Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-02 / 62. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Fővárosi politikai körökben élénken komentálják azt is, hogy W e k e r 1 e Sándor a nyári szünetet komoly, fontos munkálkodásra használja föl. Wekerle Sándor miniszterelnök napok óta a pénzügyminisztériumban levő szobájában bezárkózva, kora reggeltől késő estig dolgozik. Az ebédjét is dolgozószobájában költi el s csak késő este megy rövid időre sétálni, többnyire a Várbástya-sétányra. Senkit sem fogad. A koalíciós képviselők hiába iparkodnak bejutni hozzá, a miniszterelnök senkivel sem érintkezik. A portásnak ki van adva parancsba, ha valaki kérdezősködik a miniszterelnök után, mondja, hogy Dánoson van. Beavatottak szerint végleg megakarja állapítani az uj adótörvények szövegét, melyekről a minisztertanács fog dönteni. Ezenkívül az uj szesztörvény végrehajtási utasításain dolgozik. A miniszterelnökhöz a mellékajtókon keresztül néha a szakreferenseket bocsájtják be egyes részletkérdésekben nyújtandó felvilágosítás végett. Tulajdonképpen csak a szakreferensek révén tudják, hogy a miniszterelnök mily ügyön dolgozik, annyira elzárkózik a külvilágtól. Ma délelőtt'különb ;n telefonüzenetváltások voltak Bécscsel ós Karlócával. A miniszterelnök augusztus első felében Ischlbe utazik a királyhoz, jelentéstétel végett. Esperességi közgyűlés. Tiltakozás a pápai bróve ellen. Az arad-békési ág. hitv. ev. egyházkerület szerdán tartotta ez évi rendes közgyűlését Zsilinszky Endre dr. felügyelő ós Csepregi György esperes elnöklése mellett. A közgyűlés örvendetesen látogatott volt s mindvégig nagy érdeklődéssel kisérték a tagok a szőnyegre került kérdéseket. Zsilinszky Endre dr. tartalmas elnöki megnyitójában megemlékezett nagy általánosságban az esperességi kerülettel összefüggő fontosabb eseményekről, majd rátért arra a pápai bróvere, amelyet minden protestáns egyháza az országnak sérelmesnek tart. A „Ne temere!" című pápai bróve ellen kötelességünk állást foglalni — mondotta Zsilinszky. Felhívja az egyházat, hogy azzal szemben állást foglaljon, de ne támadók, hanem védekezők legyenek. Zsilinszky Endre dr.-nak nagy tetszéssel fogadott beszédét követőleg Csepregi György esperes olvasta föl az elmúlt esztendőnek eseményeiről szóló jelentést, mely után elhatározta a közgyűlés, hogy ugy ezt, mint Zsilinszky Endre dr. elnök megnyitóját jegyzőkönyvileg megörökíti. Az államsegély felosztása tekintetében akként határoztak, hogy egy része egyházi közigazgatási célokra, másik része pedig a papi nyugdijalap gyarapítására fordíttassák. Újból felszínre került ezután az a kérdés, vájjon megszüntessék-e a suplikációt, vagy nem? A közgyűlés, tekintettel azon körülményre, hogy több tanintézetnek nincs olyan jövedelmi forrása, amely pótolná a suplikáció megszüntetésével járó anyagi veszteséget, a suplikációt fentartandónak mondotta ki. A szarvasi főgimnázium ós tanítóképző ügyében nem határozott a közgyűlés. Ennek a két tanintézetnek az egyházmegye egyes városaihoz való viszonya szabályozva még nincs. Elhatározta tehát a közgyűlés, ho^y csak akkor dönt ez ügyben, ha majd ez a kérdés is rendezve lesz. Az országos protestáns-szervezés kérdésénél a közgyűlés F r i n t Lajos felszólalása, folytári helyesli a mozgalmat, de nem országos jelleggel, hanem az