Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-26 / 60. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY gyakorlásához szükséges könyvei, iratai, mintái, műszerei, segédeszközeit" ; „a gyógyszertár berendezése, munkaszerei, tartályai- és gyógyszerkészletét, amennyiben a végrehajtást szenvedőnek azokra a gyógyszertár üzemének folytatása végett szüksége van"; végül a „mezei gazdálkodással foglalkozók részére az általuk házilag miiveit vagy műveltetett, de legföllebb tizenkét kataszteri holdnyi szántóföld müveléséhez szükséges vetőmag, igavonó jószág, félévre szükséges takarmány és szalma, továbbá gazdasági eszköz és trágya; vetőmag hiányában pedig a lefoglalható készpénzből a beszerzéséhez szükséges összeget" stb., vagyis éppen a legszükségesebb nélkülöztetlen ingókat, ezekre tehát a könnyelmű és a kisember existentiáját megtámadni kész hitelező többé nem utazhat, nem számithat. Van még több ilyen apró mentesítés, de a közölttek a legfőbbek, mind olyan, ami az élet és család fantartásához és részben a kis gazdaság folytathatásához feltétlenül szükséges, sőt nélkülözhetlen. Ez a végrehajthatóság alól való nagyobb fokú mentesítés annak a szociális politikának a következménye, amely a mostani kormánynak a kis embereket, a gyengéket védő'humánus működését jellemzi. Ez a törvény nem a hitelt lerombolni, nem a hitelt a kisemberek elől elvonni célozza, hanem a kis embereket legalább a földönfutástól, a teljes kipusztitástól akarja megmenteni. Irányul az ellen a kapzsi, leginkább a hegyvidéken elterjedt uzsora ellen, amely apró kölcsöneit, garasait és leginkább pálinkahitelét olyanoknak adja, kiknél csakis az ekzisztencia tönkretehetésével számithatott az uzsora kamatokra és jövedelemre. S ami a kisgazda, sőt a 67. §-ban az összes gazdálkodók fundus instructusának védelmére irányuló intézkedését illeti, az abból a nemes gondolatból és gondoskodásból indul ki, hogy a valóságos és sajnosan már rémséges birtokmegmozditásnak gátat vessen, amely depossedació, már a szegény kisgazdának lába alól a földet szer'te-széjjel az országban — szinte kirántotta. A földet megmenteni a nepnek s a népet megtartani az életfentartó földön, lebegett szemeink előtt— azzal a gondolattal, — hogy ne a gazdálkodáshoz szükséges felszerelések (fundus instructus) legyen a kisgazdának hitelalapja, hanem a kisgazdának is jelleme, józansága, munkaereje és takarékossága. Az ilyen embernek lesz hitele még az esetre is,'ha fundus instruktusa le sem foglalható, — de lesz mindenkinek, akár hivatalnok, akár iparos stb., ha megbízhatónak igazolja magát. A 12 kat. holdon felüli földön mezei gazdálkodással foglalkozók javára irályul az az intézkedés is, hogy ezeknek gavonó jószága és gazdasági eszközei március 15-től november 15-ig rendelkezésük alól el nem vonhatók és árverésre nem bocsáthatók (67. §.). De nemcsak a végrehajthatóság alól való mentesítéssel segít e törvény az adóson, hanem az eddigi nagy végrehajtási foganatositási költségek alól való mentesítéssel is. Igy például elrendeli, hogy a 100 koronán alól való végrehajtások hivatalból ügyvéd közbenjötte nélkül foganatosítandók, vagyis ICO kor. alatti követelések végrehajtásánál ügyvédi költség nem terheli többé a végrehajtást szenvedettet, sem becsüs költsége, mert ezt is mellőzni rendeli az uj tövény. Ha tudjuk, hogy a végrehajtásoknak 2/s része van 100 koronán alul, akkor tudjuk csak felfogni, hogy ez az intézkedés legalább is millió korona költségmegtakarítást jelent a peres felek részére. Nagyot könnyít a végrehajtást szenvedetten az is, hogy ha sérelmesnek találja a foglalást, vagy e körüli eljárást, ugy ez elleni kifogását és előterjesztését nem külön beadványban kell előadnia, mint eddig, hanem rögtön a végrehajtónál terjeszthető elő, aki azt a jegyzőkönyvbe tartozik foglalni és a bíróság elé terjeszteni. Ugyancsak a legszegényebb nép érdekét védi az az intézkedés, hogy a napidijaknak, munkabéreknek csak a napi 5 koronát meghaladó vésze vonható végrehajtás alá, — a