Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-28 / 17. szám

Békéscsaba, 1909. 1 XXXVI-ik évfolyam. 17-ik szám. Vasárnap, február 28. POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellem i részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI Dl] : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHET.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A politika labirintjában. Békéscsaba, feb.uár 27. Hol van az a szövevényes agyberendezésü újságolvasó, aki most tájékozódni tudna a politika mai állásában? Ki tudja, hogy ebből a mostani helyzetből mikor és mi fog kivezetni ? Ki tudná megmondani, hogy a Justh és Kossuth-féle audiencia titkolt részletei mit tartalmaznak? Nincs rá felelet. Mindnyájan kíváncsi szemekkel nézzük a nagy játékosokat, akik keverik, osztják a kártyákat, de ők maguk sem tudják, mije van a másiknak. Most ott állunk, hogy a kártyákat összekeverték, szét is osztották, de a talont még nem látja egyik sem. Talán az önálló bank van benne, talán a kartellbank, a nemzeti engedmények, az Isten tudja. A háborús híreket elnyomja a belső politika. A függetlenségi pártnak csendes, de annál melegebb ünnepe volt, amely némileg megnyugtató képét adja a politika mai állásának. Kossuth Ferencnek, a párt vezérének hívei között való megjelenése hozta közéjük a melegséget, a királyi au ienciával kapcsolatos súlyos kijelentései pedig a a megnyugtatást. Bár a pártvezér magáról az audienciáról részletesen nem beszélhetett, de félreérthetetlenül kijelentette: Hogy addig, mig él, rendű letlenül küzd azért az első és utolsó célért, amelyet a függetlenségi párt maga elé tűzött. A király álláspontját illetőleg Kossuth Ferenc mindössze annyit mondott, hogy őfelségének egyenes kívánsága az, hogy a parlamentáris többség meg legyen, vagyis legszívesebben őfelsége a fúziót látná, amely egyben egy egészséges ellenzéket is teremtene. A pártvacsorán is megjelent Kossuth, tett nyilatkozataiból megállapíthatjuk a következőket : 1. A kormány az önálló kartellbank alapján áll és pedig Kossuth terve szerint ugy, hogy az OsztrákMagyar bank megmarad mai formájában, de alapit két külön bankot, egyet Magyarországon, egyet Ausztriában. A két bank összes részvényei tárcájában maradnak. Mind a két bank kap külön igazgatóságot, ércfedezetet s bocsát ki bankjegyeket. De a statútumok a régiek maradnak, a vezetés, irányítás szintén. Minthogy a magyar banknak tőkéje gyöngébb, mint az osztráknak, kap 100 millió dotációt, melynek felét a magyar kormány, másik felét a vasutak igazgatóinak szindikátusa és Lánczy Leó adja. 2. A király nem ragaszkodik a közös bankhoz, dönteni nem kiván, rábízza a megegyezést a két kormányra. 3. Az osztrák kormány szigorúan ragaszkodik a közös bank eszméjéhez s abból egy jottát sem enged. 4. Justh Oyula és hivei határozottan követelik az önálló bank felállítását, amelyért készek inkább ellenzékbe menni. Ezek körül folynak most a kombinációk. A függetlenségi párt kormányalakításáról ez úttal szó sem lehet. Kossuth maga is elismeri, hogy a függetlenségi törekvések között van több kivihetetlen programm. amelyet okvetlenül ki kellene kapcsolni, hogy a párt kormányképes lehessen. Ezzel ellenkező álláspontot hirdet Justh Gyula, de mivel a párt egységét az önálló bank követelésével megbontani nem akarja, a nemzethez kiván apellálni. Döntse el egy uj választás, a nemzet Ítélete, kell-e az önálló banj<; igen, vagy nem ? A közelgő tavasz, mint ahogyan a dermesztő hideget megsemmisíti, ugy elosztja majd a politika is azt a nyomasztó érzést, mely a nemzet lelkét nyomja e fontos kérdések és Szerbia rakoncátlankodása miatt. A hagyatéki jegyző. Galli Gyula marad az adóügynél. A Maros György elhalálozásával megürült hagyatékügyi jegyzői állás parázs kis vitát provokált Békéscsaba csütörtöki közgyűlésén. Ez állásra eredetileg Galli Gyula adóügyi