Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-28 / 17. szám

Békéscsaba 1909 febr. 28. BÍKÉSMEGYEI KÖZIÖNT Korosy főjegyző nem pártolja a javaslatot, mert a községre nézve nagy megterheltetóssel járni. A régi óvoda épitése ezelőtt tiz évvel 10 000 forintba került, azóta pedig legalább 40 száza­lékkal drágultak az építkezési viszonyok A közgyűlés a tanácsi javaslathoz járult hozzá. A tanács eredeti javaslata az volt, hogy ugy olaszországi, mint ajkai sze­rencsétlenek részére 200 - 200 korona segelyt adjon a község. Felszólalások foiytán azonban oda módosult a javas­lat, hogy az egyik 200 koronát nem az olaszországi, hanem a resicai katasztrófa alkalmával szerencsétlenül járt családok­nak nyújtja a község. Darabos Jánosnak a gyámügyi esküdti állásról történt lemondása tu­domásul vétetett. Az állás betöltése iránt a főszolgabíró fogja megtenni a szükséges intézkedést. A Széchenyi-ligeti üvegház átalakí­tására 1500 koronát szavazott meg a közgyűlés. A gyámpénztári vizsgálat, a Nőegy­let köszönő irata és több telekszabályo • zási ügyben hozott tanácsi h itározatok tudomásul szolgáltak. Érdekes kérvények. Az ószőlőbeli lakosok régi óhaját az osztá ymérnökség hajlandó teljesí­teni olykcpen, hogy a már kiépült kőut mellett gyalogjarót létesít. A község a járda fentartását a lakosság kérelme folytán magára vállalta, de egyúttal fel­terjesztést is intéz a kereskedelmi mi­niszterhez az iránt, ho^y a vasúti állo­más közelében gyalog felüljárót léte­sítsen. A polgári fiúiskolának a tanulók jutalmazására 100 korona segély meg­szavaztatott. B1 a s k ó András és társai erzsébet helyi lakosok orvost kérnek. A közgyű­lés a tanácsi javaslatnak magfelelően akként határozott, hogy dr. T a r j á n i Rezső fegyelmi ügyének mielőbbi elin­tézését az alispánnál megsürg iti, egyben pedig dr. Vas Vilmosnak, ki a felfüg­gesztett községi orvost helyettesíti, havi 60 korona fuvarköltséget szavaz meg. Dr. Krammer Nindor ós társai­nak az állatvédő-egyesület részére kórt segély iránti, valamint a szegedi vakok intézetének, Gyöngyössy Gusztáv zenedetulajdonosnik hasonló tartalmú kérelmei elutasításra találtak. Uióbbinak megengedte azonban a közgyűlés, hogy intézete a „Békéscsabai Községi Zenede" nevet viselhesse. Huzamosabb vitát provokált a R a­b a t i n Testvérek segélykérvénye, mely­ben a kért 3000 koron i évi segély elle­nében felajánlottak husz csabai szüle­tésű tanonc oktatását. A kérelmet el­utasította a közgyűlés. Ugyancsak vita volt az özv. Gold­steinné házának megvéiele körül is. A megvétel fölött a 30 nap mu.va össze­hívandó közgyűlés fog hatarozni. özv. S e b e s s y Imrének temetke­zési járulékképpen férje három hónapi fizetését megszavazta a közgyűlés, mely ezután déli 12 órakor véget ért. Gerendás közigazgatása. szavazva a kirendeltség. csütörtöki közgyűlése Meg van Békéscsaba megszavazta Gerendás-puszta lakosai számára a közigazgatási kirendeltséget. A szabályrendelet már el is készült, csak a törvényhatósági jóváhagyást várja. Mindenesetre szép dolog, hogy Csaba, ha későn is, elhatározó lépést tett Ge­rendás sorsára nézve, csakhogy ám félő, hogy az egész határozat olyan lesz, mint eső után a köpenyeg. Egyszóval, késő. Csorvás ugyancsak mozgolódik