Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-08-02 / 62. szám

Békésscaba, 1908 aug. 2. 3 jezésóvel kezdetét veszi a szállítás, amely normális körülmények között is gondot ad az államvasutaknak ? A gazda- és kereskedő-osztály érdekében, de az egész ország közgazdasági érdekeinek szempontjából is múlhatatlan szükségét látjuk e baj orvoslásának, amelylyel egyetlen percig se szabad késni. Tanácsülés Csabán. — Uj vadászterület. — Fizetésemelés. — Valami a rendőrségről. — Artézi kut az Erzsébet-téren. — Érdektelen és rövid lélegzetű volt az a tanácsülés, melyet pénteken tartott Csaba község elöljárósága Kovács Sz. Ádám biró elnöklésével. Kevés tárgyai között is alig akad fontosabb. Ezekről az alábbiakban adjuk a tudósítást : Apponyi Albert grófnak gerendási birtoka ezelőtt önálló vadászterület volt. Most azonban, hogy a birtok parcelláztatott már, gondoskodni kell az ilyképp nyert uj, községi vadászterületnek bérbeadása iránt. A tanác3 pénteken elhatározta, hogy az uj területet is ki fogja adni a község s ily iránjdjan javaslatot terjeszt a közgyűlés elé. A községi kocsisoknak és a vágóhídi szolgáknak fizetése ezelőtt botrányosan kevés volt. Sokat panaszkodtak emiatt az érdekeltek, mig most elhatározta végül a tanács, hogy ugy a szolgák, mint a kocsisok fizetését „mérsékelten" fölemeli. Épületes megfigyeléseket tehetünk a csabai rendőrségnél. Alig melegedik meg ebben a testületben egyik-másik uj tag és alig taníttatja ki magát a dzsiu-dzsicura — máris bucsut int sapkájával a község felé . . . Ujabban Chrasztyina János lépett ki a rendőrség kötelékéből és ezt az elhatározást tudomásul vette a pénteki tanácsülés. Ez a „kirajzás" állandó jellegű Csaba község rendőrségénél. Már pedig kétségtelen, hogy a folyton megismétlődő csereberélés nem lehet a közérdek szolgálatára, mert épp a rendőri testület az, melynek kifogástalan működése régi, gyakorlott erőket feltételez. Meg kellene akadályozni ezt a folytonos lemondást és pedig olyképp, hogy szolgálati idő szerint magasabb és magasabb fizetési osztályba sorozzák a rendőröket. Ezzel elejét lehetne venni a további ki Elhallgatott. Az arca most még jobban lángolt. Nem mert Csatlósra nézni. A földre sütötte tekintetét. A férfi mozdulatlanul meredt reá. Az asszony beszéde alatt mind sáppadtabb lett. Lassan összeomlott benne az a nagy érzés, amely annyi gyötrelmen hömpölygette át. Uj fájdalom kezdte marcangolni. Az a fájdalom, amely nagy csalódással jár s letöri, megzúzza az embert, a nyomában azonban újjászületés következik. — Ezt nem hittem volna magáról, Erna, — nyögte. — Talán jobb, hogy igy történt, — tért ki halkan az asszony. — Maga most dolgozni fog s békében, sőt valószínűleg boldogság közt járja végig az útját. A maga becsületes útját. Én tudom, hogy becsület kiséri azon az uton. A férfi kezére hajtotta a fejét. Dolog. Becsület. Eddig csak zavaros képek merültek fel agyában, ha a jövendőre gondolt. Most azonban tisztán kialakult előtte. Valami végtelen nyugalom szállta meg, ami végkép megtisztította az aszszonytól. Amint mellette ült, undorodás fogta el. Kikívánkozott abból a bűnös, virágos szobából. Az asszony észrevette, hogy távozni készül. — Egy kérelmem van még — mondotta zavartan. — Maga most nem tudja miből éljen, Nehezen jut majd álláshoz. Néhány befolyással bíró barátom van, engedje meg, hogy figyelmükbe ajánljam. Ézzel tartozom a szenvedéseiért. Csatlós ajkaira keserű mosoly ült. — Köszönöm. Nincs rá szükségem. Azok a szenvedések hasznomra voltak. Megérleltek az életre. A börtön kiváltotta belőlem a becsületet, amit maga megszilárdított most. A barátait tartsa meg magának. Valamikor szüksége lehet még rájuk. En majd leszek valahogy. Csak úgy, a saját