Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-11-12 / 91. szám

3 POSÍ honoráriumot sem. Ugylátszik, a nunkáspénztári ügykezelés nagyon sok tivánni valót hagy hátra. Hajnal dr. elnök és W a 11 f i s c h Ferenc dr. válaszolva a panaszra, a )énztári orvosokat ismételten csak arra igyelmeztethetik, hogy a munkáspénzárral szemben felmerülő nehézményeklél forduljanak az ötös-bizottsághoz, nint illetékes fórumhoz és a panaszt gyorsan orvosolják, mint ahogyan ez egutóbb a szarvasi orvosok panaszával s törtónt. Erre S a r k a d i dr. kéri a íözgyülést, hogy felszólalásától tekintsen el. A közgyűlés az ötös-bizottságnak köszönetet szavazott működéséért. Wagner Dániel dr. péztáros a Eiókegyesület pénztári állapotáról tett jelentést s kiemelte, hogy tetemes a tagdíjhátralék. Kifizette a közgyűlés által Császár volt gyulai orvosnak adományként megszavazott 200 koronát. A közgyűlés Lamberger dr. békési orvos kérelmére, ki hosszabb ideig beteg volt, törülte 14 korona tagdíjhátralékát és tudomásul vette, hogy az egyesületből kilép. A pénztárnok utasíttatott, hogy a hátralékokat postamegbizás utján igyekezzék behajtani. Az egyesület tagjai eddig évi négy koronát fizettek. A választmány javaslatára a közgyűlés a tagdijjárulékot nyolc koronában állapította meg. Végül S z a m e k Ignác dr. ind tványozta, hatna oda az egyesület, hogy a fogtechnikusok törvényellenes működését a vármegye területén a hatóságok megszüntetni igyekezzenek, mit konkrét eset tudomásra hozásánál az elnökség szívesen teljesíteni is fog. A szeghalmi zugiskola. A tanfelügyelő bezáratja A fővárosban majdnem minden esztendőben leleplez a rendőrség egyegy „magán-tanintézet"-et, melyeket sokszor úgyszólván analfabéta-alakok tartanak fenn s ügyes reklamirozással, biztos vizsgák Ígérgetésével csábítják a felfelé törő embereket magukhoz, hogy aztán kizsebeljék őket s pénz és vizsga nélkül szélnek eresszék. Hollós (Schwarcz) Izidor szeghalmi magániskoláját nem akarjuk ugyanebbe a kategóriába sorozni, már csak azért sem, mert tulajdonosa szakvizsgázott tanárjelölt, de azért a tanfelügyelő álláspontját helyeselni tudjuk, mert már a magyarság szempontjából sem lehet eltűrni, hogy az ország területén hatósági engedély és felügyelet nélküli iskolák exisztáljanak. A szeghalmi intézet pedig iskola, nem pedig tömeges korrepetició, mint a bizottság néhány tagja fejtegette. Iskola már csak azért is, mert ^ tulajdonosa annak nevezi és hirdeti prospektusában. A közigazgatási bizottság M i k 1 e r Sándor tanfelügyelő jelentése kapcsán foglalkozott az iskola ügyével. A tanfelügyelő a tényállást a hövetkezőkben ismertette: Hollós (Schwarcz) Izidor tanárjelölt Szeghalmon egy „magánjellegű előkészítő-iskolát" nyitott, mely a jelentkezőket a polgári, kereskedelmi iskolai és gimnáziumi studiumokra oktatja. Nem régen az ottani főszolgabírót felszólította a közigazgatási bizottság, hogy tartson vizsgálatot, meg van-e annak az iskotának a zugiskola jellege vagy sem ? A főszolgabíró jelentése szerint az iskolán nincs semmi hibáztatni való. M i k1 e r tanfelügyelő azonban személyes tapasztalatai alapján határozottan állítja, hogy az az iskola magán hordja a zugiskolák minden jellegét. Először is a tulajdonosa és vezetője nem okleveles ember; iskolát pedig a törvény értelmében csak okleveles egyén nyithat. Aztán az iskolának 23 növendéke van s igy házitanitásnak sem tekinthető. Végül egészségi ós közerkölcsi szempontból határozottan zugiskolínak minősíthető, amennyiben egy kis szobában vannak összezsúfolva 13—15 éves fiuk, lányok együtt oly kicsi helyen, hogy a tanárnak még lába is alig fór be. Minthogy pedig a különböző irányú stúdiumoknál fogva a tanár egyszerre csak egy növendékével foglalkozhatik, elképzelhető, hogy a közerkölcs miiy veszedelemnek van ott kitéve a nemi érettség kezdő szakában. Ez indító okoknál fogva, hozzávéve még azt is, hogy az