Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-26 / 60. szám

XXXV-ik évfolyam. 60-ik szám. BEKESME6YE1 EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évneavedenbelul is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő: SZÉKELT BÉLA Laptulajdonos: SZIHELSZKVJÓZSEF Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. \Y1LT1 ÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Csaba és Gyula. Békéscsaba, julius 25. Amiról Csabán és egész Békésmegyében évek óta ábrándoznak, azt Makó egy órai tanácskozás után keresztül vitte. Összehívta a mészárosokat és kijelentette nekik, hogy amennyiben a hus árát önként le netn szállítanák, a város hatósági mészárszékek felállításával fogja őket erre kényszeríteni. S mert a makói mészárosok látták, hogy ez a fenyegetődzés komoly: egyhangúlag oly összegben állapították meg a hus árát, hogy a fogyasztó közönség a tiz év előtti árak alapján kap jó és olcsó hust. Erre a kartelre a tanács elállott a városi mészárszékek felállításának tervétől és a polgárság hálás örömmel és elismeréssel fogadta a hatóságnak ez üdvös ténykedését. Bennünket e helyen két szempontból érdekel Makó dolga. Először is láttunk olyas valamit, ami nálunk teljesen ismeretlen : kartelt a fogyasztó közönség javára. Békésmegyében már létesültek fogyasztási kartelek, de ezeknél mindenkor a közönség kizsákmányolása volt a főcél. Sohasem árleszállításra, de mindig magasabb ár elérésérc irányult az érdekszövetség munkája. S íme, a szomszédban megmutatták, hogy a hatóság céltudatos és erélyes közbenjárása a fogyasztó közönség érdekében is tud megállapodásokat létrehozni. Másrészt pedig a makói eset alkalmából vissza kell térnünk a hatósági mészárszékeknek e helyen sokszor sürgetett kérdésére. Az események helyesnek bizonyították azt az akciót, melyet hatósági mészárszékek felállítása iránt indítottak. A csabai és gyulai j mészárosok a legridegebben érvénye- , sitették a maguk önzését a közönséggel szemben. Nálunk mindig egyenlő drága a hus ára s a legdrágább a vidéki városok között. A marha árhullámzását sohasem vették figyelembe: takarmányinség, avagy fogyasztás, itt sohasem éreztették hatásukat. Egyszóval, a csabai és gyulai mészárszékekben „szigorúan szabott", de mindenkor a mészárosok érdekében megszabott árak voltak és vannak. Ennek az állapotnak immár véget kell vetni. Amit meg tud csinálni Makó, azt csinálja meg Csaba és Oyula is. Ha egyes dolgokra százezrek kockáztatásával konkurrenciát tudtak teremteni : ugy felállíthatják a hatósági mészárszékeket, melyek sokkal kisebb összegbe kerülnek.' Nem kell közgyülésezni, módot és alkalmat adni az érdekelteknek, hogy a dolgot elhúzzák, hanem egyenesen és határozottan tudtára adni a mészárosoknak azt, hogy amennyiben nyolc napon belül a hus árát a viszonyokhoz mérten le nem szállítják és ezen árfolyam közös fenntartására kötelezettséget nem vállalnak: a város megkezdi a marhabevásárlást és kimérést. Gyula és Csaba most már haladéktalanul lássanak hozzá a húsárak szabályozásához és ne engedjék azt, hogy közönségünk ki legyen szolgáltatva a méltányosságot alig ismerő üzleti érdekeknek. Minden fillér, melyet a mészároströszt, különösen Gyulán, a fogyasztó közönség zsebéből monopóliuma révén jogtalanul kivesz, egyenesen bűne a hatóságoknak. Minden perc, melyet e kérdésben a