Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-31 / 105. szám

2 Békéscsaba, 1908 dec. 30 kat hátrányosan befolyásoló bankkartel alig 44 napi rövid létezése után hirtelen megszűnt. Hiteléletünk faktorainak a bankkartel megtörését célzó mozgalmuk közepette ujabbi védekezésre kellett gondolniok, ugyanis a végrehajtási novella és a homestead ellen kellett állást foglalniok, melyek létérdekeiket megint más oldalról támadták meg. Azóta az előbbiből törvény lett, olyan törvény, melyben gyönyörűségét senki más nem találja, mint a törvényjavaslat elkészítője. Kevés törvényhozási alkotás okozott az országban akkora kinos meglepetést és pánik szerű ijedelmet, mint a végrehajtási novella, mely sem a kellő határokat megvonni, sem a kellő eszközöket megtalálni, sem az átmenetet megfelelően szabályozni nem volt képes, mely egyaránt káros a hitelezőre, az adósra és a hiteit igénybevenni kívánó ós hitelre utalt felekre. Mely a megvédeni szándékolt kisebb egzisztenciákat fosztja meg a nélkiilözhetlen hitelnyújtás lehetőségétől E törvényben felismerhetlen a hitelezők ellen irányuló tendencia. De e korszakot alkotni akaró, közgazdaságunknak nagyon értékes szerveit megbénító novella nem közvetlenül csak a hitelélet factoraira, hanem az iparra és kereskedelemre is ránehezül annak fejlődését hátráltató hiányos rendelkezéseivel. Az izgatottság, melyet a végrehajtási novella törvényerőre emelkedése előidézett, még csak fokozódott a családi otthon alapításáról szóló törvénytervezet megjelenésével. Nem kívánjuk az agrárius osztálynak egoisztikus érzéséből fakadt ezen tervezetét ismer- • tetni, csak megemlékezni akarunk róla, mint az elmúlt' évnek egyik fattyúhajtásáról. Miután Európa egyik állama sem bir ilyen törvénynyel, reméljük, hogy törvényhozásunk sem dobja oda amúgy is agyonsanyargatott közgazdaságunkat kísérleti nyúlnak egyes kodifikáló agyvelők kedvóért. De bármily sorsa lesz is e kérdésnek, végeredményeképpen a homestead javaslat a mellett, hogy a hitelezők helyzetét megint csak nehezíteni fogja, a földbirtokos adósok helyzetén sem fog javítani és igy nem fog oly eredményre vezetni, mint amilyent tőle az agráriusok várnak, kik a nagy latifundiumok ellen részben állást foglalnak, de a kisebbeket megalkotni szeretnék. Ez az intézmény is a hitel megszorítására, megvonására, a hitelezés körül túlságos óvatosságra fog vezetni, ami a fejlődés kizárásával, lehetetlenségével egyértelmű. A végrehajtási novella is a kis embert akarta megmenteni s e helyett tönkre tette, mert az eddig ugy, ahogy, ha drágán is megszerzett hitelt tőle teljesen megvonta. Az otthon is ezt fogja eredményezni. Ha már a törvényjavaslatoknál tartunk, konstatálhatjuk, hogy az 1908-ik év a gyors törvénygyártás korszaka volt. Szinte beleszédül az ember, amikor hallja, mi mindent akar ez az átmenetinek nevezett kormány létezésének még hátralevő napjaiban megcsinálni. Korszakalkotó törvények vannak megalakulóban, melyek az előzményeket tekintve, automata módjára fognak gyártatni és szállíttatni; sebbel-lobbal, alaposabb tanulmány nélkül; melyek aztán oly rossznak és hiányosnak fognak bizonyulni, mint a végrehajtási novella. Fontos és messzire kiható jelensége az elmúlt esztendőnek az adó- és választási reformnak törvényjavaslat alakjában való beterjesztése a törvényhozáshoz. Előbbi most már