Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-10 / 99. szám

10 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 nov. 22. zethetett s ezért nem sok hasznát vette a szolgabírói hivatal. A megyei közgyűlés most fel fogja hatalmazni a kihágási tárgyalásoknak helyettesként leendő vezetésével is. Ezeken kivül szerepelnek még a közgyűlés tárgysorozatán Sopron város átirata a községi gyógyszertárak ügyében és szabadságolási kérvények. Az adóreform és kereskedőink. Annak idején az adóreform-javaslatok beterjesztésénél a kereskedelem és ipar szószólói erősen méltatlankodtak igazságtalanul súlyos megterheltetésük miatt. Panaszkodtak külön, aztán gyűlésre gyülekeztek s ott együtt folytatták tovább a panaszkodást. Csináltak közös memorandumokat, elaborátumokat, szakszerűen és szivhezszólóan. Elmondták, hogy ezzel az adóreformmal befellegzett az ország ipari és kereskedelmi haladásának. Annyiszor ismételték ezt, hogy a kő is meglágyult volna panaszukra. A pénzügyminiszter szive pedig nincsen kőből. Segített hát gyökeresen a kereskedők baján. A segítésnek lett volna több módja is: leszállíthatta volna a javaslat szerzője pl. a kereseti adó kulcsát az osztrák mértékig. A pénzügyminiszter azonban ezt a módot nem választotta. Csak hadd vegye fel a versenyt az osztrákkal szemben gyámoltalan iparuuk és kereskedelmünk jóval magasabb adóteherrel. 0 jobb megoldást keresett, Mellőzhette volna Wekerle a lakbérre alapított minimális tételek fokozását is, avagy a jutalmak és utazási általányok súlyos adóterhét. Egyszerűbbé és humánusabbá tehette volna az adókivetésnél követendő eljárást. Azt az inkvizíciót is, amelyet a reform tervez, kiirthatta volna Wekerle. A pénzintézeteknek is sok-sok sérelme várt orvoslásra, azonban ezek a hatásos megoldási módok mind nem tetszettek a pénzügyminiszter urnák. Másképpen, radikálisabban akarta ő boldoggá tenni az ipart és a kereskedelmet. Meg kell adnunk, a megoldás igazán oly egyszerű, mint a Kolumbus tojása. A kormány ugy segít az iparon és kereskedelmen, hogy — a leszállított ' adót felfelé kontingentálja. Vagyis meghatározza azt a maximumot, a melynél többet nem szabad beszedni a földbirtokosoktól. Ha mégis több földadó folynék be: akkor újra lejjebb szállítja ennek az adónak a kulcsát. Ebben a rendelkezésben mindenki egy ujabb — immár eléggé megszokott J — kedvezést lát a birtokos-osztály javára. Nem ugy Wekerle. A miniszter l szépen megvigasztalja a kereskedőket, hogy „annál a kölcsönhatásnál fogva, amelyet az egyes társadalmi osztályok egymásra gyakorolnak: az egyik osztálynak nyújtott könnyítések közvetve a többi osztályoknak is előnyére szolgálnak." íme, itt van a meglepetés, az ajándék, a kárpótlás az ország kereskedő-osztályai számára. Tessék ezt a formulát jól megérteni. A kereskedelem a panaszok, a sérelmek özönével fordult az érdekeit mélyen sértő reform-mű ellen. Kimutatta, mily igazságtalan az egyes egyenes adóknak egy kalap alá foglalása, a kereseti és jövedelmi adó magas összegben fölvett minimum-kontingentálása, a páratlanul vexatorius adókivetési rendszer. Utalt ezzel szemben a földbirtok helyzetére, arra, hogy a reform a föld[övedelemmel szemben egyáltalán nem helyezkedik a fitogtatott adómorál álláspontjára, hanem változatlanul megmarad az elavult és ha?ug adókataszter alapján. Minderre az a válasz, hogy Wekerle a földbirtokosoknak ujabb koncessiókat ad, mert ez az előny „kö csönhatást fog gyakorolni a többi társadalmi osztályok helyzetére is." Ezzel a logikával egyszerűen adómentessé lehetett volna tenni a hitbizományokat ós az ezer holdon felüli földbirtokokat. Hiszen világos dolog ! Ha a latifundiumnak nem kell adót fizetni, akkor nagyobb az ő vásárló képessége. Többet vesz a boltban, több nyereségre ad módot a kereskedőnek, tehát a kereskedő könnyebben megfizetheti a maga adóját. A magyar kereskedők készséggel elfogadják a kölcsönhatás teóriáját, ha