torony alatt elmulasztanak, egyenes vád arra, hogy a városházán nem akarják a közönség érdekeit komolyan venni. Csak bizottságoznak, ankéteznek, de a cselekvés mögött messze elmaradnak — Makótól. Pedig, ha a lefőzés kellemetlen is, a példát jó lenne hamar követni. Az uj végrehajtási törvényről. Irta : Fábry Károly országgy. képviselő. „A törvényt mindenkinek tudni kell", de — sajnos — nincs semminemű beható gondoskodás arról, hogy a törvény könnyen és olcsón juthasson az érdekeltek tudomására. Vannak törvények, melyeknek létezéséről még intelligens embereknek sincs tudomása, mert nem érdeklik őket. Vannak törvények, amelyek olyan közérdekűek, hogy az egész társadalmat érdeklik. Ezek már ösmertebbek, de nem egészen ösmerttek. Az ilyen törvényeket nemcsak kivonatosan, vagy legtöbbször csak felemlitéssel kellene hirlapilag ösmertetni, hanem többször és részletesen Most a legaktuálisabb törvény : a végrehajtási eljárásról szóló törvény. Mindenki tud már róla, nagy az érdeklődés iránta, de még nagyobb a fogalom-zavar felőle. Fordultak már olyan kérdéssel hozzám : igaz-e, hogy kisembernek, kis vagyonnal birónak már ezentúl nem lehet hitele? — mások azt kérdezték, hogy igaz-e, hogy 12 kat. holdon aluli birtokos ki van véve a végrehajthatóság alól és ellene a követelés nem hajtható ? stb. Nem lehet egy vidéki lap szűk keretében egy ilyen nagy horderejű és eléggé terjedelmes törvény mindennemű intézkedéseit bőven fejtegetni, röviden azonban itt felelek e kérdésekre. Az uj törvénynek nem a hitel megvonása vagy korlátozása a célja, hanem inkább az egészséges hitel megalapozása. Az nem egészséges hitel, a melyik az adósnak, az életfentartáshoz feltétlenül szükséges szerény házi felszereléseire, utolsó élelmi szükségleteire utazik, nem egészséges hitel: „melynél a hitelező azzal a számitással hitelezett, hogy ha az adós kötelezettségének nem tesz eleget, őt existentiájában tehesse tönkre" — mondotta julius 3-iki beszédében igen helyesen az igazságügyi miniszter ur. Az egészséges kilelnek alapja legyen a hitelt igénybe vevőnek megbízhatósága, jelleme, becsületessége és szorgalmas munkássága. Az a csekély ingóság ugy sem biztosítéki tőke, elidegeníthető, mielőtt lefoglalnák és ha az adós azt nem is teszi, lefoglalásából a hitelező vajmi ritkán kaphat valamit, mert felemészti a per és végrehajtási költség. A megbízható, becsületes munkásság biztosabb tőke, mert az kimerithetlen. A vagyon nélküli becsületes, szorgalmas embernek, — mondjuk pl. egy iparosnak — lesz tehát hitele ezután is, kell is neki nyújtani, mert éppen ő van erre legjobban rászorulva, ha azt munkássága szorgalma által jövedelmének fokozására kívánja felhasználni. Da a megbizhatlan, hanyag embernek nem lesz, mert az uj végrehajtási törvény kivette a lefoglalhatás alól a végrehajtást szenvedőnek és háznépének : „a háztartáshoz szükséges házi- és konyha-butor, edények, főző- ós evőeszközök, kályhák, tűzhelyek, a ruházkodáshoz szükséges tárgyakat, a szükséges ágy- és fehérneműt" ; további: „a kisipirosoknak, kézműveseknek, ipari (gyári) munkásoknak, napszámosoknak és általában azoknak, kik magukat kézi munkával tartják fenn, a keresetük folytatásához szükséges szerszámok, eszközök, műszerek ós állatok, továbbá kisiparosok és kézművesek feldolgozható anyagkészletét százötven korona érték