Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-26 / 60. szám

52 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908. julius 26 A békésmegyei nagyközségek és váro­sok igenis törekedjenek arra, hogy egy sa­ját szinikeriilet keretében oldják meg ezt a kulturkérdést. Oyula, Békéscsaba, Orosháza és Szarvas együtt eltarthat egy színtársula­tot, (ez volt a mi véleményünk is ! Szerk.) ha nem is aradi, szegedi vagy nagyvá­radi arányokban, de ahhoz Árad semmi szin alatt hozzá nem járulhat, hogy a saját rovására jussanak a gyulaiak anyagi hozzájárulási képességüket meghaladó színészethez. Csupán egyetlen esetben tartjuk teljesíthetőnek a „Békésmegyei közlöny" hasábjain felvetett tervet: akkor, ha Szendrey a jövő évre nem kapná meg Hódmezővásárhelyt. Ebben az esetben, ha Aradról egyáltalán elmozdulni akar, a helybeli illetékes körök sem vetnének gátat a gyulai nyári állomás elé." Az „ Aradi Közlöny" is foglalkozik ezzel az ügygyei s egyik munkatársa kérdést is intézett Szendreyhez, aki ezekben válaszolt: — Éppen tegnap (csütörtökön) kaptam meg a gyulai szinpártoló egyesület levelét, amelyben kérnek, hogy tudassam velük, hajlandó va­gyok-e három évre a gyulai nyári színház-állomást elfogadni. Ez eset­ben pályázat nélkül adnák nekem három éven át augusztus és szeptem­ber hónapokra a színházat. Még nem határoztam a dolog fölött, főleg azért, mert legközelebb társulatommal Hód­mezővásárhelyre megyek, ahol éppen az idén jár le a szerződésem. Nem tudom, hogy itt uj szerződésre lépek-e a várossal, vaay más nyári állomást fogok-e keresni. Hivnak Fiumébe is, ahol jól ismerik és kedvelik is társu­latomat Azt akarják, hogy nyaranta másfél hónapot töltsünk ott, de móg egyáltalán nem határoztam, melyik ajánlatot fogadom el. Gyulán eddig Somogyi Károly, ez évben pedig Erdélyi Miklós nagyváradi igaz­gató társulata játszott, legutóbb azon­ban csekély anyagi eredménynyel. Holnap átmegyek Gyulára ós beszélni fogok a szinpártoló egyesület veze­tőségével a dologról. Mindebből látható, hogy a gyulaiak valóban lelkiismeretes gondossággal foglalkoznak a színészet kérdésével, melyet valószínűleg a legkedvezőbb formában fognak megoldani. Elloptak egy csabai asszonyt. Kalandos hir — Amerikából. Egy szociálista-vezér élményei. Nagy hire volt csak rövid idővel ezelőtt is Békéscsabán Ribiánszky Istvánnak. Ribiánszky egy időben a Rosenthal-malomban talált alkalmazást. Itt azonban nem volt sok ideig, mert valami rossz fát tett a tűzre s el kellett hagynia helyét. Csabán pedig divatossá lett már az, hogy minden foglalkozás nélküli egzisz­tencia Áchim L. András seregéhez szegődjék s mint „pártirányitó" faktor töltsön ott be bizonyos poziciót. Ri­biánszky is megtalálta ezt az utat s hamarosan már mint piros-tollas dema­góg járogatott a pártvezér oldalán. Mi azonban móg nem állunk a demagógiát illetőleg azon a ponton, amely egy mindenki számára megélhe­tést biztosító helyzetet teremt s igy Ribiánszky sem tartozott a sors külö­nös kegyeltjei közé. Választások idején még csak keresett valamit, de rendes időkben semmi sem folyt be konyhá­jára a vezérkedés magtárából. Be kellett látnia tehát, hogy becsületesebb foglal­kozást kell keresnie, ha élni akar. Ribiánszky István nem sokáig gon­dolkozott. Eladta