előbb a tisztelt agráriusok magukon kezdik az alkalmazását. Mért nem jut eszébe a pénzügyminiszternek, hogy ha a kereskedők és iparosok megadóztatását enyhíti, ezzel olcsóbbá tesz egy sereg portékát a földmivelő, a gazda számára ? Hja, de az más. A „kölcsönhatás" fogalmát azok az „illetékes ós legilletékesebb" körök ugy értelmezik, amint némely adósok szoktak : egyik fél adja a kölcsönt, s a másik fél sohasem gondol a visszaadásra. Nos, a magyar kereskedelem nagyon szépen köszöni ezt a kölcsönhatási elméletet. Azzal, hogy a földbirtok jövedelmének adózatlanul hagyása egy biztos adóalapról való lemondást jelent: mit sem törődik a mostani irányzat. Hogy az adón megtakarított jövedelem a földbirtokos kezéből nem mindig a hazai ipar és kereskedelem pánzszekrónyóbe folyik: ez sem aggasztja pénzügyeink vezetőségét. Ök jót akarnak a kereskedelemnek s ezért leszállítják — a földbirtok adóját. Magyarország kereskedői hálásak lehetnek ezért a jóakaratért. Legszomorúbb azonban az egész adóreform-harcra az, hogy a képviselőházi tárgyalás alkalmával sem fog oly eredményt felmutathatni, mely az adózó közönségre üdvös legyen. Csaba vagyoni leltára. Túlságos aprólékosság. A belügyminiszter nem régen körrendeletet intézett a törvényhatóságokhoz, melyben utasítja őket, hogy készítsenek ingatlan vagyonaikról a legapróbb részletekre is kiterjedő vagyoni leltárt. Ambrus Sándor alispán ekkor felszólítást intézett a községi elöljáróságokhoz az iránt, hogy hasonló leltári kimutatást a községi ingatlanokról ők is készítsenek. Az alispánnak eme rendelkezése némileg érinti a községek autonom jogkörét, mert belügyminiszteri döntvény van arra, hogy a községek vagyon- és pénzkezelése egyöntetű szabályrendelet alapján történjék. E szabályrendelet, mint már annakidején megírtuk, most készül a belügyminisztériumban s a jövő év folyamán minden valószínűség szerint életbe is lép. Korosy László főjegyző mindazonáltal, tekintettel arra, hogy egy ily vagyoni leltár megkönnyíti a községi vagyon áttekinthetőségét, eleget tett az alispáni rendelkezésnek ós megbízta W i 1 i m István gazdasági intézőt, hogy készítse el a kimutatást. Wilim István heteken át tartó kemény és körültekintő munka után végre elkészült a kimutatással, melyet a napokban fog az előljárósági tanács elé terjeszteni. A nagy fáradtsággal készült leltárból aztán sok minden apróságot megtudhat Csaba közönsége. Megtudja nevezetesen, hogy a közsóg birtokában levő 211 épületben van ajtó összesen 1386, ablak pedig 1632. Eiek közül kettős ablak 1219, egyes ablak 166, istálló-ablak 152, félkettős ablak 14, kirakat-ablak 39. Van ezenkívül a község házaiban 450 vaskályha, 29 cserépkálya, 84 takaréktűzhely, 45 kapu, 21 vasredőny, 42 felülvilágitásos ablak ós 16 üstház. Maga a házak száma is elég szép summát képvisel, hát még a bennük levő sok különféle holmi! . . Ezek után bátrak vagyunk csodálkozásunknak kifejezést adni afölött, hogy óz alispán mórt nem követelte az ablaktáblák, kilincsek, kulcslyukok, padlódeszkák stb. elszámolását is .. . Ugyanannyi fáradtsággal azt is elrendelhette volna. Ugy még nagyobb numerusok állottak volna elő és a csabaiak is büszkébbek lettek volna ... A vármegyei közúti alap vizsgálata. A vizsgálat eredménye. Ismeretes már olvasóink előtt a remetei hid ügye, mely Békés- és Biharmegyék törvényhatóságai között komoly nézeteltérésre adott okot. Biharmegye ugyanis egészen Békésmegyére hárította a remetei hid felépítésének terhét Ekkor a miniszter egy három tagu bizottságot küldött ki 'annak a megállapítása végett, hogy vájjon a vármegye közúti alapja megbirja-e a hídépítés költségeit ? A bizottság december 3-án kezdte meg működését ós két nap alatt fejezte be. E szerint Bókésvármegyének öszszesón 1 millió nyolcvanezer koronával kell a közutak építéséhez hozzájárulnit E hatalmas összeghez csak ugy juthae hozzá a megj'e, ha az állam a megyt által