Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-03-04 / 18. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 18-ík szám. Csütörtök, március 4. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElrOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évneayedenbelüi is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELS7.XY JÓZSEF. | A hirdetési dij készpénzzel Ihelyben fizetendő. NYILT1 ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Zür-zavar a politikában. Békéscsaba, március 3. A koalizáit pártok között támadt differenciák kiéleződtek, a kormány válság előtt áll, az ország pedig eljutott a háború küszöbéhez. Lehet, hogy átlépi ezt a küszöböt, lehet, hogy visszafordul a béke útjára. Erről bizonyosat még nem tudunk. De megdöbbenve látjuk az ország politikai képét, amely éppen most, amikor nyugodt megfontolásra, erős összetartásra és együttműködésre volna hivatva, fejét vesztettea politikai belső életben támadt zűrzavar és kavarodásban. Nem látunk a jövő tükrébe, nem tudjuk mi vár reánk : nehéz megpróbáltatás, küzde lem, vagy éppen sikeres eredmény, a melynek nyomán virágzás indul. Tehát nem kishitűség és nem is a jövőtől való félelem, vagy a minden áron rosszat sejtés tesz mindnyájunkat aggódóvá a bomlás láttára, hanem a multak küzdelmes tanulságai tanítanak meg előrelátásra. A koalíció eddigi együttműködése nem volt meddő a nemzetre nézve, bár nem is volt olyan sikeres, mint ahogy azt jó előre reméltük. De kétségtelenül megnyugtató volt békés harmóniájával, amelyet a nemzeti érzület megnyilvánulásával négy évig fenntartott. Annál súlyosabb következményekkel járhat most ennek a békés harmóniának a megbontása. A pártok mai összetartozóságát, de magát az egységes függetlenségi pártot is a bankkérdés zavarja meg. Nem hisszük, hogy akadna magyar ember, aki nem állana az önálló bank mellé, aki nem akarná ezen jogos nemzeti követelés keresztül vitelét. De viszont senki sem tudja, hogy vájjon ezen jogos követelésünknek simán, vagy kierőszakoltán való teljesítése milyen következményekkel jár gazdasági életünkre és annak fejlődésére. A meghallgatott bankszakértők és a legkiválóbb pénzügyi kapacitások egyértelműen, nyíltan és burkoltan, az országra nézve bizonyos rázkódtatást emlegettek még akkor, amidőn a háború eshetőségeivel számolnunk sem kellett. Kétségtelen, hogy az önálló bank eszméjét elejteni nem lehet, tiem szaszabad. Önmagunk ellen való vétek, helyrehozhatatlan hiba lenne. Azonban ugranunk sem szabad a sötétbe, nem szabad túltengő hazafiasságunkban lekicsinyelni azokat, akik e kérdésnek békés megoldását akarják akként, hogy az országot az önálló bank felállítására gazdaságilag megerősítik, előkészítik. A Justh- és Holló-csoport és a balpárt erős agitációt folytat a kérdés haladék nélkül való megoldásáért, a függetlenségi párt egy része, a nyugodtabb elem, igy Kossuth Ferenc is, valamint a többi párt, Wekerle, Széli, Andrássy, a békés előkészítésen fáradoznak. A Justh-csoport célja, hogy a kérdés mielőbb a képviselőház napirendjére kerüljön. Ezzel kenyértörésre kerül a dolog. Ha a képviselőház többsége az önálló bank mellett foglal állást, megbuktatja a koalíciós kormányt, amely az önálló kartell-bank alapján áll. Ha a Justh- és Hollócsoport marad kisebbségben, ugy Justh Oyula kénytelen elnöki székét elhagyni s híveivel kiválva a függetlenségi pártból, feltámasztja a már eltemetett obstrukciót. Bárhogy is alakuljon a politikai helyzet, mai kétséges állásában egy bizonyos: hogy pártbomlás és vele kormányválság fog előállani. Hogy az igy alakuló helyzet kit hoz előtérbe, az még a jövő titka. A közel jövő homályából mintha már bontakoznék egy erős független, | gazdasági érdekeket szolgáló párt, amely egyesítve magában a nemzet | nagyjait, tisztán gazdasági politikával \ készítené elő a talajt a nemzeti törekj vések diadalra jutásához. Csüggedésre nincs okunk, de el' bizakodásra sem. A háborútól sem kell tertanunk, de számolnunk kell vele. Ebből a politikai zür-zavarból, amelyet a nemzeti érdekek mellett kicsinyes személyi érdekek is támasztottak, kivezet majd a nemzet nyugodt ítélete: egy uj választással. Az ármentesitő-társulat közgyűlése. Gróf Széchenyi Antal lett az elnök. Az