Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-07-19 / 58. szám

Békésscaba, 1908 julius 19. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY az, hogy az orvosi gyógykezelés hiányá. nak dacára halálozás nem fordul elő­Az első haláleset, amely tífusz követ­keztében állott be, szerdán történt. Csaba községnek legjobban fertő­zött része a bogár-házak tájéka. Itt min­den ötödik-hatodik telken akad egy tífuszos beteg, aki orvosi gyógykezelés nélkül várja a javulást, szentül azt hivén, hogy csak lényegtelen gyomorrontása van. A betegség pedig állandóan terjed A csatorna melletti telkek lakói vannak leginkább kitéve a tífuszos megbetege­désnek, amit a tapasztalat igazol. Zöldy főorvos jelentése tehát sok­kal enyhébb színben lüntette fel a helyzetet, mint aminő az a valóságban. Egyes orvosok állítása szerint 35—40 ember fekszik Békéscsabán tífuszban. Ez a numerus pedig eléggé sürgeti a szigorúbb és járványos időkben helyén­való óvintézkedések megtételét. És ezt el is várjuk illetékeseinktől, mert a felü­letes nembánomság súlyos következ­menyekkel járható Vádol a „Nap". De megint alaptalanul. Ügyefogyott tudósítások. A Budapesten megjenő „Nap" cimü újságban újból egy tendenciózus közle­mény látott napvilá Tot. Ez a közlemény is békésmegyei vonatkozású s teljes egészében igy hangzik: „Gerendás egy igen nevezetes falu. Az ökrök ott büszkén hordják maga­san a szarvukat, a kutyák ott gőgö­sen csaholnak, a gólyák meg pláne büszkék, mert őnekik épp olyan hosszú nyakuk van, mint Apponyinak, a ma­gyar szent korona e gyöngyének, aki­nek valaha Gerendás a birtoka volt. Még most két éve a békósmegyei Ge­rendás Apponyi földje volt. Délibábos délutánokon fölfordított házakkal ós hullámzó tengerekkel együtt még min­dig hazajár egy zengő bariton is ós a szántóvető fájdalomtól reszkető szívvel gondol arra az időre, amikor még ezt a földet Apponyi áldástosztó lába taposta. De két évvel ezelőtt parcellázták Gerendást. A földeket Csorvás község vásárolta meg. Mikor azonban a nép beköltözött a jótevőjétől elhagyott bir­tokra, meglepetések érték. Apponyi ugyanis, hogy mégis legyen valami emléke egykori szép birtokáról, ma­gával vitte a gerendási iskolát. Geren­dáson ugyanis volt rendes iskolaépü­let, benne tanítóval és iskolás gyere­kekkel. Mikor azonban a birtokot par­cellázták, lebontatta az iskolát és in­kább annak a telkét is eladta parcel­lának Ugyanígy cselekedett a tem­plomokkal is. Gerendáson csak katho­likus templomot hagyott ós azt a jó tanácsot, hogy a protestánsok meg nek még sincs semmi ára! Aki sirja őket, szivét rabolja. Hat gyermek . . . Nyugdíjba? Hatvanöt éves . . . Negyven évig szolgált becsülettel, tisztességgel. Dolgozott mint egy állat. S mi a juta­lom ? Nyugdíj. Negyedrésze a mostani fizetésnek. . . Annak a fizetésnek, amely­ből hat gyermeket alig tudott fenntar­tani Éheznek a kicsinyek. Ezentúl nem éhezni, de éhen fognak dögleni! Dög­leni az ő kedves, az ő kis tündérei . . . Nyuedij ... és kereszt. . . Elfeledkezett a keresztről. Az ott fityegett a mellén ós villogott a nap­fényben. Kereszt. A király küldte . . . Jutal­mául negyvenéves hü munkásságának. A kereszt. . . Igen, a kereszt ... De hát ez fogja megmenteni az éhhaláltól az ő porontyait, akik koldusok, orditó kol­duskölykök lesznek holnap már. Akik tolakodni fognak az urak között: „Ké­rek egy krajcárt!" . .. S a cukrász! . . A parkban zene szól. A nevelőnők nem olvasnak. A gyermekek sem fetren­genek a porban. Víg zene szól. Pajkos dallamok keringenek a levegőben, a melybe az örökifjú nap belehelte tüzes csókjait. Konop