Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-28 / 17. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 febr. 7. koronás fizetésemelés praecedenst alkothat. K o r o s y főjegyző : Itt elsősorban a közérdek tekintendő. A közérdek pedig azt kívánja, hogy Galli jegyző megmaradjon állásában. Ez az ügyosztály az, mely legtöbb praxist igényel. Ezenkívül a közönség is nagyon megszokta már az adóügyi jegyző személyét, aki ellen soha nem fordult elő panasz. Előtte már a közönség köréből is sokan kifejezték azt a kívánságot, hogy Galli jegy/ő maradjon. Galli ama kívánsága, hogy könnyebb ügyosztály élére álljon, bármennyire méltánylandó is, ellenértékképen honorálható olyképen, ha neki csupán személyéhez kötötten évi 500 korona személyi pótlékot ad a község. E,fogadja Tardos indítványát. — Az 500 korona nem jár nagyobb megterheltetéssel a községre nézve, mert a költségvetésbe előro nem látható kiadások cimén felvett 8000 koronából fedezhető. Dr. Tardos indítványához a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult. Ez üerygyel kapcsolatban dr. W a 11f i s c h Ferenc kéri Maros György özvegye folyamodványának tárgyalását is, melyben az özvegy férje egy évi fizetését kéri kegydijképen azzal az indokolással, hogy beteg férje után súlyos terhek szakadtak reá. A tanács javaslata az volt a kérvényre vonatkozólag, hogy megfelelő fedezet hiányában el kell utasítani. Dr. W a 1 1 f i s c h nem akarja az elhunyt jegyző érdemeit méltatni, azok úgyis mindenki előtt ismeretesek. De tekintettel Maros 20 éves kiváló működésére és arra, hogy özvegyére súlyos terhek maradtak, indítványozza, hogy legalább egy félévi fizetést szavazzon meg kegydij képen özvegyének a közgyűlés. Három hónapi fizetés már úgyis kiutaltatott, tehát csak tnásik három hónap megadásáról van szó. A közgyűlés az indítványt nem fogadta el, hanem hozzájárult a tanács javaslatához. Gyula a gyorsvonatért. Minél inkább közeledik az a kereskedelmi miniszter által megszabott időpont, amikor a Baja — báttaszéki vasúti hid átadatik a forgalomnak, annál inkább növekszik a Nagyvárad—szegedi vasútvonal mentén fekvő városoknak az a vágya, hogy Nagyváradtól Fiúméig gyorsvonati összeköttetés létesüljön. A színmagyar Alföld életére ez annyira fontos összeköttetés érdekében eddigelé még Nagyvárad, Szeged és Baja szállottak sikra, amely városok feliratilag kérték a kereskedelmi minisztert a gyorsvonati összeköttetés létesítésére. Most csatlakozik ez akcióhoz Gyula is. Gyula, dacára megyeszékhely voltának, meglehetősea félre esik a fővonalaktól. A Baja—báttaszéki hid megnyíltával azonban neki is szép perspektíva nyilik a fejlődésre, mert az ország egyik leghosszabb tranzverzális vasutvonala halad el mellette, ami a forgalom növekedésére csak jótékonyan fog hatni. Különösen áll ez a feltevés akkor, ha a vonalon gyorsvonat is közlekedik. Ennélfogva megmagyarázható Gyula város ambiciózus fiatal polgármesterének, L o v i c h Ödönnek a buzgalma, aki az előbb emiitett három városhoz hasonlóan szintén felterjesztéssel járul a kereskedelmi miniszter elé, hogy adja meg a Nagyvárad—fiumei vonalnak a gyorsvonatot. A felterjesztés azonban nemcsak erre terjeszkedik ki, hanem a gyulai állomás átalakítására is. Akik csak megfordultak valamikor Gyulán, mindnyájan érezhették ez állomás hiányait. Oly kicsiny és szűk, hogy igazán nem méltó egy megyeszékhelyhez, mely ha nem is fekszik ugyan fővonal mentén, forgalma éppen megyeszékhely voltánál fogva jelentékeny. Olyan forgalomhoz nagyon szűk az az állomás. A várótermek csakóly terjedelműek. Különösen áll ez a harmadik osztályú váróteremre, amelyban nem is férnek el az utasok. Ilyen körülmények között mást nem tehetvén, elözönlik a folyosónak és előcsarnoknak csúfolt két helyiséget, tele füstölik, tele köpködik, ugy hogy a kényesebb izlésü utasnak gyomra állandóan explodálni készül