Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-26 / 60. szám

Békésscaba, 1908 julius 30. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 53 — Személyi hir. Dr. W a 11 f i s c h Ferenc községi orvos egy havi szabad­ságát szerdán kezdi meg. Hivatalos te­endőiben s magánbetegeinól dr. R e i s z Miksa; kerületi munkáspónztári gyakor­latában pedig dr. W e i s z Lajos ós dr. Vas Vilmos orvosok helyettesitik. — A Füzesgyarmat—nagybajomi ut. A beruházási hitel terhére kiépítendő Fü zesgyarmat—nagy bajomi útnak kiköve­zésóre vonatkozóan most döntött a kereskedelmi miniszter és a pályázók közül a kissebesi kőbányának ajánlata lett elfogadva. Az ut Bókósmegyébe eső 5 kilométeres részének épitósi költsé­geit 79.000 koronában, a Biharmegyóbe eső 6 kilométeres útszakasz építési költségeit pedig 86.000 koronában álla­pította meg a miniszter. Az ös?zes munkálatokra vonatkozó szerződések megkötésével Ambrus alispán kapott megbízást. — A megyei anyakönyvek felülvizsgá­lata. A belügyminiszter értesítette A m­b r u s Sándor alispánt, hogy a békés­megyei anyakönyvek felülvizsgálására kiküldte Delei Lajos miniszteri taná­csost. Delei már a legközelebbi napok­ban megkezdi küldetésének ós felada­tának teljesítését s az anyakönyveket a helyszínén vizsgálja felül. — Békósmegyei orvosok az orvos­kongresszuson. Ez évi szeptember hó 6-án Zomborban országos kongresszust tartanak Magyarország orvosai. Ezen a kongresszuson Békósmegye orvosai is részt vesznek s fiók-szövetségük nevé­ben dr. Hajnal Albert elnök és dr! Wallfisch Ferenc titkár körlevelet intéztek most a tagokhoz, melyben múlhatatlan megjelenésüket kérik. A tanácskozásokból bizonyára kiveszik a mi orvosaink is a részüket, mert a kartársakhoz intézett felhívás reámutat a kongresszus egyik igen fontos pont­jára, me'yet a „betegpénztár ós az orvosok" cimen fognak meg­vitatni. — Egyházmegyei közgyűlés. Az arad­békési ág. hitv. ev. egyházmegye folyó hó 29-ikén reggel 9 órakor esperessógi közgyűlést tart. Ezt megelőzően reggel 8 órakor gyámintézeti istentisztelet lesz. A közgyűlés előtti napon reggel 9 óra­kor az egyház tanácstermében iskola­széki ülést tartanak; délután 3 órakor lelkészi értekezlet, 5 órakor pedig gyám­intézeti gyűlés lesz. — Befejezik az adókivetést. Békéscsa­bán folyó hó 28-án fejezik be az adó­vető munkálatokat. Kedden, vagyis az utolsó napon az elmaradottak adóját vetik ki. Ez alkalomból elengedhetlen­nek tartjuk a nagyközönség nevében is teljes elismerésünket kifejezni a csabai adókivető-bizottság működése iránt, a mely mindvégig konciliáns és méltá­nyos volt. Igazolja ezt az is, hogy mig a többi adókivető-bizottságnak megálla­pításai ellen még mindig tömegesen érkeznek a panaszok és felszólamlások, addig a csabai bizottság működése te­kintetében általános a megelégedés. — Vasút Körösladány ós Gyoma között. Vármegyénkben eleddig Gyoma község volt leginkább elhanyagolva helyiérdekű vasúthálózat dolgában. A gyomaiak ré­gen sürgetik már azt, hogy határukat átszelően egy gazdasági vasút építtessék, mely a gazdák érdekeit szolgálná. Egy ilyen vasútra kapott most előmunkálati engedélyt P o 1 i t z e r Dezső fővárosi vállalkozó. A vasút iránya Körösladány­tól Zsófia-majoron át Gyomáig vezetne. — Mükenderáztató Tótkomlóson. Tót­komlós