harmadszori felmelegítésben várja a törvényerőre való emelését. Olyan nagy elaborátum az, hogy azzal most foglalkozni időnk nem engedi, csak mint az elmúlt esztendőnek egyik jelentős eseményéről teszünk említést, azon megjegyzéssel, hogy mezőgazdaságunk, iparunk ós hitelünk jövője nagyrészt attól függ, hogy e törvényjavaslat által érintett vállalkozási szervek milyen mértékben és milyen eredménynyel fognak az országban megalakulni és fejlődni. Mi ugy véljük, hogy ezen törvényjavaslat hiányai és főleg igazságtalansága folytán nem fogja sem a bel-, sem a külföldi tőkéket vállalatokba való tömörülésre buzdítani. Az 1908-ik óv politikai nagy szenzációjáról, a választási, úgynevezett nagy reformról is teszünk említést. Bővebb kommentárokkal a. napilapok hasábjai szolgáltak. Mi csupán egy szerény vidéki lap sorai között arra a nagymérvű rövidlátásra akarunk rámutatni, hogy az ország minden pártja és faktora a nagy reformot kizárólag politikai kérdésnek tekinti. Mintha bizony az ország népe politikával ós nem ke nyórrel táplálkoznék, mintha emelkednék a közjólót az által, ha a választók száma numerice emelkedik, de ugyanazon arányban az értelmi suly csökken. Senkitől sem hallottuk eddig, hogy a választási reformhoz a gazdasági érdekeknek is van valamelyes közük. Talán nagyobb volna a reform a nagynál, ha akként rendelkezne, hogy csak azok a választók küldhetnek a parlamentbe a legvitálisabb érdeket, a kenyórkórdést kellő szakavatottsággal kezelő képviselőket, akik maguk is át vannak hatva a gazdasági munka fontosságától. Az 1908-ik évnek, mint a közelmúlt többinek is, politikai vesszőparipája az önálló jegybank volt. Mint a múltnak krónikásai, csupán regisztráljuk a bankkérdést illető, állítólag csendben létrejött megállapodást, hogy a közös bank mai formájában nem ujittatik meg, hanem kettóválasztatik ós a két intézet kartel-viszonyba lép egymással. Nézetünk szerint ez azt jelenti, hogy a mai állapot csak névleg változik meg, vógeredménykópen a bankközösség megmarad. A számító ós józanabb elem azonban ugy találja, hogy az egész bankügy egy szép nemzeti frázisokban meghempergetett formulát fog eredményezni, mely kimondja, hogy jogunk van az önálló bankhoz, de ... A befejezett kiegyezést tekintve, talán bölcsen van ez igy, ahogyan van. Az elmúlt óv vége feló a közvélemény figyelmét a balkáni átalakulások sejtelmekből. A harmadik héten hirtelen bekövetkezett szivgyöngesóg folytán csakugyan meg is halt, de előbb öcscsót, Dobokay Illést nevezte meg végrendeletében általános örökösének, kikötvén, hogy temetésére harminc forintnál többet költenie nem szabad. Nagyon fukar volt a boldogult még a halálában is. Az örökség sokkal jelentékenyebb volt, mintsem az örökös gyanította. Az örökösen panaszkodó öreg ur után csak készpénzben több mint hatvanezer forint maradt. Ugy állott a dolog, hogy az elhunyt, ki órásmester volt, az utóbbi években kissé uzsoráskodott. Értékesebb zálogokra is adott kölcsönt s a hagyatéki leltár a többek között tizennyolc aranyórát tüntetett ki. Dobokay Illés személyesen utazott le a hires örmény városba átvenni a hagyatékot. Mióta gazdag ember lett, tűntetőbben kedveskedett, udvarolt a nyúlánk budai sváb leánynak. Újra és újra szerelmet vallott s a hálás teremtés könynyes szemmel hallgatta a meleg, szép szavakat. Egyszer a következőt mondotta : — Tudod, Illés, a papa, mikor örököltél, azt hitte, hogy a faképnél hagysz. — Csak nem tart engem olyan komisz embernek ? — Téged nem, de azt mondja, hogy a gazdag emberek mind komiszak. És minthogy most te is gazdag vagy . . . Dobokay előkelően vont vállat: — Ami az enyém, az a tied. Annyival is inkább, mert két hét múlva a feleségem vagy! A billikomról az utolsó időkben egyáltalában nem eseti szó. Elmerült a feledés tengerében, ami könnyen érthető, ha figyelembe vesszük, hogy miÍven hatalmas,nagykaliberü, tömör antik ezüstbillikom volt a nagyhírű Verbőczynemzetség billikoma. De könnyen érthető lesz Dobokay Illés megtántorodása, fejéhez való kapása, mikor boldogult nagybátyjának lim-lommal túlzsúfolt agglegónyi szobájában a vaskályha tetején egy épp oly hatalmas, nagykaliberü, tömör antik ezüstbillikomot vett észre, mint aminőt annak idején imaginált magának. Hálásan ölelte keblére s boldogan vitte Budára. Szórakozottságot színlelve, mondotta az öreg Wignernek ! — Igen a, majd elfelejtettem, felhoztam az ezüst billikomot. Ünnepi, ájtatos hangulat támadt, mikor kicsomagolták, hasonlatos a művészi alkotások leleplezéséhez, A billikom ott állott az asztal közepén ós a mohó tekintetek majd elnyelték. Az öreg Wigner megemelintette és jól megnézte alulról, felülről. Nem győzte dicsérni: — A zálogházban is adnának rá kétszáz forintot, ha többet nem. Aztán homlokát ráncba szedve, mint aki valamire emlékezni igyekezik, megkérdezte : — Hogy is hitták azt a palatínus urat, akié ez a billikom volt anno dacumál ? — Werbőczynek. Az öreg a fejét csóválta. — Milyen különös, ide pedig Epstein Samu van gravírozva. Dobokay Illés összerezzent. Zavartan motyogta : — Valami gazember kicserélte. Majd utána járok a dolognak. Abban a pillanatban nagy gyönyörűséget érzett volna, ha az ablakon kidobhatta volna a nagykaliberü, tömör, antik ezüstbillikomot," amelyről egykor annyi szépet tudott mondani. vették igénybe. Ezek közül bennünket legközelebbről Bosznia és Hercegovina anektáiása érdekel. Ezen reánk nézve főfontosságu politikai ós gazdasági kórdóst — a külpolitikában okozta hullámoktól eltekintve — taglalva bírálni korai volna, mert ma ugyancsak nehéz volna megállapítani, hogy jó, vagy rossz üzletet csináltunk-e? Mindenesetre az anektált tartományoknak Magyarországhoz való tartozandóságát biztosítani kell, hogy Bosznia és Hercegovina piacai első sorban előttünk nyittassanak meg. Bizonytalan közgazdasági helyzetet jósol azon körülmény, hogy az anexió okozta események vitiaros erjje most újból előtérbe ragadta a katonai kór. dósek egész complexumát. Az anexió a háború veszedelme elé állította a Moi narchiát és ugy látjuk, hogy a bécsi ! körök sürgősen gondoskodni akarnak a hadsereg megerősítéséről. Igen ám, de a tervezet létszámemeléshez a magyar törvényhozás hozzájárulása szükséges. Tehát az öt óv előtti helyzet kísért megint, létszámemelés, nemzeti engedmények, marakodás és ezek szülte közgazdasági pangás. De reméljük, hogy jobb végzetünk ettől meg fog kímélni. Azonban háború nélkül is eddig drágán kellett megfizetnünk a megszállott tartományok anexióját. Ugyanis több, mint két hónapja Törökországban és Szerbiában bojkott alatt áll minden áru, mely a Monarchiából ered. Ha tudjuk, hogy a keletre irányuló magyar kereskedelmet lekicsinyelni nem szabad, ugy sejthetjük, hogy