Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-13 / 65. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 65-ik szám. Csütörtök, augusztus 13. BEKESHEGfT POLITIKAI LAP elefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. EISfizetni bármikor lebet évncgvcdcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZXHET.SZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel |helyben Fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Ismerjük meg önmagunkat. Irta : Berzeviczy Albert. Budapest, augusztus 12. Tudományos életünknek első és főfeladata a külfölddel, az egész tudományos világgal szemben hazánk és nemzetünk tudományos megismerése és megismertetése. A föld és a nép, a természet és az ember alkotásai s viszonyai ezen a földön, a mult és a jelen, az anyagi és a szellemi erők, mind tudományos megismerés és megismertetés tárgyai voltak eddig is és maradnak mindig, s ha a tudományos érdeklődés és a gyakorlati föladatok igényeinek megakarunk teljesen felelni, még roppant sok a teendő minden téren. A társadalom érdeklődése és áldozatkészsége csak lassan és nehezen volt e feladatok iránt felkölthető. Általánosságban azt lehet mondani, hogy müveit osztályunk is hazánkat még kevéssé ismeri; sokkal szivesebben járjuk a külföld taposott útjait s igyekszünk szemléletből megismerni azt, amiről annyit olvastunk, mintsem hogy saját hazánkban tennénk fölfedező utakat. Gyakran tapasztaljuk, hogy müveit honfitársaink a hozzájuk legközelebb eső természeti, történeti vagy művészeti nevezetességeket figyelmen kivül hagyják. Néhány évtized óta sikerült főkép iskoláink utján, valamint a társulati tevékenységgel az ismeretterjesztés terén, további a vidéki muzeumok fejlesztésével e bizonyos tekintetben a turistaság iöliendülésével is haladást értünk el a hazai föld szélesebbkörü megismerése s jelenségének tudományos feldolgozása terén. Tudományos társulataink egyes vidékek viszonyainak föltárása körül vizsgálódásaikkal és adatgyűjtéseikkel kiváló érdemeket szereztek, de a helyi érdeklődés és áldozatkészség ily mélyebbreható tudományos munkálatok számára még ritkán értékesíthető. Pedig — ami különösen hazai történelmünket illeti — nincs semmi okunk az igazságtól félni. Ezeréves fennállásunk ténye maga hirdeti nemzetünk nagyságát, amely nem fog csökkenni, ha multunk egyegy pontja közelebbi szemléletre vészit is fényéből; viszont a feledés homályában is sok ismeretlen fény rejtőzik és várja, hogy felszínre hozzuk. Da van a mi történet- és régiségtani irodalmunknak egy különleges feladata is. Az, hogy a maga céljának és anyagának népszerűsítésével a nagyrészt hiányzó történelmi érzéket ébressze, ápolja, fejlessze nemzetünkben s ezáltal önmagának segitő erőket, szövetségeseket teremtsem. Vannak korszakok, melyekben a nemzetet érő csalódások s a jövőért való aggódása visszavezetik merengő tekintetét a múltba; ilyenkor talán a jelen bajai a történeti mult megismerésének szolgálhatnak javára. Ebben a munkában sokaknak, mindenkinek jut szerep, A történetet mai nap már nem írják, csak kritikailag összefoglalják egyesek. Maga az élet irja meg napról-napra a maga történetét; egyik kezünkkel a multat irjuk le, a másikkal a jövő történet irója számára dolgozunk. Északamerika nagy gondolkozója azt mondja, hogy a világon minden dolog a maga történetének megírásával van elfoglalva; a bolygó csillagot csak ugy, mint a kavicsot saját árnyéka kiséri útjában; a lezuhanó szikla sebhelyként hagyja rajta nyomát a hegyen, a folyó nyomot hagy ágyában, az állat csontját hagyja a földben, a lomb, a páfrány a maga alakját belerajzolja a szénbe, a leeső csöpp gödröt vés a homokba vagy kőba, még lábunk nyoma is ott marad egyideig a havon, vagy a földön, amelyen áthaladtunk. Igy tanít a természet reá, hogy mindnyájan közreműködjünk történetírásunk nagy munkájában. És amit a történetírásra, hazánk múltjának megismerésére, nemzetünk életének megrögzitésére nézve kifejtettünk, az hasonló mértékben kíván alkalmazást a haza mindenoldalú tudományos