erőmből. Felállt. Vette a kalapját meg a felöltőjét. Azután erős, bizalomtelt szivvel indult az uj élet: a becsület ós a dolog felé. rajzásnak, mert minden rendőrnek érdekében állana az, hogy minél több időt töltsön a községnél. A zsidótemplom melletti Erzsébet téren, a Kocziszky féle porta szomszédságában, már régen tervbe vették egy ártézi kútnak fúrását. Ennek a kútnak céljaira a lakók is 2000 koronát ajánlottak fel. Csaba község azonban c iák egy Northon-kut furatását határozta el s az erre vonatkozó előmunkálatok megejtését el is rendelte. Most újból beadványt intéztek a lakók a községhez és azt kérik, hogy a Northon-kut nagyobb méretű legyen. A tanács nem zárkózik el e kérelemnek teljesítése elől, de megkívánja, hogy a régebben felajánlott 2000 koronát most is megadják a lakosok. Hatósági hússzékek Békésmegyében. Üdvös miniszteri rendelet. Csabán megint húst koboztak. Rendkívül érdekes miniszteri rendeletet kapott s foganatosított Békésvármegye alispánja. Ez a miniszteri rendelet a hatósági husmészárszékek felállítására vonatkozik s egyúttal rendezi a husvizsgálat kérdését is. A belügyminiszter rendelete különösen állategészségügyi szempontból bir kiváló jelentőséggel s megmenti a polgárokat is attól, hogy beteg állat húsát vásárolják oly árban, mint az egészséges állatét Ezelőtt, ha eg.v állatnak például körömbaja volt, a mészáros olcsóbban vásárolta meg, de a húsát azért csak olyan drágán adta el, mint az egészséges állatét. Pedig, ha az állat lázas, már a husa is vészit táperejéből. Ez nem fordulhat elő többé a jövőben, mert ilyen hust csak a hatósági husszék árusíthat. Különösen érdekes a rendeletnek azon része, amely kötelezővé teszi a husvizsgálóknak, hogy a halakat és baromfiakat is meg kell vizsgálniok és pedig nemcsak a piacon, hanem az üzletekben is. A hatósági husszékből a mészárosok egyáltalán nem vásárolhatnak s egyegy félnek, kivéve a rendelet 15-ik §-ában felsorolt emberbaráti intézeteket, fogházakat stb. egy napon 3 kilogramm húsnál több el nem árusítható, végül, hogy akár a vágóhidról odautalt, akár magánfelek által kimérésre átadott hus után 4% apadás betudásával 4% részhaszon ós 10% munkadíjon kivül, az alkalmazott kimérő nagyobb díjazást nem követelhet. A hatósági székbe kerülő hus árát nagy marhánál kilónként 80 fillérben, a növendék-marha húsát pedig kilónként 70 fillérben állapítják meg a községek, illetve a városi tanács, fentartván maguknak azt a jogot, hogy az árakat a piaci árak hullámzásához képest, esetenként újra megállapítsák. A húsárakat ugy a székekben, mint a hentes-üzletekben az egyes fajok és testrészek szerint külön e célra szolgáló táblán, szembeötlő helyen kifüggeszteni köteles s azon mészárszékek, hol növendék-marhahús kerül kimérésre, folyó évi augusztus hó 1-ső napján „Növendék-marhahús", illetve „Bivalyhus" feliratú táblával láttatnak el. Növendékmarhának tekintetik az állat : n.yugoti fajú marhánál 2 hónapos korától 2 éves koráig, magyar fajtánál 2 hónapos korától 3 éves koráig, m dy húsokkal együtt ugyanazon székben csak bivalyhus árusítható. Ezekből folyólag azon székekben, hol nagy marha árultatik, borjuk 4 hetes kortól két hónapos korukig, kivéve azt, ha az állat hat hónapos korát tul nem haladta, de állandóan tejjel tápláltatott — mérhető csak ki. A növendékmarhi húsának elmérésére a borjú ós a nagymarha húsától ezek szerint elkülönítendő lévén s igy mindazok, akik növendékmarhahus árusításával kívánnak foglalkozni, ezen szándékukat a tanácshoz folyó évi aug. hó 1-ső napjáig annyival is inkább jelentsék be, mert ellenesetben a rendelet 98. §-ában foglaltak értelmében anövendékínarhahus kimérését a hatósági székbe fogják utalni. Gyula város már a tegnapi napon megnyitotta