Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-15 / 92. szám

XXXV-ik évfolyam. 92-ik szám. Vasárnap, november 15. BEEESHEErTEI EOZLONT POLITIKAI LAP eiefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak uis^za. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éuneavcdenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal : Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Keresztül megy-e? Békésosaba, november H. A régen várt esemény lezajlott. Andrássy javaslata a Ház elölt fekszik. Már a harmincegyes bizottság foglal<ozik vele és nem fog soká tartani, logy a képviselőház zöme is megnányja-veti és hozzá szólhat. Rövid ?gy-két hét kérdése mindössze és a régi rendet egy uj, régen várt és ré^en óhajtott rend váltja fel. Hacsak nem ... És ez a ./hacsak nem" a mostani viszonyok ellenségeinek egyetlen reménye, végső menedéke. Sajtójuk örömmel véli megállapíthatni, hogy a néppárt és a függetlenségi párt zöme fagyos közönynyel hallgatta Andrássy beszédét és ami helyeslés, éljenzés volt, az is csak kesernyés, kényszeredett volt, akár a herbatea. Mivel Andrássy most csatába indult és minden csatát épp ugy el is lehet veszíteni, mint ahogy meg lehet nyerni, szükséges, hogy megvizsgáljuk, minő fegyverzettel megy neki a belügyminiszter a küzdelemnek, kik párthívei, kik ellenségei és van-e kilátás arra, hogy a javaslat, ha némi átalakításokkal is, de törvényerőre emelkedjék. A javaslatnak leghevesebb ellenzői látszatra a szociálisták. De ezeknek működési köre a parlamenten kivül esik, magában a törvényhozás épületében nincs mit keresniök. De még a parlamenten kívüli agitáció is teljesen hatástalan frázispuffogtatásból áll. A szociálista párt a sok hiábavaló taktikázástól annyira kimerült, hogy ma még arra sem képes, amivel egynéhány évvel ezelőtt fenyegetett és még a huszonnégy órás általános sztrájkot sem tudná életbe léptetni. A nyomasztó gazdasági helyzet olyan elementáris erővel és súlylyal nehezedik kicsinyre és nagyra, hogy senkinek sincs kedve tisztán tüntetés kedvéért állását, exisztenciáját kockáztatni. De meg az is bizonyos, hogy a szociálista párt tagjainak nagyon mindegy, lesz-e egyenlő választói jog, vagy sem. Az a pár agitátor, aki azért lett szociálista, hogy valamikor képviselő lehessen, talán megzavartnak látja köreit és talán dulni-fulni fog tehetetlen mérgében; mivel azonban még a pluralitás mellett is bekerül a képviselőházba vagy nyolc-tiz szociálista képviselő, előbb-utóbb ezek a jó urak majd csak megbékülnek valahogy, miután egyebet ugy sem tehetnek. A balpárt azt hirdeti magáról, hogy ő jó magyar párt. Nincs okunk ezt kétségbe vonni. És épen azért meggyőződésünk, hogy a balpárt csak a forma kedvéért fog tiltakozni, nagyobb ellentállást nem igen fog kifejteni a javaslattal szemben. A demokrata-párt először is csak három emberből áll, másodszor pedig ennek a tiltakozása is csak formai lesz, miután szavazataik eddig is a középiskolát végzett elemekből kerültek ki, tehát azon elemből, mely most háromszoros szavazati jogot nyerve, erőssé és tekintélyessé teheti a demokratapártot. A néppárt felekezeti szempontból tekinti a dolgot és attól fél, hogy a zsidóság túlsúlyra vergődnék a pluráj litás mellett, mivel főleg ehhez a felekezethez fognak tartozni a hármas szavazatuak, legalább a városokban. Ezt azonban elösmerni még akkor sem illennék éppen a néppártnak, ha tényleg igy lenne a dolog, de meg nem is egészen helyes ez a statisztika, mert ha más nem, hát földes ur, meg mágnás van legalább ugyanannyi hármas szavazatra jogosult ebben az országban, mint horribile dictu! — izraelita. Marad tehát leghevesebb ellenzőnek a nemzetiségek külömböző árnyalata. Ezek az urak minden módot megfognak ragadni arra, hogy a javaslatot, mely határozottan a magyarságnak kedvez, megbuktassák, de épen ezzel teszik Andrássynak a legjobb szolgálatot, mert nem igen fog magyar ember velük egy sorban küzdeni, inkább félrevonul, de velük nem szövetkezik. Hisszük, a