegh hadnagy holtra fáradtan lógott a nyeregben. Szeme majd leragadt, halántékai lázban égtek a kimerültségtől, az álmatlanságtól. Igy érkezett meg a korcsma elé, ahol leszállott lováról ós aludni kergette huszárjait. Ő maga beállított az ivóba, ahol a tábornok ur tarokkozott az ezredessel meg a vörös őrnagygyal Megtette a köteles jelentést, azután kibotorkált ismét az utcára. Hol fogja az éjszakát eltölteni? A századot bizonyára a határban helyezték el valamelyik tanyán, az a pár lakható ház sor, melyből a kis o'áh falu állott, bizonyosan tul van tömve már katonával, ő tehát ki van dobva az Isten szabad ege alá, a homokos kocsiutra és nem tud találni, legfölelb valami határkövet, amelyre a fejét lehajthatná. A pokolra kívánta az egész katonaéletet. Hazavágyott a kényelmes falusi lakásba, ahol az ispánja esténkint beszámol neki s ahol a vizslája ott szuszog az ágya alatt. Elkeseredetten bámult végig a szomszédos utcasoron s az arca hirtelen földerült. Egy apró házacska ablakából nyájasan integetett felé a gyertyavilág. Bedugta fejét az ablakon s a tekintete egy megvetett, puha, fehér ágyra esett, mely hivta, vonzotta, siettette. Nem habozott sokáig. Benyitott a kapun s a következő percben már ott átlőtt a barátságos, tiszta szoba küszöbén. Vájjon kire vár ez a pompás kis fészek? Az ágy előtt egy pár nehéz csizma hevert, az asztalon egy tiszti sapka, a sarokban óriási uti láda, ezzel a felírással: Gyorsárú — Novi-Maroff. Tehát a szoba már el van foglalva. Vájjon ki foglalta el ? Hadnagy-e, kapitány-e, tábornok-e az illető? És mit fog szólni, ha az ágyába bele mer feküdni ? Eh! A szeme majd leragadt. Lázas gyorsasággal rázta le magáról ruháit ós bebujt a paplan alá. A gyújtót az ágy alá dobta, a gyertyát eloltotta és mélységes álomba merült. A korcsmában ezalatt az ezredes elszámolta magát és megrontotta a tábornok ur tous let, trois-ját. A tábornok élve a szolgálati szabályzat jogával, elkezdett éktelenül káromkodni és a földhöz vágta a kártyát. A játszma fölbomlott s ki-ki aludni tért. A veres őrnagy csendesen bandukolt hazafelé. Kis leányára gondolt, akit olt hagyott a hegyek mögött ós akit nem fog látni még legalább két hétig. És a rettenetes ember kőszívét sajátságos gyöngeség lepte meg. — Szegény kis leány, — mondotta magában — ő is olyan koldus, mint az édesapja. Vájjon mi lesz belőle ? Azzal benyitott szobájába. De a gyújtót nem találta sehol. Az asztal tele volt hányva ruhafélével, melyeket a sötétben két kézzel tapogatott végig. — A gazember megint berúgott — krákogta mérgesen ós elhatározta, hogy a legényét kikötteti. És amig zsebeiben gyújtót keresett, észrevette, hogy az áuy felől valami erősen szuszog. — Ki az ? Semmi felelet. Hirtelen meggyújtott egy szál gyújtót .és az ágy felé világított. — Ezer ördög I - kiáltotta — valaki az ágyamba feküdt. Ki lehet a vakmerő ? Az asztalon megtalálta az atillát. Tehát egy hadnagy. A vezérőrnagy arca eltorzult a mélysóges felháborodástól. Egy hadnagy, egy hadnagy ! A torkán akadt a kiáltás. Tehetetlenül nézett körül. Legjobban szeretett volna riadót fúvatni, hogy az egész szárazföldi haderő szemtanuja legyen ennek az utólórhetetlen arcátlanságnak. De a gyújtó körmére égett és koromsötét lett a szobában. És a sötótségs ben a hadnagy még édesebben, még hangosabban szuszogott. Az őrnagy odabotorkált az ágy elé ós meggyújtotta a gyertyát. Óvatosan fölemelte a takarót ós a szemébe vilá-