Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-19 / 58. szám

2 BÉKÉSHEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 julius 19 Sággal elsimíthatnak mindent az adókivető-bizottságok. Avagy a gyulai bizottság talán nem ismeri a kisemberek bajait. A csabai képviselőtestület közgyűlése. — Helybenhagyott határozatok. — Az öntözött-rét. — Uj kölcsön iskolai célra. — Tisztviselők szabadságon. — Alig egy-két képviselőtestületi tagnak részvétele mellett folyt le Békéscsabán a csütörtöki rendkívüli közgyűlés. Nem vett részt azon a közgyűlési skandalumok vezetője sem és igy nyugodt, higgadt hangon folyt egy-egy kérdésnél a tanácskozás. A tárgysorozatban csak egy jelentősebb pont volt: amely a felveendő kölcsönnek kérdése, melyet az uj állami polgári fiúiskola s még több más építkezési kérdés perfektuálása érdekében kell fölvenni. Különben az egész közgyűlés rövid lélekzetü volt. K o r o s y László főjegyző ismertette a közgyűlés összehívásának okát s azután bemutatta azokat a törvényhatósági határozatokat, amelyek helybenhagy ólag erősitik meg Csaba képviselőtestületének az államvasutakkal kötött világítási szerződés, a polgári leányiskola segélyezése, továbbá a kereskedelmi tanfolyam és F i 1 i p p i n y i S. részére tett adomány tárgyában hozott határozatait. Békéscsaba öntözött-rétjéből két táblát a földmivelésügyi kormány bérel. Ezen a két táblán történnek a szikes talaj megmivelésére vonatkozó kísérletezések. A város és a földmivelésügyi kormány közötti szerződés most lejárt s a képviselőtestület most a régi feltételek alapján újból megújította azt. Az ezután következő tárgy tette voltaképpen szükségessé a közgyűlés egybehivását. Békéscsaba község képviselőtestülete a miniszter kívánságára arra kötelezte magát, hogy az újonnan építendő polgári fiúiskola költségéhez a község is tekintélyes summával, összesen 110.000 koronával fog hozzájárulni. Ezt az összeget kölcsön utján kell beszereznie a községnek és e kérdéssel kapcsolatosan felvetődött az az eszme is, hogy egyúttal több szükségletnek fedezésére is vesznek fel kölcsönt. A felveendő kölcsön ilyenformán 200.000 koronát tett volna ki. A képviselőtestület még május havában utasította az elöljáróságot, hogy lépjen érintkezésbe a nagyobb fővárosi pénzintézetekkel s kérjen be ajánlatot. Az elöljáróság a Pesti Hazai Takarékpénztárt, a Pesti Kereskedelmi Bankot és a Jelzálog Hitelbankot kereste meg. Ez utóbbi nem tett ajánlatot A két bank közül a Pesti Hazai Takarékpénztár ajánlata volt kedvezőbb. Ez a pénztár 50 évre, 95-ös árfolyammal 5-4 %-os kölcsönt folyósítana. Szeberényi Zs. Lajos felszólalása után a kölcsön drágaságára való tekintettel a közgyűlés csak az iskola céljaira szükségelt 110.000 korona felvételét szavazta meg. Végezetül szabadságot adott a közgyűlés Áchim Gusztáv községi mérnöknek julius 19-től, Bodó József segédmérnöknek szeptember 1-től, Koros y László főjegyzőnek augusztus 15-től kezdődően. Szabadságot kapóit Hrabovszky rendőrfőbiztos is, aki fegyvergyakorlatra vonul be. Kolduló diákok. Levél a békésvármegyei tanintézetekhez. Érdekes leirat érkezett e héten a csabai, szarvasi, gyulai és békési főgimnáziumok igazgatóihoz A p p o n y i Albert kultuszminisztertől. Több intézetnél ugyanis szokássá vált a tanulók között, hogy a nagy szünidő bekövetkeztével kezükbe vándorbotot véve, tapasztalatok gyűjtése címén az ország távolabbi vidékeit bekalandozták. Ily gyalogos utakra sokan a szükséges költség hiányában s egyesek oly csekély összeggel indultak el, hogy szorultságukban csakhamar magánosokhoz, különösen a plébánia-hivatatalokhoz s nem ritkán a községi