a kormánynál, mig Csabának alig van pártfogója. Mi is ugy szeretnénk, ha a feleb­bezés kedvező elintézést nyerne. Remél­jük is, hogy nem történik máskép, mert Csaba ebben a kérdésben, a legszigorúbb jog szempontjából nézve is, a törvény­hatóság alapján áll. Ebben a remény­ben ismertetjük a közgyűlésnek a ge­rendási kirendeltség szabályrendeletére vonatkozó határozatát. A szabályrendeletet Korosy László főjegyző terjesztette elő. E szerint a ki­rendeltség áll egy albiróból, egy esküdt­ből ós egy segédjegyzőből. A kirendelt­ség hivatása lesz az adószedós, kisebb polgári pörök elintézése, leltározás, anyakönyvvezotés és midazon közigaz­gatási teendők, melyeket a képviselő­testület a kirendeltség hatáskörébe utal. Az albiró fizetése 400 korona, az esküdté 200 korona lesz. Az anyakönyvvezető segédjegyző 1600 korona fizetést, lakást, fűtést ós világítást kap. Albiró és esküdt csak gerendási lakos lehet. A segéd­jegyző életfogytiglan van megválasztva ós tagja a községi nyugdíjalapnak is. A szabályrendelet ezeket az intéz­kedéseket tartalmazza. Hogy a kiren­deltségre még milyen teendők fognak háramlani, azt majd a tapasztalat mu­tatja meg. A szabályrendeletet ahhoz képest lehet aztán módosítani. A szabályrendeletet a község fel fogja terjeszteni a törvényhatósághoz és csak azután lép életbe, amikor a tör­vényhatóság jóváhagyja. Egyébiránt ki­mondotta a közgyűlés hogy ha a mi­niszter a közigazgatási bizottság sérel­mes döntése ellen benyújtott felebbe­zést nem Csaba előnyére döntené el. tehát Gerendás Csorváshoz csatoltatik : a szabályrendelet önmagától semmissé válik. Dr. Sailer Vilmos indítványozza, hogy a közgyűlés a cseléd-biráskodást is utalja a kirendeltség hatáskörébe, B r ü 11 e r Ármin pedig több fizetést kiván az albirónak ós az esküdtnek. Korosy főjegyző felvilágosítja Sailert, hogy a cselédbiráskodást a tör­vény a szolgabirákra ruházta, tehát ilyesmivel nem lahet a kirendeltséget felruházni. Az albiró ós az esküdt fize­tőse pedig a központi hasonló állásban levő községi közegek fizetéséhez van arányítva. E felszólalások után a közgyűlés a szabályrendeletet ós a rá vonatkozó tanácsi javaslatot egyhangúlag elfogadta. A Körös-csatorna halállománya. Segélyt ad a miniszter. Az uj halászati törvény hiába foglal magában annyi intézkedéseket arra, I hogy a folyók halállományát lehetőleg I kímélni kell ; a haszonleső bérlők min­i den erejükkel azon vannak, hogy a I végletekig kihasználják a folyókat. El­fogdossák még a 10 centiméter hosszú halakat is, csakhogy minél több hasz­not vápjanak zsebre. A magyar vizek­nek európaszerte hires halbősége iiyen formán csakhamar mesévé válik s a vendéglősök kénytelenek lesznek nem­sokára külföldről kielégíteni halszük­sógleteiket. Igy van a Körös-csatornának a csabai határban levő részével is, melyet a köz«ég rendesen bérbe szokott adni. Az eddigi bérlőtársaság annyira kihasz­nálta a vizet, hogy most már rettene­tesen megcsappant a halállománya és a jelenlegi bérlőtársaság, melynek élén L ó v i u s z Mihály vendéglős áll: nem nagyon kecsegteti magát valami nagy haszonnal. Ennélfogva Wilim István gazda­sági intéző és Léviusz Mihály kérvény­nyel fordultak a földmivelésügyi minisz­tériumhoz, hogy küldjön Csabának