János kinyitja az ablakot. Letépi melléről a fényes érdemkeresz­tet. S kihajítja messzi, messzi. . . -- Átok a nyomodban! Aztán ráborult az ablakpárkányra és sirt... A parkban pedig egy nevelőnő csin­talanul énekli: „Nincs a földön semmi bánat, Se gond, se köny . . ." (Ford.: g. k.) a zsidók járjanak a katholikus tem­plomba imádkozni. Temetőt is csak katholikust csináltatott, ugy, hogy a más vallásúak kénytelenek három óra járásnyira temetni a halottaikat. Ebbe még csak belenyugodta c volna a derék gerendásiak, de iskola nélkül nem akarnak maradni, még ha Apponyi közoktatásügyi miniszter in­tézkedett is ugy. Ezért most a kor­mányhoz folyamodnak, hogy amit Apponyi mint magánember és par­cellázó elvett, azt Apponyi mint mi­niszter — persze, állami pénzen — adja vissza". Ennek a közleménynek minden so­rából kiérzik a tendencia ós az, hogy a cikkíró nyilván felvilágosult ember, mert oka van hadilábon állani a katho­likus vallással. E tendenciózus közle­ményhez azonban egy-két felvilágosító adatot kell fűznünk. Apponyi valóban katholikus cselédeket alkalmazott leg­inkább. A cselédség apáról fiúra szállott ebben az uradalomban s nem volt ott más iskolára meg templomra szükség, mint katholikusra. Most, hogy a birtok felosztásra került, csabai, csorvási, oros­házai illetőségű telepesek kerültek a bir­tokra. Ezek sürgetik az uj iskolát és a más vallású templomot. Apponyi Albert nem bontatott le egyetlen templomot j sem, mert csak egyet építtetett s az még ma is áll. A „Nap" könnyelmű lelkiis­merete is eljárhatna ebbe a templomba, ahol különb igazságokat hirdetnek, a „Nap"-ban időnként megjelenő, ügye­fogyott tudósításoknál. A gyulai képviselőtestület közgyűlése. — Fizetésjavitás iránti kérelmek.— Tűzifa megrendelés. — Drágább lesz a szegény­házi koszt. — Apróbb ügyek. — Gyula város képviselőtestülete most elég gyakori időközökben tartja köz­gyűléseit. Csak az elmúlt napokba folyt le egy közgyűlés és nyilt alkalma a tu­dós gyulai városatyáknak, hogy ragyog­tassák szellemi arzenáljuk kincseit s ked­den már újból egybehívja a képviselő­testületet dr. L o v i c h Ödön polgár­mester. Ez a közgyűlés az őszig, vagyis a nyári vakációzás végéig, az utolsó lesz. Tárgysorozatában fontosabb pontra nem találunk, de jellemző az általános viszo­nyokra, hogy két olyan ügye is lesz ennek a közgyűlésnek, mely a város részére nagyobb kiadást jelent. Az utkaparók és a rendőrök ugyanis fizetés-felemelést kérnek, mert ez a két bransch rendkívül mostohán van dotálva az egész vármegyében, de főleg Gyu­lán, hol a nagy pótadóra való tekintet­tel csak nagynehezen szoktak a tiszt­viselők s általában a városi alkalmazot­tak anyagi helyzetén könnyíteni. E mos­toha viszonyok között is a legalsóbb fokon áll Gyula város utkaparóinak helyzete. Fizetésük nem szolgai, de ha­tározottan alamizsnaszerü s még arra is alig elég, hogy a mindennapi kenyér biztositva legyen. Nem sokkal különb emennél a rend­őrök helyzete. Ezek a derék községi alkalmazottak emberfölötti munkát tel­jesítenek mindenhol s végzett felada tukkal egyáltalán nem áll arányban a fizetésük. Gyulán például havi 40 ko­ronát adtak a rendőröknek. Később föl­emelkedett ez az összeg 45 koronára. Most az utkaparók is, a rendőrök is azt kórik a közgyűléstől, hogy javítson a fizetésükön. A városi hivatalokban szükségelt tűzifának szállítására hirdetményt tett hözzó a város. Erre a hirdetményre négy ajánlat érkezett s most a közgyű­lés dönt, hogy ki szállítsa a jelentkezők közül a fát. Kramszler János, a városi sze­gényház ólelmezője, eddig 28 fillérért látta