Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-26 / 60. szám

3 lélekre gyakorolt sajnálatosan romboló hatását is érezni kell már minden mezőgazdasággal foglalkozónak. Békésmegy«: ben érezhető leginten­zívebben ez az aránytalanság és ennek folytán az ethikailag szomorú követ­kezmény. Itt, ahol ezer és ezer holdakra kiterjedő uradalmak vannak és ahol e nagy uradalmak szomszédságában sze­rényen húzódnak meg a kisgazdák és a munkás nép oktái, lehetetlen föl nem tűnnie ennek az igazságtalanságnak, amely szükségszerűen megteremtette az alföldi nép elégülellenségét és a mai helyzetet. Gyoma község gazdái régebben uj kataszteri kiigazításért folyamodtak Az késztette őket erre, hogy a község határáb n fekvő uradalmak botrányosan alacsony földadót fizetnek, mig a szintén ugyanoly minőségű földdel biró kis­gazdák és középbirtokosok nyolc, sőt tízszeresen magasabb adóval vannak megterhelve. A gyomai gazdák azt következtették, hogy az uradalmi földek­nek magasabb osztályba való sorozá­sával az ő adójuk esni fog s igy igen energikus tevékenységgel el is érték azt, hogy a miniszter figyelembe vette a gazdák kívánságait. A újrafelvételi munkálatok tavaly óta folytak s nemrég nyertek befeje­zést. A szegedi helyszínelő-felügyelőség megint felvette az egész határt s lénye­gesen emelte az uradalmak földadóját. A gyomai földek uj kataszteri beosztá­sánál nem kerülte el a sort P o 1 ó n y i Géza volt igazságügyminiszter fia sem, akinek szintén van birtoka ebben a határban. Lényegesen emelték még a Wodiane r-féle uradalom adóját. Ez az emelés évi 6000 koronát jelent. Követ­keztetni lehet ebből, hogy milyen nagy, milyen igazságtalan lehet vármegyénk többi részeiben is az eltérés és hogy mennyivel károsodik az állam egyes közegeinek bűnös könnyelműsége miatt. Most, hogy az uj kataszteri mun­kálatokkal elkészültek, az iratok 30 napi közszemlére tétettek ki. Ez a 30 nap julius 20-án járt le és ujabb pa­naszra, meg békétlenségre nyújtott ala­pot. Most az osztályozás miatt békét­lenkednek a gazdák. Egyik-másikuknak földjét ugyanis magasabb osztályba so­rozták s ezért tömeges felszólamlások várhatók. E felszólamlások kérdésének előkészítésére szerdán értekezletet tar­tottak a gyomai gazdák s meghívták az értekezletre F á b r y Károlyt, a kerület országgyűlési képviselőjét is, akit egy küldöttség keresett föl. Ezen az érte­kezleten elhatározták, hogy minél na­gyobb terjedelemben s minél tömege­sebben fognak felszólalni az igazság­talan osztályozás ellen. Fábry Károlyt pedig felkérték, hogy a szegedi hely­szinelési bizottságnál járjon közbe a felszólamlásí küldöttség mielőbbi ki­küldése érdekében. A DMKE. Békésmegyében Alakuló közgyűlés. A Délvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, amely hazánk kulturintézetei sorában rövid fennállása dacára eddig a legeredm ínyesebb tevékenységet fej­tette ki, legújabban is fiókját Békés­vármegyében szervezte, amely fiók a vármegye és vidéke társadalma színe­javának megnyerésével aug hó 2-án délután 3 órakor (arlja alakuló közgyű­lését Békéscsabán a' városi széképület közgyűlési termében. A DMKE. magasztos kulturcéljai eléggé ismeretesek a nagyközönség előtt. Mégis nem végezünk felesleges munkát, ha ezeket alapszabály szerint citáljuk. íme: „Az egyesület célja Délmagyaror­szágon a magyar nemzeti szellemet ápolni, erősíteni és fejleszteni, a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének, isme­retét terjeszteni. Amennyiben ezen két cél elérése érdekében szükségesnek és célszerűnek mutatkozik, a közjólét elő­mozdításán emberbaráti intézmények támogatása utján közreműködni. E cél elérésére az egyelőre ténykedése kö­rébe vont Arad, Bács-Bodrog, Békés, Csongrád, Csanád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyék területén pénzerejéhez kép9st kisdedóvó-intéze­teket, elemi és felső népiskolákat, nevelő­intézeteket állit fel, illetőleg tekintet nélkül azok jellegére, segélyez. A haza­fias szellemben működő és a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szerzett