te­nyésztésre alkalmas halanyagot és ik­rát. Magánosoknak hasonló tartalmú kérését a miniszter nem igen szokta teljesíteni, mert csak halászati társula­tok és ármentesitő társulatok szoktak a minisztérium részéről ilyen segély­ben részesülni. Ez esetben azonban, ugy látszik, kivételt tesz a földmivelásüpyi miniszté­rium a kérvényben felhozott és méltány­lást érdemlő indokok alapján. Ugyanis Vilim István tudakozódó levelére kül­dött válasz-levelében L a n d g r á í Já­nos miniszteri osztálytanácsos, a föld­mivelésügyi minisztérium halászati ügy­osztályának főnöke a következőket írja : magam részéről órák hosszat ott ültem a chais-longus lábainál fekvő zsámo­lyon s bámultam beszédes ajkát, mint hivő prófétáját. Az ajka, az is olyan különös volt. , Nem volt szép. Vékony, halvány, piros sáv alkotta azt. Hallgatagon piciny csi­gának néztem, de ha beszédre nytlt, mintha kissé elfordult volna. De neki ez is jól állt. Ha külön-külön tekintettem, nem találtam volna egyetlen részecskét sem arcán, mely a szép örök törvényei sze­rint a tökéletlennek megfelelt volna. Mi­ként egy mozaik-kép, ugy hatott. Kü­lön-külön az egyes szemcsék semmit mondó üvegdarabok, de összerakva, együttvéve gyönyörű remekművet al­kottak Ilyen volt ő. Csak a szeme volt ki­vétel, Két harmatos, csiszolt gyémánt, nagyságra a kohinorhoz hasonló, tün­dökölt, izzott ki nemes arcóléből. Én ugy láttam, hogy ezek a szemek sötét­ben, akár a foszforos lemez, csillognak, villognak. Nem tudtam beléjük nézni. Mikor legelőször meglátogattam, mindjárt a szemein akadt meg a pillan­tásom. Gyönyörű szempár volt. Mély, sötét tü/ií, mint a legdrágább kárbun­kulus. Hosszú, selymes pillák árnyékol­ták le szelíden. Nékem ugy tetszett, mintha nehezére esett volna ezeket a pillákat felemelni, oly lassan, o y olva­tagon vetette fel azokat. Szinte árnyé­kot vetett arcára. Közönyös s amellett érdekes dol­gokról beszélgettünk első ismerkedé­sünk alkalmából. De ón csakhamar az örökkön uj, a mindenkor érdeket keltő vonzó, szerelmi problémákra tértem át. Még nem tudott semmiről. Tizen­nyolc esztendő ugy suhant el fölötte, hogy a szerelem lángoló tüze még nem perzselte meg szilajon csapongó fantá­ziáje pille-szárnyait. Érdekes, feszült figyelemmel hall­gatott. S ez jól esett nekem. Még nem szerettem, — talán nem is fogom sze­retni soha — de érdekelt Érdekelt, mint minden lény, kinek benső világa együtt rezg, harmónikus az enyémmel. S ezt éreztem meg első találkozásunk alkalmából azonnal. Egyéniség volt, saját felfogással. Nem az iskolák ködös tanításai ülték meg a lelkét, noha alkalma volt rá, hogy kiforgassák önállóságából, hiszen érett­ségije is volt, hanem egyéni gondol­kozásának szinte megdöbbentő kifor­rottsága mutatta. Körülrajongták mind az ifjú embe­rek. Csinosak, szellemesek, gazdagok, mint piilehad a virágot. S tényleg, kö­zöttük ugy tünt fel nekem, mint egye­nes növésű, nemes rózsatő. Büszkén, bátran emelkedett ki közülök, mint trónusán a király. S ón ugy vettem észre, hogy a nagy udvar, mely lépten-nyomon kör­nyékezi, oly távol áll gondolatvilágától, mint a Saturnus-csillaga a naptól, senki­sem tudott annak közelébe férkőzni. Hideg, okos, kimért, udvarias volt mindenkivel szemben. Hangjából