esperesi hivek épülését a belmisszió terén, a gyámintézettel kapcsolatban és pedig ugy, hogy évenként más más egyházaknál vallási ünnepély tartassék, melyen fiatalok, öregek, nők ós férfiak is közreműködnének. Jeszenszky Károly mezőberónyi II. kerületi lelkész ezzel kapcsolatban meghívja a mezőberónyi II. kerületben tartandó gyámintézeti ünnepélyre a közgyűlést. B r ó d y Ernő a közgyűlés helyeslése mellett indítványozza, hogy ezek az ünnepélyek ne csak gyámintózeti, hanem pogány-missziói ünnepélyek is legyenek. Tárgyaltatott ezt követőleg a „Ne temere!" pápai bróve Minthogy ez a bróve nemcsak az országos törvényekkel ellenkezik, hanem a protestáns egyházat közvetlenül sérti, ezért a közgyűlés a leghatározottabban tiltakozik és a kerülethez felir- a sérelem orvoslása iránt. A lelkészi nyugdíj-törvény tárgyalásánál G á 1 y i k Mátyás apateleki lelkész erős szavakkal kikel a Gyürky-féle következetlen javaslat ellen és kívánja, hogy a nyugdíjigény legyen egyenlő, ne legyen korhoz kötve s hogy a lelkész 2400 korona, az özvegy pedig 1200 korona nyugdijat kapjon. Szeb erényi Z3. Lajos : Ha ezt elfogadnók, senki nyugdijbanem menne, mert akinek több fizetése volna, az nem távozna helyéről. Akinek kisebb a fizetése 2400 koronánál, az meg a legszívesebben menne nyugdíjba. Az értekezlet az eredeti lelkészi indítványt fogadta el. Szeberónyi indítványozta, mondaná ki a közgyűlés, hogy az önálló indítványok egy héttel előbb jelentendők be. | Okadatolja ezt azzal, hogy minden kerületben ez a szokás s mert kívánatos, hogy mindenki tudhassa előre a tárgyalandó ügyeket. A közgyűlés elfogadta az indítványt. Sorra került ezután a következő két felebbezés : Láng Gusztávnak eddigi lakbérével szemben a presbitériumnak az az óhaja, hogy az uj törvény szerint megállapított 300 koronával elégedjen meg Láng. Korén Pál: Ez a határozat ön érzetében sért egy egyént s egy beteg tanítót zaklat a presbitérium. A közgyűlés látta, hogy a felebbezés jogot nem sért, azért a tárgyra nem alkalmas ós igy az visszavettetett. Gajdács Mihály tanító felebbezóse is sorra került. Gajdács sérelmesnek találta magára nézve a presbitériumnak szavazás által döntött azon határozatát, hogy a csabai egyház egyik legnagyobb tanítói fizetését Povázsay Endrének juttatta. A közgyűlés ezen megmásithatlan ügynek a tárgyalásába nem is bocsátkozott, hanem a felebbezést visszautasította. Elhatározta a közgyűlés, hogy a csabai ev. egyház tanítóinak hiványába bevezetendő a temetési kötelezettség és az ezzel járó szokásos stóla. A közgyűlés kimondotta, hogy Ottlakán II. tanítói állást szervez. A lelkészi uj szabályrendelet ezen kitételét: „ha a lelkószjelölt magyar hazafiság tekintetében kifogás alá esik, nem jelölhető", Szeberónyi Zs. Lajos sértőnek találja, mert — úgymond — ki lát a szivekbe s melyik lelkész rossz hazafi ? Ilyen lelkész nincs! Hajts Bálint Szeberónyi ellen argumentált s azt állította, hogyílegnagyobb tótok hírében az ev. tót egyházak lelkészei állanak. Az idézett rósz nagyon helyes és az uj szabályrendeletbe beveendő. A közgyűlés a régi szabályrendelet értelmében határozott. A csabai gimnázium szabályrendeletének tárgyalását az előrehaladott idő miatt a közel jövőben összehívandó rendkívüli közgyűlésre halasztották. Megbízó-levéllel kiküldöttók a kerületi közgyűlésre K n y i h