Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-03 / 1. szám

BÉEÉSMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, • 09 jan. 3. ló fognak terjeszteni. A szépen meg­Dgalmazott memorandum kiterjeszkedik hivatalos lapban közzétett uj lakbór­•eosztás összes rendelkezéseire. Bőven ejtegeti Gyula lakásviszonyait, melye­det összevetve más, kedvezőbben osz­ályozott városok lakásviszonyaival, ki­nutatja az uj beosztás igazságtalansá­gát Gyulára nézve. A végén frappáns kitételekkel kifejezést ad a tisztviselők abbeli gyanújának is, hogy a lakbér­osztályozásnál nem is annyira az igaz­ságosság, mint inkább a protekció ér­vényesült. Gyulának nem volt pártfo­gója senki, tehát lemaradt, mig a tekin­télyesebb képviselők előre tolták a sa­ját községeiket. A memorandumnak a pénzügymi­niszterhez való juttatására a tisztviselők valószinüleg D ő r y Pál főispánt fogják küldöttségileg felkérni.Egyidejűleg azon­ban megkeresik ugy az állami, mint a Vármegyei Tisztviselők Országos Egye­sületének elnökségét, hogy tegyen lé­péseket a sérelmes intézkedés megvál­toztatása érdekében. A két egyesület tekintettel arra, hogy több oldalról ré­szesül hasonló felszólításban: a meg­rövidített tisztviselők érdekeit remél­hetőleg erélyesen meg fogja védelmezni, ami különben^ kötelessége is. A csabai polgári fiúiskola A csabai polgári fiúiskolának uj hajlékba való áthelyezésével az intézet fáradhatlan igazgatójának, dr. O s v á t h Jánosnak előterjesztésére a kultuszmi­nisztériumban elhatároztatott a csabai polgári fiúiskolának kertgazdasági és slőjd tanfolyammal való kifejlesztése. A közoktatásügyi kormány részéről D o b o k a y Lajos miniszteri tanácsos megbizta dr. O s v á t h Jánost, hogy az iskolával kapcsolatos kertgazdasági tan­szék szervezése és egy nagyobb faiskola létesítése érdekében a terv keresztül­vitelére vonatkozó nézetét írja meg. Mielőtt ezen részletkérdésre rátérne, általánosan szól a polgári iskolák hiva­tásáról a gazdasági és kertészeti isme­retek terjesztését ós népszerűsítését ille tőleg. Egy közhelyből indulok ki — mondja az igazgató előterjesztésében, — mely azt tartja, hogy az iskola kis világ a nagy világban. Ez a közhely azonban nagy igazságot foglal magában, azt t r. i. hogy az iskolának számolnia kell a modern élet követelményeivel, mert csak igy gyümölcsöztethető az óriási tőke, amit az egyes, a társadalom ós a nemzet kultura oltára tesz. Hogy pedig ez a cél megközelíthető legyen, nem- j csak a közismereti, az általános müveit- ! sóg szolgálatában álló tantárgyak fel- j dolgozásánál kell következetesen szem előtt tartani a gyakorlati élet követel­ményeit, de a növendékek szülőinek foglalkozása s leendő élethivatásának megfelelőleg uj tantárgyakat kell a tan­tervbe beilleszteni. A gimnáziumban ez a gyakorlati irány a klasszikus műveltség és a tu­dományok alapvetésében domborodik | ki, cél lóvén, hogy növendékei az aka­démiákon, az egyetemeken a magasabb I bölcseleti tudományokat nemcsak be- | fogadni képesek legyenek, de majdan azoknak előbbrevitelén is munkáikod- j hassanak. A polgári iskolának, mely a j legújabb kor szülöttje, a reáltárgyakon alapuló általános műveltség nyújtása mellett szigorúan számot kell vetni az élet követelményeivel, annak