még hiányzott a szerelmesek vibráló skálája, még tágra nyilt szemmel tekintett mind­nyájunk arcaba, senki előtt sem hunyta le azt. Nyár volt. A nagy folyó hatalmas hullámai gyors ütemben csapkodták a mesterségesen kikövezett partokat. A meleg sűrű párákban szállt a vizek felé. Egyszerű tutajok csendesen úsztak le­felé. A rajta levők subaikba göngyöltén aludtak, vagy bámulták a csillagos eget. Ott ültünk a padlón. A nádfonatú szalmaszőkék enyhe pihenőt nyújtottak. A sötétkék ég azúrján miriád csillag tűzött alá, szinte szikrázva lobogtak a liszta menny boltozatán. A csillagokon kezdtük és csak­hamar a szerelemnél tartotiunk. A tér­zene valami divatos, buja keringőt hú­zott lágyan, sejtelmesen. A hangulatát szinte megágyazták ennek az esetnek. Senki sem volt körülöttünk. Mintha összebeszéltek volna, valamennyien sé­tára indultak a gyönyörű parkban. S én néztem csillogó, fekete szemébe. S beszéltem, mintha idegen férfiú d ;ctióját hallgattam volna, oly gyönyörrel ütöt­ték meg fülemet saját szavaim. S ő hallgatta. Oly áhítattal, hogy nem mertem abbahagyni. S egy szót sem felelt. Máskor beszédes ajka félig nyitva, gyöngyfogsora kivillant belőle. Tágra nyilt szemmel, szinte kéjesen szürcsölte azt, amit mondottam. S nem vallottam szerelmet. Csak beszéltem arról, hogy hogyan tudnám én szeretni azt, aki szivemet remegésbe hozhatná, mennyire imádnám, istení­teném. Gondolata parancs, szeme egy villanása rabszolgakészség . . . S igy telt el egy óra. A társaság lármás hangon, nevetgélve tért vissza. Csipkelődő tréfákkal próbáltak kizök­kenteni ábrándos hangulatunkból. S mi álmatagon, egymásra nem is tekintve haladtunk a sétány fehér kavi­csos uijain a nyaralók felé. Útközben, mintha véletlenül törtónt volna, kezével kezemhez ért. Mintha villámszikra pittant volna ki belőle. A kapu előtt búcsúzott a -társaság. Én maradiam utoljára. S mikor meste­rien finom kis kezét hóditó mosollyyal búcsúzásra nyújtotta, szinte remegve súgta felém : . . . S megremegtettem én a szivét ? Engem tudna szeretni . . . ? R itekintettem félig csodálkozva, szánakozón : — Nem tudom, még nem tudom .. . S most lassan, szomorúan csúszott ki kezemből kis keze s ö szomorúan, fehéren, mint egy megtört angyal lib­bent be a kapu sötét boltozatján, szinte világított ártatlan sugárzásban. „Ami a kérvény érdemét illeti, ugy gondolom, semmi akadálya sem lesz annak, hogy olyan halanyagot adjunk, amilyennel rendelkezünk és amelyik ott sikerrel tenyészthető. Melyik lesz az, erre nézve az országos halászati felügye­lőséget utasítottam nyilatkozni. Ügy gondolom, a nevezett hivatal e végből hamarosan érintkezésbe lép Lévius úrral. A magam részéről lesz gondom rá, hogy a halászati felügyelőség javaslata után minél gyorsabban intézkedjünk." A minisztérium tehát legnagyobb valószínűség sz jrint a most folyamat­ban levő medermélyitési munkálatok után meg fogja adni a halsegélyt és ok­szerű tenyésztés után a Körös-csatorna halállomanya remélhetőleg ismét el fogja érni a régebbi méreteket. Csak aztán a mostani bérlőknek szem előtt kell tartaniok a „jusson is, maradjon is" elvét, mert nem hisszük, hogy a minisztérium másodszor is haj­landónak bizonyul felfrissíteni a Körös­csatorna halállományát. Békéscsaba