elöljáróságokhoz voltak kénytelenek könyöradományért fordulni. Tekintettel arra, hogy a koldulás jellegével bíró ily kéregetés az ifjakból a szemérmet s önérzetet öli ki s a gyalogutazások alkalmával az illetők olykor kénytelenek útszéli csárdában s más nekik nem való helyeken is időzni és éjjelezni, ahol a látott ós hallott dolgok a tanulók erkölcsére 03 fizikai jólétére is károsak lehetnek, egyes törvényhatóságok is ezen pénz és felügyelet nélküli kóborlás veszélyes voltára, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium figyelmét jónak látta felhívni, mely alkalomból nevezett minisztérium a középiskolák igazgatóit utasította, hogy: „mivel az egyes ifjakról szokásos szünidei tanulmányi utazások, helyesebben kóborlások, a legtöbbször közönséges koldulássá fajul s homályt vetnek az iskola nevelési eredményére s rossz hírbe hozzák magát a tanulóifjúságot és melyre különben ezek erkölcsi tekintetben is károsak, ily pénz ós felügyelet nélküli s önérzetes ifjakhoz nem illő utazgatásokat tiltsák el." A mi középiskoláinkban ez a rendelet, nagyon helyesen, szigorúan végre van hajtva s tudomásunk szerint az ily szünidei vándorlásokat növendékeiknek az ifjúság jól felfogott érdekében, nem engedi meg egy intézet sem. Minthogy ily vándornövendékek időnként Békésmegyében még mindig megfordulnak, annak kell tulajdonitanunk, hogy egyes tanintézetekben vagy nem ismerik a fentebbi rendeletet, vagy nem fektetnek arra kellő súlyt. Pedig nagyon kívánatos volna, ha ezek a növendékeik erkölcsét és testi épségét is fenyegető kóborlásoknak szintén szigorú tilalommal vetnének véget. szállítják le kilónkónt ezt a hust. Mert a népnek kell. Oh! Oh! Mert a „népnek" kell. A marhahús hadd ússza tovább a drágaságot. Ezt a hust — igy okoskodnak a mészárosok — bizonyára azért mellőzte ós mellőzi a nép, mert nem a szeliden bégető juhé s nem azért, mert — drága Ki kell jelentenünk, hogy a hatósági husmészárszók felállításának idejét soha nem tartottuk elérkezettebbnek, mint ma. Ebből az árleszállításból nyilvánvaló, hogy a mészárosok mit akarnak. Kétségtelenül érti és látja ezt mindenki. A szarvasmarha ára lényegesen csökkent, de azért csak az amúgy is olcsó juh-hust szállítják le. Komolyan kell elővenni a hatósági husmészárszók ügyét, mert nyilvánvaló immár, hogy a husdrágaság kérdése csak így oldható meg. Olcsóbb lesz a hús. Csak mérsékelten örvendjünk, „Nagy" események küszöbén. Olyan esemény van készülőben Békéscsabán, amelyet méltán jegyezhetünk föl ennek az esztendőnek nevezetességei közé. Nemsokára megtörténik az a szinte hihetetlenül hangzó dolog, hogy a csabai mészárosok a húsárakat leszállítják. Mennyi keserves hónapnak kellett eltelnie, mennyi jogos panasznak kellett elhangzania, mig a csabai közönség ezt a híradást megérhette. Több, mint másfél év óta tart már nálunk a husdrágaság. Fokozatosan emelték a mészárosok az árakat addig, mig csak a maximumot nem sikerült elérniök. Ez a maximum olyan volt, aminőt bármelyik város is megirigyelhetett volna I Csabától. A közönség hangosan köve; telte a hatóságoktól a közbelépést s a mészárosok eljárása ellen segítséget kórt. Hivatalos formában szóvá is tétetett ez a kérdés, amely most közeledik a végleges megoldás felé. A tulmagasan felcsigázott árakat már egy éve fizeti a fogyasztó-közönség. Á marhapiacon azonban lassanlassan erős változás állott be. A szarvasmarha értéke csökkent. A mészárosok már régóta sokkal olcsóbban szerzik be az anyagot, mint télviz idején Oly kedvezőkké alakultak a viszonyok, amilyenek körülbelül két évvel ezelőtt voltak. Néhány hét óta mindenütt követelik, hogy a mészárosok