a rettenetes bűitől. A pályatest maga is keskeny. Mindössze három sinpárra terjeszkedik ki. Ezenkívül a pályatest területén van a Gyulavidéki Helyiérdekű Yasut végállomása is, mely állandó teherrakományával örökös akadálya a nagyobb vasút teherforgalmának. Ez az állapot, mindenki beláthitja, tarlhatatlan, mert aki egyszer megfordul a gyulai állhmáson, az nem szivesen, sőt egyáltalán nem vágyakozik másodszor vissza. Ugyanezért nagyon indokolt Lovich polgármester felterjesztése. Hisszük is, hogy a kereskedelmi miiiszter nem zárkózik el a kérelem elől, amelynek teljesítése szinte parancsoló szükséggé válik a Baja—báttaszéki vonal megnyitása alkalmával, különösen akkor, ha a miniszter gyorsvonati összeköttetést is létesit. A gyulaiak bántóan vörös pályaudvara tehát remélhetőleg nemsokára vál'ozáson megv keresztül. Békéscsaba közgyűlése. — A faraktár ügye. — Uj kölcsön. — A gerendási kirendeltség. — A binyaszerencsétlenek segítése. — A gyámügyi esküdti állás. — Jelentések. — Néhány érdekes kérvény. — Békéscsaba csütörtöki közgyűlése iránt a képviselőtestületi tagok részéről nem valami nagy érdeklődés mutatkozott. Ez a részvétlenség különösen szembeötlő olyankor, mikor a tárgysorozaton eléggé fontos, Csaba életében mindenesetre számottevő kérdések szerepglnek. Ez a közgyűlés pedig ilyenekben gazdag volt. Szerepelt ugyanis rajta egy uj 500.000 koronás kölcsön ügye, melyet az elöljáróság egyrészt a „Fiume" átalakítására, másrészt pedig a selyemfonodának már régebben megszavazott 120.000 koronás támogatás költségeire szándékozik fölvenni. A képviselőtestület ez ügyben előkelő pénzintézeteket kér föl ajánlattételre és tekintettel a kamatlábnak a nemzetközi pénzpiacon történt általános leszállítására, valószínűleg olcsón is fog a kölcsönhöz jutni. Ezenkívül szerepelt a közgyűlésen a gerendási közigazgatási kirendeltség szabályrendelete, az elhalálozással megürült hagyatékügyi jegyzői állás betöltése, melyről különben lapunk más helyén emlékezünk meg. Továbbá számos I kérvényt is tárgyalt a közgyűlés, melyek közül különösen a Rabatn Testvérek 3000 koronás és Gyöngyössy zenedetulajdonos 1000 koronás segélykérvénye keltett nagyobb érdeklődést. A Rabatin Testvérek kérelmét elutasította a közgyűlés, úgyszintén a Gyöngyössyét is, amely utóbbi határozatot egyáltalán nem tartjuk indokoltnak. Egyébiránt reményekre jogosít fel a tanácsi javaslat, mely csak egyelőre utasította el I Gyöngyössy kérelmét. Remélhetőleg a j legközelebbi ismétlés alkalmával nem fog ilyen rideg visszautasításra találni. Ríszletes tudósításunk a közgyűlésről a következő : A faraktár és selyemfonoda. i j K o r o s y László főjegyző felolvassa a földművelésügyi miniszternek a község állami faraktár felállítását czélzó felterjesztésére érkezett leiratát. A minszter kijelenti, hogy jelenleg nem teljesítheti a kérelmet, mivel fedezet nincsen reá. Azonban kilátásba helyezi, hogy ha a község a polgárság érdekében felállítja a faraktárt saját költségén: gondoskodik a raktárnak az állami er; dőkből olcsó faanyaggal leendő ellátá sáról. A közgyűlés Szeberónyi Zs Lajos ellenzése dacira elutasította i faraktár felállításának tervét, mert Í község anyagi helyzete az ilyen befek tetést nem engedi meg. Tudomásul szolgált a vármegye azon határozata, melylyel az árvapénz tár 1907. évi számadását jóváhagyta. A; árvapénztár abban az évben 6020 koro nát fizetett ki elhagyott gyermekek segélyezésére. A selyemfonoda számára az 1904 év május havában tartott közgyűlés 120.000 korona támogatást szavazoti meg. Ez összeget a község mindez ideig nem fizette ki, mert nem kérte tőle senki. — A földmivelósügyi miniszter azonban legutóbb felhívta a községet, hogy a megszavazott támogatást fizesse be az állampénztárba. A tanács javas lata ebben az ügyben az volt, hogy s község lépjen érintkezésbe valamelyik fővárosi pénzintézettel 500 