Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám
1909-01-03 / 1. szám
BÉEÉSMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, • 09 jan. 3. ló fognak terjeszteni. A szépen megDgalmazott memorandum kiterjeszkedik hivatalos lapban közzétett uj lakbór•eosztás összes rendelkezéseire. Bőven ejtegeti Gyula lakásviszonyait, melyedet összevetve más, kedvezőbben oszályozott városok lakásviszonyaival, kinutatja az uj beosztás igazságtalanságát Gyulára nézve. A végén frappáns kitételekkel kifejezést ad a tisztviselők abbeli gyanújának is, hogy a lakbérosztályozásnál nem is annyira az igazságosság, mint inkább a protekció érvényesült. Gyulának nem volt pártfogója senki, tehát lemaradt, mig a tekintélyesebb képviselők előre tolták a saját községeiket. A memorandumnak a pénzügyminiszterhez való juttatására a tisztviselők valószinüleg D ő r y Pál főispánt fogják küldöttségileg felkérni.Egyidejűleg azonban megkeresik ugy az állami, mint a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének elnökségét, hogy tegyen lépéseket a sérelmes intézkedés megváltoztatása érdekében. A két egyesület tekintettel arra, hogy több oldalról részesül hasonló felszólításban: a megrövidített tisztviselők érdekeit remélhetőleg erélyesen meg fogja védelmezni, ami különben^ kötelessége is. A csabai polgári fiúiskola A csabai polgári fiúiskolának uj hajlékba való áthelyezésével az intézet fáradhatlan igazgatójának, dr. O s v á t h Jánosnak előterjesztésére a kultuszminisztériumban elhatároztatott a csabai polgári fiúiskolának kertgazdasági és slőjd tanfolyammal való kifejlesztése. A közoktatásügyi kormány részéről D o b o k a y Lajos miniszteri tanácsos megbizta dr. O s v á t h Jánost, hogy az iskolával kapcsolatos kertgazdasági tanszék szervezése és egy nagyobb faiskola létesítése érdekében a terv keresztülvitelére vonatkozó nézetét írja meg. Mielőtt ezen részletkérdésre rátérne, általánosan szól a polgári iskolák hivatásáról a gazdasági és kertészeti ismeretek terjesztését ós népszerűsítését ille tőleg. Egy közhelyből indulok ki — mondja az igazgató előterjesztésében, — mely azt tartja, hogy az iskola kis világ a nagy világban. Ez a közhely azonban nagy igazságot foglal magában, azt t r. i. hogy az iskolának számolnia kell a modern élet követelményeivel, mert csak igy gyümölcsöztethető az óriási tőke, amit az egyes, a társadalom ós a nemzet kultura oltára tesz. Hogy pedig ez a cél megközelíthető legyen, nem- j csak a közismereti, az általános müveit- ! sóg szolgálatában álló tantárgyak fel- j dolgozásánál kell következetesen szem előtt tartani a gyakorlati élet követelményeit, de a növendékek szülőinek foglalkozása s leendő élethivatásának megfelelőleg uj tantárgyakat kell a tantervbe beilleszteni. A gimnáziumban ez a gyakorlati irány a klasszikus műveltség és a tudományok alapvetésében domborodik | ki, cél lóvén, hogy növendékei az akadémiákon, az egyetemeken a magasabb I bölcseleti tudományokat nemcsak be- | fogadni képesek legyenek, de majdan azoknak előbbrevitelén is munkáikod- j hassanak. A polgári iskolának, mely a j legújabb kor szülöttje, a reáltárgyakon alapuló általános műveltség nyújtása mellett szigorúan számot kell vetni az