hatósági husszékét. Békéscsabán, Szarvason és Orosházán szintén most nyílnak meg a hússzékek. Aktuálisnak tartjuk felemlíteni, hogy Békéscsabának egyik hentesüzletében dr. Reisz Miksa községi orvos tegnapelőtt megint romlott hust talált, amelyet lefoglalt és elkoboztatott. Erre való tekintettel tehát jobb időben nem is érkezhetett az a miniszteri rendelet. Katonaszabaditással vádolt tisztviselők. Heilingeréket fölmentették. Megváltoztatott törvényszéki Ítélet. Az elmúlt évi október hónapban tartott gyulai képviselőtestületi közgyűlés alkalmával általános feltűnést keltett az, hogy az egyik jegyzői állásra reflektálók közül nem jelölte a kandidálóbizottság H e i 1 i n g e r Károlyt. Ennek a mellőzésnek az volt a magyarázata, hogy Heilinger ellen a gyulai kir. törvényszék vizsgáló-birája vizsgálatot rendelt el egy bünfenyitő ügygyei kapcsolatosan. Heilinger elllen ugyanis az volt a vád, hogy egy T i t z Ferenc nevü gyulai lakosnak, aki állitásköteles volt — bizonyítványt állított ki, melynek alapján Titz jogot formálhatott a 8 hetes katonai szolgálatra. A védtörvény 53. §-a szerint ugyanis azok, akik öröklött birtokot kezelnek, a póttartalékba osztandók. Nemsokkal erre a város katonaügyi osztályát valósággal megrohanták az állitáskötelesek s mindannyian a Titzéhez hasonló bizonyítványt akartak kiállíttatni. A katona-ügyeket intéző jegyző azonban felvilágosította őket, hogy csak az esetben kaphatnak bizonyítványt, ha örökölt birtokot kezelnek, mire az állitáskötelesek azzal válaszoltak, hogy Titz sem örökölt, hanem ajándékozott birtokot kezel. Ez alapon vizsgálat indult meg, amely kiderítette, hogy Titz Ferenc valóban nem tarthat igényt a póttartalékhoz való beosztásra s hogy a kiállított bizonyítvány sem felel meg a tényeknek. Nagyon természetes, hogy ezek után eljárást indítottak a bizonyítványt kiállító Heilinger Károly ós a telekkönyvi kivonat készítője: Orbán Antal telekkönyvi irnok ellen is, akik mindketten azzal védekeztek, hogy jóhiszeműen jártak el. Madarász Kálmán dr vizsgálóbíró ugy Heilinger, mint Orbán ellen elrendelte a vizsgálatot s ezt az intézkedést a vádtanács is jóváhagyta. Az eljárás a büntető perrendtartás 103. szakaszának értelmében fegyveres erő elleni vétség miatt indíttatott meg. A gyulai királyi törvényszék mint bünfenyitő bíróság el is marasztalta a vádlottakat s Heilingert 3 hónapi, Orbánt pedig 6 hónapi fogházra itólte. A vádlottak védőinek felebbezése folytán csütörtökön foglalkozott ezen ügygyei a nagyváradi ítélőtábla. A táblai tárgyaláson Heilingert B e r ó n y i Ármin dr., Orbánt pedig Major Simon dr. védte s érveléseik alapján a tábla mindkét vádlottat föl is mentette. Ez az ítélet jogerős. Megakadt a templomépítés. Hoffhauser tanár Békéscsabán. Rosszak a téglák. Oly sok huzavona után junius hó elején végre kezdetét vehette a csabai róm. katholikus uj templom falainak felépítése is. Ez a fordulat azonban csak nagyon későre köszönhetett be, mert az építéshez szükségelt anyagot csak hosszadalmasan szállíthatták, sőt a már ide szállított anyag sem felelt meg a kívánalmaknak, ami nem jelentett kevesebbet, mint azt, hogy az építés befejezésével a kitűzött időre nem tudnak a vállalkozók elkészülni. Mióta azonban a munka megkezdődött, a serény, dolgos kezek gyorsan építették a falakat s már-már remélni lehetett azt, hogy az előre jósolt késedelem csak igen kis időre fog redukálódni, ámbár nyilvánvaló volt igy is, hogy a templom ez óv őszére el nem készülhet. Mindazonáltal a szokottnál sokkal gyorsabb tempóban haladt a munka, amely csütörtökig zavartalanul is folyt. Csütörtökön hajnalban Csabára érkezett Hoffhauser műegyetemi tanár, aki, mint a templom tervezője és az épitós vezetője, időnként meg