á r Károly csabai lelkészt. Kerületi képviselőnek, szavazás utján, Bródy Ernő lett megválasztva. Megbizó-levóllel az esperesség költségén Linder Károly lelkész ós dr. Zsilinszky Endre felügyelő; saját költségén Szeberónyi Zs. Lajos ós dr. Djxer György ; saját költségén a világiak közül: dr. Sailer Vilmos, Sailer Gyula, Ladics László, dr. Fábry Sándor, Korosy László, báró Solymossy, Zsiros András, Vinter Ádám és Eiler Ádám küldettek ki. A jövő közgyűlés helyéül Békéscsabát jelölték ki az egybegyűltek. Fenyeget a waggon-hiány Baj van a fővonalon is. Békésmegye vasutvonalainak területén, de különösen a Nagyvárad — Csaba—szegedi Máv. vonalon máris érezhető a waggon-hiány. Annál megdöbbentőbben hatott ez a hír a kereskedelmi világra, mert még kezdetét se vette a tulajdonképpeni nagy forgalom s máris mutatkoznak a waggon-hiány fenyegető veszedelmei. ' A mult évi súlyos waggonkalamitást százezrekre menő kárnak árán úszta meg hazai kereskedelmünk Figyelemmel ezen körülményre, a Békésmegyéből szárnyra kelt hir félelmes előjelekkel rémítgeti a kereskedőket. E héten az országnak még több részéből érkezett panasz a waggon-hiány miatt. S ezt annál komolyabb veszedelemnek kell tekinteni, mert az állmvasuti pályákon Békésmegyében is kiterjedt építkezések és pályafentartási munkálatok vannak folyamatban. Ha már most szeptember végén a hadgyakorlatok az ismert legnagyobb kimóietlensóggel fogják elfoglalni waggonokat, állomásokat ós pályákat, az államvasuti építkező-munkálatok pedig még folyamatban lesznek, — m i k épen fogja tartani ezt a szituációtaz államvasutakigazgató s á g a, mely tavaly kisebb termés mellett, hadgyakorlatok teljes hiányában és államvasuti építkezések nélkül is tökéletesen elvesztette a gyeplőt, helyreI hozhatatlanul számos milliónyi kárt | okozván az országnak, a lakosságnak és az államkincstárnak is ? A legnagyobb sürgősséggel hívjuk fel erre a dologra az illetékesek figyelmét; mert pótolhatatlan és igazolhatatlan vétek volna az ország legvitálisabb gazdasági érdekeivel szemben, ha a miniszterek ós vasutigazgatók nyaralása okából ennek a ré mesen fenyegető helyzetnek veszedelmei el nem hárittatnának s újra nyakunkba szakadna a tavalyihoz hasonló, avagy — az előjelekből ítélve — még fokozottabb vasúti nyomorúság, amelyet pedig ez idén már „a multak bűneivel" sem lehetne igazolni. A helyzetet jellemzi az a hir, amelyet Szegedről jelentenek. E szerint a szegedi kereskedők oly mértékben tartanak a waggonhiány veszedelmétől, hogy minden rendelkezésre álló raktárt sürgősen megtöltenek a télen szükséges árucikkekkel, minek folytán máris raktárhiány mutatkozik; ennek okából a szegedi kereskedők beadványt intéztek a polgármesterhez, kérve, hogy a fenyegető waggonhiány miatt s nehogy a tavalyihoz hasonló só-inség és áruhiány megismétlődjék, engedje meg a katonai csapatkórház üresen álló helyiségeinek elsősorban só és egyéb élelmicikkek: cukor, rizs stb. rak^rozási céljaira való felhasználását. Tehát: kórházépületben élelmiszerek ! Jól kezdődik a dolog. Békésmegye több pályaudvarán elszállithatlanul hever a sok gabona. Az aratás pedig jóformán véget sem ért. Milyen torlódás és fejetlenség lesz tehát akkor, ha az aratási munkálatok befe. Néhány órával később kikötöttek Szicília partján. Jacques Deleuze nem szállt ki. A hajón maradt. — Lássa, ön