megismerésének föladatában. A természeti viszonyok s a népélet megfigyelésében, a gazdasági, a jogi élet számbavételében épp ugy kell minden müveit embernek a hazairánti kötelességből is a tudomány szolgálatába szegődnié és e szolgálati munkájával lerónia vagy filléreivel megváltania. Elsőrendű tudományos érdekünk és célunk : hazánk, nemzetünk teljes megismerése és megismertetése; de ez a szerep győzelmes csak akkor lehet, ha egész müveit társadalmunk alkotja a küzdők seregét. Egy uj szociálista pártról. Békésmegyében fog megalakulni. A gazdasá,gi alapon szervezettek propagandája. Békésmegyóban az egész országra kiható szociálista pártárnyalatu propaganda van most folyamatban. Ez a mozgalom, hisszük, hivatva lesz teljesen újjáalakítani a szociálizmus jelszavaival oly sokfelé tévelygő politikai frakciók irányát ós prograaamját, amely bizonybizony gyökeres módositásra szorul. Az uj szociálista-párt, amely országos jellegű kiván lenni, a Labur-féle irányzat hive lesz. Ez az irányzat Angolországban már eddig is rendkívül sok hivet szerzett magának s programmjának reális őszintesége ós harcmodorának választékossága miatt mindenütt rokonszenveznek azzal. Ennek tulajdonitható, hogy a müveit nyugatnak majd minden államában tekintélyes terrénumot hódított már meg ez az irány at. Magyarországon, ahol sokkal intenzivebbek bizonyos tekintetben a gazdasági érdekek, mint egyebütt, sajátságosképpen nem vert móg gyökeret ez az irányzat. Pedig ennek minden törekvése csak a gazdasági szempontok figyelemben tartásával mozog egy nigy, de keresztülvihető programai keretei között. Nincsen ebben a programmban semmi utópia, nincs semmi elérhetetlen törekvés vagy követelés. Szabadelvű a szó legszorosabb értelm5b3n s nem von beretvaéles disztingciót az egyes társadalmi osztályok közé. Célja az, hogy békés eszközökkel érvényre juttassa pontjait s nem tesz különbséget a szüetósben, ha arról van szó, hogy olyan ember képviselje a parlamentben érdekeit, aki megbízható. Dokumentálja ezt az is, hogy Angliában épp a mult választások idején több arisztokrata származású képviselő került a párt képviselőjeként a parlamentbe, mert biztosabb, erősebb garanciát láttak bennük, mint munkássorban álló jelöltjeikben. A párt megalakulásának helyéül Békéscsabát szemelték ki azok, akik élén állanak a mozgalomnak. A mozgalom vezetői állandó és intenzív összeköttetést tartanak fenn a nép békéscsabai embereivel, akik előkészítik a talajt, hogy már az ősz folyamán az uj párt megalakulhasson. A békésmegyei előkészítő munkálatokkal kapcsolatosan Csanád-, Csongrád- és Biharvármegyékben is megindult a mozgalom s ez évben már e négy megyének minden községében meg fog alakulni az uj párt, amely egyáltalán nincs tekintettel a politikára. Békésmegyei Közlöny tárcája. Napnyugat. Mindig gyűlöltelek, fáradt égi táj, Hol csüggedés lebeg s pihen a viszály, Hol csak álom honol, nyugszik az élet, Napnyugat: — dehogy is szeretlek téged. Küzdés az elemem, mozgás érdekel, Csend, sötétség még a sírban sem érjen el, Én a fényt imádom, mosolyt szeretem, Olyan rajongva azért csüggök keleten. És mégis lelkembe egy idő óta Napnyugta-hangulat magát belopta, Tán mert arra lakik valaki messze, Kire ha gondolok, köny gyűl a szemembe. Szönyi Mihály. Világos. Augusztus 13-iki évforduló. - A ..Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — A nagyapa ötvenkilenc évvel ezelőtt, augusztus 29-én ért haza Világosról. De azért viszontagságos bujdosását augusztus 13-án szokta elbeszélni unokáinak. Ezt a napot már nehezen várják az unokák s ebéd után besompolyognak a könyvtár-szobába, hol a nagyapó régi, kedves karos-székében szunyókál. Olyan áhítattal hallgatták, mikor elbeszélte, hogy a fegyverletétel után azonnal arra gondolt, hogy haza fog menni a szüleihez. Igaz, hogy ez merész vállalkozás volt, mert mindenfelé cirkáltak a német és a muszka őrjáratok ; de ő azért nem habozott megvalósítani ezen elhatározását. Már az első estén, még ott valahol Aradmegyében, betévedt egy uri lakásba. Előbb