erejéig" ; ezenfelül „az egy hónapra szükséges „élelmi, tüzelő- ós világitó-szereket, 7* évre szükséges házbér fedezetére szolgáló készpénzt"; „egy tehén, vagy négy juh, vagy négy kecske, vagy négy sertést és ezek részére fél évre szükség'eu takarmányt" ; „a tisztviselőknek, hivatalnokoknak, lelkószeknek, tanároknak és tanítóknak, közjegyzőknek, ügyvédeknek, orvosoknak, mérnököknek, íróknak, művészeknek és általában tudományos vagy művészi hatáskörben működő személyeknek, valamint szülésznőknek hivatásuk Békésmegyei Közlöny tarcaja. Kerestek egy legényt... Vén, avas kaszárnya köves udvarán, Sötét, komor arccal járt a kupitány, Szigorú szemébe izzott a harag, És csak úgy pattogtak a kurta szavak. — Patrúl megy utána. A sehonnai ... És ha meg nem állna ? Egy golyót neki. Fekete börtönbe, vasra veretem, Szökött katonának itt nincs kegyelem ... Kerestek egy legényt... Négy álló napon, Álmodni se tudott a csöndes pagony, Fészekről felriadt ijedt madarak Sikoltva rohantak a gallyak alatt. .. Keresték, kutatták a rengeteget, Még se tudta senki, hova lehetett, Még az őrmester se, nemhogy a kapitány, Csak a szőke Tisza, meg egy szőke leány... Kató yóasef. A feleség. Bálint egyszerre csak idegesen fel ugrott s a terraszról lesietett a parkba. | Szinte futott s nem is elégedett meg azzal, hogy a színes ernyőjü lámpákkal telehintett, pohárcsengéssel és kacajjal elárasztott asztaloktól jó messzire távozott, hanem egyenesen a park túlsó végére, a vasúti töltéssel szomszédos platán sor alá menekült. Jól esett neki ez a gyors, hosszas mozgás. A belső felindulás, ha nem ömölhet ki szavakban, vagy nem válhatik cselekvéssé, legalább testi mozgás formájában igyekszik elhagyni a meggyötört szervezetet. Ily megkönnyebbítő mozgás volt az is, melylyel a magas, barna, erőteljes férfi szinte gyermeki féktelenséggel rohant át a sürü, rejtelmes éjjeli parkon s egy fordulónál szinte feldöntött egy, az éjjeli sötétben alig látható alakot. — Te vagy az, doktor, — szólt azonban rögtön. — Bocsáss meg, sötét van és szükségem volt erre a gyors iramlásra. A doktor, egy negyvenöt-ötven éves, kopasz emberke volt, aki kalap nélkül, hatratett kezekkel sétált a platánsor alatt s botjával a Szentjánosbogarakat riasztgatta. Csodálkozó, aztán aggódó pillantással nézte végig Bálintot. — Hogyan, te is ott hagytad a társaságot ? — Igen. Nem bírom ki tovább. — Mit nem bírsz ki ? Nem birod ki azt az ügyvédjelöltet, aki Forel könyveit ismerteti a nőkkel, vagy Glanzber'gnét, aki Richelin verseit szávaija ? Mert ón ezek elől menekültem ide. Da te ? Azt hiszem, neked más bajod van. — Jól hiszed. Bálint nem felelt rögtön. Arca azonban kínosra torzult. Szeme zavaros lett s idegesen pislogni kezdett, szája tájékán pedig valami keserű vonás jelent meg, amely ki nem mondott panaszok és káromkodások jeleként ült ki ábrázatára. — Biztosan megint féltékeny vagy, — szólt az orvos. — Nálad ez, úgy látszik, egy elmebajjá növi ki magát. Ami pedig, elhiheted, nem örvendetes dolog. — De hát mit tegyek ? — szólt Bálint, szinte sirva s kérő pillantásával valami gyógyszert, valami tanácsot könyörögve a szánakozo arccal előtte álló orvostól. — A féltékenység nálad egy rögszeme. Egy kényszer-képzet, nyomdd el tehát. Ne gondolj rá, foglalkozz mással, ne érdeklődj oly dolgok iránt, ami eszedbe juttathatja