község képviselőtestülete arra kérte a földmivelésügyi minisztert, hogy a tótkomlósiak részére egy mükender­áztatót létesítsen. A miniszter most ki­jelenti, hogy a kérelem figyelembevé­tele alól az esetben nem zárkózik el, ha a község megfuratja a szükséges ár­tózi kutat s a kenderáztató épitósi költ­ségeinek 30 százalékát magára vállalja. — Pusztulnak a szövetkezetek. A mun­kásosztály mételyezői mindenütt a mun­kás szövetségek, amelyek hatalmi gőg­gel feküsznek az iparos-osztályra. Békés­megyében most lassankint veszíteni kezdik a talajt ezek a szövetségek és különösen a földmunkások csoportjai indultak erős 'bomlásnak. Ujabban a szentetornyai földmunkás-szövet­sóg szüntette be működését, mert a ta gok száma rendkívül leapadt. Teljesen méltó sors ez ahhoz a működéshez, a melyet ezek a szövetségek töltenek be. — Villámütósek Csabán. Tegnap dél­tájban hatalmas viharfelhők vonultak keresztül Csabán. Tizenegy órakor sürü zápor hullott s a felhő oly nagy meny­nyisógü vizet adott, hogy rövid egyné­hány perc elteltével hatalmasan meg­duzzadtak az utcai csatornák. Közben nagy dörrenéssel csapkodott le a villám is. Egy-egy villám kastélyi és kereki épületeket gyújtott fel. A harmadik Varga János arany-utcai lakosnak házába csapott, amely csak félig égett le. A másik felét sikerült megmenteni a gyorsan kivonult tűzoltóságnak. — A vonat kerekei alatt. B ó n i s Ist­ván 73 esztendős orosházai gazdálkodó csütörtökön délután gyalogszerrel jött hazafelé tanyájáról. Tanyája a vasúti pályaudvar mellett van és így keresztül kellett haladnia a síneken. Mikor a vá­gányokhoz ért, nom vette észre, hogy éppen tolatnak. Igy került egy teher­kocsikból álló vaggonoszlop elé, amely elütötte őt. Bónis a kerekek alá került. A szerencsétlen embert annyira össze­roncsolták a kocsik, hogy hulláját alig lehetett felismerni. — Vésztöiek a gyermekekért Az el­hagyott gyermekek fölsególyezésére in­dított országos mozgalomban helyet biztosított most magának Vésztő is azzal a gyermek-szinielőadással, amely most folyt le. Az előadás rendezője Dobozi Elluska volt s szinre került ez alkalommal a „Szívtelen mostoha" és az „Egészséges beteg". Tiszta haszna az előadásnak 43 korona 70 fillér volt, melyet a Gyermekvédő-Ligának küldtek föl. Részt vettek az előadáson, mint szereplők: Valker Mici, Tardi Annuska, Harnik Jolánka, Weinberger Helónke, Dobozi Zoltán, Pernyei Géza ós László. Az előadást nagyszámú, előkelő közön­ség nézte végig. — Leányvásárlás a megyében. Ezt a cimet talán állandósithatnók is. Nemrég egy Békésre eladott leányról irtunk s ma megint egy ehhez hasonló esetről értesitik lapunkat. Nagy Eszter csabai illetőségű 17 éves leányt rábirt egy csabai leánykereskedóssel foglalkozó asszony, hogy álljon be szobalánynak 12 forint havi bér ellenében Szarvasra. A kis leány gyanutlanul elfogadta [az ajánlatot s a lelketlen asszony elvitte őt egy szarvasi tivornya-helyre, ahol a szegény teremtés több napon át fetren­gett az erkölcsi mocsárban. Végül leve­let irt az anyjának, aki a csendőrség közbelépésével kiszabadította leányát, Most büntetőeljárást indítottak a szív­telen lélekkufárok ellen. — Szerencsétlenség egy szőlőben. Dr. Sitnkó József C3abai orvosnak szőlőjé­ben súlyos baleset törtónt tegnap