alsófehérkörösi ármentesitő-, belvizszabályozó- és vizhasznositó-társulat hétfőn délelőtt Gyulán, saját helyiségében rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlés egyik legfontosabb tárgya a már két óv óta üresedésben lev3 elnöki állás betöltése volt. örvendetes dolog, hogy sikerült ez állásra gróf Széchenyi Antalt megnyerni, akinek előkelő egyénisége még nagyobb súlyt és diszt kölcsönöz a társulatnak. Alelnökké titkos szavazás utján, abszolút szavazattöbbséggel az eddigi alelnököt: H a a n Bélát választotta még a közgyűlés, akinek az egyesület érdekében eddig kifejtett buzgó és fáradhatatlan működését kívánta ez által honorálni. A közgyűlésen egyébként a következő tárgyak szerepeltek : A föidmivelésügvi miniszternek a társulat alapszabályait jóváhagyó rendelete örvendetes tudomásul szolgált. Ezután elnökké egyhangúlag gróf Széchenyi Antal kiáltatott ki, akiért egy Korosy László, dr L o v i c h Ödön, Künzl Ede és Mu r vay Istvánból álló küldöttség ment. Zugó éljenzés fogadta terembe lépésekor az uj elnököt, akit Haan Béla alelnök üdvözölt szíves szavakkal a társulat nevében. Gróf Széchenyi meghatottan mondott köszönetet az üdvözlésért és általános helyeslés között jelentette ki, hogy a társulat érdekeit mindig szivén fogja viselni. A földmivelésügyi minisztes nevében Szarvassy Arzén miniszteri kiküldött üdvözölte az elnököt. Az alelnökválasztás titkos szavazással történt. A szavazatszedő-bizotiság tagjai Korosy László és dr. L o v i c h Ödön voltak. A szavazás eredményeképpen Haan Béla kapott 137, J á nc s o v i c s Emil dr 83 és S z e g e d y Kálmán 27 szavazatot. Tehát abszolút többséggel Haan Béla választatott meg, akiért szintén küldöttség ment s megjelenésekor a tagok meleg ovációban részesítették. A társulati igazgató-fő'nérnöknek a társulat ügyeiről szóló jelentése tudomásul szolgált. Ugyancsak tudomásul szolgáltak a földmivelésügyi miniszter leiratai az 1909. évi költségvetés jóváhagyása, a vizépitési igazgatóság személyzetében történt változás, a m. kir. vizmestfri iskola szervezeti szabályzata, az 1909. évben végrehajtanöó kataszteri munkálatok, az árvédekezés tekintetéből megkívántató hatósági intézkedések, az árviz esetén kiküldendő állami szakközeg és a fekete-körösi szakaszon teljesített partbiztosítási munkálatok költségeihez 4000 koronányi segélynek történt kiutalványozása tárgyában. Utóbbiért köszönő felirat megy a miniszterhez. Néhány kisebb ügy elintézése után felolvastatott özv. Steinacker Gáborné köszönő levele a férje elhunyta alkalmából kifejezett részvétért. A köszönő levél tudomásul szolgált és egyszersmind a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökítette Steinacker Gábornak a társulat érdekében kifejtett eredményes munkásságával szerzett érdemeit. Ezután a közgyűlés véget ért. Épül a csabai kiilturház. Kilencvenezer koronás segélyt ad a miniszter. Csaba kulturális fejlődésére nagyjelentőségű ülést tartott kedden délután a Múzeum-Egyesület választmánya a Békésmegyei Közlöny tarcája. Temető. Az én szivemben temető van, Vigasztalan nagy kárhozat, Borús homály, hol üde rózsák Többé sohasem nyilanak. Fölhangzanak a bús sirámok, A leomló hant dübörög, Meghalt emlék búg ki a sírból: „Én vissza hozzád nem jövök!" Azután csönd lesz, végtelen csönd, Elnyugszik a halálmadár S emlékek, álmok árva lelke Remegőn, lassan szerteszáll. . . Gulyás Jóssaf. A szigorú őrnagy. Irta : Bakonyi Károly. Á Csabán tartott szanatóriumi estélyen felolvasta: KUrthy József. A vendéglő udvarán erősen harsogott a katonabanda. Valami bécsi keringő járta, aféle lüktető, banális osztrák melódia, amelyet a katonazenekarok .hangversenytermeibői nem lehet kipusztítani sem tőrrel, sem méreggel. De a kis mezőváros szabad ege alatt, melyet most ezüstfehér fénynyel vont be a holdvilág, nagyon idegenen hangzott " ez a rezes, hangos muzsika. A vendéglősné tyúkjai minden erősebb dobütésre ijedten kotkodácsoltak össze, j a szomszédos komondorok pedig halá- i los félelmükben együtt vonítottak az í ősnémet melódiával. Csak a közeli he- j gyek faggyus-fejü mócjait nem hozta | ki szokott egykedvüségükből ez a nét határra szóló zenebona. Oda támasztották állaikat a kerítés lécei közé és szótlanul, mozdulatlanul