köz- és magánalkalmazásban, vagy állami, megyei községi stb. hivatalban levők fizetésének pedig csak 2000 koronán felüli részének 1/3-ada foglalható le. Röviden előadva, ezek az uj végrehajtási törvény leglényegesebb intézkedései. Tett azonban az igazságügyminiszter ur e törvényjavaslat tárgyalásakor a kisgazdák érdekében még egy nagyon fontos és a kisemberek védelmére nagyon nagy érdekű kijelentést és Ígéretet is. Ez az »Otthon« (homestead) intézmény felállítása, mely szerinte „nem az adósnak, nem a hitelezőnek érdeke, hanem ennél nagyobb : társadalmi és nemzeti érdek". Azóta olvastuk, hogy az a Otthon" védelmére hivatott törvényjavaslatot már közzé is tette s alapgondolata az, hogy 8000 korona értékű ingatlant teljes felszerelésével együtt, mint »családi otthont«, az eladósodás, a végrehajtás alól teljesen kivonjon. A telekkönyvi bíróság feljegyzi a telekkönyvben arra a kis birtokra, hogy ez „családi otthon" — és arra mind addig, mig annak „Otthon" jellege megszüntetve nem lesz, sem jelzálogkölcsön be nem kebelezhető, sem végrehajtás (speciális eset kivételével) nem vezethető. Igy lehet majd megtartani egy-egy kis otthont egy-egy család részére, mentesíteni az adósság gond ós terheitől, megmenteni az utódoknak és igy a magyar nemzetnek. Ipartestületi ülés Békéscsabán. — Egy haszantalan szövetség. — Az ipartestület uj bérlője. — Akció a munkásbiztositó-törvény és az uj ipartörvény-tervezet ellen. — Megtagadott támogatás. — — Tagforgalmi jelentés. Békéscsaba község ipartestülete szerdán délután Wagner József elnöklésóvel ülést tartott. Az előljárósági ülés tárgysorozatába sok pontot vett föl az elnökség, de csak kevés volt közöttük olyan, amely nagyobb horderőre tarthatott számot. Első helyen mindjárt egy fontosabb kérdést intézett el az elöljáróság. Nem sokkal ezelőtt megalakult ugyanis az Ipartestületek Országos Szövetsége. Ez az erkölcsi testület azt tűzte ki céljául, hogy az ország összes ipartestületeinek egy csoportba való tömörítésével nagyobb súlyt fejthessen ki az országos jelentőségű és kizárólag az ipart érdeklő kérdésekben, mint aminő súlyt eleddig az ipartestületek külön kifejthettek. Az ország több ipartestülete tagja is lett a szövetségnek, de később kiderült, hogy a szövetség egyáltalán nem igyekszik teljesíteni a vállalt feladatot s ennek következtében az ipartestületek egymásután kiléptek a szövetségből. Békéscsaba község ipartestülete már május havában elhatározta a kilépést. Ekkor azonban megkereste a szövetség a testületet, hogy vonja vissza határozatát. Szerdán másodízben is tárgyalás alá került ez az ügy s az elöljáróság újból kijelentette, hogy nem kiván a szövetségnek tagja maradni. Mult számunkban megirtuk, hogy a csabai Iparos-ifjak Önképző Egyesülete kimondtotta a feloszlást. Ez az egyesület az ipartestület épületében bérelt két szobát. Most ez a két szoba, amely egyesületi helyiségnek használtatott, gazdátlanul áll. Az előljárósági ülés elhatározta, hogy a helyiséget az Iparos Olvasó-Körnek fogja kiadni. A bérbeadási feltételek megállapítására egy bizottságot küldött ki Csanádi János, Csendes József és D u r a i Pál tagokkal. A munkásbiztositó-törvény ós az uj ipartörvóny-tervezet egyes intézkedései ellen még mindig nagy az elégületlenség az ország iparosai között. Ennek az elégületlensógnek azok az ipartestületi határozatok adnak kifejezést, amelyeknek maholnap már szere, száma sem lesz. Most a kereskedelmi és iparkamarák is részt vesznek-ebben az akcióban. Legutóbb a marosvásárhelyi kamara foglalt állást a munkásbiztositó-törvény ellen s ezt az álláspontot magáévá tette a csabai ipartestület is. E kérdéssel kapcsolatosan elhatározta az elöljáróság megkeresni a gyulai kerületi pénztárt, hogy egyik tagját küldje ki Békéscsabára, aki a pénztár és tagok kötelezettségeire vonatkozólag felvilágosítást adjon. Az újpesti ipartestület megküldötte azon közgyűlési határozatát, melyet az ipartörvény-tervezet sérelmes intézkedései ellen hozott. Az elöljáróság nem foglalt