Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-12-10 / 99. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 99-ik szám. Csütörtök, december 10. BEEESME6TE1 EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak viasza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehel évneavedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő : Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Fenyegető leszámolás. Békéscsaba, december 9. Magyarországnak a helyzete ma olyan, mint azé a gazdátlan ladiké, melyet elsodort a dagadó folyam árja. Sejtelmünk sincs arról, hogy hová sodor minket ez az áradat és ami a legszomorúbb, nem igen tartjuk érdemesnek gondolkozni felőle. Pedig Magyarországnak egész közéletében ma nincs fontosabb kérdés,"minthogy a fenyegetőleg alakuló külpolitikai viszonyok minő hatást fognak gyakorolni nemzetünk jövőjére, hazánk külhelyzetére és belső fejlődésére. Küszöbén állunk egy véres és elkeseredett háborúnak a balkáni népekkel. Alig hisszük, hogy ez a keserű pohár elmúljék tőlünk. Keserű ez a pohár, mert az áldozat, mit hoznunk kell, nincs arányban azzal az eredménnyel, amit a legjobb siker esetében elérhetünk. A legnagyobb siker, amit kivívhatunk, az, hogy megtarthatjuk Boszniát és Hercegovinát, hogy azután itthon veszszünk össze fölötte Ausztriával és Horvátországgal. Igy nagyon drága nekünk a hóditás. De maga ez az egész balkáni bonyodalom csak egyik epizódja annak a nagy kérdésnek, amely itt szőnyegen forog. A kérdés magva: az angol-német vetélykedés. Németország a maga páratlanul gyors és nagyarányú fejlődésével nyakára nőtt Angliának és megdöntéssel fenyegeti annak világuralmát. De fenyegeti egyúttal Franciaország és Oroszország hatalmi pozícióját is. Hatvankét milliónyi egyfaju nép egy tömegben, Európa közepén, három milliónyi hadsereggel, akkora flottával, mint a fele az angolflottának, támaszkodva a hármasszövetségre: valóban olyan félelmes hatalmi pozició, melynek fennállását és ' növekedését sem Anglia, sem Oroszország tétlenül nem is nézhetik. Nem is nézik. Edvard király programmjául tűzte ki a hármasszövetségen kivül álló hatalmaknak azt, hogy a német birodalom hatalmát korlátok közé szorítsák. És mivel e hatalomnak alapja a hármasszövetség, a program legelső pontja a hármasszövetség megtörése. Olaszország már csak névleg tartozik a szövetséghez, de mivel mi szívósan és szilárdul állunk mellette, ennélfogva el nem kerülhetjük a leszámolást azokkal a hatalmakkal, amelyek a szövetség erejét meg akarják törni. Innen származnak összes kellemetlenségeink, bonyodalmaink és veszedelmeink a Balkánon. Innen van az, hogy nem birunk dűlőre jutni Törökországgal és innen meritik a bátorságot Szerbia és Montenegró a kardcsörtetésre ellenünk. Di ez mind csak arra való, hogy erőnket lekösse, hogy aztán a tulajdonképpeni nagy mérkőzésben csak fél-, vagy negyederővel vehessünk részt. Külügyi hivatalunknak persze mindezt tudni és előre látni kellett volna és ezért tartjuk végzetes és megbocsáthatatlan hibának, hogy Bosznia annexiójának kényes kérdését éppen ilyen veszedelmes időkben vetette felszínre. A tényállás tehát az, hogy belekeveredtünk abba az óriási méretű leszámolásba, mely a német-osztrákmagyar szövetség és a többi európai hatalmak között megindult. És kényj telenek vagyunk konstatálni, hogy az ! erőmérleg, melyet e két nagy csoport l között vonunk, az utóbbiak javára billen. Mert az európai hatalmak céljukat abban a pillanatban elérték, amij kor sikerült Németország tengeri hatalmát megtörni, Ausztriának és Magyarországnak pedig szárazföldi haderejét a folytonos foglalkoztatásokkal kimeríteni. Egy tekintet az európai viszonyokra, elegendő annak igazolására, hogy ez a kettős cél nagyon is elérhető. Az a perspektíva áll igy hát előttünk, hogy az európai erőviszonyok aránylag rövid idő alatt alaposan megváltoznak, a vezető, a domináló szerep kiesik a német faj kezéből. Minket pedig, magyarokat, arra szoktattak évtizedeken keresztül államférfiaink, hogy nemzetünk kicsiny hajóját a németség bárkájához kössük. Hiába mutattak rá évekkel ezelőtt a delegációkban a magyar ellenzék messzebb látó tagjai azokra a veszedelmekre, amelyeket a hármasszövetséghez