az életre kell nevelnie, mert csak igy lesz, ami­nek lennie kell: igazi nemzeti közép iskola. Ennek fejlesztésénél és refor­málásánál tehát mindig szem előtt kell tartani a nemzeti, a közgazdasági köz­szükségleteket. Valóságos bün lenne idegen iskolafajok mintájára fejleszteni és reformálni a magyar polgári fiú­iskolát. A mi iskolai berendezésünknek egé­szen a kilencvenes évekig szomorú foly­tonossági hiánya volt, hogy nem szá­molt kellőleg az élet követelményeivel. Nem számolt különösen azzal, hogy mi földmivelő állam vagyunk. Csak a jelzett időben került sor a gazdasági ismétlő-iskolák szervezésére. Ámde saj­nálattal kell beismernün,k hogy ezek az iskolák nem értek el olyan eredményt, aminőt tőlük vártunk. Ennek pedig több oka van. Először nem állott s részben ma sem áll rendelkezésére megfelelő szakerő. Amikor meg már lettek volna megfelelő emberek, rész­ben hiányzott az anyagi áldozat, rész­ben meg maga a tanítóság akadályozta meg ezen iskolafaj fellendülését. A taní­tóság ugyanis túlnyomó nagy részben s éppen a vagyonosabb földmivelő községekben külön díjazásban részesült az ismétlő iskolások oktatásáért s most, hogy ezen csekély, de a létfentartáshoz szükséges mellékjövedelmet, mely dij­dijlevólileg a nyugdíjba is beszámítta­tott, magának megtartva, valóságos agi­tációt fejtett ki a gazdasági ismétlő­iskolák ellen. De a legnagyobb akadálya ma is az a gazdasági ismétlő-iskolák fellendülésének, hogy elemi iskoláink túlnyomó nagy része osztatlan elemi iskola s igy a növendékek nem léphet­nek kellő élőismeretekkel a szakirányú gazdasági ismétlő-iskolába. Eltekintve attól, hogy jogosult az iskoláztató szülők azon óhaja, hogy gyermekeik nevelésénél tekintettel le­gyünk leendő élethivatásukra, ami ál­lami érdek is; ez teszi kötelességünkké, hogy számot vetve földművelő állam­voltunkkal, a gazdasági irányú tárgyakat az elemi iskolánál ós a gazdasági is­métlő iskolánál magasabb tanintéze­teinkbe is bevezessük. S számolva azon ténynye«, hogy a szülők foglalkozását véve alapul, növendékeinknek legtekin­télyesebb százaléka földmivelő, kis- ós középbirtokos szülők gyermeke. Ide­jövetelem óta iskoláikban a gazdaság­tant, kertészetet és a gazdasági irányú slőjdöt tanítjuk. Majd arról szól előterjesztésében, hogy mily keretekben tanítják a csabai polgári iskolákban a gazdaságtant, ker­tészetet és a slőjdöt s három évi tapasz­talat alapján mondhatom, hogy a nö­vendékek a legnagyobb buzgósággal foglalkoztak ezen tárgyakkal. Három évi tapasztalat alapján azt is megállapíthatom, — mondja tovább elő­terjesztésében, — hogy ezen tárgyaknak a tantervbe való beillesztése nem okoz túlterhelést. Egyben konstatálhatom, hogy ez a gyakorlati irány nagyban hozzájárult iskolánknak népszerűsíté­séhez. — Iskolánk keletkezésekor az volt az általános vélemény, hogy a jónevü főgimnáziumunk mellett népte­len lesz és jövő tanévre már a harma­dik párhuzamos osztályt is be kell állí­tanunk. Növendékeink száma : 260. Ezek után tisztelettel javaslom : ke­gyeskedjék odahatni, hogy a földmive­lésügyi miniszter keresse meg a vallás­és közoktatásügyi minisztert, hogy ad­dig is, mig a polgári fiúiskola refor­málása révén más uton gondoskodás történik, az alföldi s általában azokba