dél­előtt. Ezt a teljesen modern berende­zésű szőlőt ugyanis vihar-rakétákkal védik a jégverés ellen. Tegnap délelőtt, mikor a nehéz viharfelhők Csaba felé vették irányukat, egy munkásfiu, anél­kül, hogy erre megbízatást kapott volna, hirtelen odaugrott az egyik raké­tához s föl akarta ereszteni. A rakéta azonban már a házikóban explodált s a gyermeket rettenetesen összecsonki­totta. A súlyosan sérült fiút Simk ó József dr. látta el orvosi segélylyel. Állapota nem életveszélyes. — Pincetüz Gyulán. Fábián Lajos gyulai kereskedő hetese és inasa dena­turált szeszért lementek a pincébe. A vezeték azonban elromlott s igy gyer­tyát vittek magukkal. Mialatt a denatu­rált szeszt egyik hordóból a másikba ürítették, a hetes felborította a gyertyát s a gyúlékony folyadék lángra lobbant. A pincében foglalatoskodók csak nehe­I zen tudtak kimenekülni, hogy értesít­sék a tüzőrsóget, amely kivonult s ha­marosan eloltotta az égő szeszt. — Virágzó ipar fejlődött ki hazánk : déli részén ós nagyban járul hozzá a ' vidék vagyoni [viszonyainak konszoli­dálásához. A legjobb hírnévnek örvendő Nagykikindai ós Zsombolyai Bohn'fóle téglagyárakat értjük, melyek a tulajdo­nosok szakavatott vezetése mellett a monarchia legnagyobb telepóvó fejlőd­tek ki. A Bohn-fóte szab. átfedő csere­pek, melyekből a cég évente 50 millió­nál többet gyárt, közkedveltségnek ör­vendenek. A cég ujabban Békéscsabán is hatalmas telepet létesít, mely számos i munkáskéznek keresetet fog adni. — Köszönet. R e i s z Gyuláné, szül. Révész Berta, elhalálozásának alkalmá­! ból, Révész Adolf (Arad) kegyelete i jeléül 30 koronát adományozott a csabai j izraelita nőegyletnek. A kegyes ado­mányért lapunk utján is hálás köszöne­tet mond az elnökség nevében R e i s z Hermanné, pénztáros — A zsenge emberi csemete fejlődése Mindnyájan ismerjük azt a hasonlatot, mely a kis gyermeket, a növényi cseme­tével hozza párhuzamba. Ezt a kertész óvja hidegtől, melegtől, széltől és vihartól, ápolja, öntözi, tisztogatja, gondoskodik termékeny talajról, hogy nőjjön és fej­lődjék. Az emb?ri csemetét az anyai gond védi az ártalmaktól és gondoskodik gya­rapodásáról, szeretetének önzetlen mele­gével — éjjel és nappal. Ne feledje el az anya, hogy csemetéjének táplálására semmi sem jobb, célszerűbb és biztosabb, mint az a régi, egyszerű és természetes N e s 11 é liszt, a hagyományos tejeskásának tökéle­tesített formája. A bohém nyaralása. (Browning Manó, egy helyi lap belső munka­társa, aki egész éven át buzgó munkában szol­gálta lapjának érdekeit, tegnap végre arra a lépésre határozta el magát, hogy nyaralni megy. fi kiadójától kivasalt erre a célra kétszáz forin­tot és vigan, fürgén elrohant a lakására. Becsoma­golta a becsomagolandókat és átadta magát az ábrándozásnak, fi vonat csak hajnalban indul, aludni a boldogságtól lehetetlen. Browning elha­tározta, hogy az éjszakát ébren tölti. Podgyászát kivitette az állomásra, ő maga pedig loden uti­ruhában beült a vendéglőbe vacsorázni. Ott talál­koztam vele.) En: Szervusz, Manó ! Milyen otho­lonos vagy! És milyen boldog az ar­cod?... Ő : Hajnalban utazom ! Én : Hová ? O : Nyaralni. Ugy határoztam, hogy a Lidóra megyek. Igaz, hogy drága, de legalább illően fogok nyaralni. A Bauer­ben fogok lakni ós étkezni. A penzió napi