Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-28 / 17. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 febr. 28. Ambrus Sándor alispán egyik felszólaló módosításaihoz sem járul hozzá. Hogy az orvos délelőtt-délután két-két rendelő órát tartson : nem kívá­natos egy cseppet sem. Az orvosokat há­zakhoz is hívjak, arra pedig idő kell. Ezenkívül nyugalomra is szükségük van az orvosoknak is. A Simonka dr. indítványainak sem lehet eleget tenni, mert a szabályrendelet a közegészség­ügyi törvény alapján készült, attól pe­dig nem lehet eltérni. Dr. Kovács Péter endrődi or­vos hivatkozik az orvosok nagy ké­szültségére, arra a fáradalmakra és költ­ségekre, amelyek a diplomához való jutást megelőzik. A szabályrendelet mégis csorbítani akarja az 50%-os díj­leengedéssel a magánpraxisból eredő jövedelmeiket is. Békésvármegyét Ma­gyarország Kanaánjának nevezik s a lakosság nem is olyan szegény, hogy a teljes dijat ne birná fizetni. Módosí­tást ajánl a 7-ik § hoz ós indítványozza, hogy a rendelési dij az orvos lakásán 80 fillérről emeltessék 1 koronára, a beteg lakásán pedig 1 koronáról 1 kor. 50 fillérre. Ez nem túlságosan magas kívánság. A műtéteknél, különösen pe­dig a szülési műtéteknél indítványozza, hogy a dij ne 10 korona legyen, amely sérii még az orvosi önérzetet is, hanem a IV. osztályú orvosi díjszabásnak le­gyen megfelelő. Az orvosok ezt a dijat úgyis csak a jobbmódu osztálytól fo­gadjak el, a szegényebbektől soha. Zöldy János dr. tiszti főorvos, mint a szabályrendelet felelős szerkesz­tője szólal fel. Őt az az elv vezérelte, hogy könnyítsen a községi orvosok helyzetén, de másrészt e eget tegyen a humanizmus követelményeinek is. Ma­gyarországon nagy a gy'ermekhalandó- i sag. A 50 %-° s dijleszállitással tehát | azt akarta elérni, hogy beteg gyerme­keiket a szegényebb néposztály is ré­szesíthesse orvosi segélyben minden nagyobb megerőltetés nélkül. M Há­ntolja azonban az előtte szóló érvelését s azt a közvetítő indítványt teszi, hogy a rendelési dij a beteg lakásán emel­tessék 1 kor. 20 fillérre, a műtétek díja­zásánál pedig külön vétessék a szüiési műtét és nála a IV. osztályú díjazás állapittassék meg. A vihar. Több felszólaló nem lévén, Dőry Pál főispán felteszi a kérdést, hogy el­fogadja-e a közgyűlés az állandó vaíaszt­many javaslatát? Nagy zúgás támadt erre : — E fogadjuk 1 Elfogadjuk ! — Nem fogadjuk el 1 Dőry főispán : Kimondom határo­zatiig, hogy a közgyü.és az állandó­válaszimány javaslatát eltogadja. Erre kitört a vihar. A módosítások hivei kiáltoztak: Szavazást kérünk! A többség a főorvos indítványa mellett van 1 . . . Szavazzunk 1 . . . Dőry főispán: Már késő, kimond­tam a határozatot. M á z o r Elemér dr. szeuvedélyesen kiált közbe: — Mi éppen ezért a szabályrende­letért jöttünk ide Szarvasról a rossz összeköttetés dacára is. Ilyen elintézése az ügynek nem elégít ki bennünket. Dőry főispán: Én nem vonom vissza határozatomat. M á z o r Elemér dr., D a n c s Szi­lárd dr. és Si inon ka György dr. az elnöki asztal felé rohannak és maguk­ból kikelve, kiáltják az elnök felé: — Főispán ur, ez nem megy, ez tör­vénytelenség ! Felbomlott minden rend. Lehóczki és dr. Mázor