a polgári fiúiskolákba, amelyek növen­dékeiket legalább egyharmadrészben kisbirtokosok és birtokosok köréből veszik, a gazdaságtan, kertészet és a slöjd legalább olyan arányban, amint az az előbbiek szerint nálunk van, mi­előbb bevezettessék. Miután a szigorúan gyakorlati ós a szemléleti oktatásnak nagy akadálya, hogy a gyakorló-telep, a kert rendesen távol van az iskolától, keresse meg a földmivelésügyi miniszter a vallás- ós közoktatásügyi minisztert, hogy jövő­ben az iskola-épitkezések alkalmával az illető községekkel szemben kösse ki, hogy nagyobb (1200—1600 O-öl) telke­ket bocsássanak rendelkezésre, melyből 150—200 • öl bekerittetvón, mintakertül szolgáljon. Igy a kert a konyha- és gyümölcskertészet gyakorlása céljából nemcsak állandóan kézügyben lenne, de mint mintának meg lenne nevelő hatása a növendékek tömegére. Minden gazdasági irányú polgári fiúiskola mellett lehetőleg a faiskola szomszédságában egy körülbelül 15 kat. holdas miatagazdaságot kellene felállí­tani, melyen minden épület, eszköz, állat, berendezés követendő például szol­gáljon nemcsak a növendékeknek, de az azt megtekintő kisgazdinak is. Azért mondok 15 kat. holdat, mert körülbelül ez az a terület, amelyen egy paraszt család okszerű gazdáikod , s mellett ké­nyelmesen megélhet. El oen a gazda­ságban a tanulók és a Hzönsóg oku­lására az okszerű házinyal és?baromfi­tenyésztós is űzetnék. A mint már emlitém lehetőleg a kis mintagazdaság szomszédságában az illető község szükségletéinek megfelelő területen szervezendő a faiiskola a minta­méhessel, szőlőtermelő vidékeinken pe­dig a szőlő-iskola, ott pedig, ahol azt a közszükséglet megkivánjí, lehetőleg ön­tözhető területen a kony .akertószet. Ez utóbbira például Bókésce jibát hozom fel, melynek talaja alkalmas Itnne a konyha­kertészetre, vize is va n s a nép csak nagyon kivételesen egj-két családtól eltekintve, egyáltalában mm foglalkozik ezen jövedelmező teririelisi ággal. Ál­landóan a békési, gyulai és aradi ko­fák látnak el konyheternényekkel, sőt 1905 telén pozsonyi zöldséget fogyasz­tottunk Békéscsabán. Épm ez utóbbi körülmény folytán fogant meg lelkem­ben a gondolat, hogy Békéscsabán a nép érdekében e tekintetben csele­kedni kell. Mig földmivelő vidékeken a polgári fiúiskolák az itt vázolt módon lenné­nek gyakorlati irányú anintózetekké átszervezendők anélkül, íogy az a köz­ismeretek, az általáaos nüveltség rová­sára esnék: ipari víroso ban a külön­böző iparágak technolo^áját, erdős vi­dékeken az erdészeti ismreteket, bánya­vidéken a bányászatot ellene a pol­gári fiúiskola tantervéé beilleszteni, mindég számolva az iltő vidék köz­szükségletével. A slőjdek meg kapcso­lódnia kellene az elmlethez, mindég szem előtt tartva, hog; az az iparág, amelyhez meg van az'illető helyen á j kellő alap, háziiparrá fjlesztessók. Ezt a feladatot szeny véleményem szerint meglehetne oldni, ha a slőjdtől eltekintve a most emtett tantárgyak osztályonkint heti két >rával illesztet­nének be a polgári fiukola alsó tago­zatának tantervébe. A. slőjd maradna melléktárgynak. Ott, aDl azt a szükség kívánja, bifurkáció létdtendő. Ugyan­azért mély tisztelettel érem Méltósá­godnak kegyes közreiiköoésót abban az irányban, hogy i nagyméltóságú földmivelésügyi ntiniser ur keresse meg a nagyméltóságú állás- és közok­tatásügyi miniszter ur< hogy a polgári fiúiskolák tervezett rormjánál való­sítsa meg ezt a tervet. Békéscsaba nagykzsóg képviselő­testülete leendő uj nolaépületünktől egy-egy és fél kilométoiyi távolságban, közvetlen az öntözött-it szomszédságá­ban ugy ÍZ említett, ferülbelül 15 kat. holdas mntagazdaságmint a faiskola részére s.