javaslat rövid időn belül keresztül megy anélkül, hogy a koalíció felbomlanék, amire pedig kilógó nyelvvel leselkedik az osztrák kamarilla, a nemzet örökös ellensége. S a nemzet is helyesebben cselekszik, ha Wekerlét, Andrássyt, Kossuth Ferencet követi, mintha Lengyel Zoltánt, Farkasházyt vagy Vlád Aurélt. á munkásbiztositó-pénztár Az ipartestületek országos kongresszusából. A magyarországi ipartestületek legutóbbi kongresszusa első helyen tárgyalta az ipartörvóny revíziójával kapcsolatosan a munkásbiztositó-pónztár bajait. Ez a kérdés nagyon aktuális, különösen itt, Csabán merült fel rengeteg sok panasz a gyulai kerületi munkásbiztositó- és betegsegélyző-pénztár ellen, mely rendes fizető tagjainak még a járandó dijakat is nagynehezen, sok után1 járással szokta kifizetni. E rendkívül fontos s az iparosság és munkásság belső életébe vágó kérdésnek előadója volt a budapesti esztergályos ipartestület jegyzője, ki rendkívül talpraesett és adatokkal teljes beszédében a kisiparosság védelmére kelt. Hangoztatta különösen azt, hogy bár a munkaadók munkásaikért tekintélyes összeget fizetnek a munkásbiztositópénztáraknak, mégis mostoha elbánásban részesülnek részéről. A munkásbiztositó- és betegsegélyző-pénztárak élén rendesen olyan elemek állanak, akiknek elvükből kifolyólag céljuk inkább a kisiparosság tönkretétele, mint érdekeinek előbbre vitele. Felhozta adatainak támogatásával azt, hogy a pénztárak élén legtöbb helyen a szociáldemokrata-párt vezérférfiai állanak, akik fejedelmi fizetést kapnak azért, hogy munkástársaik legfőbb gyámolitóit, a kisiparosokat minden eszközzel tönkre tegyék. Alapjában véve ez nem egyéb öngyilkosságnál. Ez okból felvetette a jegyző azt az eszmét, hogy az ipartestületeket államosítani kell egészen. A tisztviselők rendes állami hivatalnokok legyenek. Igy legalább el lehet érni azt, hogy megfelelő képzettségű egyének kerülnek a pénztárak élére, nem pedig olyanok, akik-, nek más támasztékuk a nép kegyénél nincsen. A megfelelő képzettség hiánya oka elsősorban annak, hogy igen sok pénztár anyagi zavarokkal küzd és az ügykezelés lassú. Nem tartja helyénvalónak azt sem, hogy a pénztáraknál rengeteg sok a nyomtatvány, melyen a munkaadónak a rubrikák egész özönét kell kitöltenie. A tagsági bejelentő iven például huszonnyolc főkérdés van számBékésmegyei Közlöny tárcája. Prológ a „Békéscsabai nöegvlct" fennállásának harmincadik évfordulójára. Irta: Dr. REklt IfflaOS. Isten a teremtés fönséges percében ügy alkotá a nőt: legyen szive éden . . . Mert mig a férfi a küzdelmet tapossa S küzdelmekben bukni az ő földi sorsa, Rddig a nő, miként égen a szivárvány, Közélet sarától messze, tisztán állván, Lelkesedésünket éleszti és óvja, Mely férfi-küzdelmek harci riadója; Lelke, mint vize a tengerszemnek, tiszta, R szép, jó és nemes eszméit fölissza, S üditő italul a férfinak nyújtja, Midőn tövisek közt viszen el az útja . . , Ha élet zajában némul Isten szava, R gyönge nő tisztább lelke meg-meghallja, 5 sziverén keresztül haladva, szűrődve, Költészet és édes dal leszen belőle; E kettővel áll őrt férfinál, hogy mentse, üldözze bár balsors, vagy érje szerencse .. .*) Óh nő, kinek lénye törékeny és gyönge, Ezért vagy te mégis a teremtés gyöngye, Hisz az erős férfit egyedül te tudod Fölemelni, hogyha küzködve elbukott . . , De hogy e szép tiszted soh'sem érjen véget, Őrizd meg tisztán és üdén női lényed I ff ") V. ö. Madách: Emb. Trag. XV. szin (az Ur szava). | Ha e föld porától senyvedne, elveszne, Kebleden találjon menhelyet az eszme : Ragyogó csillagként égjen a te hited, Legyen vele szavad és tetted telitett; Susogd a fülébe titkon, ártatlanul Gyermekednek, midőn játszadozni tanul . . . 