a külpolitika balkezüségónek mi adandjuk meg az árát. Az elmúlt esztendő eseményeit igy röviden összefoglalva, ha ugy a garas, mint az ezrekért duló zajban időnk marad az elmélkedésre az óv végóráiban, ugy nem láthatunk egyebet, mint gazdasági viszonyaink sivárságát, kiviteli kereskedelmünk megbénítását, az államnak az utóbbi években vállalt anyagi terhek folytán az adózó képesség végső határáig szorította a polgárságot, járadék piacunk pangását, értékpapírjainknak a legalacsonyabb árfolyamra való csökkenését, iparunk, kereskedelmünk ós magángazdaságunk ki nem elégítő helyzetét. Mindezeket tekintetbe véve, ha van biztató jelensége a muló esztendő mesgyéjén a jobb jövő reményében beköszöntő uj évnek, ugy az egyedül a mostani pénzbőség, mely remélhetőleg még pár hónapig tartani fog. Ettől várhatjuk a vállalkozási szellemnek erőteljesebb fellendülését ós igy iparunk és kereskedelmünk némi foglalkoztatását. A multakat regisztrálva, hisszünk a nemzet jó végzetében ós reméljük a józan belátásnak ós a viszonyok okos ós higgadt mérlegelésének diadalmas fölülkerekedését az uj évben. Gyula közgyűlése. — A rendőrfőkapitány jutalmazása. — A Billitz féle telek. — Iskolák államosítása. — Nyugdíjazások és helyettesítések. — Gyula város képviselőtestülete e hó 28-én nagy érdeklődés mellett tartotta meg rendkívüli közgyűlését. Két ellentétes tünet nyilvánult meg ezen a közgyűlésen. Az egyik nagyon örvendetesnek mondható, mert arról nyújt bizonyítékot, hogy a képviselőtestület némely tagjai felhagytak a hagyományos városi politikával, melynek vezéreszméje a tisztviselők munkásságának örökös kicsinylése volt. A rendőr-főkapitánynak nemcsak a maga, hanem egyidejűleg más tisztviselő resszortjában is véghezvitt lelkiismeretes és fáradhatatlan munkásságáért egyik képviselőtestületi tag indítványára pénzjutalmat szavazott meg a közgyűlés. A másik tünet annál szomorúbb, mert a képviselőtestület rövidlátóságáról tesz lanubizonyságot. A városi tanácsnak ugyanis Gyula jövendő fejlődése érdekében régi terve már, hogy a Billitz-fóle telket, mely bele esik a szépen fejlődő Erdély Sándor-ut vonalába, megvásárolja a tulajdonos Gyv. Hó. V.tól, hogy mikor a kellő idő elérkezik, ez az akadálya is tűnjék el egy szép sugárut kiépítésének. Bár még törvény értelmében ez ügyben érdemleges határozatot nem hozhatott a közgyűlés, mégis nagy móltallankodással fogadta Lovich Ödön polgármester előterjeszté3át, ami a telekvásárlás sorsára nézve már eleve rossz jelnek tekinthető. A hagyományos konzervatív községi politika nyilvánul meg e hangulatban, mely irtózik minden ujitó lépéstől, a melynek eredménye talán csak a távol jövőben lesz érezhető. Közgyűlésen Lovich Ödön polgármester elnökölt. Dutkay Béla nyug. polgármester fizetésének további utalványozása tárgj

rában hozott és lapunkban már ismertetett közigazgatási bírósági döntvényt a közgyűlés tudomásul vette. Ugyancsák tudomásul vette a város legtöbb adót fizetőinek a birálő választmány által megállapított névjegyzékét is. H a c k Márton képviselő indítványozta, hogy T a n c zi k főkapitánynak, kik a rendőrkapitányi állás betölteltensége idején felmerült munkatöbbletet hivatalos óráin kivül lelkiismeretesen ós pontosan elvégezte: valamelyes formában a képviselőtestület fejezze ki elismerését. A polgármester javaslatára a közgyűlés az