között heves összetűzés támadt. A főispán folyton csenget. Dőry főispán: Nincs senkinek joga megzavarni az ülést. Ha tovább is igy megy, kénytelen leszek az ülést felfüg­geszteni. Éu föltettem a kérdést, hogy akar-e valaki hozzászólni az ügyhöz. Ilyen nem akadt, de folyton azt hallot­tam, hogy elfogadjak az állandó választ­mány javaslatat. tízért mondtam ki a határozatot. Lehet, tévedtem, de ha a határozat formailag törvénytelen, van ellene jogorvoslat. Tessék azzal élni! M á z o r Elemér dr.: Szavazást kel­lett volna elrendelni. Hiszen a többség a módosítás mellett van. Igy nem lehet közgyűlést tartani. Elnök: Az ülést tiz percre fel­függesztem. Szünet után: Elnök: Az a nagy kavarodás, mely nemró^r lejátszódolt e teremben, nem hagyhatott érintetlenül sem mint embert, sem mint elnököt. Ugy veszem észre, hogy a közgyűlési tagok egy te­kintélyes részével ellentétbe kerültem. Engem egész politikai pályámon min­dig az igazság vezetett, annak útjáról sohasem tértem le. (Éljenzés). Most is, mikor az a kérdés, hogy ón kapjak-e sebet, vagy az igazság, én megadom magamat. Az előbb is kijelentettem, hogy lehet tévedtem, mikor kimondot­tam a határozatot. Ugyanazért próbára kell tenni, hogy kinek volt igaza. Ugy hiszem, legjobb megállapodás az lesz, ha kimondom, hogy a közgyűlés álta­lánosságban elfogadja az állandó választ­mány javaslatát, a három módosítás fö­lött pedig szavazással döntünk. Zugó éljenzés követte az elnök sza­vait, ki erre elrendelte a szavazást. Lehoczkinak a 2 órára vonatkozó indítványát elvetette a közgyűlés A látogatási dij felemelésére vonat­kozó indítvány 53 szavazattal 36 elle­nében szintén nem talált elfogadásra. A szülési műtétek dijának feleme­lésére vonatkozó indítványt azonban 46 szavazattal 43 ellenében elfogadta a közgyűlés. Háborús anekdoták. — Külön fővárosi tudósítónktól. — (A szurony vallása) Puskaporos a hangulat mindenütt. Természetes, hogy a t. Ház se vonhatja ki magát a hábo­rús hirek hatása alól. A folyosón be­jegyzett téma lett a háború, sőt már anekdótáznak is róla. Báró Kass Ivor elevenítette föl ezt az érdekes históriát, amely még 1848 ban történt: — Egy törődött aggastyán jött hoz­zám, amikor még képviselő voltam. Elmondotta, hogy ő negyvennyolcas honvédföhadnag.y, most Ínségben ól, szeretne nyugdíjhoz jutni. Magamra vállaltam a zsidó vallású öreg ur dol­gát. Meggyőződtem róla, hogy tényleg szabadságharcos volt, részt vett a bra­nyiszkói csatában. Azt is megtudtam, hogy hősiességét érdemkereszttel jutal­mazták. Az akkori miniszterelnöknél eligazítottam a nyugdíjügyet és kedvező hírt elmondottam az öregnek. Most hirtelen megeredt a szabadságharcos nyelve és érdekes esetekét mesélt, töb­bek között éppen egy branyiszkói epi­zódot. — Nagy hegyet kellett megmász­nunk, — beszélte az aggastyán. — Én egy század élén haladtam jó elől. E :y­szerre csak elém bukkant egy marcona orosz katona. Mintha a hegyből bujt volna elő. Hatalmas szuronyat a mel­lemnek szegezte s ón leszámoltam az élettel. Jó zsidó létemre elrebegtem a halotti imádságot. Ebben a pillanatban a kozák vissza rántotta a fegyverét. — Én is zsidó vagyok, — szólt el­érzékenyülve, azián