öt forint. Ugy fogok élni, mint egy herceg. És a sok szép nő .. . Mi ? iri­gyelsz. De meg is dolgoztam ám érte egy hosszú éven át. Én: Akkor ma kivételesen korán fekszel, mi? O : Sőt. Egyáltalán nem fekszem le. Majd alszom az uton. Én: De hát mit akarsz csinálni haj­nalig ? Ő : Hát beszélni fogok. Átmegyek a kávéházba, ott mindig akad valaki, aki­vel lehet beszélgetni. Különben is itt vagy te... Én: Édes fiam, legf-ljebb egy óra­hosszat lehetek véled. Ma előre anga­zsáltam magamat kártyapartira. És már tizkor ott kell lennem! Igazán sajnálom, de ez egyszer... 0: Hát jó, veled megyek és kibi­celni fogok. Legalább nem unatkozom. Én: Helyes. Bár nem vagy a leg­jobb kibic. Tudod, hogy a múltkor is állandóan veszteségben voltam, amikor kibiceltél s attól a pillanattól, hogy ját­szani kezdtél te is, horribilis pénzt nyertem. Te is nyertél akkor vagy két­száz „ oronát. Ő: Mondasz valamit, öregem. Nem is volna olyan rossz, még vagy száz pöngőt ho'.zányerni a kétszázhoz. Ennyi pénzem van e pillanatban. Két héttel tovább maradhatnék... Talán már me­hetnénk is ? (Már is fizettünk s elmentünk a ká­véházba : ott leültünk a zöld asztalhoz s játszani kezdtünk.) {Éjjel 12 órakor.) Én: Csak hogy vóge már ennek a rongyos partinak. Az a Pofozdy ugy játszott, mint egy isten. Nem is tudom, mennyit veszítettem. (Megszámlálja a pénzét.) Pont husz forintot. Egye meg a fene ! És te hogy állsz ? Ő: Pont ötven forintot vesztek. Eleinte egész jól ment. Nyerésben vol­tam, belefordultam a rossz papírformába és egymásután veszítettem. Igazán kár, most már nem', is mehetek a Lidóra ; most már szépen elmegyek Siófokra. Ott is egészen jól lehet nyaralni. El­végre nem írja elő senki azt, hogy ne­kem muszáj a Lidón nyaralni. Es ha egyáltalán sehol se nyaralnék. Ta­valy bizony még Siófoknak is örültem volna.... Rendben van, öregem: Siófokra megyek. Ott vannak a szép asszonyok, a Balaton. Móg örülök is. Már csak in­kább magyar fürdőhelyre megyek a pénzemmel. Vagy nem ? Én: Ebben igazad van. De... én tudnók egy módot arra, hogy mégis Lidóra mehess !... Ó:... ?!... Én : Most alig mult tizenkettő. Gyere át a másik kávéházba, az én kabolám az, hogy ott mindig nyerek. Erted: mindig nyerek! Hátha most szépen át­eveznénk oda. Mi ? ... Móg visszanyer­hatnód a pénzedet, sőt, ki tudja ? ... ő : Mondasz valamit öreg ! Bolond volnék, ha útjába állanék a szerencsém­nek. Mégis csak más, ha az ember a Lidóról küldi az anzikszokat, mint Zzi­dófokról. (Az utolsó szót fitymáló ki­csinyléssel mondja.) De akkor siessünk ! Pontban ötkor megy a vonatom és nem akarok lekésni. (Ezzel átmentek az átel­lenes másik kávéházba.) (Éjfélután 2 órakor.) Ő : (Az überciherjébe bújik, fázósan vacognak a fogai és sirni akar.) A fene egye meg az ideáidat! Éppen a felét vesztettem a pénzemnek. Hetvenöt fo­rint a vagyonom. Most mit csinájak ? ... Én : Hát én ! Én is veszhettem. Nem mondhatod, hogy rosszat akartam. Épen ugy nyerhettél is volna. Ki tehet arról, ha az embernek pechje van,. . Ő : Most már nem marad más hátra, Gyopárosra megyek. Veszek egy kis parasztszobát nyolc-tíz forintért ós pi­henek négy hétig. Nekem nem kell más, mint pihenés. Én pihenni akarok. Ne­kem csak pihenés kell. A Lidón, meg Siófokon mozgalmas az élet, rossz a társaság... Még