Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-30 / 61. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 61-ik szám. Csütörtök, julius 30. KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI D13 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: SZÉKELY BÉLA Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Magyar átok Békéscsaba, julius 29. Egerben egy magyar bíró magára lőtt. Nem merő véletlenségből, de tudatosan, szántszándékkal keresve a halált. És ez a szűkszavú hir — a kicsinyes részletek nem is kellenek hozzá — újból és ismételten a magyar intellektuellek romlása mellett bizonyít. Idegen gazdasági kulturák tövében, a messziről jött napsütések csenevészszé, erőtlenné pörkölték azt a gyönge hajtást, mely nagynehezen kivirágzott a fekete magyar földből. Eleven, minden harci készséggel teljes a fegyverkezés, mely a nyugati erőket eredményes küzdelemre acélozza. A csatamezők minden vad, kegyetlen színezésükben átterelődtek az elfüggönyözött, párnázott ajtajú hivatali szobákba. A gloire a Napóleonok feje felől tovább siklott és kemény harántu, egyébként békés koponyák mellől szórja a ragyogását. Az eszmények szürke számokon nyargalnak és a hadi erények egyetlen bibliája: a józanon való tervezni tudás lett. Egy-egy gyárkémény a maga fekete, átható füstgomolyaival majdnem akkora jelentőségű, mint volt a véres verekedések idején egy sikeres várostrom. És Kinizsi Pál apró iskolásdiákok éjszakai álmodozásaiban, ha öt törökkel a szájában reng is bele, nem gyötri ugy el azokat a fiatal idegeket, mint amilyen gyászos szimfóniákat játszhat a mindnyájunk anyagi jóvoltán egy Piergont Morgán. Gyönyörű dolog, valami édes remegéssel csikland végig mindannyiunkat a hir, hogy egy pesti kávés az olympiádokon kimérkőzte magának a világbajnoki cimet és jelleget. És a róla való tudósítások mögött teljesen elbúvik az árvái tót, akinek ez idén nem termett elegendő krumplija. Minden veszejtő nyomorúságunk, az a keserves küzdés, melybe belerokkan mihamarabb ez az ország, halaványan megfestve megyen át a köztudatba. És olcsó ragyogásokba kápráznak bele az egészségesen való látásra tán már képtelen magyar szemek. Nem kell ide statisztika, nem kellenek komoly számok arról, hogy minden életerőnk sorvad, minden ránk virradó nap szolgál ehhez bizonysággal. A régi átok ez, mely ezer éven át csak könyet meg vért produkált és sohasem a munka verejtékét. Az egri bíró öngyilkossága nemcsak arra alkalmas, hogy szánalmat keltsen. Dá rávilágít nyilvánvaló gazdasági okokra, melyek egyre mélyebbrehatóan fúrják alá a magyar középosztály anyagi biztonságát. A proletárínségekről ne is beszéljünk. A nyomorúság gazdaságilag rendezettebb országokban is a pincelakásokba húzódik inkább, a nélkülözés máshol is elsőnek a munkásszájak elől lopja el a karéj kenyeret. A javaknak egészségtelen megoszlása szolgáltat ide magyarázatot. Az értékek megemésztésében produktív középosztály nyomja az alsóbb néprétegeket, fölényes súlyával nyomja a légzőszerveit ugy, hogy kapnia kell levegő után. De hol van Magyarországon az a vagyonos, erős középosztály, mely a proletárnyomoron, az ínségre jutott százezrek zsírján hizott meg? Mert a proletárnyomor letagadhatatlanul meg van. És mégis züllik, erőben s anyagi értékben egyre vékonyabbá lesz az az , értelmi középosztály, mely az állam | épületébe sinekül görnyed oda. És ez a nagy szegénység, mely j lassan-lassan leharap minden csipetnyi > izmot a karunkról, végigfertőzte minden vonalon ezt az országot. Ahol a legkiadósabb üzlet a bank és szárnyalásában gyarló polgári fantáziával alig beérhető a kamat, meg az adó, ott minden gazdasági infekció föltétlenül a gyökérig hat. c.s a depresszió — amennyiben egységbe fut minden vonatkozása — két élü: vaspántokkal fogja közre és ugy öleli magához a gazdaságot, meg a kulturát. Azért nincs becse ezen a barázdás televényen a munkának és azért ér csengő aranyat a fenszóval való imádata annak az egynéhány bálványnak, akiknek keze intésére rezeg minden anyagi és szellemi érték ázsiója. És ezért érdem a görnyedni tudás és a megnyugvó alázatosság a fekete, acélos magyar földön. Az