kis fekvősógót, pénzzé tett mindent, aztán egy szép napon vonatra ült s feleségével együtt kiment Amerikába, itt egy szénbányában ka­pott az ex-vezór alkalmazást. Ott is lakott a telepen feleségével együtt s panasz nélkül éldegéltek. Móg az elmúlt hónapban megismer­kedtek Ribiánszkyék három rézbőrű­v e 1. A rézbőrűek és Ribiánszky között csakhamar nagy lett a barátság s az egyik vasárnapon már együtt szürcsöl­gették egy kimérésben a bort. Köztük volt Ribiánszky felesége is, aki a jókedv emelkedése tekintetében lépést tartott a férfiakkal. Mikor már jól beestele­dett, az egyik indián azt javasolta, hogy mennének el kocsikázni. Ribiánszky nem mutatkozott erre hajlandónak, de az asszony nem kérdezgette és kérte férjét sogáig. Egymaga ment el az indiánokkal. És azóta hiába várja a feleségét Ribiánszky. Az indiánok nem hozták vissza hűséges oldalbordáját. Igy meséli el ezt egy levél, melyet a kivándorolt demagóg itthon maradt övóihaz irt. A Nagyvárad—Szeged közötti gyorsvonat. Elkészül a bajai hid. A töltés el is készült már. Amiről annyit irtunk ós aminek megoldását annyiszor ós oly intenziven sürgettük : a Nagyvárad—Csaba—Sze­ged—Fiume közötti vasúti összekötte­tés kérdése már a teljes megoldás előtt áll. A tervek szerint már a nyári menet­rendbe föl kellett volna venni ennek a vonalnak vonatjáratait, de a kiépítés munkálatai késedelmet szenvedtek ós igy nem volt bizonyosan megállapítható az az időpont sem, amikor aktuális lesz ezeket a járatokat is feltüntetni a menetrendben. Most azonban csabai műszaki kö­rökből arról értesülünk, hogy a vasúti töltés Báttaszóktől Bajáig, csekély kivé­tellel, teljesen kész, mindössze 3 - 400 méteren van még földmunka. A talpfák és sínek már a vonal legnagyobb ré­szén le vannak rakva. Az ártérben elhelyezett négy vashid, melyek közül az egyik 30, a másik 4, a harmadik 90 s a negyedik 150 méter nyilásu, ugyan­csak készen van, mindössze a 150 mé­teres hidnak 10 darab 15 méter hosszú vasfölszerkezetót kell az ideiglenes fa­állványokról a készen álló vasbeton­pillérekre reátolni, ami már folyamat­ban is van. Maga a hid a Dunapart fölött 10 mé­ternyi magasságban elhelyezett hatal­mas alkotás. Egész hossza 580 méter, tehát jelentékenyen, hosszabb, mint a budapesti összekötő vasúti hid; a szo­rosan vett Dunameder fölött négy nyí­lása van, mindegyik 400 méter hosszú, konopisti gránitból készült hatalmas pilléreire nagy mélységben vannak alapozva. Közülük az egyik 28, a má­sik 23 méternyire. A hid vasfölszerkezetónek nagy része már szintén készen áll, mig a bajai oldalhoz közelebb eső két utolsó nyilás vasfölszerkezetének szerelési munkája van csak hátra. A mérnökök állítása szerint a hid az átadásra ki­tűzött véghatáridőnél jóval előbb ké szen lesz ós igy valószínű, hogy nem 1909 október 1-ón, hanem május havá­ban átadják a Baja—báttaszóki vasutat a forgalomnak. A Baja—báttaszóki vasút építése következtében már a Baja—sza­batkai ós Báttaszék—dombovári vona­lak elsőrangusitása is folyamatban van. Véres verekedés az országúton. Vásárosok viszálykodása. Ketten a kórházba kerültek. Súlyos sebesülésekkel ós tartozékai­val egybekötött háborúskodás folyt le tegnap a Csaba—Gyula közötti ország­ion. Két szerény vásáros ember kapott itt hajba