visszafordult. — Ennyit mondott a honvédfőhad­nagy s ón — folytatta Kaas — levontam b lőle a konzekvenciákat. Ez pídig az, hogy a vér nem válik vízzé és hogy a legkeményebb háborús reglamánil is keményebben paranc-ol a sziv, az ér­zelmek és a hagyományok közössége. E/.t pedig azért mondtam el, hogy egy osztrak-magyar-s/erb háború esélyeit megvilágítsam. Ha a mi szerb anya­nyelvű katonáink kerülnek szembe a szerbiai szerbekkel, akik vér az ő vé­rükből, bizony megismétlődhetik köny­nyen a branyiszkói jelenet. Ezért nem hiszem, hogy azokat a hadtesteket moz­gósítanák, amelyekben sok szerb katona szolgál Van elég magyar, sváb, oláh, majd csak ezekkel dolgozik a hadveze­tőség. * {Fő az üzlet.) Ez meg a porosz­osztrák háborúban törtónt, de csak most jutott nyilvánosságra : Annak id jón a poros?; lapok a harci kedv emelése miatt folytonosan közölték a hős katonák névsorát. Kü­lönösen azokat dicsérték ki, akik az ütközetben kitüntették magukat és hozzá járultak az ellenség megszégyenítésé­hez. Egy berlini előkelő bankárnak, Bleichrődernek feltűnt, hogy a hősök névsorában sohasem találkozik zsidó névvel. Ő maga húszezer márkát tűzött ki tehát annak a zsidó harcosnak, aki az első figyelemre méltó hőstettet viszi véghez. A különös pályázatot kihirdette az újságokban s alig műit el néhány nap, Spielmann Henrik, egy felső­poroszországi közkatona nagy diallal osztrák zászlót vitt a táborba. Nagy volt az öröm, a hőst vállukra emelték és este már zsebébe vándorolt Bleich­rőder húszezer márkája. Akkora volt a lelkesültség, hogy maguk a tisztek bankettet rendeztek a zsidó katona tiszteletére s miután szá­mos tósztban ünnepelték, bizalmasan megkérdezte tőle az egyik csapat tisztje, mondja végre el, hogy is törtónt a dolog ? — Hooy történt ? — adta elő a zsidó. — Nincs ennél esryszerübb dolog. Megtudtam, hogy itt húszezer koronát lehet keresni, gondoltam, ez egy üzlet. Mi történhetik ? Kerestem egy élelmes osztrákot, akivel a gseftet ötven percentre meg lehet csinálni. Nem kellett sokáig keresni, — tízezer márka is valami. Az én osztrákom fogta a zászlót és a ke­zembe nyomta. A tiszt nem győzött csodálkozni az üzleti vitézségen, de megkockáztatta a kérdést: — Na és átadja a pénzt annak az osztráknak ? — Na hát átadom! — felelte a zsidó. — Próbálja megreklamálni azOberkoin­mandantnál. • (A hadiláb és a bakkancs.) Belgrádi anekdota. Két szerb baka beszélget. — No, bratye, hogy állsz ? — Hadilábon, bratye. — Jó, jó, bratye. Hadilábunk, az van, de bakkancsunk, az nincsen. — Jaj, bratye, azt elpanamázták a generális urak. II » i Kulin" távirati. A képviselőházból. Az országgyűlés ma a ház-adóról szóló törvényjavaslat tárgyalását foly­tatta, de nem fejezte be. Magyar miniszterek Bécsbea. Wekerle miniszterelnök Bécsbe uta­zik, hogy részt vegyen Aerertthal kül­ügyminiszter által a török külügymi­niszter tiszteletére adandó estélyen. A magyar miniszterek közül részt vesz azon Darányi Ignác is. Az orosz határról. Letnbergből jelentik: A lengyel határon Oroszország részéről folyton fokozottabb mértékben folyik a kozák és dragonyos csapatok koncentrálása. Közgyűlés a vármegyén. Sok apróság, kevés nagy ügy. Békésvármegye