bámultak be a vendéglő túlzsúfolt udvarába. A tornác hosszában, egy végtelen keskeny asztal mellett, a törzstisztek és tábornokok söröztek. Rang szerint ültek egymás mellett és rang szerint unatkoztak. Csak a friss italt fogyasztották elemi erővel és rangkülönbség nélkül. Az eperfa alatt, apró asztalok mellett vacsorázott a város intelligenciája. Olt volt a polgármester is rövid derekú leányaival, ott volt a szolgabíró is pörge kalapjával, a számvevő, a csendőrszó rnyparancsnok és a segédtelekkönyvvezető. Az asszonyok legdíszesebb kalapjaikat vették magukra és ádáz elszántsággal kicsinyelték egymás öltözékeit. Az urak buzgón öblögették kiszáradt torkukat a vendéglős jófajta zöldes-sárga asztali borával, miközben a katonaság ós polgárság közti egyetértésről vitatkoztak. A fiatalság pedig mindenről megfeledkezve, táncolta a keringőt, a korcsma felvirágozott, kivilágított hátulsó udvarán. Esztelen gyors ütemben vágtatott tova a katonabanda ; pokoli hőség is volt a szorongásig teli udvaron, de a leányok csak nem akartak belefáradni. Kimelegedve, kiizzadva, lihegő kebellel száguldottak körbe a szűk udvaron s ha . valamelyik sarokban szorosabban odasimultak egy-egy derekabb táncos ol- I dalához, a nagy zűrzavarban ugyan ki vette volna rossz néven tőlük ? Holnap hajnalban úgyis vége a vig életnek. A katonaság tovább vonul, átkél a szomszéd hegyeken s a fuksziás ablakok mögül hiába várnak a szokásos kardcsörgetósre, a melyre olyan szívesen dugták ki a függöny mögül mosolygó, piruló fejecskéiket. Következik a szivek tánca, a második négyes. Kinek-kinek meg van a maga vitéze, akinek ezt a táncot tartogatja. És a mosolygó leányfejek, amint az udvaron hosszában felállnak, nem akarják elárulni semmi áron, kinek a hófehér párnáján fog az első szerelmes könycsepp végigperegni, hogyha majd holnap hajnalban fölveri a várost a trombitaszó. Betegh hadnagy rendezi a négyest. Őróla azt beszélik, hogy jogász korában odafenn Budapesten már különb bálakat is végigrendezett. És mióta a gyakorlatra bevonult, most történik mog vele legelőször, hogy a kapitánya, aki messziről figyeli őt, amint a hosszú kolónon végigszalad, megelégedetten int utána a fejével. Mert Betegh hadnagyot az Isten sem teremtette katonának. Vele esett meg önkéntes korában, hogy a legfontosabb jelentést egyenesen az ellenséges tábornok kezébe tette le s az egész gyakorlat csütörtököt mondott. Mikor pedig az idén legelőször vonult ki, csak a szakasza előtt vette észre, hogy a kardját a kasszírnő pudlijában felejtette. Ami p-'dig a szentdarvai ütKözet napján törtónt vele, azt haláluk napjáig emlegetni fogják a szem- és fültanuk. Hét huszárból és egy önkéntes káplárból álló járőrt vezetett Betegh hadnagy ezen az emlékezetes napon egy széles erdőn keresztül. Az őrnagy ur küldte őt ki, a vörös tigris, ellenséget keresni a jobb szárnyon. De Betegh hadna ry megunta a lovaglást és letelepedett pihenni egy terebélyes tölgyfa alá. Az önkéntes odaült mellé és kihúzott a zsebéből egy tucat kártyát: — Hadnagy ur, — mondta — üssük el a tegnapi száz forintot! A hadnagy azzal válaszolt neki, amivel erre az ajánlatra a világ teremtése óta úriember válaszolni szokott: — Kórlek alássan ! De az önkéntes veszített. Az önkéntes egyre veszített. Egy óra múlva háromezer forint volt a különbség köztük, két óra múlva hatezer. Betegh hadnagy homlokán a hideg veríték ütött ki. Becsületbeli kötelességének tartotta tovább játszani. Az önkéntest is a hideg rázta. Nem tudta már, mit csinál. Fölvágta egy lapra az egész összeget. A huszárok körülülték őket és szivdobogva lesték a jelenetet — Adok, — hebegte a hadnagy alig hallhatóan. — Veszek, — nyögte az önkéntes remegő ajakkal. Ebben a pillanatban éktelen káromkodás tört ki a fejük fölött ós előttük állt a rettenetes őrnagy egész ördögi verességében. Lehetetlen azt a jelenetet leírni, ami most bekövetkezett. Az őrnagy tajtékzó ajakkal tépte össze a hadnagyfeje fölött az egész világrendet. A fogait csattogtatta dühében, szemét elborította a vér, erei kidagadtak, ujjai remegtek. A holtraijedt huszároknak nekiUi>ratott a lovával és a kardjával ütötte őket. — Ne merjen többé a szemem e!é erülni! — ordította végre a hadnagy feló ós elvágtatott.