egymással ós olyan parázs kis háborút rögtönöztek, hogy két sebesültje a kórházba is került. A súlyos sebesü­lések előzményeiről és a háborúskodás­ról ezeket jelentik lapunknak: Balog Nagy Ferenc ós C z ó d 1 i József gyulai gazdálkodók tegnap a csabai hetipiacra vetemónyt hoztak. Mind­két gazdálkodónak nagy kertgazdasága van, rendes látogatói a csabai hetivá­sároknak, ahol állandó vevőközönsógük van. Balog Nagy Ferenc régebben jár már át Békéscsabára s ezért jobb ós nagyobb forgalmat is csinál, mint Czódli, akit rendkívül bántott ez a dolog s ezt nem is titkolta konkurrense előtt. Tegnap már kora hajnalban Csabán volt a két vásáros s rendes szokás sze­rint egymás szomszédságában pakolták ki vetemónyeiket. Az irigykedós azon­ban hamarosan összeveszítette most is a két gazdát. Czódli ós Balog idejártak a hetipiacra s asszonyaikat bízták meg az elárusitással. A két asszony alig hogy együtt maradt, összepörült s már-már körömmel akarták elintézni nagy ügyüket, de szerencse, hogy vissza­tértek a férfiak s megakadályozták az ökölharcot. Délben összepakkoltak "Czédliék. Balog előbb indult útra, de a második kocsi, tul a Veszelyi-hidon beérte, sőt el is hagyta őket. Balognó nem állotta meg, hogy utánuk ne kiálltson. Erre megállította a másik gazda a kocsit s ostorával végig csapott az esszony ar­cán. A csapás oly szerencsétlen volt, hogy az asszonynak kifolyt a jobb szeme. Balog Nagy Ferenc nekiugrott Czédlinek s mire ez védekezhetett volna — a vál­lába döfte zsebkését. Közben közrefogták Czódliéket a vá­sárból hazasiető tanyaiak, akik megaka­dályozták a további vérontást. Czédlit és Balognót a gyulai közkórházban ápol­ták most. A város kerít. • • Tegnap, ahogy a kósza, alkonyati szellők friss illatokat loptak be a házak közé, kint a gyomai liget mellett megszó­lalt egy rozoga verkli. És a száraz, kopott ládából valami ócska dallam bugyborékolt elé. Belekapott a lev.égőbe ós amint odaér egynehány csöndesen szórakozó paraszt­legényhez — megcsillantak a szemek és jóizü mosolyoktól gömbölyödtek kerekre az ábrázatok ... És talán akaratlanul is az a pár száll suhanc előbb halkan, aztán egyre erősbödve fújni kezdte a nótát, amihez szaggatottan, mintha rossz tüdő­ből jönne, szolgált muzsikával a verkli. Nem népdal volt az . . . Nem a kondorosi bojtárgyerekről, vagy a városról való, amely végesvégig akácvirágtól szagos. »Berger Zsigát« nyöszörögte a sipláda és azt donolták hangos jókedvvel a paraszt­fiuk. Aki a uóplélek pszichológiáját egy jellegzetes adattal akarja megbőviteni, az írja oda a följegyzései közé ezt a vasár­napi alkonyaton megesett apróságot. Az a fokozatosan való rezgés, mely egyre elevenebb ritmusokat kapcsol be a lelkek életébe, elért már odáig is, hogy inspirálja a megnyilatkozásaiban eddig minden mes­terkéltségtől ment, naiv paraszti kedélyt is. És ez nemcsak a város — a selymekbe pólyált és olcsó ragyogásokban villogó város — bűne; nemcsak a város kerít Egy stinmagyar faluban — valahol a Bodrogköz alján — egy pünkösdkor hal­lottam, hogy a kut körül, amint odatele­pedett a sok pántlikás parasztlány, meg a néhány szál árvalányhajas parasztfiú, arról a Vuncsiról daloltak, aki furcsán néz ki és aki mint egy majom, olyan vörös. Azt a dekadens megyére tévedt