élet követelményeivel, annak az életre kell nevelnie, mert csak igy lesz, aminek lennie kell: igazi nemzeti közép iskola. Ennek fejlesztésénél és reformálásánál tehát mindig szem előtt kell tartani a nemzeti, a közgazdasági közszükségleteket. Valóságos bün lenne idegen iskolafajok mintájára fejleszteni és reformálni a magyar polgári fiúiskolát. A mi iskolai berendezésünknek egészen a kilencvenes évekig szomorú folytonossági hiánya volt, hogy nem számolt kellőleg az élet követelményeivel. Nem számolt különösen azzal, hogy mi földmivelő állam vagyunk. Csak a jelzett időben került sor a gazdasági ismétlő-iskolák szervezésére. Ámde sajnálattal kell beismernün,k hogy ezek az iskolák nem értek el olyan eredményt, aminőt tőlük vártunk. Ennek pedig több oka van. Először nem állott s részben ma sem áll rendelkezésére megfelelő szakerő. Amikor meg már lettek volna megfelelő emberek, részben hiányzott az anyagi áldozat, részben meg maga a tanítóság akadályozta meg ezen iskolafaj fellendülését. A tanítóság ugyanis túlnyomó nagy részben s éppen a vagyonosabb földmivelő községekben külön díjazásban részesült az ismétlő iskolások oktatásáért s most, hogy ezen csekély, de a létfentartáshoz szükséges mellékjövedelmet, mely dijdijlevólileg a nyugdíjba is beszámíttatott, magának megtartva, valóságos agitációt fejtett ki a gazdasági ismétlőiskolák ellen. De a legnagyobb akadálya ma is az a gazdasági ismétlő-iskolák fellendülésének, hogy elemi iskoláink túlnyomó nagy része osztatlan elemi iskola s igy a növendékek nem léphetnek kellő élőismeretekkel a szakirányú gazdasági ismétlő-iskolába. Eltekintve attól, hogy jogosult az iskoláztató szülők azon óhaja, hogy gyermekeik nevelésénél tekintettel legyünk leendő élethivatásukra, ami állami érdek is; ez teszi kötelességünkké, hogy számot vetve földművelő államvoltunkkal, a gazdasági irányú tárgyakat az elemi iskolánál ós a gazdasági ismétlő iskolánál magasabb tanintézeteinkbe is bevezessük. S számolva azon ténynye«, hogy a szülők foglalkozását véve alapul, növendékeinknek legtekintélyesebb százaléka földmivelő, kis- ós középbirtokos szülők gyermeke. Idejövetelem óta iskoláikban a gazdaságtant, kertészetet és a gazdasági irányú slőjdöt tanítjuk. Majd arról szól előterjesztésében, hogy mily keretekben tanítják a csabai polgári iskolákban a gazdaságtant, kertészetet és a slőjdöt s három évi tapasztalat alapján mondhatom, hogy a növendékek a legnagyobb buzgósággal foglalkoztak ezen tárgyakkal. Három évi tapasztalat alapján azt is megállapíthatom, — mondja tovább előterjesztésében, — hogy ezen tárgyaknak a tantervbe való beillesztése nem okoz túlterhelést. Egyben konstatálhatom, hogy ez a gyakorlati irány nagyban hozzájárult iskolánknak népszerűsítéséhez. — Iskolánk keletkezésekor az volt az általános vélemény, hogy a jónevü főgimnáziumunk mellett néptelen lesz és jövő tanévre már a harmadik párhuzamos osztályt is be kell állítanunk. Növendékeink száma : 260. Ezek után tisztelettel javaslom : kegyeskedjék odahatni, hogy a földmivelésügyi miniszter keresse meg a vallásés közoktatásügyi minisztert, hogy addig is, mig a polgári fiúiskola reformálása révén más uton gondoskodás történik, az alföldi s