való föltétlen lekötöttség magában rejt, kinevették és kigúnyolták őket. Most ezek a veszedelmek a küszöbön állanak. Jó, kiálljuk azokat, de mi történik azután? Kétségtelen, hogy a nemzetünknek a külpolitika viszonylataiban is bizonyos magasabb és általánosabb szempontra kell helyezkednie, hiszen látjuk, hogy az egyedül üdvözítőnek hirdetett sablon-külpolitika vak követése hová vezetett bennünket. Hogy fog végződni a nagy leszámolás: ez a jövő titka. De az bizonyos, hogy mindig nagy baj az, ha egy nemzet lemond arról, hogy a külpolitika területein a maga sorsát önmaga intézze. Békésvármegye közgyűlése. Békésvármegye törvényhatósága december 22-én tartja közgyűlését. A közgyűlés egyik legfontosabb tárgya a megüresedett bizottsági helyek betöltésén kivül a belügyminiszter egyik leirata lesz, mely az orvosi állások rendezésére vonatkozik. A belügyminisztérium ugyanis most foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az egyes községekben és városokban hány orvos legyen s ezek közül hányat vegyen át fizetésre az állam ? Ezért most körrendeletet bocsátott ki a törvényhatóságokhoz azzal az utasítással, hogy a megye területén működő községi orvosokról terjeszszenek fel hozzá kimutatást. A közgyűlés többi tárgyai között szerepel a szokásos alispáni jelentés, a megye számonkérő-szék jegyzőkönyve a tisztikar tevékenységéről, a közigazgatási bizottság öt tagsági helyének betöltése, a vármegyei igazoló-választmány újjáalakítása. Csák György és K i s s István lemondása, valamint a H o r v á t h János elhalálozása folytán a különböző bizottságokban és választmányokban sok hely üresedett meg. Igy az állandóválasztmányban két, a kórházi választmányban, a központi választmányban és a községi jegyzői nyugdijválasztmányban egy-egy hely. Ezek betöltéséről is ez a közgyűlés gondoskodik. Érdekes Kolozsvármegye átirata is, melyben támogatását kéri a törvényhozáshoz intézett feliratának a megyei számvevőség visszaállítása tárgyában. Békésvármegye minden valószínűség szerint napirendre fog térni az átirat fölött, mert a megyei számvevőségnek visszaállítását a törvényhozás sem fogja megszavazni. Hiszen az államosítás csak pár évvel ezelőtt vitetett keresztül s a törvényhozás részéről bizonyos fokú következetlenség volna, ha régebbi határozatát ilyen hamar hatályon kivül helyezné. Körös Lajos tb. szolgabíró, ki jelenleg a gyulai központi járás főszolgabírói hivatalába van beosztva? eddig kihágási tárgyalásokat nem veBékésmegyei Közlöny tarcája. r Edes anyám .. . Szánakozó önmegadással Forró fejem kezemre hajtom . . . Megbánások késői könye Harmatozza végig az arcom .. . Felhőszárnyak seprik a földet, Vad robogással jönnek a viharok, Édes anyám, magára gondolok . . . Olyan hideg van igy egyedül. .. Szeretet nélkül megfagyok itt . . . Szivem mint a kifosztott templom, Hova koldulni jár csak a hit. . . A parázna képmutatások Zsolozsmaszerü éneke sir .bent, S ugy szeretnék feledni mindent. . . Édes anyám, küldjön egy csókot. . . Igazat, aki megvált engem. Útmutatót a nagy úttalan Enbertévesztő rengetegben. Sugarat a meleg szivéről, Hogy ne járjak a télbe, a fagyba . . . Dideregve, magamra hagyva . . • Könnyelműség . . . Nem az én bűnöm . . . Vérembe van a magyar átok. Eltékozolt Tegnapok sírján Borongva, ámde büszkén járok. Csak amikor igy magam vagyok Akkor szólal meg szivem sírva S esik egy köny le a papírra . . . Édes anyám, megcsaltak engem Azok a piros álomvirágok . . . Abba a kicsi nádas házba Édes anyám, én visszavágyok. Megtérni, sírni, vezekelni A maga intő, szomorú szaván . .. De jó, hogy van még édes anyám . . . Kató József. i A mikor a márvány tüzet fog. Irta: Konkoly Ferenc. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Az utcán mindenki utána bámult. Feltűnő alakját megcsodálták, de még inkább gyönyörűen parázsló fekete szemét, melyet áz előtörő könyek láthatój lag elhomályosítottak. Vájjon mi lelhette a világszép aszi szonyt ? ez a kérdés tolakodott fel a járój kelőkben, kik szembe jöttek vele. Iváncsakné pedig haladt előre. Nem látott semmit a kíváncsi néptömegből, I nem hallotta a körülötte torlódó hangi hullámokat, Ő csak befelé nézett s a i szivéből feltörő hangokat hallotta. Kifinomodott lelke érezte, hogy j temetésről jön. Temetésről. Első és I utólsó szerelme temetéséről. Pedig Karból Tamás mivel sem | árulta el ma esti megszokott légyottjukon, hogy megunta már a szép asszonyt, de a subtilis asszony érzékei éppúgy megérezték a hidegülést, mint a legfinomabb szerkezetű légsulymérő a lóg- | beli csapadékot. Régen figyelte ő már Tamást. Min- ; den légyott után érezte, hogy miként távolodik annak lelke az övétől, hogy 1 az imádott férfi, mint telik meg lassan i véle s lesz a szeretett nőből megszokott s talán megunt kedves. Ugy félt, ugy rettegett e percztől, mikor a férfi majd bevalja elhidegülését. Jobban fázott e pillanattól, mint a haláltól. De tudta, hogy annak el kell következnie. Móg ugyanazzal a rajongással szerette Karbót, mint abban a mámorító pillanatban, mikor bevallotta szerelmét, mint azon a forró augusztusi éjszakán, mikor a parkünnepély virág- | illatos kertjében szivét nemes remegósbe | ejtő szavakat suttogott fülóbe. S az augusztusi éjszaka varázslatos, csillagsugáros fényével megejtette őt Megejtette a hideg, hozzáférhetetlen aszszonyt, kit a társaságban márványszobornak gúnyoltak megközelíthetetlensége, tisztasága és csodaszépsóge miatt. Az az észbontó, forró csók, melyet Tamás erőszakkal ajakára forrasztott, minden ellentállásától megfosztotta őt. Mintha csak a férfi szuggeszciója alatt állott volna e perctől fogya. Azt tehette véle, amit csak akart. Ez történt egy óv előtt. Lelke ismeretlen gyönyörűségekkel telt meg. Eddigi élete férje oldalán, az üres, hótköznapias érzelmeket váltotta ki belőle. Nem ismerte azt a magasztos szenvedélyt, mely az embert isteni móltóságra emeli, sötét fátyol takarta el előle a boldogságot. Már leány korában hideg, szenvtelen természetű volt s ezzel rabolta el a férfiak nyugalmát, eszét, ezzel a hidegséggel fegyverzett le minden gáncsoskodót s ezzel fűzte rabszíjra mindazokat, kik forró légkörébe jutottak. Mert hideg külsője tropikus bensőt takart. A hozzáértők megérezték azt a tüzet, mely bensőjében rejtve izzott s mindannyian lángra szerették volna lobbantani azt az isteni szikrát, mely szive valamely eldugott zugában parázslott. O maga mit sem tudott arról a nagy erőről, melylyel szépségén, szobortermetón kivül a természet megáldotta. Hideg, tartózkodó ós szenvtelen volt, mert senki sem akadt egész társaságában, ki c^ak felmelegíteni, még kevésbbó szenvedélyre lobbantani tudta volna. Férjhez ment. A kinálkozók közül a legmegfelelőbbet választotta. De házasságánál az érzelmi motívumoknak mi szerep sem jutott. Mindegy volt neki, hogy a sok kérő közül melyiknek esküdjön örök hűséget. Egyik épp ugy , érdekelte, mint a másik, illetőleg nem I érdekelte. De annyi erőt mégis érzett magában, hogy a szent esküvést melyet az oltár előtt tesz jövendő élettársának, hiven és becsületesen meg is fogja tartani. Ki hitte volna akkor, hogy a szivkirály mégis csak eljő, hogy egy szép napon Margit, a jéghideg márványszobor tüzet fog s hogy a perje alatt rejtőző szikra lobot vet, hogy egyszerre lángba borítsa eddigi csendes, hótiszta tűzhelyét. Házasságának negyedik évében ismerte meg Karbó Tamást. Semmivel sem volt különb a többi, társaságában megforduló fiatal embereknél. Sem külső, sem belső tulajdonságai nem predisztinálták arra, hogy márványból tüzet csiholjon. Bizonyos, hogy csinos ember volt. Termetével is kiemelkedett a többi kö. zül. Kackiás bajusza csókolni való szájat takart, mig szemei tüzes szikrákat hánytak. Arcvonásaiból az élet öröme ós derűje sugárzott. Sokszor énekelt meleg bariton hangján a társaság mulatságára, de mindezek a tulajdonságok nem hathattak annyira Margitra, hogy józan eszét, tartózkodását egy csapásra elveszítse. Más fegyverrel ütött reá Karbók. Margit maga vallotta be neki a gyönyörnek amaz éjszakáján, midőn kart karba fűzve sétáltak a platánok alatt ós suttogásukat csak elfojtott csókjaik zavarták meg. őszinte szókimondósága volt az, ami Margitot első percben lefegyverezte. Amit a többi asszony Tamásnak hibául rótt fel, éppen az fogta meg a már| ványszobrot s vitte, sodorta feltartóz1 tathatatlanul a bukásba, mint fénybogárt a lángba, sorsa. Ez az augusztusi nap fordulópon-