a marhapiac olcsóbb áraira való tekintettel szállítsák le a hus árát. Most végre a felszólalások talán meghozzák az eredményt. Ne gerjedelmeskedjók azonban a lélek, mert — s ezt maguk a mészárosok mondják — egyelőre csak azt a hust szállították le, melyet a „nép" fogyaszt. Ez a hus pedig a j u h-h u s. Igaz, hogy ezelőtt se volt nagyon drága, de hát ez nem tesz semmit. A mészárosok kerek 16 fillérrel A csabai tífusz-járvány. Intézkedést kérünk! Orvosok nyilatkozata. Z ö 1 d y János dr vármegyei tisztifőorvos a közigazgatási bizottság hétfői ülésén nyilatkozott a csabai és általában a megyei tífuszos megbetegedésekről. Ez a nyilatkozat alkalmas volt arra, hogy a közvéleményt megnyugtassa s hogy egyáltalán eloszlasson minden aggodalmaskodást. Ez sikerült is a megyei főorvosnak. De meg kell jegyeznünk, hogy a nyilatkozatában állított t nyék rendkívül enyhe ós jelentéktelen színben hozták a bizottság elé a valóságot. Nem szabad osztanunk Z ö 1 d y János dr. megyei főorvosnak abbeli állítását, hogy Békéscsabán nem járványszerü a tifusz. Az orvosi gyógykezelés alatt álló betegek számából még semmire sem következtethetünk, csak arra, hogy tényleg veszedelem fenyegeti Békéscsaba polgárait, S ennek a veszedelemnek nagyságát és komolyságát megérthetjük, ha tekintettel vagyunk a nem orvosi kezelés alatt álló hagymázos betegek nagy számára is. Békéscsaba orvosai közül azok, akikhez kérdést intéztünk, egyértelműen kijelentettők, hogy ma már tifusz-járványról is joggal beszélhetünk. E megbetegedéseknek határozottan járványjellegük van s háromszor, sőt négyszer annyira tehető a betegek száma, mint a mennyit a főorvos megjelölt. A nép azonban közönséges gyomorrontásnak minősiti a bajt s nem is fordul orvoshoz. Még az intelligensebb iparososztályban sem ritkán találkozunk ezzel a felületességgel. Enyhébb lefolyású esetek a gyakoriabbak s ezzel magyarázható meg kaptad előbb kézbe a fegyvert, — mondá nyugodtan Szentgyörgyi kapitány ós szeliden felemelte a végképen kimerült, megtörött aggastyánt. — ítéletem ugy atyádnak szól — mondá a fejedelem Szentgyörgyi kapitányhoz fordulva — ám ez által is fényesebben ragyog a te virtusod, vitézem. Az érdemkereszt. Irta: Isac Emil. Konop ur, a hatvanöt éves díjnok, a kinek hat gyermeke van s aki remekül hegedüli el az összes himnuszokat, Íróasztalánál ül és ir. Kérvényeket, végzéseket, különböző hivatalos iratokat. Közbe-közbe kinéz az ablakon. Remek tavaszi nap. Az irodával szemben hatalmas park terjeszkedik. A park padjain szőke nevelőnök érzelmes regényeket olvasnak, a gyermekek a porban játszadoznak. Egy megkopott hangú verkli mély meghatottsággal „Lavotta szerelmót"-t nyögi .. . Konop ur megtörli a homlokát. Dühösen az asztalhoz vágja a tollat s kinéz az ablakon. Rágyújt egy olcsó szivarra s annak kékes füstjébe bámul. — Kutya ez a sors, — gondolja magában. — Az élet, no az élet az már nem is kutya, hanem szamár... Az élet egy rettenetes butaság, egy hatalmas zseninek parányi rossz alkotása ... Piha, de kutya meleg van!... S nekem két forint az egész vagyonom... Két forintom van ... S otthon hat maszatos gyermekem, az igazgató urnák nincs egy se s mégis legalább ötszázezer forintja van ! Ilyen a sors ! Egyikkel szemben fukar, másikkal bőkezű ... Gondolataiból hirtelen a vülanycsengő berregése ébreszti föl... Ez ismerős hang, amely az igazgató szobájába szólítja. Ijedten bezárja az ablakot. A szivart illedelmesen lerakja. S csoszogva kilép J.. II. Nem hisz a szemeinek. Az igazgató frakkban van. Szintúgy az egész tisztikar. Sőt a kollégák is fekete öltönyben állják körül a mahagóni asztalt. Ahogy