általában azokba a polgári fiúiskolákba, amelyek növendékeiket legalább egyharmadrészben kisbirtokosok és birtokosok köréből veszik, a gazdaságtan, kertészet és a slöjd legalább olyan arányban, amint az az előbbiek szerint nálunk van, mielőbb bevezettessék. Miután a szigorúan gyakorlati ós a szemléleti oktatásnak nagy akadálya, hogy a gyakorló-telep, a kert rendesen távol van az iskolától, keresse meg a földmivelésügyi miniszter a vallás- ós közoktatásügyi minisztert, hogy jövőben az iskola-épitkezések alkalmával az illető községekkel szemben kösse ki, hogy nagyobb (1200—1600 O-öl) telkeket bocsássanak rendelkezésre, melyből 150—200 • öl bekerittetvón, mintakertül szolgáljon. Igy a kert a konyha- és gyümölcskertészet gyakorlása céljából nemcsak állandóan kézügyben lenne, de mint mintának meg lenne nevelő hatása a növendékek tömegére. Minden gazdasági irányú polgári fiúiskola mellett lehetőleg a faiskola szomszédságában egy körülbelül 15 kat. holdas miatagazdaságot kellene felállítani, melyen minden épület, eszköz, állat, berendezés követendő például szolgáljon nemcsak a növendékeknek, de az azt megtekintő kisgazdinak is. Azért mondok 15 kat. holdat, mert körülbelül ez az a terület, amelyen egy paraszt család okszerű gazdáikod , s mellett kényelmesen megélhet. El oen a gazdaságban a tanulók és a Hzönsóg okulására az okszerű házinyal és?baromfitenyésztós is űzetnék. A mint már emlitém lehetőleg a kis mintagazdaság szomszédságában az illető község szükségletéinek megfelelő területen szervezendő a faiiskola a mintaméhessel, szőlőtermelő vidékeinken pedig a szőlő-iskola, ott pedig, ahol azt a közszükséglet megkivánjí, lehetőleg öntözhető területen a kony .akertószet. Ez utóbbira például Bókésce jibát hozom fel, melynek talaja alkalmas Itnne a konyhakertészetre, vize is va n s a nép csak nagyon kivételesen egj-két családtól eltekintve, egyáltalában mm foglalkozik ezen jövedelmező teririelisi ággal. Állandóan a békési, gyulai és aradi kofák látnak el konyheternényekkel, sőt 1905 telén pozsonyi zöldséget fogyasztottunk Békéscsabán. Épm ez utóbbi körülmény folytán fogant meg lelkemben a gondolat, hogy Békéscsabán a nép érdekében e tekintetben cselekedni kell. Mig földmivelő vidékeken a polgári fiúiskolák az itt vázolt módon lennének gyakorlati irányú anintózetekké átszervezendők anélkül, íogy az a közismeretek, az általáaos nüveltség rovására esnék: ipari víroso ban a különböző iparágak technolo^áját, erdős vidékeken az erdészeti ismreteket, bányavidéken a bányászatot ellene a polgári fiúiskola tantervéé beilleszteni, mindég számolva az iltő vidék közszükségletével. A slőjdek meg kapcsolódnia kellene az elmlethez, mindég szem előtt tartva, hog; az az iparág, amelyhez meg van az'illető helyen á j kellő alap, háziiparrá fjlesztessók. Ezt a feladatot szeny véleményem szerint meglehetne oldni, ha a slőjdtől eltekintve a most emtett tantárgyak osztályonkint heti két >rával illesztetnének be a polgári fiukola alsó tagozatának tantervébe. A. slőjd maradna melléktárgynak. Ott, aDl azt a szükség kívánja, bifurkáció létdtendő. Ugyanazért mély tisztelettel érem Méltóságodnak kegyes közreiiköoésót abban az irányban, hogy i nagyméltóságú földmivelésügyi ntiniser ur keresse meg a nagyméltóságú állás- és közoktatásügyi miniszter ur< hogy a polgári fiúiskolák tervezett rormjánál valósítsa meg ezt a tervet. Békéscsaba nagykzsóg képviselőtestülete leendő uj nolaépületünktől egy-egy és fél kilométoiyi távolságban, közvetlen az öntözött-it szomszédságában ugy ÍZ említett, ferülbelül 15 kat. holdas mntagazdaságmint a faiskola részére s.