tovább­fej test, mely intim megértésekre cölöpözi át a lelkek szerkezetét, akár paragrafu­sokba is lehene szedni. Forradalmakat dol­gozik ; uj és izzó, alakulatokat szegez neki a jómódba belehizott régi rendnek, de a vonalvezetésben és egyik-másik csomó­pontnak, ahova a suly esik, a kijegecitésé­ben csupa törvényszerűség. Csupa szinfolt ész-szeszélyesen, csupa ideggel a vászonra rakott részlet, de mennyiről — az értelem­mel való látás távlatán át — egy egységes perspektívát nyújt. Először a politika ke­rült sorra. Internacionális érdekek rávitték olyan meglátásokra, amiknek nyomán gyö­keréig kell belemetszeni a meglévő gazda­sági rendbe. Egy féktelen tüzes rapszódia — ha mindjárt a vörös-zászló alól való is — keüett ahhoz, hogy megtalálják a né­pet. És minden erőforrást benne keressen a politika. Azután az irodalom került bonc­kés alá. A géniuszról lerángatta a bokor­ugró szoknyát s ennek a rokonszenves dámának ha szóra nyilik az ajka, már nem kizárólagosan lőcseji dialektusban beszól. Finomak, feszültek immár az ideg­zete húrjai és a nagy szenvedések, a foj­tott bánatok, a rejtett, a fátyolos szépsé­gek markolnak csak belé. Valami nagy­szerű, minden vonalon való torradalom ez ; kiüti lábunk alól a mankót ós rászorítja az embert, — ha mindját csetlünk-botlunk, bicegünk is eleinte, — hogy a maga lábán járjon. És hogy ez a forrongás nemcsak igy papíron van meg, de erővel, akaratosan rázza az életet, arra bizonyság az a vál­tozás, mely a néplélekben megyen végbe. Vaserejükben tizenhárompróbásnak mon­dott saólamok kezdik hidegen hagyni' és régi, elsuhant diadalokban — a történe- \ lem mai formájában sokat hazudik — csak : a szövevényes mesét keresi. A fontoskodók ' hiába rázzák a fejüket és hasztalan bög- 1 dösnek — hogy íme minden eredmény — ' versekre, melyekben egynémely fiatalok i néha-néha bizarr látomásokról monda- I nak rímeket. És legfőbb tanúság erre az a csodálatos erjedés, mely idővel tisztult vizekre viszi majd át a nép lelkét. Ezt az érző, de érzéseiben századokon át letom­pított, könytől nedves, meg vértől indula­tos csodái. Es most annak a ténynek, hogy a jegenyén varjú károg, a konstatá­lásától egész a Chopin-szonátákig nagy az ut, egy az útfélen inneneső, apró stációnak kell megtennünk a Berger Zsigát . . . ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző ál­lomás mára enyhe esős időt jelez, sok helyütt zivata rokkal. — Évjáradókos ós kamatos jelzálog­kölcsönök. A Békés-Csabai takarékpénztár­egyesület közzé teszi, hogy évjáradókos (annuitásos) ós kamatos jelzálogkölcsö­nöket földekre, első helyeni bekebelezés mellett, bármily nagy összegben folyósít. — A csabai muzeum Kedden Békés­csabán járt az országos iparművészeti muzeum igazgatója, R a d i s i t s Jenő miniszteri tanácsos, a muzeumok és könyvtárak felügyelőbizottságának tagja s megvizsgálta a csabai muzeumot. Ra­disits legnagyobb megelégedését fejezte ki a tapasztaltak fölött s azon meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy az uj muzeum-épületre valóban szükség van. Megtekintette ezután a Csetneky-fóle telket, melyre a muzeum uj hajlékát fölépitni tervezik és azt minden tekin­tetben alkalmasnak ós megfelelőnek ta­lálta. Látogatást tett Radisits a csabai gőztéglagyár-társaságnak