csütörtöki közgyűlésén foglalkozott e kérdéssel és mivel teljes garanciát bir arra nézve, hogy a Körös­csatornában a halgazdálkodás e/.után másként történik: a je enlegi bérlő: Léviusz Mihály vendéglős 3 éves bérleti szerződését még három évvel meghosszabbította. Ilyképpen a csa­torna most hat évre vau bérbe adva évi 300 koronáért, a mely olyan ösz­szeg, amilyet még nem kapott a csator­náért a község. Nagy vihar a msgyegyülésen. A községi orvosok szabályrendelete. A községi és körorvosokra vonat­kozó szabályrendelet tárgyalása olyan viharos jeleneteket provokált a tegnapi megye gyűlésen, amilyeneket ritkán lá­tott a vén vármegyeháza közgyü'ési terme Kavarogtak, forrtak a felkorbá­csolt emberi szenvedélyek, siketitő kiabálás és zúgás töltötte meg a ter­met, ugy hogy az elnöklő főispánnak tiz percre fel kellett függesztenie az ülést. A nagy kavarodást a vármegye által elkészített ós a hivatalos lapbán közzé is tett szabályrendelet okozta, melynek három paragrafusát egvesek módosítani kívántak. Mikor a főispán feltette a kérdést, hogy a közgyűlés elfogadja-e az állandó választmány ja­vaslatát, mely a hivatalos lapban közé­tett tervezettel azonos : L e h ó c z k i tótkomlósi biró ós a főispánhoz közel ülő hívei stentori hangon zúgták, kiál­tották : — Elfogadjuk ! Ez a rettentő bömbölós azt a lát­szatot keltette az elnökben, hogy az egész közgyűlés, vagy legalább is annak nagyobb része a választmány javaslata meilett van ós ehhez képest is mon­dotta ki a határozatot, Ekkor támadt a zűrzavar. A módosítások hívei mapuk­ból kikelve rohantak az elnök felé és egyre harsogták: — Ez törvénytelenség! . . Igy nem lehet tárgyalni! . . Ez nem megy ! . . El kell rendelni a szavazást! . . Lehóczki és hivei pedig kontráztak. Iszonyú kavarodás támadt. Már szinte attól lehetett tartani, hogy a két párt tettlegességre vetemedik, mikor elnöklő fői-pán tiz percre felfüggesztette az ü óst Ezalatt lecsillapodtak a kedélyek és szünet után, a főispán tapintatos fellépése folytán helyreállott a jótékony nyugalom. E viharos epizód története egyéb­ként a következő: Kis s László tb. főjegyző, előadó elfogadásra ajánlotta a közgyűlésnek a hivatalos lapban megjelent szabályren­delet-tervezetét. Lehóczky Mihály módosítást nyújt be abban az irányban, hogy az orvosok délelőtt és délután necsakl —1 rendelő órát, hanem 2—2 órát tartsanak. Dr. Simonka György szerint a szabályrendelet nem felel meg a huma­nizmus követelményeinek, pedig ma minduntalan a humanizmust emlegetik. Különösen az orvosok szemponijából kevés benne a humanizmus. Mórt kell az orvosoknak a 7 éven aluli gyerme­kek gyógyításáért a megállapított dij 50%-át kapni ? Hiszen tudóit dolog, hogy a megbetegedések száma éppen ebben a korban a legnagyobb. Legtöbb dolguk az orvosoknak éppen a kis­gyermekekkel van, akik nem tudják bajukat szóval megmondani. A munkát pedig meg kell fizetni. O nem helyesli, hogy különbséget tesznek nagyok és kicsinyek között. Egyforma dija kell mind a kettőnél megállapítani A fuvar­dijakra vonatkozólag pedig indítvá­nyozza, hoi.y az orvosokra kell bizni a döntést afölött, hogy vájjon a községi fuvart óhajtják-e igénybe venni, vagy pedig fuvardijat kívánnak

Next

/
Thumbnails
Contents