üksóges terültet a legnagyobb készséggel bocsájtja mdelkezésünkre, amint ai az 50203/105. sz. alatti kérvényből is következteiető. Ezenkívül az öntizött-rótből a konyhakertészet részére annyit ad, aiBnnyi szükséges. Csorbay : Csacsi vagy! Saskó'y: Tudom! Csorbay: Az asszonyoknak sohase szabad tudniok, hogy érdeklődünk irántuk. Saskó'y: Ezt nem értem. Csorbay. Jer, egy kis sétát teszünk a tengerparton, majd sétaközben előadási tartok neked a nőhóditás a-b-cjéről. Saskőy: Alig várom. Meg akarom hódítani ezt a gyönyörűséges bárónőt. Imádandónak tartom. Megengeded, hogy még egy pillantást vessek rá ? Csorbay : Szó sincs ?óla ! Ugy kell tenned, mintha észre sen vennéd. Saskó'y: Jó. Engedelmeskedem. Nos tehát, kezdheted a leckét. Csorbay : Ha megpillantasz valahol egy bájos nőt, csupán egy futó pillantást szabad feléje vetned. Azután egykedvűen másfelé nézel. A rőnek nem szabad tudnia, hogy tetszik mert ez szépségének tudatatát növeli benne. Ha szítják benne ezt a tudatot, elbizakodottá lesz. A tettetett egykedvűséggel azt a hitet kell támasztani ber.ne, hogy ő tulajdonképpen egészen kizepes teremtés, aminőt százával lát az ember anélkül, hogy csak meg is fordulna utána. Saskó'y: Szóval: tejes közöny. Csorbay : Ugy van. Becses személyének ez a feltűnő mellőzése bántani ós igazgatni fogja őt. Tömi fogja a fejecskéjét, hogy ón, te, vagy X miért nem méltatja huzamosabb m'egbámulásra. Megvan sértve a hiúsága. Haragszik. Felrohan a szobájába és toporzékol. Saskőy (dühében összetöri a tükröt . ..) Csorbay (harapdálja az ajkait). Saskőy (migrént kap). Csorbay (sirógörcsbe esik) Saskőy: Es? Csorbay; Meg van törve a jég. Saskó'y : Hogyan ? Csorbay: Hát nem érted ? Felkeltettük az érdeklődésót. Saskőy: Köszönöm szépen. Hisz ilyenformán meggyűlöl. Csorbay: A gyűlölségből fakad a szerelem. Saskó'y: És ezzel a módszerrel biztos a siker? Csorbay : Száz közül kilencvenkilenc esetben. (Visszatérnek a terraszra) Saskó'y: Nézd csak, egy fiatal hadnagy ül az asztaluknál! És milyen hevesén udvarol! Csupa szépet mondhat neki. A báróné igézően mosolyog. Csorbay: Odase neki! Tégy ugy, ahogy mondtam. Nézd csak, milyen gyönyörűen száll le a nap. Mintha belebukna a tengerbe. Saskőy: Csodaszép! (Halkan) Az Édesanyja elmegy. Egyedül hagyja őket. Csorbay: Szamár vagy ! Saskó'y: A hadnagy most közelebb húzódott a bárónéhez. Csorbay: Fodrosodik a tenger. Holnap alighanembórát kapunk. (Halkan) A hadnagy egy közönséges teve. Halvány sejtelihe sincs a szerelem alfájáról. Saskó'y: Az angyal, ugy látszik, észre sem vesz engem. Csorbay : Rég észrevette, hogy nem vesszük észre. Saskó'y: Bizonyos vagy benne ? Csorbay: Egészen bizonyos. Saskőy • Most fölkel. Búcsúzik a hadnagytól. Csorbay: Fölmegy a szobájába. Saskó'y: És toporzékol. Csorbay: Ugy van. Saskó'y : És