szokta szemlélni a munkálatok folyását. Hoffhauser a délelőtt folyamán megtekintette a már fölépített falakat ós konstatálta, hogy az úgynevezett sima, burkolat-téglák mésztartalma tulnagy s ennek következtében azok meg is repedeznek, sőt a suly alatt néhol-nóhol meg is repedeztek már. Ez a különös tapasztalat arra bírta Hoffhausert, hogy a közönséges téglákat is megvizsgálja. Ezeknél is konstatálható volt az előbbi tulajdonság és igy szükségét látta Hoffhauser annak, hogy a munkálatokat nyomban beszüntesse, mert nem viselheti a felelősséget egy olyan építményért, amely salakos, értéktelen anyagból készül. A csabai róm. kath. templom építését, mint legolcsóbb ajánlattevők, három csabai építőiparos: Bányai és társai kapták meg, akik erre a munkára együttesen pályáztak. Ajánlatuk oly olcsó volt, hogy a szakemberek már előre megjósolták a vállalkozók nagy veszteségét, ami most, hogy nem folytathatják a munkát, kétségtelenül mutatkozni is fog. Bányaiék a burkolattéglákat Mezőtúrról, a többi téglákat részint Orosházáról, részint pedig Csabáról szerezték be. A csabai téglákat egy izbon felülvizsgálták már s azokat kifogástalanoknak találták. Nem lehet ugyanezt elmondani az orosházai és mezőtúri téglákról, amelyeket most szintén megvizsgáltat Hoffhauser tanár 8 nyilvánvaló, hogy az azokból készült falrószeket most mind le kell majd bontani. Fürdői levél Gyulára. Lago di Gyoparo, 1908. julius. Kedves —ssó ! Ez a talján nevü fürdőhely ismerős lehet előtted, ámbár ugy emlékszem, hogy Velenczéban még nem voltál, ón azonban ... hát Velenczéban én sem voltam. De nem akarom, hogy soká keresd a térképen, bár tudom, hogy a geographiában mindig jeles voltál, mert rövidebb utat halandó még nem talált föl a Coeur de Paulgár ós Jardin de la Göndöcshöz náladnál, Ám ennek dacára idei üdülőhelyem útirányát röviden ekképp jelölhetem meg: Gyula, Biczere, Csaba, itt letérsz egy kicsit és a keleti expresszel Orosházát érinted, innen Gádoros mellőzésével egy fél óra alatt eléred Lago di Gyoparot. Csodálkozva nézed, hogy miért adtam ilyen hangzatos nevet ennek a világhírű fürdőnek. Hát édes —ssó, meg kell vallanom, hogy egy járványszerű társadalmi nyavalya ellen egészen immúnis voltam 52 évig. De fájdalom, az Ur 1908-ik évében ez a baj egész vehemenciával tört ki rajtam. Ennek a rémitő betegségnek a technikus terminus elnevezése „Kolmark nagyzolás", vagy nép nyelvén szólva „rázni a rongyot". E betegség rendkívül ragadós, mint a bőrbaj, érintkezés által terjed. Ugy történt a dolog, hogy az Újvárosi Casinóban több napilapból olvastam a balneologusok és doktorok kongresszusáról, amelynek célja a magyarországi fürdők ismertetése volt. Kimutatták ezek a jó urak, hogy a mi édes hazánkban minden betegség ellen lehet gyógyulást találni. Végtelenül jól eső érzés fogta el valómat e közlemények elolvasása után. Megnyugvással tettem le a „Budapesti Hirlap"-ot ós ösztönszerűleg hálás tekintettel fordultam Árpád apánk képe felé, hogy e szép hazát és ebben Lago di Gyoparot is befoglalta hadmüködési körébe. Önként felmerült agyamban az a gondolat, vájjon nem e volt neki is reumája? Ilyen tudattál és érzéssel jutottam el a napi találkozó helyen egy nagy társaságba, hol egyébről sem folyt a beszéd, mint arról, hogy ki hová megy fürdőzni? Egyik Marienbadba, másik Karlsbadba, Abbazia, Reichenhall, Radegund és az Isten tudja, hogy hová, de annyi bizonyos, hogy hazai fürdőt egyik sem nevezett meg. Roppant drukkoltam, csak tőlem ne kérdeznék, hova megyek. Sorsom tényleg nem kerülhettem el, mert a következő percben már kérdezték, hova megyek fürdőzni. Khm... khm . . . feleltem én, igen . . . igen, okvetlen megyek és pdig a délvidékre, pihenésre van szükségem, az idegeim