állást ebben a kérdésben s kijelentette, hogy megvárja, mig az iparkamara is tárgyalni fogja a tervezetet. Érthetetlen s érzéketlenségre vall az a határozat, mely az előző pontot követte. Irtuk ugyanis, hogy az iparostanonciskola igazgatósága tanulmányútra viszi a szabóipart tanuló inasokat. A tanulmányut költségeinek fedezésére hozzájárulást kór az ipartestülettől is, de a szerdai előljárósági ülés megtagadta a kérelem teljesítését. Minden erkölcsi testületnek kötelessége támogatni a közhasznú törekvést. Menynyivel inkább kötelessége tehát az ipartestületeknek anyagi támogatással elősegíteni azt a törekvést, mely a jövő iparosaink ismeretkörének bővítését célozza ! A mi ipartestületünk azonban máskép vélekedik. Persze, senkit sem bánt az az elöljáróság tagjai közül, hogy ez a vélekedés nem helyes. A tagforgalmi jelentés szerint május és junius hónapokban felvétetett 9 tag, töröltetett 6 tag. Ez idő szerint a tagok száma 761. Iparukat e két hónap alatt megkezdték a következő mesterek : Gyurkó Tamás asztalos, Frnda Károly lakatos, Dénes Bálint lakatos, Kálai János kovács, Unyatyinszky János fazekas, Neumann János szabó, Kucsera Mária női szabó, Tóth György és Starenka János kőművesek. A gyomaiak és az uj kataszter. Igazságtalan az osztályozás. Tömeges felszólalások. Azok az igazságtalanságok és aránytalanságok, melyek a békésmegyei kataszter körül észlelhetők, joggal keltik föl egyes helyeken a zúgolódást. Ennek a kataszternek igazságtalanságát beigazolta már a gyakorlati élet, sőt a népínyon, hogy milyen asszony válik belőle, lógy a kéjek s velük a házasságtörés )ibor gránátalmája terem-e meg rajta, ragy a házi erények, a szerény hitvesi irömök kökónybogyója. Választottál olna tehát kökény-bokrot s ne gránátImafát. Mert a gránátalmafától azt várni, iogy kökényt teremjen, valóban oktainság. Bálint idegesen felelt : — Ugyan kérlek, ez egy fatalista eszód. Az ember éppen abban különözik az állatoktól, még inkább pedig a övényektől, hogy tiszta fogalmai vanak a helyesről és helytelenről s e szeint kormányozza cselekedeteit. Miért >gyem fel a feleségemről, hogy ő vaimi ellenállhatatlan kényszer alatt^cseikszik gonoszat, mikor sokkal valósziübb, hogy csak egy szemtelen fráter azug szóözönje s talán egy kis léháig az ő részéről, idézik elő a bajt. A doktor mosolygott. — Egy kis léhaság! Hát persze ogy az. Igen ez léhaság, az a csillogó rág, amelyből aztán a bün gyümölcse Dntakozik ki. Mert bocsáss meg, régi irátod vagyok, jóval öregebb is nálad, hát megmondhatom : a te feleséged ha. Léha, mint a hozzá hasonló, vele fyazon társadalmi körhöz tartozó, egyrma életet élő szép vagy érdekes aszony mind. Ő persze nem tudja, hogy ;yéniségének alapszíne a léhaság. Peg az. Gondold csak, miféle elemekből akul össze az ilyen, a harminc tájékán ró szép, vagy érdekes, jobb módú, 'ermektelen, vagy kevés gyermekű bu.pesti szép nőnek a lelki élete. Hiugból, élvezetsóvárgásból, némi szelni izgékonyságból, egy csekély müszi hajlamból, erkölcsi szkepticizmusul, tökéletes tudományos járatlanságból ul sok szépirodalmi műveltségből, folyIOS élmény-vágyból ás állandó tétlen>ből, életük szűkösségének s hajlamaik féktelenségének érzéséből. És igy tovább. Vegyisd mindezt össze s a neve léhaság Amiért „különben nem szabad rájuk haragudni. Ők igazán alig tehetnek róla. Mert a talaj, amiből kihajtottak, a társadalmi osztály, melynek te, édesem, egyik férfi oszlopa vagy, maga tenyészti őket. Egyszóval: ne panaszkodj. S ne akard mássá tenni a feleséged, mint amire született s amivé válni neki jól esik. Bálint most dühösen felállt. — Kérlek, te itt szándékosan ugy csavarod a beszédet, hogy engem zavarba hozz. Nem is felelek reá. De azt mondom : ón vagyok a férfi, a férj, az ur, az erősebb, enyém a pénz és hatalom a házamban, nem tűröm tehát, hogy megcsaljanak. A doktor egy ideig nem felelt erre a határozott beszédre, aztán Bálint karjába kapaszkodva, megindult vele visszafelé, a terrasz felé, — Édesem, te nem vagy erősebb, mert