üksóges terültet a legnagyobb készséggel bocsájtja mdelkezésünkre, amint ai az 50203/105. sz. alatti kér­vényből is következteiető. Ezenkívül az öntizött-rótből a konyhakertészet részére annyit ad, aiBnnyi szükséges. Csorbay : Csacsi vagy! Saskó'y: Tudom! Csorbay: Az asszonyoknak sohase szabad tudniok, hogy érdeklődünk irántuk. Saskó'y: Ezt nem értem. Csorbay. Jer, egy kis sétát teszünk a tengerparton, majd sétaközben elő­adási tartok neked a nőhóditás a-b-c­jéről. Saskőy: Alig várom. Meg akarom hó­dítani ezt a gyönyörűséges bárónőt. Imádandónak tartom. Megengeded, hogy még egy pillantást vessek rá ? Csorbay : Szó sincs ?óla ! Ugy kell tenned, mintha észre sen vennéd. Saskó'y: Jó. Engedelmeskedem. Nos tehát, kezdheted a leckét. Csorbay : Ha megpillantasz valahol egy bájos nőt, csupán egy futó pillan­tást szabad feléje vetned. Azután egyked­vűen másfelé nézel. A rőnek nem sza­bad tudnia, hogy tetszik mert ez szép­ségének tudatatát növeli benne. Ha szít­ják benne ezt a tudatot, elbizakodottá lesz. A tettetett egykedvűséggel azt a hitet kell támasztani ber.ne, hogy ő tu­lajdonképpen egészen kizepes teremtés, aminőt százával lát az ember anélkül, hogy csak meg is fordulna utána. Saskó'y: Szóval: tejes közöny. Csorbay : Ugy van. Becses szemé­lyének ez a feltűnő mellőzése bántani ós igazgatni fogja őt. Tömi fogja a fejecs­kéjét, hogy ón, te, vagy X miért nem mél­tatja huzamosabb m'egbámulásra. Meg­van sértve a hiúsága. Haragszik. Fel­rohan a szobájába és toporzékol. Saskőy (dühében összetöri a tük­röt . ..) Csorbay (harapdálja az ajkait). Saskőy (migrént kap). Csorbay (sirógörcsbe esik) Saskőy: Es? Csorbay; Meg van törve a jég. Saskó'y : Hogyan ? Csorbay: Hát nem érted ? Felkeltet­tük az érdeklődésót. Saskőy: Köszönöm szépen. Hisz ilyenformán meggyűlöl. Csorbay: A gyűlölségből fakad a szerelem. Saskó'y: És ezzel a módszerrel biz­tos a siker? Csorbay : Száz közül kilencvenkilenc esetben. (Visszatérnek a terraszra) Saskó'y: Nézd csak, egy fiatal had­nagy ül az asztaluknál! És milyen he­vesén udvarol! Csupa szépet mondhat neki. A báróné igézően mosolyog. Csorbay: Odase neki! Tégy ugy, ahogy mondtam. Nézd csak, milyen gyö­nyörűen száll le a nap. Mintha belebukna a tengerbe. Saskőy: Csodaszép! (Halkan) Az Édesanyja elmegy. Egyedül hagyja őket. Csorbay: Szamár vagy ! Saskó'y: A hadnagy most közelebb húzódott a bárónéhez. Csorbay: Fodrosodik a tenger. Hol­nap alighanembórát kapunk. (Halkan) A hadnagy egy közönséges teve. Halvány sejtelihe sincs a szerelem alfájáról. Saskó'y: Az angyal, ugy látszik, észre sem vesz engem. Csorbay : Rég észrevette, hogy nem vesszük észre. Saskó'y: Bizonyos vagy benne ? Csorbay: Egészen bizonyos. Saskőy • Most fölkel. Búcsúzik a had­nagytól. Csorbay: Fölmegy a szobájába. Saskó'y: És toporzékol. Csorbay: Ugy van. Saskó'y : És összetöri a tükröt, és