jegyző kívánkozott átlépni. Kívánságához — mint már megírtuk — a nemrégen összehívott előljárósági értekezlet is hozzá járult, amennyiben kimondotta, hogy a pályázatot mindkét állásra kihirdeti és mivel ezen esetben Galli Gyulának a hagyatékügyi jegyzői állásra való megválasztását feltétlenül bizonyosra lehetett vennt: választási küzdelem csak az adóügyi jegyzői állásnál fejlődött volna ki. Időközben azonban változott a helyzet. Nemcsak az értekezlet tagjai, de a város egész közönsége e változás alapos mérlegelése után őszintén kezdte sajnálni Galli jegyző .távozisit, aki jelenlegi ügyosztálya élén olyan kiváló szakember és az adózóközönség szimpátiáját annyira megnyerte, hogy távoj zása a közönségre érzékeny veszteséget j jelentett volna, mert őt pótolni azon a ; helyen igazán nehéz. Ez a vélemény több felszólaló részéről is kifejezésre talált a közgyűlésen, mely végre is ugy határozott, hogy Galli jegyzőt jelenlegi állomáshelyén meghagyja, de harminc éves. szolgálata alatt szerzett érdemeinek méltatásakép9n, személyéhez kötötten évi 500 korona személyi pótlékot nyújt neki. E szép határozatot egyhangúlag hozta meg a képviselőtestület. Ejyébiránt a közgyűlés e pontjáról részletes tudósításunk a következő: Koroiy László főjegyző meleg szavakkal emlékezik meg Mtros György elhalálozásáról és indítványozza, hogy az elhunyt jegyző özvegyének jegyzőkönyvileg fejezze ki részvétét a képviselőtestület, egyszersmind temetkezési járulékképen Maros György két havi fizetésének utalványozása iránt is intézkedés történjék. A betöltésre vonatkozólag a múltkor tartott értekezlet határozotának megfelelően szükséges, hogy a főszolgabíró ugy a hagyaték-, mint az adóügyi jegyzői áílásra is p ilyázatot hirdessen. Megjegyezni kivánj i azonban, hogy a község az áthelyezési jogot fenntartja magának. Dr. T a r d o s Dezső megemlékezik a hagyatékügyi jegyzői állás ügyében tartott értekezletről. Akkor ő is méltányolta Galli jegyző áthelyezési kérelmét és ő volt az, aki indítványozta, hogy mindkét jegyzői állásra pályázat hirdettessék. Azóta azonban megváltozott a nézete. Meggyőződött arról, hogy a közérdekre nézve veszteséggel járna, ha Galli jegyzőt jelenlegi állomáshelyéről elbocsátanák. A közérdek szempontjából tehát kívánatos, hogy továbbra is jelenlegi állásában maradjon s ezért most már nem tartja az áthelyezési kérelmet te'jesithetőnek. Indítványozza, hogy a közgyűlés nyilvánítsa elismerését Galli jegyzőnek hosszú szolgálata alatt szerzett érdemeiért és áthelyezési kérelme el nem fogadásának rekompenzációjaképen szavazzon meg neki évi 500 korona fizetési pótlékot, csakhogy megmaradjon az adóügynél. A közérdeket és a jogos magánérdeket ilymódon kielóaitettnek gondoja. Értesülése J szerint ebben az esetben GJJIÍ jegyző meg is marad. Tehát csak a hagyatékügyi jegyzői állásra kell pályázatot hirdetni. B r ü 1 1 e r Ármin inkább az áthe! lyezési kére'met teljesítené, mert az 500 Békésmegyei Köílöny tarcaja. Nem as a bánat . . . Nem az a bánat, mely zokogva jajgat, Sebes patakként ontja könyeit, S kezét tördelve hivja orvosául Az ég Urát és minden szentjeit. Óh az a bánat, melynek hangja nincsen, Mely büszke, árva, mint a hegyorom — S mosolyogva hordja a halált sebében: Az eltitkolt, a néma fájdalom. Gyakran a tenger nyugvó, sima tükrén Táncolva jár a fényes napsugár, Mig lent a mélyben bősz csaták vívódnak, Harsog, sikong a véghetetlen ár. Baja Mihály. Két úton. Irta: Linder Ernő. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — I. E^ő esett, szél zúgott, komisz idő volt. E^y jónevü özvegyasszony temetéséről jöttek az embirek ós sietve menekültek haza az idő elől. A tömegtől elmaradottan két kopottas alak lépegetett szótlanul egymis mellett. Lábuk alatt locsogott a viz s beleszivárgott rongyos cipőjükbe. Mindkettő elgondolkozott, még fülükben csengett a siránkozók hangja, szivet tépő jajgatása. Ők nem siettek, talán észre sem vették, hogy a szél az arcukba csapdossa az esöcseppaket. Nem lehetett közöttük nagy különbség. Még gyerekek voltak. Az idősebbik, Józsi, szép, barna fiu volt s ha csinosabb külsőbe lett volna bujtatva, bizony megfordult volna utána az aszszonynépség. Jani, a fiatalabb, különös csúnya arcú, vézna gyerek volt, szemével olyan esdeklően nézett, hogy az ember önkéntelenül is szánakozott rajta. Mintha valami kimondhatatlan fájdalom ült volna .ki az arczára. A két fiu együtt nyomorgott a Z írdautca ötödik szám alatt, a harmadik emeleten egy kis lyukban, egy összetöpörödött anyókánál. Lassan vánszorogva járták a lépcsőt, mint akik tudják, hogy odafönn ugy sem vár rájuk semmi jó. Szobájukba érve, ledobták sok vihart látott, színehagyott kabátjukat és szemközt ülve egymással, farkasszemet néztek. — Mégis csak furcsa az élet, — kezdte az idősebb. — Bizony furcsa, — szólalt meg Jani. — Da hát érdemes búsulni, becsületesebb lesz az ember, könnyebb lesz az élet, ha k^ser^ünk a nyomorúságunkon? Ez már igy van, mióta cstk a világ áll, mióta emberek vannak. Mtgnak nem marad meg senki sem, meg kell halni előbb vagy utóbb. Legyen az egész életét átpipázó paraszt, vagy millióknak dolgozó bányász, legfeljebb a szemfödél, a koporsó'lesz cifrább. Nekünk gyenge embereknek, bele kell nyugodnunk a megmísiihatatlanba. — Szegény Bandi, — szólalt meg Jani. — Miért volna szegény? Kip majd egy szép kis örökséget, beleülhet, élhet vigan, mi gondja neki! — Könnyelműen beszélsz, Józsi. Azt nem tudja soha megszerezni, amit most vesztett. Az anya szivét, gondoskodó szeretetét nem pótolja senki és semmi. — Nincs i? szüksége már, hogy pótolja. Megállhat a maga lábán. Meghalt, hát meghalt. . . — Ha volna benned egy kis sziv, ha gondolkoznál, nem beszélnél ilyen léha módra. A te barátságod nagyon megbízhatatlan, mert különben át kellene érezned Bandi fájdalmát ós osztoznod kellene benne! — Osztoznom kellene benne?! ... Ugyan hagyj fel ezzel a nagyképüsködéssel. Már ideje volna, hogy az idealizmusodnak ezeket a bacillusait sutba j dobd. Talán bizony ugorjak a kútba, i mert meghalt Bandi barátomnak az 1 anvja, egy vén asszony. — Lelketlen vagy, Józsi. Az egész bensődből kiűzte a nyomor az érzést, a szeretetet. Gyenge voltál, akarat nélküli báb, akit az élet szegénységében rút önzővé, anyagias gondolkozásuvá formált át. — No és mi vagy te ? Ugyanaz a rút, önző, anyagias gondolkozású, min; aminő én is vagyok. A különbség c*ak az, hogy én bevallom, di te ezeket a természetes emberi tulajdonságokat, vagy mondjuk hibákat, az idealizmus leple alá burkolod. Eszményekért rajongsz, amiket elérni nem tudsz, mert ember vagy te is, gyarló, bűnös ember. Csak nem hiteted el velem, hogy neked az fáj, hogy Btndinak az anyji meghalt. Ha faj, hát hol fáj ? . . . Áltatod önmagadat, érzéseket akarsz erőltetni magadban, amelyek különben nem támadnak . . . Nézd a reális életet. A madár, ha szárnyai már tartani tudj 'ik, elhagyja fészkét, elhagyja anyját ós feléje se néz többé. Maga keres élelmet. Maga készit fészket magának . . . Hidd el, az érzelgősség üresség, az önzés az öntudat. Érzelgésre nem tanit a természet, de önzésre igen. Ha minden ember egyformán önző volna, ha minden ember valójiban fogná fel az életet, kevesebb volna a boldogtalanok ós az öngyilkosok száma. — Most a nyomorúság beszél belőled, Józsi. Azt hiszed, hogy ismered az életet, hiszed, hogy tisztán látsz, peSirolin $me!l az étvágyat é9 a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza jtjt ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. JJ» Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche* eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Cie. Basel (Svájc.) 99 Roche u © Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba^ Ára üvegenként 4 — borona, i •