ezer koronás kölcsön felvétele érdekében. Ezt a kölcsönt szükségessé teszi a «Fiume" átalakítására fordítandó 80 ezer, a villamos mii kibővítésére szükséges 25C ezer és a selyemfonoda támogatására szükséges 120 ezer koronányi költség. Szeberónyi Lijos azt a kér| dést veti fel, hogy vájjon a mai viszonyok között lehet-e ily kölcsönt előnyös I feltételek mellett kapni? I K o r o s y főjegyző kijelenti, hogy ujabb időben egész Európíban estek a kamatlábak, tehát valószínűleg olcsó kölcsönhöz jut a község. A kölcsönre különben is szükség van, mert a vállalt kötelezettságeket a községnek teljesítenie kell. A kölcsön felvétele elhatároztatott. Tudomásul szo'gált az alispán leirata, melylyel Vajda Jenő községi állatorvos lemondását tudomásul vette. Az állásra a főszolgabíró legközelebb ki fogja irni a pályazatot. Az ovoda elhelyezése. Kisebb ügyek. A Vandlik-féle községi óvodát, mivel épülete az építendő uj állami polgári fiúiskola telkébe beleesik, el kell helyezni. Az elöljáróság már régen keres azon a környéken megfelelő telket, de az ajánlatok közül csak hármat talált megfule őnek. Az egyik a Márton József Petőfi-téri háza, melynek 18 ezer korona az ára, de területe kic4 ós fedele is zsindely, ugy hogy áta asitása 1400—1500 koronába kerülne. A másik E i b e 1 Gyuláé, melynek szép nagy fáskertje van és 14 000 koronába kerülne. A harmadik a Dusbaba Vilmos tulajdona. Ara 18.000 korona ós átalakítása szintén belekerül 1000 koronába. A három ajánlat fölött a szabályrendelet értelmében a 30 nap múlva összehívandó közgyűlés fog határozni névszerinti szavazással. Szeberónyi Lajos jobban szeretné, ha a község uj óvodát építtetne a kis ligetből kihasítandó telekre. dig hályog van a szemeden. Ridegebb akarsz lenni, mint aminő vagy, ki akarod tépni a szivedet. Pedig azt nem lehet. Tekints csak vissza a múltra. Jussanak eszedbe hibáid, bűneid és gondolkodjál felettük. Érezni fogod, hogy egy másvilágod is van, bensőd van, lelkiismereted, amely helytelen tetteidért számon kér móg, amely nyugtalanítani tud. A gondolkodó, s mint te mondtad, öntudatos embernek nem az a hivatása, hogy az a gyengébbek félrelökésének, önmaga önző céljainak ól jen, hanem hogy önmagán segítve, másokat segítsen Majd ha valami belső fájdalom rávezet az önmegismerésre, meg fogsz változni érzésben, gondolkozásban egyaránt. — Nagyon tévedsz, édes Janim. Én már nem fogok megváltozni. Én az idealizmussal már torkig vagyok. Annak köszönhetem a mostani nyomorúságomat is. Belső fájdalom ensem nam fog érni. Nem ismerek ilyet. Ha beütöm a fejemet a falba, ha megvágom a kezemet, az fáj ; de ha a menyasszonyom elfordul tőlem, ha a barátomnak meghal az anyja, miért fájjon, hol fájjon az nekem, azt igazán nem tudom megérteni. Az ilyesmi csak annyiban fáj, amennyiben rágondolunk ; ha nem gondolunk rá, egyáltalán nem fáj. Az ón egyetlen célom pénzt szerezni. Megteremteni a vagyont. Ez az egy, amely jólétet és függetlenséget biztosit. Ha vagyonom van, önzetlen is lehetek, jótékonyságot is gyakorolhatok, sőt megengedhetem magamnak, hogy ideálista legyek. A tömeg, ha megnyitod előtte erszényedet, nem tör dik vele, honnan, miből szerezted. A fő, hogy adj neki s ő magasztalni fog. ha loptad is. — Elcsépelt dolgok ezek, fiam — szólt közbe Jani —Sük ember törekszik erre, sok embert ragad magával a bűn, mert válogatlan az eszközökben. — Hagyd el. Az ideálisták ebből élnek, üres, de szépen hangzó szavakból. Figyeld csak meg azt a pénzsóvár bankárt, vagy börziánert, aki üzletfelétől még a bőrt is lenyúzná, hogy olvadozik otthon, családja körében, amikor a gytrmek ölébe kúszik s csókjaival kergeti el az élet gondjait, a csúnya számokat. És ha átlépi újra az otthon küszöbét, micsoda gyengéd érzés, gondoskodás juttatja eszébe az üzletet, a pénzt. Sokkal nemesebb a célja sok ilyen rideg, szívtelennek tartott üzletembernek, mint a