harapdálja az ajkait ós migrént kap és sirógörcsbe esik és .... és meg van törve a jég. Csorbay : No látod! Saskó'y : És holnap ? Holnap megint ugy teszünk? Csorbay: Hogyne ! A mig meg nem ismerkedünk vele. És akkor elölről kezd­jük. Saskőy : Mit ! ? Csorbay : A színlelt közönyt. (Másnap). Saskó'y: Jó, hogy itt talállak. A mód­szered ugyancsak bevált. A báróné még az este megszökött Csorbav: Kivel ? Saskőy : A hadnag.ygyal, aki oly tü­zesen udvarolt neki. Az anyját alig le­hetett megvigasztalni A portástól hal­lottam az esetet. Egy óra múlva az egész fürdő tele lesz a szenzációval. Lám, lám, a módszered még sem csalhatatlan. Csorbay : Mondtam, hogy száz rs ;t közül kilencvenkilencben. A báróné vé­letlenül éppen a századik volt. Saskó'y: Nem, nem. A módszered csődöt mondott és csak azt az egy igaz­ságot demonstrálta, hogy az aszszonyok — kiszámithatlanok! Az Isten kertje. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Benda Jenő. — Eső kellene ! Szomjas a föld ! •­mondta egy ember, akivel a me?t jártam. S valóban én is láttam, hogy szá­jas a föld. A messze látóhatár széfig tikkadt, elsárgult volt a mező, a s.'ga agyagos föld nagy, szabálytalan ok­szögekben össze-vissza repedezett,szá­jával az ég felé tátongva várta a izet. De a viz nem jött, az ég ragyog'kék volt, a nap forrón sütött ós ez a üzes ragyogás még a meglevő kevés niives­séget is lassan elrabolta a fölcől. A hosszú fűszálak halálra ítélten seyved­tek a lábunk alatt, a fák lombj félig megsárgultan csüngött alá a gátakról. Egy szellőcske sem mozdult, olan volt ez a mező, mintha a halál Ü volna rajta. A mezei virágok lankadtn fordí­tották kelyhüket a föld felé. köröskö­rül minden epedt egy csepp tzórt. Pdig a viz nei hiányzott, alig egy kőhajításnyira tőink volt elég: a kiszikadt mezőségi keresztülvágta, ezüstös szallagban kigózott ott egy bő­vizü^olyam. Hömpölögve kergette ott egyjást sok millió v.csepp. Az üde, az fős, a hatalmas ét lakott bennük, amirt a két parton Et oldalt tikkadt a somjazó mező, e ők nem álltak mé, hanem csobogv szaladtak előre ésiejtős pályájukon gymásra zúdulva gfdültek tovább. Haigudtam a folyóra. Myen kegyetlenség izom jan hagyni az eész mezőt! És sajúltam az asszó fü­tket. Szegények ! Eős gyökérszálak­Ul ide vannak köizve az agyagos oldhöz s nincsen elg hatalom bennük, jiogy kitépve magukt a száraz rögök közül, tiz lépést tegenek a hűvös fo­lyam felé. — Az ember mégs szerencsésebb te­remtménye az Istenek, — gondolkoz­tam hangos szavakim — mert hogyha éhes, fölkeresi a áplálókot, hogyha szcmjas, oda mehet ahol inni lehet. Az ember, akiel együtt jártam a mezőt, erre csak anyit felelt : — Attól függ, ogy mire éhes és hogy mire szomjazs ! Csodálkozva álam meg és kérdően emeltem rá a pillatásomat. — Látszik, hoy ön soha nem járt még az Isten kertiben! — felelte ő. És mert kivársi voltam, volt olyan szíves és azonn. elvezett, az Isten kertjébe. Különös kertvolt ez virág, zagyva öss?-vissz? Az első pillanatbn azt is csak olyan regeteg, De az a különös rejtel elhaló sóhajtozás ami get betöltötte, habaró? gósbe ejtett. Ho\i k misztikus, ijesztődet előtt egy bokor jefe szerre azt 'aVom, h< fa, ütt. j ez obi. gás, jrsó­<ren­ilyen íbam Egy­kék

Next

/
Thumbnails
Contents