óvónőket, tanítókat, valamint a magyar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tanúsított tanulókat jutalmazza. Szegény tanulókat tankönyvekkel és ruházattal lát el és támogatja a hasoncélu egyesü­leteket. Támogatja a magyar színészetet, magyar ifjúsági egyleteket, olvasókörö­ket és népkönyvtárakat létesit és segé­lyez ; gyermekeket helyez el magyar vidékeken, amennyiben anyagi ereje megengedi, takarékpénztárakat létesit, uj népiparágakat honosít meg, a magyar ipar és kereskedelem fejlődését elősegíti, e célt szolgáló intézményeket támogatja és létesiti. Kutatja a kivándorlást elő­idéző okokat és célszerű telepítésekkel közreműködik azok megszüntetésén, — szóval feladatának betöltésére minden törvényes eszközt felhasznál. Ezen célok megvalósítása érdekében az egyesület közgyűlése elhatároz­hatja, hogy működését más törvény­hatóságokra is kiterjeszti, amelyek terü­pénz és az asszony ereje alól. Nekem legalább nincs feleségem, de Jepurának, akit a pópa Jepérunak hiv jó oláhul, hites felesége van. Ez az asszony na­gyon megöregedett, a bölcs és korhely ember pedig haláláig megőriz valamit a legénységéből. Vasárnap temették el Szelezsán Rákhelt, rettenetes időben s ez a bolond március hétfőre kicsípte magát. Olyan tavaszra ébredtünk, olyan édes nyugta­lansággal, mintha legalább junius lett volna. Kinéztem az ablakon: Jepura Toma a tornácon sütötte az áldott nap­pal a hasát. Valósággal, mert megol­dotta derekán a madzagot, mely egy régi gombatlan uri kabátot tartott a testén. Az ingót is kihúzta alóla, h: dd lakjon jól napsugárral az ebadta has, ha a tél alatt koplalt. Vén, szak; 1 as, gondozatlan, szennyes arca ugy ragyo­gott közben Jupera Tornának, hogy rögtön sejtettem: baj lesz. Délután három órakor még ott melegedett a tornácon Jepura. Talán nem is evett, a bölcs emberek nem szoktak nagy dolgot csinálni az evésből. Kezében egy fűzfavessző volt s azzal vidáman csap­kodta a szikkadó sarat. Látszott az arcán,, hogy legjobban szeretne lovasdit ját-' szani, lovagolni egy kicsit a füzfavesz­szővel. A régi temetőben, az uj mellett, gyerekek játszadoztak s közéjük szere­tett volna állani Jepura. Az igazat meg­vallva : én is, mert tavasszal mindig csak erőszakkal tartom magamat vissza, hogy ne üljek föl egy vesszőre, vagy egy napraforgó kóróra. Délután három óra után kimászott a Juperáék konyhá­jából az öreg asszony : ismertem, Jepu­ráné volt. O is süttette magát egy kicsit a nappal s azután leült a tornácra Jepura mellé, de egészen mellé. Azt hiszem, tiz esztendő óta nem voltak egymáshoz, a verekedéseken kivül, ilyen közel, de legalább is tavaly tavasz óta. Óvatosan háirahuzódtam az ablakomnál, Isten ments, semmiféle nászt nem szeretek elrontani, a szerelmek mind az égben köttetnek, még a vén házasok tavaszi szerelmei is. Nincs joga senkinek akár­milyenszerelmet zavarni, vagy finnyásán nem szeretni. A vén, bölcs Jepura hirtelen ugy kezdett viselkedni, mint egy ifjú jogász a kávéházi trónus előtt. Csak jelekből vettem ki, tréfás disznóságokat mondott s megfogta a felesége kezét. Udvarolt a maga módja szerint, éppen ugy, mint harminc harmincöt évvel ezelőtt. Az öreg asszony leányosan kacagott, sikol­tozott s néha néha ráütött a Jepura ke­zére. Nem vették észre, hogy délnyu­gaton, az égen, furcsa dolgok történnek. Visszajöttek a tegnapi felhők, feketék, csúnyák s hamar elnyelték a napot. Az öreg Jepurának most kezdett a kedve megjönni, de hirtelen sötét lett. Meg­szégyelték nyomban mindketten magu­kat, különösen Jepura, a bölcs. Erre én már kinyitottam az ablakot, füleltem, hallani is akartam. Hideg eső kezdett esni s az öreg Jepura káromkodva küldte be az asszonyt: — Nem szégyenled magad, ilyen öreg mámi. ugy tesz, mintha kis leány volna? A férfinál más, a férfi gon­dolhat szamárságra, ha vén is. Te akarsz szerelmeskedni, amikor Szelezsán Rákhel­nek ott kell feküdni a sírban ? A vén asszony besomfordált, a vén Jupera és én pedig a sürü esőn keresztül bámultunk a temető felé, hova tegnap kivitték a szép, husz