egri birót, akinek esete szolgál apropóul mind ennek az újból való elmondásához, anyagi bajok állították a revolver csöve elé. Az a cső hideg, szeszélyes és sohasem tréfál. Minden megindultság nélkül szalad bele a forró, érző emberhúsba. És hányan állottak már és hányan fognak még eléje állani közülünk, a magyar robotosok közül, kik kéményén, dacosan vállaljuk az életei És akiket olyan nagyon megtép egy éles karmu, fekete madár: a gond. Vármegyei közgyűlés. — A csabai ,, Fiume" és a polgári fiúiskola ügye. — Panasz egy miniszteri rendelkezés ellen. — Gondoskodás a dijnokokról. — Községi ügyek. — Békósvármegye alispánja összeállította már az augusztusi közgyűlés tárgysorozatát, amely összesen nyolcvan ügyet ölel fel. Ezen ügyek között több jelentős kérdés is van s igy előre látható, hogy megyebizottsági tagjaink tömeges számban jelennek majd meg e közgyűlésen Csaba több képviselőtestületi határozata is most kerül másodfokú elintézés alá. Ezek között első helyen emiitjük meg a polgári fiúiskola uj épületének ügyét érintő képviselőtestületi határozatot. A képviselőtestület ugyanis kimondotta, hogy megszerzi az iskola telkét és az épitési költségekből 80000 koronát a község terhére vállalni fog. Nem kevésbbé jelentős ügy a „Fiume"szálló átalakításának kérdése. A képviselőtestület köztudomás szerint 80.000 koronát szavazott meg a „Fiume" átalakítására. Ugyanekkor kimondotta azt is, hogy Bartos Jánossal, a jelenlegi bérlővel már most, 1911-től, a mai bérlet lejártától, további három esztendőre meghosszabbítja a bérletet. Mikor a képviselőtestület meghozta ezen ügyben a határozatát, részletesen foglalkoztunk azzal az állásponttal is, melyet dr. F á y Samu képviselőtestületi tag képviselt e kérdés tárgyában és amely álláspont a közgyűlésen nem érvényesült. Dr. Fáy Samu megfelebbezte a határozatot. Ugy ezt az ügyet, valamint az előbbenit az augusztusi közgyűlés intézi el s hihetőleg teljes számban beszólítja a megyegyülés csabai tagjait. Foglalkoznia kell a közgyűlésnek azon belügyminiszteri leirattal is, mely az 1908. évi költségvetésben feltüntetett pótadó tárgyában megváltoztatta a vármegyei határozatot. Ez a miniszteri ren delkezés sérelmes a vármegyére s most döntenie kell a közgyűlésnek azon kérdés fölött, vájjon a vármegye akceptálja e a miniszteri rendelkezést, vagy pedig élni fog jogával és e sérelmes leirat ellen panaszszal él a közigazgatási bírósághoz. Békésmegyei Közlöny tárcája. Szenvedély. A bérci bokrok csúcsán foszlik széjjel A hajnal árnyas, párás ködruhája. És aztán ifjú, lázas szenvedélylyel Széttépi ezt a nap kelő sugárja. Lelkem borús világát szépre festi, Mint az eget a nap távol Keleten S elűzi onnét bánatomat messzi A boldog szenvedély : a szerelem .. . Oláh Miklós. Fráter Aranka. - A ..Hékésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Vórtesy Gyula. Egy ügyvéd barátomnál voltam látogatóban s javában beszélgettünk egy csomó diákkori élményről, meg jogászéletünk vidám és szomorú kalandjairól, mikor az irnok bejött jelenteni, hogy Fráter Aranka megint itt van. — Csak hadd legyen, — mondta szinte hangosan az ügyvéd — kezd már bosszantani ez a vén skatulya. Minduntalan a nyakamra jár ! — Miféle Fráter Aranka ? — kérdeztem tőle. — Csak nem az a hires, szép Fráter Aranka, akivel együtt báloztunk, a bájos, gazdag Fráter Aranka ? — De éppen hogy az. A bájos, gazdag Fráter Aranka. Azaz, hogy csak volt bájos is, meg szép is. — A hires Fráter Aranka? — Az, • l. Ippi és érkeserüi Fráter Aranka. A Fráter Lénárt leánya. Aki után te is bomlottál, meg én is. Érdekes történet ez. El is mondok neked róla mindent. Megírhatod. Azt tudod, hogy a büszke szépség, aki minket is, meg másokat is keveselt, megszökött valami cseh tisztecskével. — Nem tudom biz' én. — Nos hát akkor hallgasd meg. Mondom, hogy megszökött. Valami rongyos, koldus legénynyel. Képzelheted Lénáit bátyánk dühét. Kitagadta a leányát és egy garast sem adott neki. A szegény cseh, csehül járt. Be kellett állania valami Írnoknak, vagy mit tudom én miféle kis hivatalnoknak. Hanem hamar ráunt a nyomorgásra és főbe puffantotta magát. Lénárt ur, aki ezalatt