5 ha anyai csókod ajkára lehelled, Több legyen az ott, mint egyszerű lehellet: Csókold rá a honnak szerelmét lelkére, Bölcsőtől a sírig szüntelen kisérje; Hisz ha te csókoddal minekünk megváltod, Mem bírja úgy soha hontagadó átok . . . Legyen lelked finom: a szavad, beszéded Ugy teremje ajkad, mint virág a mézet, Mely tiszta harmatból esténkint alakul, Mikor a virágra a csillag csókja hull . . . E női finomság legyen a te vérted, Férfi durvaságát megtörni te érted; Óh e finomságra nagy szükség e korban: Durvaság harcol ma mindenik táborban . , . Mint tőn bús időkben minden magyar család : Fondd, fondd a türelem lágyselyem fonalát, Észrevétlenül lopd kezünkbe vezérnek, Midőn elméink a csatasorba térnek, Hogy ne vak gyűlölség irányitson minket S megbecsülni bírjuk nemes elleninket . . . 5 mig férfi lényege a kitartás, erő, Lényed legnemesbje vájjon mi is, te nő ? R jóság, szelídség a nőnek varázsa, Te lelkeden kivül nincs e földön mása Ez a lágy keszkenő, amelylyel letörléd Rz ózvegy, az árva bús, keserű könnyét; Ez a varázsital, melylyel felüdíted R szegényt, nyomorgót, kit fölkeres szived . Jer, fonjunk koszorút, Csabának lakója. R hála, köszönet viruljon le róla, Rzt az oltárt fedje virága és tölgye, Melyet harminc éve emelt Csaba hölgye I Nőegyletünk az a fennen égő oltár, Szegények hálája mellette a zsoltár, Lángja hölgyeinknek részvéte, irgalma; Hozzatok koszorút, nagy ünnepünk van ma! Csabának hölgyei I rátok szép dolog vár 1 Ne engedjétek, hogy kihűljön ez oltár, Nőiességteknek e dicső emléke, Melynek fölirata : irgalom és béke! Mások ám küzdjenek, új igét hirdetve : Hogy a nő merüljön férfiküzdelmekbe, Hogy ússzon előre a zavaros árral S dobálják meg őt is piszokkal, meg sárralj Álljon a fórumra voksokért versengni, Voksokkal bűbáját, varázsát temetni . . . Ti, kiknek a család, a férj, gyermek drága, Ne menjetek soha azok táborába . . , Rmely nő szivben jó, ha nemes a lelke, Hatalmát, uralmát már úgyis megnyerte;' S jutalma édesb lesz, ki a régi marad, Mint azé, ki ott künn uj voksokat arat. Oh, mert kettő közül az leszen szegényebb. Ki eszmét hajszolva — elveszít eszméket . . . Legyetek nemtői özvegynek, árvának, Enyhítői szegény ezernyi bajának; Fényijén, melegítsen lelketek jósága, Rkkor nem éltetek e földön hiába, 5 hol a pártoskodás üli orgiáit, Jóságtok itt, Csabán, aranyhiddá válik, Rajt' nem lesz egyőnk sem másnak ellensége, S helyre áll közöttünk egyetértés, béke. R jóság fölhatol a földről az égig, Istent kiengesztel és embert megbékit . . . Csabának hölgyei, e szép zászló alatt Nyomornak és bajnak üzenjetek hadat; | Kövessétek ezüsthajú vezérteket, Kinek minden lépte veletek, értetek, Kinek mindnyájunknál tisztelt, kedves neve E városban immár fogalommá leve . . . Jer, fonjunk koszorút, Csabának lakója, R hála, köszönet viruljon le róla, S a női jóságnak halleiuját zengve. Tegyük amaz égő oltárra versengve . . .! Csak egy krajcár. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Benda Jenő. Háromszor is átkutattam a zsebeimet. Szomorú voltam, mert ebédidő közeledett s a zsebek üresek voltak. Kifordítottam, befordítottam őket, az egyik ritkán használt mellény-zsebemben a kezembe akadt valami. Egy krajcár, kis piszkos, fekete pénz, fénytelen és kellemetlen, zsiros tapintatü. Sok maszat ragadt rajta arról a tömérdek koldustenyérről, amelyben vándorfutása alatt megíordult. Aranyak és nagy papírpénzek élete aránylag békés, néha hosszú időre menedéket találnak valamelyik vasszekrény hűvös ölében. Gonddal elrendezik őket Az aranyakat tizenkint, százankint papirosba csomagolják. A bankókról listát vezetnek, pontos jegyzékbe veszik számukat, értéküket. Szeretet, tisztelet környékezi őket ott, ahol j megjelennek. A krajcár ellenben soha nyugtot nem talál. Ki amint kapta, gyor1 san tovább adja, mintha a tenyerét ] égetné a kicsi pénz. S minden kéz foltot az étvágyai és a testsúlyt, megszűnteti a • köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár Is orvos által naponta ajánlva. J•»» Minthogy értéktelen utániatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boohe* eredeti csomagolást. F. Hoffm&nn La Roche 6 Cie. Basel (Svájc.) 99 Roehe" Kapfiató orvosi rendeletre a gyógyszertárakba®. Ára üvegenként 4 — korona, i