az istállóba ment, ott a cselédek jóakarattal fogadták; az egyik beszaladt jelenteni a ház urának. Az uraság kijött, mintha megijedt volna, de azután gyorsan intézkedett. Kocsis ruhába bujtatták s pár napig ugy volt, mint parádés kocsis. Még német tiszteket is szállított a szomszéd városkába másnap. Ezek ugyanakkor ott vacsoráztak s ott szállásoltak. A jóindulatu ur még pénzt is adott neki az útra, irást is arról, hogy az ő kocsisa, hogy senki ne zaklassa. Igy jutott el haza a szüleihez, testvéreihez, a kik sirtak és nevettek is, mikor viszontlátták őt. . . Ezt a megható történetet sokszor hallották az unokák a nagyapa elbeszélése után, de mindig óhajtották újra is hallani. Néhány óv előtt törtónt, hogy a nagyapát augusztus 13-án ugy találták a könyvtárszobában, hogy egy újságlap fölé hajolva, könyezett. Mesélni nem akart aznap. Szomorú volt egész napon át; féltették, hogy beteg. Másnap ő maga hivta be kis unokáit a szobájába; leültette őket szépen s a szép csengő hangú Gizikének a kezébe adta az ujságlapot, mely fölött tegnap könyezett s felszólította, hogy olvassa szépen, hangosan azt, ami ott van az ujságlapnak tárca-rovatában. Olvassa és a többiek figyeljenek. Gyönyörű költemény volt; egy olasz költőnek: Aleardo Aleardi grófnak a világosi katasztrófára vonatkozó megdöbbentően szép költemény-részlete Radó Antal mesteri fordításában. E szakasz a következőképen hangzik: „Az eget ép tizenharmadszor érte Augusztus napja. Perzselt sugara, Amint lehullt Világos gyásztérre, Fűvére, bokrai és fáira ; Lehullt a rónaságra, mely felett Kalászok Óceánja reszketett, Lehullt a ménes ezer csikajára 5 a szép Marosra, melynek szőke árja liömpölygetett aranyos kardokat És könnyeket, melyektűi megdagadt, Lehullott dicső sebhelyekre, Lehullott törött fegyrerekre, Lehullt egy néma hadseregre . . . Ó nem volt soha nap olyan sötét, Mint ez, melyen ugy tündökölt az ég ! A perczek olomszárnyakon haladtak, Mint hogyha esztendő vón" mindegyik, Ezernyi arcról lassan gyöngyözik Verejték cseppje, könnyel elegyülve ügy érzi mind, hogy mostan temeték Mély sírgödörbe önbecsületét — Szeretné mind, ha ő is beledűlne I A temetői némaságon át Most hirtelen lövés zaja hatolt . . • fl legvégső golyóval, mije volt, Egy katona lelőtte hű lovát, Füst szállt amott a tiszta légbe . . . Egy zászlóalj lobogót állt körül: Előbb mind csókot nyomott agg nyelére, Mely annyi küzdelemben járt elül! S meggyújtják azt a szentelt szövetet, fi kar, mely fogta, sohse reszketett Csak most ... A többi körben állva Sápadtan rámeredt a lángra . . , Az égő rongyok szálltak fel-alá . . . A zászlóalj halottját siratá." Gizike csengő hangja itt-ott megremegett, el-eicsuklott s mire a végére ért, a nagyapával együtt sirtak az unokák ... És azóta nincs többé elbeszélés, de ezt a költeményt felolvassa e napon, augusztus 13-án, a nagyapa valamelyik kedves unokája. Tudják már valamennyien könyv nélkül, de soha, egyik is, nem szavalja könyek nélkül... . . . Hulljon is e napon az emléke zés könye ... Harmatozza be a jeltelen, néma sirhalmokat Koviczky László. á koldusok. Irta: Alphonse Courlander. I. A herceg jól ebédelt. Fehérteritős asztala a lakoma maradványainak zavaros tömegével volt ellepve. Az aranynyakkendős üveg, mely az étlap legdrágább és legfinomabb pezsgőjét tartalmazta, most féloldalt hevert a csillogó ezüst hűtőben. Tólidő volt, de a herceg keleti gyümölcsöt kivánt meg, melyet a főpincér éppen most hozott szóles, lapos tálon, magasra tartva, olyan mozdulattal, mint egy pap, aki áldozatot mutat be a Jólét-oltárán. A herceg azután visszahajolt szókén és intett a pincérnek, aki sietve robogott elő bundájával és a hozzátartozókkal. E kis szolgálatért dúsan jutalmazta őt a kezébe nyomott ötfrankos pénzdarab. Azután a herceg kisétált az utcára a pincérek hajlongó sorfala közt. A gazda nyitotta ki előtte az ajtót. — Kocsit parancsol ? — kérdezte. — Nem, — felelt a herceg. — Ma este gyalog megyek. És gyalog ment, pálcáját gondatlalanul forgatva a levegőben. A Boulevard