telepén is. — Az első vasbeton-közhid. Békésvár­megye alispánja annak idején fölterjesz­tést intézett a kereskedelemügyi minisz­terhez, akitől kérte, engedné meg, hogy a Sebeskörösön felépiiendő hidnak ol­dalnyilásait vasbetonból készíttessék el. A kereskedelemügyi miniszter most hoz­zájárult ehhez a kórelemhez és igy a sebeskörösi hid lesz az első közhid az országban, amely igy készül. A középső rész vasfelszerkezetü lesz s ezt a Da­nubius gyár fogja elkészíteni, mig a vasbeton-munkák elvégzésére Kál­mán Miklós kisújszállási vállalkozó kapott megbízást. — Halálozás. Megint gyászos kime­netellel sújtott a tífusz egy nagy kiter­jedésű, előkelő családra. R e i s z Gyula csabai kereskedőnek több héttel ezelőtt tífuszos megbetegedést kapott a felesége, Révész Berta. Közvetlen ezután meg­betegedett fia is. R9iszné már tul volt a veszedelmen, de az utóbbi 5 napban megint visszaesett s 23-ikán délelőtt övéinek mély bánatára elhalálozott. A fiatal asszonynak, jó feleségnek és anyá­nak tetemét pénteken délután hantolták el nagy részvét mellett. — Uj takarékpénztár a megyében. Annak idején részletes híradással vol­tunk arról, hogy Mezőberónyben uj takarékpénztár alakult. Ez az uj pénz­intézet, mely a „Mezőberónyi Gazdasági Takarókpénztár Részvénytársaság" cimet viseli, holnap, e hó 27-én kezdi meg működését s az intézet vezetőire való tekintettel, már is teljes megnyugvással állithatjuk, hogy ez az uj pénzintézet valóban hézagpótló lesz. — A szarvasi vöröskakas. Pénteken hajnalban ismeretlen tettes fölgyújtotta Jerta Ferencnó szarvasi lakos házát. A hirtelen támadt szél elvitte a perjét a szomszédos házakra is, melyek között a Molnár Györgyé ós Köpenyes Andrásé szintén kigyulladt. A derék szarvasi tűzoltók emberfölötti erővel igyekeztek lokalizálni a tüzet, de ez csak részben sikerült. Oltás közben Neuhauser János tűzoltónak egy súlyos gerenda esett a fejére. Neuhau­ser beleesett a parázsba ós súlyos égési sebeket szenvedett. A gyujtoga­tónak már nyomában van a csendőrség. — Visszaélés Zsilinszky Endre birtokán. Néhány sarkadkereszturi gazda a mult esztendőben nagyobb területet bérelt Zsilinszky Endre békéscsabai föld­birtokostól s a községi jegyzővel ugy egyeztek meg, hogy a szerződósirásért és a szükséges munkálatokért egy-egy koronát fognak fizetni holdanként. P o r­t e 1 e k y Sándor sarkadi jegyző azon­ban az egyezségtől eltérőleg holdanként három koronát számított föl és hajtott be a szegény parasztgazdáktól, akiket ilyenformán érzékenyen megkárosított. A káros gazdák a jegyzőt helytelen el­járása miatt följelentették Markovi ts Károly csóffai főszolgabírónál, aki meg is vizsgálta a dolgot és végeredményben kötelezte a jegyzőt, hogy a panaszosok­nak 244 koronát fizessen vissza. A káros sarkadkereszturi gazdák nagyot néztek erre a határozatra, amely éppen csak hogy nem helyesli a jegyző visszaélé­sét, ahelyett hogy fegyelmi büntetésben részesítené ós panaszos beadványt nyúj­tottak át G1 a c z Antal főispánnak, hogy a dupla-krótáju jegyző ellen rendeltesse el a fegyelmi vizsgálatot és büntesse meg érdeme szerint. Értesülésünk szerint a főispán a csóffai főszolgabírót utasí­tani fogja a szabályszerű fegyelmi vizs­gálat megejtésóre.

Next

/
Thumbnails
Contents