velem jön Marseillebe ! Valóban, Jacques Deleuze többé nem tudta elhagyni Vincent Lairt, mióta ez titkának tudója volt. Lázasan, remegve j figyelte minden lépését ós szive mind- | annyiszor megdobbant, ha mással látta j beszólni. Nyugtalanságát növelte, hogy Lair kerülni látszott őt s amaz emlékezetes este óta sohasem tudott vele egyedül találkozni. Egyszer mégis találkoztak. Az érkezést megelőző éjjel volt, a tea-óra után. Jacques Deleuze nyomasztónak találta a terem levegőjót és felment a fedélzetre. Hűvös szél járt és a tenger erősen hullámzott. A csaknem néptelen fedélzet hátulján, a karfához támaszkodva, egy férfi állt és nézte a hullámok játékát. Jacques Deleuze megismerte Vincent Lairt. Lassan, óvatosan mögéje lopódzott. Azután hirtelen átkarolta s a karfán keresztül belökte a tengerbe. A becsület útja. Esett a hó. A nagy, fehér pelyhek puhán, hangtalanul borultak le a csatakos utcára s nyomban elolvadtak. Az eget eltemették a felhők, ami korán meggyújtatta a lámpákat. Szines fényáradatok ömlöttek szót a járókelők közt. A házak felső teste árnyékba burkolódzott ; ablakaiból csillagokként ragyogtak át a szürkeségen a villamos körték. Az asszony az ablak mellett állt s idegesen jártatta tekintetét az utcán. Az arca pirban égett, amit a belecsapdosó forróság gyújtott reá. Néha összerezzent s csaknem ijedten nézett a férfira, aki nagy léptekkel járta a szobát. Magas, i erős ember volt. A háta azonban meggörnyedt, szinte púposnak tetszett. Az arcát semmi szín nem árnyalta. Fakó ós beesett volt. Meglátszott, hogy ritkán fürdött levegőben. Hátratette a kezeit s felindultan járkált, Az asszonyban is, benne is vihar tombolt. Pedig nyugodt akart lenni mind a kettő. Nehéz mondani valójuk volt egymásnak. De éppen akkor, mikor erre gondoltak, rájuk zúdult az izgatottság s féltek, remegtek belekezdeni . . . Az asszony nem tudott sokáig uralkodni magán. A lelke szűk lett a benne háborgó zivatarnak. — Minek jött ide, mondja, minek jött ide ? — fordult kétségbeesetten a férfihez. Csatlós megborzongott. Az asszony hangja a szivébe csendült, felriasztotta. Még sáppadtabb lett egy árnyalattal. — Nem akartam eljönni, — dadogta. — Tudtam, hogy milyen gyötrelmes lesz a találkozásuuk s szerettem volna mindkettőnket megkimólni tőle. Egyébként is azután, ami törtónt ... amit maga tett, megtörtónt és nem is lett volna itt keresni valóm. De valami kényszeritett... Látni akartam. Magyarázatot akartam kérni. Mindenre elkészültem, csak arra nem, amit találtam. A puha, fészekszerü lakása, a sok bársony, szőnyeg, virág és a festményei világosan beszélnek. Elárulják, hogy ez a pazar ragyogás a pocsolya tükre ... Hova jutott, Erna, hova sülyedt. Az asszony elvörösödött. — Ne beszéljen erről, — csattant fel hevesen. — A tetteimért én viselem a felelősséget. Nincs joga leckéztetni. Magának különösen nincs. Csatlós lehajtotta fejét. — Tudom,J - felelte tompán. — Én is bűnös vagyok. Azonban nyugodt lélekkel állithatnám, hogy a maga meggondolatlan tékozlása kényszeritett rá, hogy más pénzéhez nyúljak .. . Nem állitom. Akármilyen körülmények közt törtónt. Szerettem. Mondjuk, ebben rejlett romlásom. Mikor elhurcoltak oda... a börtönbe, akkor sem zúztam össze az oltárt, amelyet a maga imádására emeltem szivemben. Ellenkezőleg: ledőlhetetlenre erősítettem s