illető hatósági engedély kérel mezését — az eddigi jelek szerint — szükségtelennek is látja: javasolja a tanfelügyelő, hogy az iskola bezárására a főszolgabírót utasítsa a bizottság. Ladics László dr. nem járul hozzá a tanfelügyelő javaslatához és érveléséhez. Nem záratható be az intézet, mert a törvény a zugiskola jelleget csak a népiskoláknál állapítja meg. A polgári iskola pedig nem népiskola, amint a tanfelügyelő állítja. Azonkívül annak a tanfolyamnak a növendékei be vannak írva nyilvános iskolába Az egész intézmény tehát nagyobbarányu korrepetició jellegével bir. Korrepetorsághoz pedig nem kell oklevél. A szülők korrepetitorul azt fogadják fel, akit akarnak. Ambrus alispánnak az az álláspontja, hogy mihelyt a gyermekek tömegesen részesülnek valahol házonkivüli oktatásban: az már iskola, tehát hatósági felügyelet alá tartozik. Erre pedig nem ügyel fel senki, mert engedély nélkül működik. Mivel ez rendkívüli veszedelmes precedenst alkothatna, mert akkor lehet magániskolákat államellenes és titkos tanok terjesztésére is állítani, véleménye szerint is be kell csukni az iskolát. H a v i á r Dániel nagyrészt olyan értelemben szólal fel, mint az alispán. De azt a közvetitő indítványt teszi, hogy mivel a magán és zugiskolára vonatkozó tanügyi törvényekkel és rendeletekkel nincs tisztában a bizottság, adja ki a tiszti főügyésznek, aki tanulmányozza a kérdést és tegyen javaslatot. M i k 1 e r tanfelügyelő kijelenti, hogy ő sok erre vonatkozó rendeletnek és adatnak van birtokában, melyet rendelkezésére bocsáthat bármikor a bizottságnak V a r s á g Béla, D ő r y főispán, Török Gábor dr. és mások hozzászólása után abban állapodott meg a bizottság, hogy a hat rozathoz italt a ' következő ülésre halasztja. A Tótkomlós—vásárhelyi vasút ügye. Elkészült a terv és költségvetés. Alig pár nappal ezelőtt tettünk említést arról, hogy az érdekeltség előterjesztéssel élt aziránt, hogy Sármezey Endre főmérnöknél sürgessék meg a tervezett Tótkomlós—Vásárhely—tiszaparti keskenyvágányu mezőgazdasági vasút terveinek és költségvetésének elkészítését s most már azt is jelezhetjük, hogy a tervek és költségvetés már elkészültek s megérkeztek. A mily igaz és őszinte örömmel veszünk erről a körülményről tudomást, épp annyira helyeseljük az érdekeltségnek azon eljárását is, melylyel nyomban intézkedett, hogy a módosított tervek és költségvetés tárgyalására a vasútépítés által közvetlenül érdekelt Tótkomlós és Sámson községek elöljáróságai e hó 12-én, csütörtökön délelőtt fél 11 órára értekezletre hivassanak össze Hódmezővásárhelyre, hogy a további teendőkről haladéktalanul tanácskozzanak. Ezen az értekezleten S p i 1 k a Antal főispán fog elnökölni s az emiitett községek kiküldöttein kivül részt vesznek azon H.M.vásárhely tanácsa tagjai, továbbá a törvényhatóság részéről dr. E n d r e y ula országgyűlési képviselő, F á b r y Antal, B a u e r Gyula és Kovács József bizottsági tagok. Tótkomlós és Sámson községek elöljáróságainak az értekezletre való meghívása azért vált szükségessé, mert az első alföldi vasút részvénytársaság igazgatósága most már nem ragaszkodik ahhoz, hogy a tervezett vasúti vonalnak a vásárhelyi határon kivül eső részét maga építse ki. hanem hozzájárul ahhoz, hogy az emiitett községek is tagjai 'egyenek a Vásárhely város törvényhatósága által megalakítandó részvénytársaságnak. Ami a vasútépítés költségeit illeti Sármezey Endre főmérnök számításai szerint az előirányzat legkisebb összege 1,044 000 korona, amely előirányzattal szemben azonban nagyobbmérvü megtakarítás remélhető, amennyiben az alsóbb vasutakról szóló, most készülő uj törvénytervezet szerint az újonnan épülő mezőgazdasági vasutak államsegélyben és pedig az építési tőke 02 százalékát kitevő államsegélyben fognak részesülni. A vasútépítésnek pénzügyi része tehát aggodalomra nem ad okot ós az annyival is inkább biztosítottnak