s igy el fog múlni. — Egyszóval, ne érdeklődjem a feleségem iránt! Szép tanács ! Mert hiszen nem az ujjamból szopom én a féltékenységem csiráit, hanem a feleségem viselkedése szolgáltatja őket. — Kérlek, ebben, azt hiszem, tévedsz. S határozottan igazságtalan vagy iránta. Mondhatom, én megfigyeltem éppen ebből a szempontból a nődet s nem láttam viselkedésében semmi olyat, amit minden hozzá hasonló fajtájú nő nem tenne. — Ha láttad volna, hogy udvarolt neki Szentgáli s főleg ha tudnád, menynyiszer, mily sokszor udvarol ez a szamár sziiiész neki igy! Nem az udvarlás módja, hanem állhatatossága, az idő tartalma gyanús, mert hiszen nem bánom, egyszer-kétszer elviselem az ilyen intim beszélgetés látását. Sőt némi káröröm fog el: na, asszony, gondolom, ha neked szép, hires udvarló kell, akkor csak hallgasd végig azokat a kábitó ostobaságokat, amiket egy ilyen bonvivant füledbe csöpöget. Azonban ostobaság ide, ostobaság oda, ha a feleségem egy hónap óta legalább kétszáz órányi ostobaságot volt kegyes bevenni, akkor ez annak a jele, hogy ez az ember érdekli. Ez a szinósz pedig, amilyen ravasz, olyan követelő, kizártnak tartom tehát, hogy megelégedjék ezekkel a beszélgetésekkel s más élvezetekre ne pályáznék. A doktor ugy kezelte most már Bálintot, mint egy pácienst. — Mondd csak, tudsz te valamit a feleségedről? Tudod például azt biztozan, hogy megcsal ? A férj dühösen felugrott. — Ördögöt tudom. Na még csak az kéne! — Nos, ha nem tudod, örülj. S ne törődj a dologgal. — De hisz én szeretem, őrülten szeretem a feleségem s igy nem tűrhetem, hogy másé is legyen. — Éppen mert szereted, azért örülj annak, hogy nem nyilvánvaló, általad és mindenki által tudott dolog az, hogy megcsal, mert hisz elválni úgyse válnál szívesen attól a nőtől, akit szeretsz. Örülj annak, hogy ő a feleséged, hogy veled szemben kedves és ugy viseikedik, mintha szeretne, amivel nem mondom azt, hogy nem is szeret tényleg. Általában ajánlom neked, szokj le arról a vágyadról, hogy ilyen szerelmi és hűségi dolgokban mindig megtud a legmélyebben rejlő, legtitkosabb igazságot, mintegy belátva a lelkekbe s első sorban a feleséged lelkébe. Dőreség ez. Elégedj meg a neked kedvező látszattal s ne akarj a saját boldogtalanságod detektív jévó lenni. — De hisz lehetetlen, hogy ne lehessen küzdeni a feleségem hűtlensége ellen, hogy ne akadályozhassam meg azt a házasságtöróst, amelyet valami rémes szörnyetegként közeledni látok s melyet leszúrni, eltiporni szeretnék. — Ez valóban nem lehetetlen. De az időpont, amikor te a feleséged házasságtörését megakadályozni akarod, helytelen. — Hogy érted ezt ? Végre is akkor küzdök e lene, mikor jelentkezik, mikor bizonyos tünetek közeledtét sejtetik. — Tévedsz, édesem. A házasságtöróst megakadályozni csak egy alkalommal lehet: a házasságkötéskor. Mert ne hidd, hogy ez valami véletlen baleset, amit a körülmények szülnek, nem, ez gyümölcs, mely bizonyos nők élet-fáján épp oly biztossággal megterem, mint az almafán az alma. S épp azért a házasságtörés ellen csak egy orvosság van : olyan nőt elvenni feleségül, akinek elve nem képes a házasságtörésre. Azt a sok buzgalmat, szimatoló hajlamot ós detektivigyekezetet, amit te most akarsz kifejteni, tetszett volna akkor működtetni, mikor a nődet kiválasztottad Minden rendes eszű férfi meglátja már a le-