esztendős, talán csókot se ismert Szelezsán Rákhelt. letére nézve is ezen alapszabályok lesz­nek érvényesek". E célok közül számos jelentős intéz­ményt teremtett meg eddig a DMKE. a Délvidéken. S hogy ilyetén kulturszoci­ális misszióját megkezdhesse Békésme­gyében is, van szükség a fiókra, amely az anyaintézet presztízse alatt valóban olyan üdvös és nagyszabású tevékeny­séggel kezdi meg megalakulása után működését, amely méltán magára vonja az egész ország figyelmét, de megfogja nyerni első sorban is Békésmegye és vidéke társadalmának jóindulatát és támogatását. Nem tagadhatni, a magyar kultur­intézetek eddig jóformán nem tettek egyebet, mint a frazeclogia virágaiba öltöztették azt a szép programot, amely­ből nem valósítottak meg egy fikarcnyit sem. Dolgozni nem dolgoztak, de kivált­ságosai annál többet szerepeltek. S mig a magyar kulturintézetek lépcsőül szol­gáltak strébereknek és kapaszkodások­nak különféle méltóságok eléréséhez, azalatt a Schulvereinek, Bonesvereinok és különféle dákóromán pénzintézetek hatalmas gazdasági erejükkel kacagva fojtogattak és fojtogatnak halomra ezer és ezer védtelen magyart, megmenlhe­tetlen kárára a magyar fajnak. Ott van például az EMKEÍ, amely milliókat hevertet, ahelyett, hogy valóban becsü­letes kulturszociális gazdasági alapra fektetné programmját és az ilyeténmód megreformált programmot becsületes munkával keresztül is vinné! Hát nem közművelődési nyomor ez? Vagy mi­csoda idea az, amit nem régiben egy szegedi tanár pendített meg a fővárosi sajtóban, hogy uj kulturintézetet kell csinálni : AMKE. t (Alföldi Magyar Köz­művelődési Egyesület). Erre abszolút semmi szükség, de igenis elengedhetlen szükség a meglevő kulturintézeteket fejleszteni, szélesebb gazdasági alapokra fektetni az egész ország behálózásával, mert hiába prédikálunk akármit, a ma­gyarságnak sok-sok veszedelmes nyava­lyáját egyedül és kizárólag puritánul becsületes kulturszociális gazdasági ala­pokon lehet szanálni. S ez az egyetlen hozzáférhető ut ahhoz, hogy a mai szét­tagolt társadalom kölcsönös megértéssel, egyesült erővel haladhasson egy anyagi és erkölcsi erőkben hatalmas kultúrál­lam kiépítése felé. Mert azt ne feledjük, hogy a magyar állam szegény és gyenge ahhoz, hogy műveltté, magyarrá és egy­szersmind "megelégedetté tegye a nem­zetet, E feladat a társadalomra vár. E valóban magasztos feladatok be­csületes megvalósításának akar minden erejével munkás osztályosa lenni a DMKE. békésmegyei fiókja. Tagadhat­lanul gyönge erő a megoldásra váró nagy feladatokhoz képest, de nem lebe­csülendő. Ellenkezőleg : tiszteletre és minden becsületes magyar támogatására méltó. És a magyarság ügyét valóban a szivén viselő polgárok minden rétege föltétlen támogatására számit is a DMKE. békésmegyei fiókjának gárdája, mert a nemzeti gondolat és nemzeti aspiráció immár nem állhat meg annál a pontnál, amely csak a nemzeti öntudatot han­goztatja, hanem éppen a tizenkettedik órája, hogy eredményesen és hatható­san működjék abban'az irányban, hogy egyrészt barátságos és a magyarság iránt szimpatikus, idegen nyelvű népek a ma­gyarosodás gondolatát megszerezzék, másrészt, hogy a kulturszociális üres kiabálás nélküli csöndes munkássággal a speciális társadalmi bajok orvosoltas­sanak. Amikor a DMKE. békésmegyei fiókja megalakulása előtt közeli műkö­désének irányelveit az elmondottakban nyilvánosságra kívánja hozni, nem azt a bizonyos szalmaláng lobbanásu lelke­sedést kívánja felébreszteni, de jövendő munkásságának becsületes megfigyelé­sét kéri mindezektől s amennyiben ki­fejtendő tevékenysége igazolni fogja programmját, annak lelkes támogatását. A célok megvalósításáért pedig Békés­megyében becsületével szavatol annak a lelkes gárdának minden egyes tagja, amely a jövő vasárnap Békéscsabán megteremteni óhajtja a DMKE. fiókot. Az alakuló közgyűlésen a szervező­bizottság az alkalmi' megnyitó beszéd megtartására A m b r u s Sándor alispánt kérte fel. A programmot G a 11 o v i c h Jenő főtitkár ós Palatínus József szerkesztő, osztálytitkár