nagyhangú ideálistáknak. Az a baj, hogy az előítélet sokakat nem enged helyesen gondolkodni. Tanulj meg reálisan gondolkodni, mindenkor és mindenben önző lenni. Akkor majd megvalósíthatod ezeket az ideákat s átültetheted a gyakorlati életbe. De addig nem. Elhallgattak. Tekintetük találkozott, merörtn néztek egymás szemébe. Mindkettő érezte, hogy a szó, mégis csak szó és üres, az ember bensője kifürkészhetetlen ós legtöbbször nem ugy cselekszik, ahogy beszél. Az élet kiszámíthatatlan ós váratlan alakulásai nem engedik meg, hogy az elvekhez ragaszkodjunk. Myomoruságunkban jól esett beszélgetni egymással. Megmondani azt, amit gondolunk és megközelítően kifejezni a pillanatnyi érzéseket. Milyen megkönnyebüles ez! — Milyen eltérők a gondolataink, milyen más az életcélunk, — gondolták magukban — s mégis szeretjük egymást. Vagy a szeretet csak megszokás ? Megszokták egymást, mint a gazda a hű házőrző ebet, mint a pipás a pipáját. Gondolat gondolatot követteK, érzés érzést váltott ki a szívből ós a két nyomorgó diák, aki két úton haladott, könnyes szemekkel ölelkezett össze. Most talán gondolataik is ölelkeztek. II. Az élet orsója gyorsan pereg. Hosszú, változatos élet után Jani i ós Józsi is összetalálkozott. Már javakorban voltak. A megélhetés elvetette őket egymástól, de a véletlen összehozta. — Barcéli János, hogy vagy, mi van veled ! ? — Hát te Józsi, merre jártál ? Igazán már annyit kutattam utánnad . . . Na de hát ki hitte volna, hogy mi móg talákozunk az életben. Azt hittem, már el is felejtettél. — Dehogy felejtettelek, édes Jánosom. Sokszor eszembe jutottál. De sokszor szerettem volna beszólni veled. Tudod, ugy mint akkoriban, amikor móg az öreg Kerekesné kuckójában lakiunk. — Meghalt az öreg, már régen . . . — Szegény. Az Isten nyugosztalja. Jó asszony volt. Emlékszel, hogy sirt, amikor otthagytuk ! Mintha ma is látnám. — Bizony, bizony. Régi idők voltak azok. De hát beszélj "magadról. Mit csináltál, hol vagy ? Van-e családod ? — faggatta János. — Van, — szólt Józsi. — Azaz, hogy \ nincs. Volt . . . volt . . . Tudod, na- ! gyon szerencsétlen ember vagyok én ... Vőlt . . . De hagyjuk . . . Hiszen tudod már. Értesz, ugy-e ? — és elhallgatott. — Elhagyott az asszony ? — El. — Szegény fiu. — Ne sajnálj. Elhagyott. . . Aztán nincs tovább. Ne beszéljünk róla . . . Hiszen vége, elmúlt már ... A könyek ugy sem hozzák vissza a multat, a boldogságot, csak felébresztik a szunnyadó fájdalmat i — Hát volt fájdalmad? — gon- | dolta magában János, de nem merte hangosan mondani. Eszébe jutott < gy régi beszélgetésük. Azóta sem gondolt rá. — Hát te boldog vagy, ugy-e ? — Buldog? Talán boldog vagyok. Csendes, szürke élet az enyém. Nagy a család, nehéz a megélhetés. Örökös gond között élek. — Hm ! — gondolkodott magában Halmi József kir. közjegyző, — hát ez az élet? Nekem volna megélhetésem, de nincs, elhagyott a családom. Jánosnak volna csaladja, de nehéz a megélhetése. — Abban mégis igaza volt Józsinak, — szőtte gondolatait Kulcsár János vasúti hivatalnok, — hogy az élethez a legelső és legfőbb szükséglet a pénz, a vagyon. Halmi József pír napot töltött barátja családja köreben ós aztán hazautazott. Az uton azon járt az esze : — Hogy akármilyen uton ha ad is az ember, mindegyik csak az elégedetlenséghez vezet. Olga. Itta: Battyán Radó. Az arca csodásan szép volt. Valami antik intelligencia sugárzott le róla, mint azt a pompéji romokból kikerült patinás szobrokon láthattuk. Ih'er, ész, akarat tündökölt rajta s az első percben megfogta véle az embert, S csakugyan eszes volt. A szokásos. sablonos beszélgetés lavinái nem hömpölyögtek unalmasan ajkairól, mindig valami uj, valami sohasem hallott témát vetett fel s oly meggyőződ 3ssel, oly bensőséggel beszólt róla, hogy zengzetes hangja csakúgy csilingelt belé, mint aeol-hársfa ezüst csengettyűje Mindenki szivesen hallgatta. Én a