törvényhatósági bi­zottsága tegnap, szombaton igen láto­gatott közgyűlést tartott. A megyeatyák szép számban gyülekeztek össze a megye minden tájékáról, pedig a tárgysorozat­ból itólve, valami érdekesebb gyűlésre alig lehetett kilátás. Az ördög azonban sohasem alszik. Mindig gondoskodik arról, hogy még a legnyugodtabbnak Ígérkező gyűlés se folyjon le simán, hanem legyen rajta egy kis kavarodás, mely legalább elűzze az unalom álmos­ságát a résztvevők szeméből. Most is volt parázs kavarodás az orvosokra vonatkozó szabályrendelet körül, mely­ről lapunk más helyén emlékezünk meg. Ezenkívül a folytonosan beszólni szerető tótkomlósi biró, Lehóczky Mihály gyönyörködtette a hallgatóságot községe belügyeivel, jegyzője ellen való panaszaival. Ezeken kívül ínég a békési jegyzőáthelyezósek ügye vetett nagyobb hullámokat, a többi, majdnem százra tehető pontot pedig egyre-másra darálta le a közgyűlés. Dőry Pál főispán rövid üdvözlő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, melynek első tárgya a terjedelmes al­ispáni jelentés volt. Ennek kapcsán elő­szór Lehóczky Mihály tótkomlósi biró interpellálta meg az alispánt egy újsághírről, melyben az áll, hogy ő hi­vatalos helyiségebői kidobta a község főjegyzőjét, Németh Kálmánt. Ő azt nem telte, hanem igenis vizsgálatot kér a főjegyző ellen, aki számos szabályta­lanságot követett el. Alattomban be­csúsztatta H a n k ó Józsefet községi or­vosnak ; becsempészett egy paragrafust a szabályrendeletbe. Van-e mindezekről tudomása az alispánnak ? Keri válaszát ós kéri a főjegyző megfenyitésót. Már a főszolgabírótól is kérte ugyanezt. B e r t h ó t y István dr. főszolga­bíró szomorúnak találja, hogy torzsal­kodás van a község két vezetője kö­zött. Folyton panaszkodnak egymásra kölcsönösen. Megkapta a jegyző elleni feljelentést, intézkedik is részrehajlatla­nul, de előbb mindkét felet meg akarja hallgatni. Lehóczky még panaszkodik azért is, mert a jegyzők a 48 órán tuli eltávozást nem jel ntik be neki. Pedig hát ő a község feje tulajdonképen. A szabályrendelet is- ezt mondja. Ha nem igy van, tessék módosítani. Felhoz még egy pár adatot a jegyző ellen. Mig pa­naszait el nem intózik, nem fogadja el az alispáni jelentést. A m b r n s alispán: Lehóczky csak mint községi biró szólalt fel, nein mint megyebizottsági tag Személyes torzsal­kodásokkal hozakodik elő, ami egyál­talán nem tartozik ide. A törvényható­ság elé csak közérdekű dolgok valók. A panaszokat m eg fogja vizsgálni és intézkedik arról, hogy maradjon meg mindenki a törvényes korlátok között. Az újságcikkhez semmi köze. M"gnyug­tatja Lehóczkyt, hogy ha kirúgással fe­nyegette volna meg a jégyzőt, már rég felfüggesztette volna. Az alispáni jelentést e felszólalások után tudomásul vette a közgyülós. Jelentések. A hazafiai pártok egyesülése. Kiss László tb. főjegyző felol­vassa a közigazgatási bizottságnak a mult év második felében kifejtett mű­ködésétől szóió jelentést, mely szerint nem fordult elő egy olyan ügy sem a közigazgatás életében, melyre a kor­mány figyelmét szükséges lett volna felhívni. A jelentós tudomásul szolgált. Úgyszintén örvendetesen vétetett tudomásul a számonkórőszéknek