beléptem (álmodik talán ?) általános éljenzés. Megijedt Konop János. Mi készül itten? Az igazgató feláll a székről. A kezében valami fehér iratot tart. Az irat alatt egy kis sárga bőrszelencét. Mi készül itten? — Tisztelt barátom, — recseg az igazgató ezúttal nyájas hangja, tisztelt barátom. (A dijnok reszketni kezd.) ... Negyven esztendeje szolgálod az államot mint dijnok. Negyven év alatt sok munkát végeztél! Á munka nemesiti az erkölcsöt. A te erkölcsödet megnemesitette. Negyven óv alatt semmi hibát el nem követtél, buzgón szolgáltad kenyóradódat. A király (óljen, óljen !) megjutalmazta kitartóságodat s általam ezt küldte. Az igazgató ur egy ügyes mozdulattal kinyitja a kezében tartott bőrszelencét s abból egy csillogó érdemkeresztet vesz ki. — Imé, — szól — ezt küldi neked a király. Viseld becsülettel, tisztességgel. Konop elérzékenyedve hallgatott. Az ő lelkét varázs fogta meg. Egy kisfokú büszkeség. Lám, lám, a sors mégse oly fukar. Mily kitüntetés! A király érdemkeresztet küldött neki. Nesze neked, te komisz cukrász szomszéd, aki mindig csúfolódtál velem. Te alávaló ! Gyúrhatod halálig finom tésztádat, elfogy, — az igaz — de munkádat a király ő felsége meg nem jutalmazza. Engemet pedig .. . Lelkes éljenzés zúgott fel. Az igazgató kezet szőrit az „ünnepelttel", a hivatalnokok szintén. Kollégái irigykedve, de bizony tisztelettel pillantanak rá ... III. Az ünnepnek vége, az urak mind elszálingóztak. Csak Konopot marasztalja az igazgató ur. Leülteti egy székre. Megkínálja' egy valódi Londres szivarral. — Gyújts rá, kérlek, ezentúl tegeződni fogunk! — Kérem, méltóságos uram, de kérem — szabadkozik az öreg dijnok — nem érdemlem meg e nagy kitüntetést. Én szegény . . . — Ugyan, — szól közbe az igazgató, — ne bolondozz. Hisz elvégre urak vagyunk. Vagy nem ? Konop a gúnyos szomszédra gondolt. Bizonyos önérzettel felel: — Természetesen urak ... urak ... u-u-r-a-a-k! — Nos hát, urak között a tegeződés ... De kórlek, gyújts rá ... Kitűnő zamatu szivar... Otthonosan, otthonosan !... Konop kétszer sem kéreti magát. Rágyújt egy szivarra és annak kékes füstjében mintha a cukrász utálatos arcát vélné felfedezni. Most lennél itt s látnál engemet, tésztagyuró, — gondolja magában — bezzeg megütne a guta . .. Megpukkadnál... Én tegező barátja egy valódi méltóságos, hozzá még igazgató urnák. Nagyszerű! Majdnem tapsolni kezdett. De ránézett méltóságos barátja, a ki merőn nézett rá. A mosoly az ajkára fagyott. . . — Kedves öreg barátom, édes Jánoskám .. . képzeld ... miért tartóztatlak ? Ugyebár fogalmad sincs róla ? Nos hát — akadozott az igazgató — megmondom. A bölcs kormány, amelynek gondja mindenre kiterjed, gondoskodott rólad is. Nyugdíjazott és kitüntetésre ajánlott. . . — Hogyan ? — szepegett Knop. — Nyugdíjba küldtek? — Holnaptól kezdve, — erősiti önérzetesen az igazgató. — Hisz eleget dolgoztál. Rád fér a pihenés. — És fizetésem .. . vagyis nyugdijam ?... —- Negyedrésze lesz a most élvezett fizetésnek! — De hisz igy éhén halok! Hat gyermek !... Nyugdíj!. . . Ráborult a mellére valami súlyos kín. — Ne izgasd fel magad. . . Kérlek ... Jánoskám ... De kérlek ... Ez már igy szokás . . . Az' igazgató felveszi a felöltőjót, köszön és kisiet a fényesen berendezett irodából. IV. Konop még mindig a széken ül. Szemeiben könyek csillognak. Reszket az ajka. Haját, ősz haját szeretné szálankint kitépni! — Oh, a hitvány, óh, a kegyetlen sors! Mily gyalázatos játékot üz vele . . . Hat gyermek . . . hat maszatos gyermek. És az asztalfiókban kevés a kenyér; hús alig fő a fazékban. Ki fog fát, tüzet, vizet adni. Hisz a vizet is pénzért adják már s a köny-