különben teljesen elverte mindenét, hallani sem akart a lányáról. Azóta itt él Pesten a szerencsétlen asszony. Volt ez már minden a világon. Nevelőnő, gazdasszony, felolvasónő, bonne, házvezetőnő, kasszírnő, bolt kisasszony, társalkodónő, pénztárnoknő, de sehol sem tudott megmaradni. Tudod, a Fráter-vér! A büszke, lusta Fráter-vér! Azt akarta volna, hogy ahová ő ment el szolgálni, ott őt szolgálják ki. Mig fiatalabb volt, nőtlen öreg uraknál csak el volt egy daraljig, abban a reményben, hogy valamelyik majd csak elveszi; de amikor e Tyik sem akarta elvenni, hát szépen odébb állt mindenünnen. így aztán szépen lassan kikopott minden helyiől. Mikor hozzám először beállított, hat fillér volt a zsebében. Pedig hozzám már igazán a végszükség kergette. Mert bizonyára csak akkor jött, amikor már sehol sem kapott semmit. Képzelheted, milyen nagyot néztem, mikor koldulni jött hozzám Fráter Aranka. Az a Fráter Aranka, akit, hiszen emlékezhetsz reá, hogy körülrajongtunk ! Az a Fráter Aranka, aki egyszer nekem ígért egy szupé-csárdást s azután a vacsoránál azt kérdezte tőlem, hogy igaz-e, hogy az apám szűcsmester, mert akkor nem táncol velem. Az ügyvéd arca még most is fellángolt erre a megszégyenítésre, annyi év után. — Azt kérdezte. Persze, hogy azt mondtam neki, hogy az apám az és hogy nem szégyenlem, hogy az. Azzal otthagytam. Kacagva felelte, hogy csak ezt akarta, mert jobb szereti Bay Abrissal járni a csárdást. , Bay Ábris! Az a hires legény volt. Emlékszel rá ? Azóta ez is járt nálam. De erről később. Aranka azon a bálon csakugyan Bay Ábrissal táncolta a csárdást, én pedig senkivel nem táncoltam, ugy fájt annak a lelketlen leánynak megszégyenítése Hanem másrészt talán ennek köszönhetem azt, amit elértem. Mert csak ettől az időtől kezdve feküdtem komolyan neki a tanulásnak, a munkának. Ez | á sértés ébresztette fel az önérzetemet, az ambiciómat. Meg akartam mutatni, hogy a szegény szűcs fiából különb ember lesz, mint a Bay ur Abrisából. Valamivé akartam lenni, hogy valami kor én szégyenithessem meg ezt a hencegő szépséget, hogy valamikor éreztethessem vele, hogy kár volt engem félrelökni az útjából. Oh, hogy gyűlöltem akkor is, uiég azután is sokáig mind a kettőt! És a sors csodalálatosképpen elégtételt szolgáltatott. Akkor, amikor már eszemb9 sem volt a boszu, mind a kettőt a kezembe szolgáltatta. Bay Ábris még a mult télen járt nálam. Az egykori hires gavallér rongyos ós piszkos volt; éhezett, ázott, szinte térden állva kért, hogy tegyem be akárhová, akár minek. Felöltöztettem, jól tartottam, el nem eresztettem addig, mig a városhoz be nem tettem dijnoknak. Persze, hogy nem becsülte meg magát ! Néhány hét múlva csak beállított s újra elpanaszolta, hogy kicsapták a dijnokságból. — Miért? — kérdeztem. — Eh, olyan komisz parasztnépség között nem élhet meg az ur. Komiszkodtak, ón meg nem tűrtem komiszkodásukat! — felelte. Adtam neki egy pár forintot s elküldtem, mikor pedig megint eljött, be sem eresztettem. Azóta nem tudom mi történt vele. Ez volt az egyik. A másik, Fráter Aranka, nem sokkal ezután jött hozzám. Olyan volt, mint valami koldusasszony. Dehogy is gondoltam a boszura. Igazi fájdalom és mély részvét fogott el. Arra kórt, hogy szerezzek neki bárminő állást. Eddig nem becsülte meg magát, de ezentúl meg fogja. Napokig jártam a dologban, fütőlfához, de végre is csak annyit értem el, hogy betettem egy dobozkészitő gyárba fedélkészitő munkásnőnek. Eleintén szorgalmasan dolgozott. A tulajdonos még dicsérte is. De nem sokáig tartott a szorgalom. Hamarosan beleunt. Már a második héten kezdett későn bejárni a gyárba s mikor megintették, dühösen odavágta, "hogy ő nem paraszt, aki fel tudjon hajnalban kelni. Már akkor kidobták volna a gyárból, csak rám való tekintetből tűrték. De mindig baja volt s ilyenkor mindig a nyakamra jött. Bizonyosan megint kifelé áll a rúdja, most is azért jött. Kértem a barátomat, hogy hivassa be. — Vagy idegen előtt resteli magát ? — Oh, azon már tul van. Magas, sovány, fekete-ruhás nő lépett be. Fekete kendője a sok használattól zöldre vált már. Korán megöregedett, fakó arca tele volt ránccal. Csak