ápoltam, dédelgettem — az újjászületés számára. Mert hittem, hogy nem törődve senkivel ós semmivel, maga sem tép ki kebléből. Ez volt egyedüli vigaszom azok közt a szenvedések közt, amelyek ott sorvasztottak. Egyszer aztán jött az itólet, hogy többé nem a feleségem. Elválasztottak bennünket. A hangja reszketett s meg-megszakadt, amint beszélt. Benne hullámzott az a nagy fájdalom, amely marcangolta. Ha szünetelt, lassú, fáradt mozdulattal végig simította homlokát, mintha a gondolatait akarta volna rendezni. Az asszony a földre nézett s hallgatott. Vérbeborult arcáról, remegő ajkairól azonban lerítt, hogy e némaság kínosabb neki a beszédnél. Csatlós folytatta : — Az az ítélet ugy hatott „reám, mint a vihar az erdőre. Megtépett. Összetört Kétségbeesve kutattam magyarázat után. A mi társadalmi törvényeink úgy határoznak, hogy aki egyszer lebukott a becsület szirtjéről, többé nem kapaszkodhat fel. Visszakorbácsolják. Még a hozzátartozóit is utána dobják. Talán ez késztette válásra. Talán biztosítani akarta magának az életet, míg én vezeklek bűnünkért... Talán a csapás megjavított s harcba szállva a megvetéssel, kiközösítéssel, az én számomra is egyengeti a lehetőség útját. .. Görcsén kapaszkodtam e szertelen feltevésekbe. Újra kigyúlt bennem a remény. Éledni kezdtem. És ismét álmodoztam arról az újjászületésről. Most aztán . . . hogy idejöttem ... Látja, nem tudok beszélni. .. Sírni szeretnék, Erna. A feje lecsuklott a mellére s a szemei megteltek könyekkel. Az asszony elérzékenyülve nézett reá. Ennek a nagy, erős embernek a tehetetlen vergődése felrázta hidegségéből. Szivéből sajnálta. — Üljön le, édes barátom, — mondotta megindultan. — Maga fáradt és egy kissé talán beteg is. A mult nagyon megviselte. Szerencsé lennek véli magát s őszintén átérzi ezt. Nincs joga magyarázatot kérni, azonban, hogy megvigasztalódjék, nem : hogy feltámadjon, megvilágítom a szerencsétlenségét. Voltaképpen nem én vagyok oka, hanem az élet, amely néha módfelett összeku szálja az eseményeket. Mi nem születtünk egymásnak. Sőt: ón egyáltalán nem születtem arra, hogy egy férfi örök időre magához bilincseljen. Bűnös környezetben nevelkedtem fel, amely megfertőzött. Forró vágyak, merész, szédítő ábrándok — ez volt a leányságom. Mikor megismerkedtünk, egy időre felül emelkedtem az érzékeimen. Hittem, hogy szeretem. Hittem, hogy ez megtisztít majd. Hazugság volt. Egy évi házasság után meguntam s felébredt a vérem. Uj érzelem után sóvárogtam, amely a boldogság friss és ismeretlen izgalmaival rázott volna meg. Környezetem a régi volt, az alkalom nem hiányzott. Megcsaltam. Nem egyszer, nem egy férfival. Maga semmit sem vett észre, ami csak megvadított. Függetlenséget, korlátlan teret óhajtottam játékaimnak. Nagyon rövid ideig kellett várni. Pazar életmódom sokat felemésztett. A csapás lesújtott. Magát elhurcolták. Szabad lettem. De nem tudtam rögtön valóra váltani óhajtásomat. A lelkiismeretem megnyugtatására okokat kerestem. A maga esete lehetetlenné tett engem is. Ha élni akarok: dolgoznom kell. A dologra gyenge voltam. A barátaim azonban megmaradtak, újakat is kapok, mert azok nem törődnek a múlttal, csak szép, fehér ós kívánatos legyen az aszszony. Én fiatal, fehér ós kívánatos voltam. Megindítottam a válópert, azután ide költöztem ebbe a puha, virágos fészekbe ...