te szereted a feleséged Ha nem szeretnéd, igazad volna. Akkor az első kacér pillantásra kidobhatnád. Igy azonban mit akarsz ? Örülj, hogy ő hajlandó téged szeretni. Bálint nem felelt, de láísíott rajta, hogy belátta ennek a gondolatnak igazságát s nagyon szenved alatta. Kis idő múlva, szinte önmagához szólva, felkiáltott: — Tehát nincs mentség. Meg fog csalni. S én azt tétlenül tűröm — Dehogy nincs. Ne törődj azzal, hogy mit csinál a feleséged. Bízzál benne. Ez az egyetlen helyes dolog, amit tehetsz. Aztán látva, hogy Bálint szomorú és nem felel, hozzátette : — Különben is, ha ügyelsz magadra, azt hiszem, kis idő múlva, néhány év múlva, már nem is leszesz szerelmes feleségedbe. S akkor majd te leszel az ur. Akkor azt tehetsz, amit akarsz. — Egyszóval, te azzal biztatsz egy szerencsétlen szerelmest, hogy egyszer majd rem lesz szerelmes. Te gúnyolódsz ! Nem is háborgatlak többé. Isten veled. S újra visszafelé, a terrasz felé indult. A doktor pedig még beszélt: — Édesem, az elmebetegeknek a józanság tréfának, vagy butaságnak tűnik fel. Te pedig, mint minden szerencsétlen, viszonzatlan érzelmű szerelmes, elmebajos vagy. Nem adhatok tehát más tanácsot, mint azt: gyógyu'j mog. Igen, gyógyulj meg. Bálint azonban már nem hallotta, hanem szinte rohanva sietett vissza, nézni, mit csinál a felesége ... Szelezsán Rákhel árnya. Irta: Ady Endre. Tegnap vitték el az ablakom előtt, térdig érő sárban, négy legény vitte, a Szelezsán Rákhel kék koporsóját. Hétfőn kapott levelet Amerikából a vőlegényétől : nem bírja az éhséget már, segítse őt haza Rákhel. Rákhelnek csak fehér arca, finom teste, szép karcsúsága s husz esztendős ifjúsága volt. Elsírta magát, estére fázni kezdett, kedden még fölkelt az ágyból, szérdán már nagyon sokat beszólt, de nem értelmesen. Csütörtökön piócákat raktak kemény, forró, két melle alá, pénteken nagyon foltos lett a teste s szombaton már, amint illik, kék koporsóba fektették Rákhelt. Doktorra pénz se került volna, de különben is száz kocsit ós száz doktort nyelne el erre mifelénk a tavaszi sár. Vasárnap délután temették, mindenki sajnálta, mert fiatal volt, szép s ha napszámba ment dolgozni, égett a keze alatt a munka. Azután pedig esküdött mindenki, hogy a bánat vitte el, akármennyire is megfoltosodott a teste. Még husz esztendővel ezelőtt az ilyen regényes skárlát-esetekből nóta született a falunkban. Most megjelent a pópa kedvetlenül, mert vajmi kevés stólára volt kilátás, és sárosan. Dünnyögött, gajdolt s nyugtalanul nézegetett az égre, mely egyre feketébb, feketébb lett. Mire az én ablakom elé ért, már tombolt a csúnya, tavaszi fergeteg. Ömlött a viz a fekete felhőkből s a kék koporsóról mosva hordta le a zsiros, kék festéket. Ott volt a menetben a fél falu, de ki is tartott dicsőségesen, elől a pópa, mint egy leöntött fekete alak. Mi majdnem kárörvendve, sőt vidáman néztük ezt az ablakból a vén Jepura Tornával. Jepura Torna szemben lakik velünk s ő is a falu végén lakik. Haszontalan vén, részeges ember, de bölcs ember, talán ő is azért lakik itt a temető mellett. Mert mi a temető melleit lakunk Jtpura Tornával s mi már sok dolgon nem osodáikozunk, amiken mások még csodálkoznak. Jepura pláne sirt is és ha nincs sietősebb munkája s ha elég pálinkát kap, hiszen itt van a temető mellett. Szóval, mi már olyan emberek vagyunk Jepurával, akik túllátnak a falun s egy kicsit a hívságos életen is. Beszélni még nem beszéltünk egymással Jepura és én, de nézzük egymást és talán nem dicsekvés, hogy szeretettel nézzük. Sok temetést láttunk mi már, sok sírt ástunk, a vén Jepura ásóval, én más szerszámmal. Hogy ő rongyosabb, mint én, kevesebbet járt a világban, nem ir és nem olvas, ez csak a gyöngék szemében különbségj azonban ugy tapasztaltam, hogy sem Jepura, sem én nem vagyunk ám olyan tökéletesek, milyeneknek magunkat hisszük. Csak éppen, hogy kevesebb gyarlóság él bennünk, mint a temetőtől távolabb lakókban. De például nem vagyunk mentesítve az egészsségi állapot, az ital, az időjárás, a