fogják kifejteni. Végül a tisztikart fogják megválasztani, amelybe a szervező-bizottság által meg­ejtett jelölés szerint Békésmegye való­ban munkásközéleti férfiainak szine-java fog bekerülni. Vármegyénk munkásházai. Leirat a minisztertől. Vármegyénkben nemsokára hozzá­kezdenek már a munkásházak felépíté­séhez s ezzel kezdetét veszi az a nagy horderejű szociális program, melyet a ! törvényhatóság a népjólét előmozdítása j céljából lefektetett. Ennek a programnak i kétségtelenül egyik legmélyebben járó 1 része az, mely a munkásházak létesité­j ről szól, mert ennek kiváló közegész­I ségügyi jelentősége is van és igy két­szeres célt szolgál. Több ízben emiitettük már, hogy vármegyénk törvényhatósági bizottsága 500 munkásháznak építését határozta el. Az építés költségeinek fedezése érdeké­ben pedig kimondotta, hogy a vármegye egy 500.000 koronás kölcsönt vesz fel, j de a pénzdrágaságra való tekintettel e I kölcsön folyósítására nem pénzintézetet keres meg, hanem a szükséges összeget a különböző megyei alapokból veszi j kölcsön. Ezt a határozatot jóváhagyás végett felterjesztették a belügyminiszterhez, aki most döntött ez ügyben. A miniszter jóváhagyta a megyebizottság határozatát, de azzal a kikötéssel, hogy az esetleges árva-alapokból veendő kölcsönök felvé­teléhez az árvaszék külön jóváhagyását is kikérje a vármegye. A leirat további részeiben értesiti megyénket a belügy­miniszter arról is, hogy a földmivelés­ügyi miniszter a felveendő kölcsön ka­matainak két százalékát vállalni fogja s hajlandó esetleg a terveket és a költ­ségvetést is elkészíttetni. Ilyenformán misem áll többé útjá­ban annak, hogy a vármegye a program keresztülviteléhez fogjon. Ez azonban csak anyagi szempontból mondható. Az idő most már annyira előrehaladt, hogy a házépítéseket nem lehetne befe­jezni a hideg, őszi napok beálltáig. Ambrus alispán azonban elrendelte az előkészítő munkálatok megkezdését. Ezekkel elkészülnek tavaszra és ekkor megkezdik a házépítéseket is azokban a községekben, ahol a házhelyek is ki vannak jelölve. A jövő évben több mint felét épitik föl a munkásházaknak s két év alatt az egész program végre lesz hajtva. áradi lapok a gyulai színészet ügyéről. Szendrey Gyulán járt. Nem helyeslik a tervet. A mult lapszámunkban fölvetett gyulai színészet kérdése élénken fog­lalkoztatja most aradi laptársunkat. Meg­írtuk, hogy a gyulai szinpártoló egye­sület vagy a szegedi, vagy az aradi színtársulatok igazgatóival keresi az összeköttetést, hogy a nyári színi-sze­zon előadásait biztosítsa. A szinpártoló egyesület levele meg is érkezett már Szendrey Mihály aradi színigazga­tóhoz, aki tegnap Gyulán tartózkodott és megkezdte az egyesülettel a tárgya­lásokat. Az „Arad és Vidéke" cirnü laptár­sunk ellene van e tervnek s álláspont­ját a következőkben fejti ki: „Mindenesetre hízelgő Aradra nézve, hogy a gyulaiak választása az aradi színtársulatra esett. Bizonyos erkölcsi elégtételt is tartalmaz Szendrey szá­mára a választás, de mi az aradi színé­szet érdekében ezt a tervet nem tart­juk keresztül vihetőnek. Először is meg kell jegyeznünk, hogy a hat hetes idény kevés egy oly nagy kiadásokkal dol­gozó társulatnak, mint az aradi. Ha vi­szont Szendrey ugy vállalná Gyulát, hogy amellett Hódmezővásárhelyei is megtartaná, akkor a köteles aradi nyári szezon beszámításával nem maradna va­káció. Ez ellen pedig ugy a színészek, mint az aradi előadások nivója szempont­jából még akkor is tiltakoznánk, ha Szendrey vállalkoznék a három állomás ellátására. Végre is az aradi színkör azért épült fel, hogy a színészet itt állandó otthont nyerjen. Ha Arad város már beleegye­zett, hogy színházának igazgatója a jobb anyagi boldogulást egy másik ál­lomás elfogádásával keresse, abba semmi szin alatt bele nem egyezhetik, hogy színtársulata a vándorszínészet nívójára leszálljon. A gyulaiak óhajtása teljesen érthető Az a törekvésük, hogy minél jobb színtársulatot kapjanak az aré­nájukba ; de ez a törekvés ellenkezik az aradi érdekkel.

Next

/
Thumbnails
Contents