elismerésen kivül még a mult évi zárszámadásban a rendőrségi tételnél megtakarított 359 koronát is megszavazta jutalomkópen Tanczik iőkapitánynak. A gyulai 2-ik honnédgyalogezred parancsnoksága megkereste a városi hatóságot az iránt, hogy a laktanyán többféle kisebb változtatásokat eszközöltessen. A változtatások körülbelül 3000 koronát emésztenének fel. Tekintettel arra, hogy a hadvezetőség a laktanyáért évi 700Ó korona bórt fizet, amely összegből a minden évben szükséges kisebb munkálatok eszközlése folytán a városnak alig marad valami : a képviselőtestület akként határozott, hogy a kérelem teljesítése elől nem zárkózik ugyan ez alkalommal sem el, de kivitelét csak abban az esetben eszközölteti, ha a honvédelmi miniszter még egy zászlóaljat helyez Gyulára, szóval az ezredet teljessé egészíti ki. E határozatot közlik a honvédelmi miniszterrel is. A Billitz-fóle telekre vonatkozólag a tanács javaslata az volt, hogy a megvásárlás ügyóben a törvény szerint 30 nap múlva hozzon a közgyülós érdemleges határozatot. — Minek az nekünk ? „ — Nem kell! — Eddig is az volt a baj, hogy folyton vásároltunk ós miadig rajtavesztettünk ! — Ilyen ós ehhez hasonló kifakadások hangzottak fel a tanácsi javaslat nyomán. Végeredményben mégis hozzájárult a közgyűlés a tanácsi javaslathoz. ..." _ A vallás- és közoktatásügyi miniszter arról értesítette Gyula városát, hogy az 1909 év folyamán kész három tanyai iskolát állami kezelésbe átvenni. Ellenértékkópen kikötötte a miniszter, hogy a remetei és bicerei tanyai iskolákat építtesse fel a város. Gyulának azonban csak a remetei iskola számára van még csak megfelelő telke, a bicerei számára sem telek nincs, sem pénz. A képviselőtestület tehát feliratilag kéri a kultuszminisztert, hogy a három tanyai iskola államosítását a jövő év folyamán eszközölje, a bicerei iskola felállításától azonban tekintsen el ez alkalommal, mivel a telekvásárlás ós - épitós úgyis felemészt egy pár évet. Az 1909. évre szükségelt irodai szerek szállítására uj árlejtés hirdetése vált szükségessé. A könyvkötői munkák szállítását a K á t a y-cégnek, a ruhák szállítását Kertész Gyulának, a csizmák szállítását pedig Siflis Istvánnak adta ki a közgyülós. Kocsis Károly városi főpénztáros és ifj. G ó g Mihály városi gazda nyugdíjazás iránti kérelmeit a közgyűlés teljesítette. Kocsis Károlynak ezenkívül negyven évet meghaladó közszolgálatáért jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését ós értékes emléktárgygyal lepte meg Gyula hivatalnoki karának érdemekben megőszült Nesztorát. A nyugdíjazottak helyettesítéséről is gondoskodás történt. Kovács Károly helyettesítésével D é m u s z József, az eddigi pénztári ellenőr, az ő helyettesítésével pedig Laczkó Emil napidíjas bízatott meg. Ifj Góg Mihálynak helyettesítésénél volt egy kis pikantéria. Helyettese ugyanis Pettner József lett. Ugyanaz a Pettner, aki nem régen jegyzőkönyvhamisítással gyanúsította a polgármestert és az elsőjegyzőt. Most tehát ő is belekóstol a városi kenyérbe. Néhány kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után Lovich polgármester a közgyűlést berekesztette. Halálos szerelmi dráma Gsorváson. Az elhagyott legény boszuja. Békésvármegyének az idén igazán „fekete karácsonya" volt. Nemcsak azért volt fekete, mert a puha, csillogó hópihék nem borították be a földet ezüs-