talán jobb is igy. Egész nap pihenni fogok, meglátod, mennyit hizom, mire visszajövök .. . Én: Te, nézd, ott jön Makaó, a hivatásos kibic, aki mindenkinek sze­rencsét hoz. Látod, ezért veszítettünk mi. Mert ez a bitang valahol a fenébe csatangolt. Mindig itt eszi a fene, éppen ma... ezt az alkalmat fel kell használ­nunk anyagi állapotunk félrebillent ha­jójának helyreállítására. Biztos a nye­rés. Velem hiába akarod elhitetni, hogy nem szivesebben nyaralnál Siófokon, Gyopároson. Ne szólj egy szót se, gyere ! (Erővel bevonszolja s a kibiccel együtt bemennek a játékterembe.) {Reggeli 5 órakor.) Én: Schluss ! ő: (Hülyén bámul a Kossuth-téri szürkületbe.) Én: Megyek aludni. Holtfáradt va­gyok- És te ? 0: (Kiveszi a zsebéből összes pénzét, egy koronát.) Megyek a gőzfürdőbe ... Orvosilag ajánlva: Hugysavas diathesis, köszvény-, cukorbetegség-, gyomor-, vese­és húgyhólyag-bántalmaknál stb. Mint üditö és borviz páratlan ! Bővebb felvilágosítással szolgál a Központi iroda: Budapest, V., Lipót-körűt 29. Főraktár: Frled Lipót úrnál Békéscsaba. Kapható gyógytárak, drogueriák ur: és füszerüzletekben. . Tarkaságok. Egy derék bihari oláh Gyulán járt tegnapelőtt. Este vissza is utazott már s türelmetlenül várta a 6 órás vonatot, hogy hazája felé utazhasson. Föl is ült szerencsésen egy III. osztályú kocsiba s boldogan mesélgette, hogy milyen jó termése volt az idén. Beszélgetés közben egyszer csak azon vette ésare magát, hogy nagyon szomjazik. Vizet azonban nem ta­lált sehol. Rettenetes érzésekkel sétálga­tott föl ós alá a kocsifolyosón. Itt ötlött szemébe a vészfék. Az oláh nekidiil, meg­húzza a féket, majd vár egy kevés ideig, aztán megint visszaült a helyére. Ezalatt megállott a vonat is. Min­denki nagy szerencsétlenséget sejtett s mi­kor kutatni kezdtek a baj után, kiderült, hogy az oláh állította meg a vonatot. Kérdezték is menten, mi baja? Miért nyúlt a fékhez ? S az atyafi kurta, de érthető választ adott: — Megszomjóztam, oszt ugy hittem a csapnak, hogy: vízvezeték . . . * Egy békésmegyei községben X. Y. kisasszony hangversenyt adott. Erről a kiváló szemelyről ezekben emlékezett meg az odavaló notabilitások saját külön saj­tójának extázisba jött kritikusa: „Futamaiban gyöngyöző kerekség, leb­benés ós hiánytalan biztonság csillogott, cantilénája csaknem emphantikus lendü­letben énekelt a zenedarab pikáns és láb­ujjhegyen járó ritmusaiban felbomolva, szétoldozva ós újra összefoglalva." K. P. csabai kisgazda kukoricát ka­! pálni felfogadta M. J. napszámost. A nagy hőségben levetette a gazda lajbiját. Benne volt ezüst zsebórája is. Este, mikor újfent magára öltötte a nagy melegben letett ujjast, észrevette, hogy az óra el­tűnt. abból. Sialadt aztán a rendőrségre, s az esetrőt jelentést tett. Bejelentette azt is, hogy a tettes nem lehet más, mint M. J. napszámos. Becitálták erre M. J. napszámost, aki rémitően megütközött azon, hogy őt gyanúsítják a tolvajlással. Elmondta aztán, hogy a gazda, 4 éves fiacskája estefelé magára vette az apja lajbiját s hallotta, mikor a kukorica szé­lén a gyerek édesanyjától tanulj halotti éneket énekelt. Valószínű, hogy temetést játszott. Ezen a nyomon iudult el a rend­őrség s valóban meg is találta az elte­metett — zsebórát . . .

Next

/
Thumbnails
Contents