összetöri a tükröt, és harapdálja az ajkait ós migrént kap és sirógörcsbe esik és .... és meg van törve a jég. Csorbay : No látod! Saskó'y : És holnap ? Holnap megint ugy teszünk? Csorbay: Hogyne ! A mig meg nem ismerkedünk vele. És akkor elölről kezdjük. Saskőy : Mit ! ? Csorbay : A színlelt közönyt. (Másnap). Saskó'y: Jó, hogy itt talállak. A módszered ugyancsak bevált. A báróné még az este megszökött Csorbav: Kivel ? Saskőy : A hadnag.ygyal, aki oly tüzesen udvarolt neki. Az anyját alig lehetett megvigasztalni A portástól hallottam az esetet. Egy óra múlva az egész fürdő tele lesz a szenzációval. Lám, lám, a módszered még sem csalhatatlan. Csorbay : Mondtam, hogy száz rs ;t közül kilencvenkilencben. A báróné véletlenül éppen a századik volt. Saskó'y: Nem, nem. A módszered csődöt mondott és csak azt az egy igazságot demonstrálta, hogy az aszszonyok — kiszámithatlanok! Az Isten kertje. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Benda Jenő. — Eső kellene ! Szomjas a föld ! •mondta egy ember, akivel a me?t jártam. S valóban én is láttam, hogy szájas a föld. A messze látóhatár széfig tikkadt, elsárgult volt a mező, a s.'ga agyagos föld nagy, szabálytalan okszögekben össze-vissza repedezett,szájával az ég felé tátongva várta a izet. De a viz nem jött, az ég ragyog'kék volt, a nap forrón sütött ós ez a üzes ragyogás még a meglevő kevés niivességet is lassan elrabolta a fölcől. A hosszú fűszálak halálra ítélten seyvedtek a lábunk alatt, a fák lombj félig megsárgultan csüngött alá a gátakról. Egy szellőcske sem mozdult, olan volt ez a mező, mintha a halál Ü volna rajta. A mezei virágok lankadtn fordították kelyhüket a föld felé. köröskörül minden epedt egy csepp tzórt. Pdig a viz nei hiányzott, alig egy kőhajításnyira tőink volt elég: a kiszikadt mezőségi keresztülvágta, ezüstös szallagban kigózott ott egy bővizü^olyam. Hömpölögve kergette ott egyjást sok millió v.csepp. Az üde, az fős, a hatalmas ét lakott bennük, amirt a két parton Et oldalt tikkadt a somjazó mező, e ők nem álltak mé, hanem csobogv szaladtak előre ésiejtős pályájukon gymásra zúdulva gfdültek tovább. Haigudtam a folyóra. Myen kegyetlenség izom jan hagyni az eész mezőt! És sajúltam az asszó fütket. Szegények ! Eős gyökérszálakUl ide vannak köizve az agyagos oldhöz s nincsen elg hatalom bennük, jiogy kitépve magukt a száraz rögök közül, tiz lépést tegenek a hűvös folyam felé. — Az ember mégs szerencsésebb teremtménye az Istenek, — gondolkoztam hangos szavakim — mert hogyha éhes, fölkeresi a áplálókot, hogyha szcmjas, oda mehet ahol inni lehet. Az ember, akiel együtt jártam a mezőt, erre csak anyit felelt : — Attól függ, ogy mire éhes és hogy mire szomjazs ! Csodálkozva álam meg és kérdően emeltem rá a pillatásomat. — Látszik, hoy ön soha nem járt még az Isten kertiben! — felelte ő. És mert kivársi voltam, volt olyan szíves és azonn. elvezett, az Isten kertjébe. Különös kertvolt ez virág, zagyva öss?-vissz? Az első pillanatbn azt is csak olyan regeteg, De az a különös rejtel elhaló sóhajtozás ami get betöltötte, habaró? gósbe ejtett. Ho\i k misztikus, ijesztődet előtt egy bokor jefe szerre azt 'aVom, h< fa, ütt. j ez obi. gás, jrsó<renilyen íbam Egykék