kiépített harmadik transverzális u. szakaszait átveszi. Ebben az esetben a közúti alap óvi fölöslege 36,000 korona lesz, amelynek terhére a megye ujabb 700,000 koronás kölcsönt vehet fel. A régebbi 700,000 koronás kölcsönből mindezideig csak 114,000 korona nincs még felhasználva. E maradványból és az uj kölcsönből födözhetők lesznek az utépitések összes költségei. Arra azonban elégtelen, hogy a tervbe vett három Körös-hidat, tudniillik a dobozit, remeteit és a Sarkad mellettit ki lehessen belőle építeni. Csak kettőre jut pénz. A törvényhatósági közgyűlés fogja majd eldönteni, hogy melyik két hid lesz kiépítendő. Kíváncsiak vagyunk most arra, hogy a törvényhatósági közgyűlés a vitás remetei hidat fel fogja-e venni a kiépítendő hidak közé ? A városok segítése. Gyula, dec. 8. A karácsonyi szünet után a képviselőház megkezdi az uj adótörvényjavaslat tárgyalását. Az adóügy voltaképen nem más, mint egy törvénytenger, melyen evezni azok tudnak csupán, akik ennek a közigazgatási ágnak az elméleti és gyakorlati megismerésére egy életet szenteltek. Ismerünk pénzügyi szakembereket, kiváló tisztviselő kapacitásokat, akik nagy jártassággal birnak az egyenes adók rengetegében, de már a közvetett adók természetrajzát nem ismerik. Vannak pénzügyi tisztviselőink között speciálisták, akik például a fogyasztási adókat tüzetesen ismerik, de a különböző illetékek és egyéb egyenértékek ügyeiben laikusoknak vallják magukat, holott egész életükben állampénzügyi kérdésekkel foglalkoztak. tot jelentett életében. Mintha fátyol szakadt volna le szeméről, most kezdett eszméletre térni. Most látta csak, hogy eddigi élete elfecsérelt időpocsókolás volt csupán. Igazi életre, öntudatra csak ez a szerelem keltette. Hihetetlen rajongással csüngött Tamáson. Az első hosszas küzdelemmel kicsikart találkától kezdve egész a mai napig fokozódó szenvedólylyol ragaszkodott a férfihez, kihez lüktető szive minden csepp vérével vonzódott, mint a mágnes a lágy vashoz. S mert olyan határtalanul szerette, éppen azért állott módjában Tamást ugy megfigyelhetni, olyan belső látással, mely csupán a szerelmeseknek adatott meg. A rajongók ezer fülével hallott s ezer szemével látott. A mi mások előtt számba sem vehető semmiség lett volna, az előtte mindent jelentő eseméuy volt. Tamás még ki sem fejezhette gondolatait, aggódó szeme már tekintetéről leolvasta azt. Igy aztán nem is volt olyan csodálatos, ha csakhamar észrevehette, hogy Tamás már nem a régi. Csókjai már nem azok a perzselő, forró Számumok, mint ismeretségük első idejében és ha férfiassága mindenképpen igyekezett e sebezhető nyomokat, mely hidegülő szerelmét mutathatta volna, eltüntetni, a szerelmes asszony előtt rejtegetni nem lehetett. Margit ez esztendő alatt érte el boldogságának tetőpontját, de egyúttal a szenvedések Kálváriáját is megjárta. Napról-napra láthatta, mint hidegül el Tamás, kin az imádathoz hasonlóan csüngött, szemlélhette ereje gyengeségét, hogy nem tudja e hidegülési folyamatot útjában megakadályozni. Az ő érzelme nem változott, sőt ha még lehetséges lett volna, jobban is szerette volna Karbót ma, mint az első találkájuk alkalmából, most, hogy megismerte és félteni megtanulta. Éles esze mindama hiányokat, melyek Tamást jellemezték, első percben fölfedezte s noha jól látta, tapasztalta, hogy Tamás is csak olyan közönséges, csak olyan durva faragású, mint a többi férfi, hogy természete nem nélkülözi j azokat a hibákat, melyekkel mások gyü! löletessó tudták magukat előtte tenni, j hogy gondozatlan külsővel, borotválat! lanul, egy asszony sem fedezhetné fel i ellenállhatatlanságát... mégis mindezek tudatában jobban imádta Tamást, mint a fetisch-imádó bálványát, mint a hivő Madonnáját. Ahhoz azonban sokkalta finomabb lelkületű volt, semhogy bevárja azt a pillanatot, mikor az imádott férfi, immár teljesen kihűlve, félre lökje őt, mint a kifacsart citromot szokás. Nem akarta