a tiszt­viselők működéséről szóló jelentése is. A jelentés kiemeli különösen a megyei árvaszéket, hol a nagy ügyforgalom dacára példaszerű rend uralkodik. Dőry fői pán külön is kiemeli az árvaszék működését. Az 1909. évi vármegyei katonabe­szállásolás költségvetése 52003 koro­nányi összeget tüntet fel. A belügymi­niszter jóváhagyó leirata tudomásul szolgált. Zemplónvármegyének a hazafias pártok egyesülése ügyében kelt körirata fölött napirendre tért a közgyűlés, el­ogadva az állandó választmany azon nezetét, hogy a pártoknak kül-ő beha­tások folytán létrejött egyesülését nem t irtja erkölcsi alapon állónak. A pártok életüópes egyesülése csak belső kény­szerűségből jöhet létre, nem pedig külső behatások folytán. Pécs városnak a köztisztviselők és katonatisztek községi pótadóval leendő megterhelésére vonatkozó köriratához elvileg hozzájárult a közgyűlés. Azon­ban valamelyes különbséget mégis kí­ván tenni közöttük és a többi állam­polgár közölt, mert a többieknek mód­jukban áll jövedelmüknek eg.v részét eltitkolni, mig ez a tisztviselőknek és katonatiszteknek nem áll módjukban. A megterhelés tehát aránytalan volna. Partolja a közgyűlés jásznagykun­szolnok vármegyének a helyhatósági állatorvosok fi/.etésrendezésére és Po­zsony sz. kir. városnak a pornografikus irodalmi termékek megrendszabályo­zására s a magyarg.yalá'/ó idegen lapok kitiltására vonatkozó köriratait. A csabai hadszerkészlet-raktár újjá­építéséhez, mely 31000 koronába kerül, elvileg hozzájárult a közgyűlést. Érdemi határozatot azonban csak akkor hoz, amikor módjában lesz a tervekbe is bepi lantani. Néhány apró-cseprő dolog után két érdekes békési ügy következett. Dr. Török Gábor megfelebbezte a békési képviselőtestület határozatát, melylyel jóváhagyta a főszolgabírónak Nagy Gábor adóügyi jegyző lemon­dását elfogadó ós helyettesítésére vo­natkozó intézkedéseit. A közgyűlés az állandó választmány javaslatának meg­felelően nem adott helyet Török Gábor felebbezésónek, hanem helyben hagyta Nagy Gábor nyugdíjaztatását és nyug­diját azonnal kiutalni rendelte. Békés község képviselőtestü'etének azt a furcsa határozatát, hogy a jegy­zőket, sőt még a főjegyzőt, Szatmáry Gábort is más ügyosztályok élére állí­totta, az érdekeltek felebbezései folytán nem hagyta a közgyűlés jóvá, azzal az indokolással, hogy a főjegyzőt, aki tulajdonképpen reprezentálja'a közsé­get és az összes ügyosztályok felett áll, nem lehet máshova helyezni. A kisebb ügyek gyors leiárgyalása után a közgyüiás délután 4 órakor véget ért. Szerelmi dráma Szentandráson. Meghalt egy legény, Nagyon szerelmes szive volt Ki­a z e 1 y István 30 éves békésszent­andrási jómódú ácsmesternek. Végtele­nül szeretett egy szép leányt: Cser­n u s Erzsikét. Azonban vele is meg­ismétlődött a régi történet. Eleinte a leány is szerette, de aztán lassan-lassan elhidegült Kiszely iránt. Szegény Kiszely nem tudott bele­j nyugodni ecbe az elhidegülésbe. A forró szivü szerelmesek fanatizmusával re­mélte, hogy majd egyszer visszafordul hozzá annak a leánynak a szive. De hiába remélte. Az a leánysziv hajtha­tatlan maradt. Nagyon elkeserítette ez Kiszelyt, de

Next

/
Thumbnails
Contents