el a szegényház egyes ápoltjának napi élelmezését. A rendkívül megdrá­gult életviszonyok mellett azonban ma már nem képes többé ilyen ár mellett boldogulni s ezért befolyamodott a vá­roshoz, hogy az élelmezésért személyen­ként 34 fillért kaphasson. A közgyűlés alkalmasint teljesíteni fogja a kórelmet. Dönteni fog a képviselőtestület ab ban a kérdésben is, hogy a szentbene­deki legelőt bérbe adja-e birkalegelő­nek ? — Özvegy T o 1 d y Jánosnó, szü­letett Nagy Erzsébet, tiz hold földet hagyományozott a városnak. Ezt a keddi közgyűlés fogja köszönettel ós hálával tudomásul venni. Halálos villámcsapás. Leütött egy gyermeket és két lovat. Halállal járó villámcsapás történt csütörtökön délután Gyulán. Az úgy­nevezett árendási földeken volt ez a szerencsétlenség; akkor, amidőn nagy viharfelhők vonultak át a vármegye fö­lött. Az elektromos felhők Gyula hatá­rában sültek ki s az egyik villám agyon­sújtott két lovat és egy 14 esztendős fiúcskát. A szerencsétlenség színhelye K o­lozsy Mihály tanyája volt. Kolozsy már a kora hajnali órákban munkához fogott 14 esztendős Mihály nevü fiával. Most arattak Kolozsyók s a gabona­nyomtatással is készen akartak már lenni. Már a reggeli órákban rekkenő hő­ség kerekedett, amely később fokozó dott még. Esőre csepp kilátás sem volt. Az ég derült, tiszta kékjón nem mutat­kozott egy parányi felleg sem. Csak a levegő volt terhes, nehéz és fülledt a felgyülemlett páráktól. Apa és fiu szor­galmasan dolgoztak s folytatták a mun­kát délután is. Kevéssel ebéd után hatalmas szól kerekedett Csaba felől. A szól viharfel­hőket hozott s egy szempillantás alatt be volt vonva az ég nehéz, fekete felhő ­takaróval. A felhőket hatalmas dörgés kísérte nyomon s a dörgést villámlás előzte meg. A vihar oly hamar és vá­ratlanul jött, hogy alig lehetett mene­külni előle Kolozsy Mihály, hogy a lovak meg ne ázzanak, ráültette fiát az egyik lóra s meghagyta neki, hogy az istál­lóba vezesse azokat. Az istálló-épület mintegy másfélszáz méterre volt a nyom­tatás színhelyétől. A fiatal Kolozsy rá is ült az egyik állatra, de még a féltávol­ságot sem érhette el, amikor rettenetes csattanással lecsapott egy villám. A va­kító szikra egyenesen a fiúra sújtott s ugy őt, mint a két lovat nyomban megölte. A fiatal Kolozsy teljesen szénné égett. Épp ugy a két ló is. A harmadik lónak, melyet ifj. Kolozsy Mihály kötő­féken vezetett — semmi baja nem történt. Vádak a csabai kórház ellen. Nem történt semmi! A rágalmazót bepörlik. Egyedül Békéscsaba az a sajátságos hely, ahol minden héten „felfedeznek" valami visszaélést. A visszaélések­ben való vigéckedős már nemcsak szenvedélylyé, de valóságos kereseti ággá nőtte ki magát bizonyos emberek előtt, akik népszerűségüknek vitás ér­tékű zománcát csak egy-egy ujabb rágalmazással, vagy hazudozással tud­ják ápolgatni. Vármegyénk legutóbbi közgyűlésén törtónt, hogy Áchim L. András, a „leleplezések" Mária Vilmos-Lipót-Ha­bakuk rendjének nagykeresztese, egy úgynevezett jegyzőkönyvet olvasott fel, általános megrökönyödésére a megye­bizottsági tagoknak. Ezt a jegy őköny­vet maga Áchim vette föl s mintegy tiz ember előttemezte. El volt mondva ebben a jegyzőkönyvben mindaz, ami csak alkalmas arra, hogy a kitűnő hír­ben álló C3abai közkórház tekintélyét kisebbítse és lerontsa. Ezeket a vádakat állítólag többen juttatták Áchim L. András kezeihez. Persze, ezt az állítást Áchim hangoztatta ós igy tisztában vol­tak a helyzet ismerői azzal, hogy nem szabad azt hitelre érdemesíteni. De az idegen megyebizottsági tagok, akik mindenki részéről jóhiszeműséget téte­leznek