bevárni azt, hogy süppedő puhán berendezett kicsiny titkos fészkökbe hasztalanul várja a csömört kapott kedvest. Mint a jó diagnosztikus, ki percre megtudja állapítani féltett betege kimúlását, ő is belátta, hogy a mai találkának az utolsónak kell lennie, mert különben elveszíti minden varázsát Tamás előtt, minden hatalmát lelke fölött. Most kellett tehát ketté törni azt a bilincset, mit önmaguk kovácsoltak, most kellett végét szakítani az idylnek, mely a férfi előtt csupán átmeneti, reá nézve pedig a végzet volt. S magában elég erőtt érzet, hogy ez emberfeletti dolgot megcselekedje. Erősnek, törhetetlennek akart látszani. Életét, mindenét feláldozta volna, ha régi szenvtelen modorát csak öt percre is magára erőltethette volna Ugy akart távozni Tamás életéből, mint ahogy annak idején meghódította, lenyűgözte, mint a hideg, fehér márványszobor. Egy pillanatra sem akarta éreztetni, hogy ő már tudja elhidegülósóBüszkesége, mely minden tényének rugója volt életében, még fennen lobogott lelkében, az egyetlen érzelme, mit nem tudott, de nem is akart szerelmének áldozatul dobni. Büszkén, mint győzedelmes királynő akart a szerelem birodalmából távozni. Csak ezt az egyet akarta. Odahaza egész nap imádkozott. Szerelmes szive legnagyobb csapását, melyet önmaga mért reá, ezt akarta, minden önmegalázás nélkül túlélni. Erősítette mindaképpen elfáradt szivét. Erősítette a találkára. Mikor meghitt fészkük küszöbét átlépte, szive összefacsarodott, lélekzete elállt, mintha valami a torkát fojtogatta volna Itt a meghitt fészekben gyöngének érezte magát. Minden sarok, minden zug eltemetendő boldogságra emlékeztette. S Tamás jött, Fiatalos hévvel ölelte át, csókolta, dédelgette, mint akkor, ré. gen, legelőször. De Margit érezte, hogy itt van a vég. Érezte, hogy e fellobanás a csonkig égett gyertya, utólsó felbuzdulása, utána már csak a sötétség következik. S most hirtelen erősnek érezte magát, hideg, szenvtelen hangon adta kedvese tudtára, hogy szakitaniok kell. Hiába volt a férfi minden rimánkodása. Margit ismét hideg volt, mint a márvány, mint azelőtt, mikor még a szerelmet nem ismerte s mindenki a márványszobornak gúnyolta. Nem is tudta, miként került haza. Otthon, utolsó ereje is megtörött s a hatalmas szép asszony, görcsös, fuldokló zokogással dőlt a gyönyörű lakás selymes pamlagára... Az újságírás bölcsője. Sokszor megírták már és számokban is kimutatták, hogy a földgömb összes müveit országaiban mily óriási léptekkel halad előre a hírlapirodalom, különösen az utolsó félszázadban. Európában és több más helyen már általános a panasz, hogy ü hírlapírók, legalább számukat tekintve, már tulságig elszaporodtak. Kevésbbé ismeri azonban a nagyközönség e hírlapirodalomnak a keletkezése körülményeit, bár mindenki tudja, hogy már igen régen a könyvnyomtatás feltalálása előtt is voltak hirlapforma közlemények s az is természetesnek látszik, hogy a hírlapok elszaporodására a posta-közlekedés és a vasutak fejlődése is nagy hatással van. Az ősrégi hírlapok közül legrészletesebb tudomásunk van a Július Caesar korában virágzott „4cta diurnia" (napi tudósítások) cimü vállalatról. Ezt papyrus-bélre (charta) irták fel s közhelyen függesztették ki, e mellett egyes vállalkozó irók másolatokat és kivonatokat küldtek róla a vidéki városokba. A hírlapírók száma már akkor meglehetős nagy volt s az irók gúnyolták őket, hogy tudákosságból igen sok görög szót és szólást használtak s a latin nyelvet meghamisítják. A középkoron át alig van Európában a hírlapirodalomnak valami nyoma, kivévén, hogy a zárdák levelezésben állottak egymással s egyik-másik hirt köröztek is. A XIV. századtól kezdve azonban a forgalom élénkülése következtében kereskedők, diplomaták és hatóságok már rendszeresen alkalmaztak hirgyüjtő embereket. Leghíresebb volt a hírközlések között a Fugger-féle bankház üzleti tudósítása, melyből a bécsi udvari könyvtárban huszonnyolc