fel, hajlandók voltak a vakmerő rágalmazásból el is hinni valamit. A jegyzőkönyvnek nevezett papi­rost átvette az alispán s szigorú vizs­gálatot rendelt el. S e i 1 e r Elek fő­szolgabíró több hét alatt meg is tartotta a minden tényállításra vonatkozó vizs­gálatot s az iratokat beterjesztette az alispánhoz. A vizsgálat eredményének epilógusa a csabai képviselőtestület csü­törtöki közgyűlésén játszódott le, de folytatódni fog a büntető bíróság előtt, mert Áchim L. András ós mindazok ellen, akik a közkórházról hamis hire­ket terjesztettek, most folyamatba teszik a bűnfenyitő eljárást. A csabai képviselőtestület csütörtöki közgyűlésén Korosy László fő­jegyző bejelentette, hogy az Achim-fóle vádak tárgyában a vizsgálat már be­fejezést nyert. A felvett jegyzőkönyvek­ből az tűnik ki, hogy a vádak alapta­lanok s hogy a bepanaszolt főzőnőt semmi bün nem terheli. Ezt igazolja különben egy kir. ügyészségi végzés is. A község tudniillik teljesen tisztázni akarta ezt az ügyet s az iratok beter­jesztése mellett bűnvádi följelentést tett a szakácsnő ellen. Ámde az ügyészség nem vette át a vádnak kép­viseletét. Kéri tudomásul venni ezt. Szeberényi Zs. Lajos.: Telje­sen megnyugtatja őt a főjegyzői jelen­tés. De kérdi, vájjon mind kihallgatták-e a panaszosokat, nehogy ujabban is megismételjék a vádaskodást. Sajnálat­tal kor.statálja, hogy mennyi vádasko­dásnak vannak kitéve közintézményeink. Jogalapot kell keresni, hogy a rágal­mazót törvény elé állithassuk. Mert kell lenni ilyen jogalapnak és kell lenni elégtételnek. Korosy László : A jogalap erre meg van, de azzal csak a megrágalma­zott élhet. S az élni is fog vele, mert a vádaskodás súlyos volt. Áchim az egész megyebizottság előtt hangoztatta vádjait s tette ezt azért, hogy „meg­mentének" tűnjön fel. Ezután K u 1 p i n D. dr kért szót s bejelentette, hogy a belügyminiszter egy közegészségügyi felügyelőt küldött ki a kórház megvizsgálására, ki is ugy az ott uralkodó rend ós tisztaság, vala­mint a lelkiismeretes óü gondos orvosi ápolás fölött teljes megelégedését fe­jezte ki. Ezután a jelentést tudomásul vette a közgyűlés. Á megrágalmazott főzőnő bűnvádi följelentést tesz vádlói ellen. ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az országos központi időjelző ál­lomás mára meleg időt jelez, zivatarokkal. — A szerkesztőségből. Sailer Vilmos dr., a „Békésmegyei Közlöny" eddigi főszerkesztője, másoldalu el­foglaltságai miatt megvált szerkesztő­ségünktől. Erre való tekintettel a jö­vőben a „Békésmegyei Közlöny" po­litikai irányításáért is Székely Béla felelős. — A kereskedelmi miniszter Bókésme­gyéhez. Részletesen foglalkoztunk már mi is azzal a törvénytervezettel, melyet a kereskedelmi miniszter az alsóbb­rendű vasutakról dolgozott ki. Mielőtt ez a törvénytervezet benyújtásra kerülne, a miniszter megküldötte azt a törvény­hatóságoknak is. Békósmegye alispán­jához tegnap érkezett meg a tervezet azzal, hogy ha a vármegyének volnának némelyes észrevételei, terjeszsze azt elő augusztus 25-ikéig. — Parcellázás a Zsilinszky birtokon. Zsilinszky Endre dr. csabai bir­tokosnak pusztapándi birtokát parcel­lázni fogják. Sarkadi, sarkadkereszturi és atyási kisgazdák vették meg 864.800 koronáért a birtokot, amely kiváló mi­nőségű föld. Az egyes parcellák ára a lehető legminimálisabb összegben sza­batott meg s igy agrárszociális vonat­kozásában szintén figyelmet érdemel ez a birtokparcellázás. — Eljegyzes. Braun Hermán csabai gőzmalom-tulajdonos leányát: Irmát, eljegyezte W a 11 e r Hermán sátoralja­újhelyi fakereskedő.

Next

/
Thumbnails
Contents