tekinthető, mert a tótkomlósi és sámsoni érdekeltség azon előnyért, hogy a vásárhelyi részvénytársaságba beléphet, a már eddig megszavazott hozzájárulást bizonyára jelentékenyen emelni fogja. A most átalakított tervek szerint a keskenyvágányu vasút végighaladna Hódmezővásárhely város utcáin, le egészen a tiszai rakpartig. Mindenesetre kíváncsisággal ós fokozott várakozással tekintünk a mai értekezlet nagyfontosságú megállapodásai elé. Szép, virágos szombat éjjel. A Nőegylet hangversenye. Makámát irok, — Prózában erről szólni úgyse birok, — mert szép volt az a szombat éjjel: — tele bübájjal, tele kéjjel, — tele virággal, tele dallal; — a Szépség járt ott diadallal! — Sok szép leány, megannyi lepke — virult, ragyogott szanaszerte. — Beh boldog is móg, aki táncol! — Akit a restség földre láncol: — (magamról tudom) jajj, beh kába ! — Ezért éneklek makámába . . . Kezdjük tehát elől a dolgot. — Rell doktor irta a prológot. — Szép volt, igaz volt az az óda, — virág-lelkeknek buzditója. — Virágos volt, virág szavalta, — a közönség is majd felfalta; — ugy tapsolta, a föld is renge. - Ki volt az ? . . . hát Ormai Lenke. Aztán zendül a zongorán — szilaj erővel egy nyitány. — Vén zongora nem bírja már — és egyszer azt mondja: Megállj! — Megáll a hang egy pillanatban. — egy elaggott húr kettépattan... — Áll néma csönd, de percre csak, — négy kéz a billentyűkre csap; — a vén zongora most már birja, — tanuk rá Laurovics ós Irsa, — tanú rá más is, aki ott volt: — a művészeten nem esett folt. — Vén Wagner is örül neki — s kezét tapsra illesztgeti. De im, egyszer pacsirta-ének — rohan a hallgató szivének. — Blahánét hallja megifjúlva, — énekben búgni, sírni újra. — Suhan a dal ide-oda, — bánat, sóhaj szalad tova ... — Nem Blahánó, de a testvére — alakra, arcra, hangra, vérre. — Egy szép asszony: Signora Grasselli, — az jött el máma énekelni. — És férje (nem csodálja senki) — dobogó szívvel elmerengi, — mig keze fut a zongorán: — ilyen asszony egy sincs talán! . . . És itt van ám a nagy dilemma: — Seress Jolán, Szihelszky Emma, — két bájos, ifjú lányka jön. — Fogadja őket tapsözön, — az ajkak mind mosolyra nyílnak, — öreg anyókák átifjulnak s könyek között szívből nevetnek; — eszükbe jut, mikor szerettek olyan bohókán, boldogan, ahogy a dialógba van, s ahogy a két kis lány elmondja, — oly őszintén, felbátorodva, — hogy a művészet, vagy az élet — nem érezi magát szegénynek ... Ki játszott jobban? ez dilemma, Seress Jolán? . . . Szihelszky Emma? Mondjuk ki mindjárt, sebtiben : Egyformán, bájjal, kedvesen . . . „Hallod, hallod a hegedűt, — hogyan sír, hogy kesereg ?" — Négy kis húrtól elmerengő — lesz a hallgatósereg. — A szép fejekben az motoszkál: — milyen jól játszik ez a Peszkár \ — S mikor a húron nóta zendül, — a felviharzó órzelemtül — alig engedik menni el, — no mert móg ott van Dániel, — aki ha egyszer zongorázik, — a lányszivekbe vitorlázik . . . Ismét a humor enyhe napja — sugárzik a tömör sorokra. — Deszkákra lép egy lenge lány — s a kis Szemere Violán — legel sok éhes férfi-szem, — mikor mosolygón, kedvesen — folynak ajkáról enyhe viccek, —parfümmel rajzolt finom skiccek, — melyek senkit sem bántanak, de az esprit-jük elragad. Sir a nóta, magyar nóta — faluvégén, a fonóba, — „Krasznahorka büszke vára"; — Kuruc idők bus világa — egyszerre csak ébred, támad, — felfakad sok régi bánat. — „Megkérdezzük a virágtól", — mért szomorú, mért is gyászol ? — Vele gyászol a mi lelkünk, — gyötör, amit elfeledtünk, — mégse fáj ugy, ahogy régen, — sír szivünk, de örömében, — mert a nótát, adta fattya ! — Bohus Ferenc dalolgatta . . . És megyünk végül messze, messze — száműzetésbe, idegenbe. — A legdicsőbb nő lakomáján — sírunk hazánknak árvaságán, — ökölbe is szorul kezünk, — emlékezünk . . . emlékezünk ... A tiszteletes ur, Koppányi, — be tud az érzésekkel bánni! — Hát még mikor Seress Jolánka — lelket lehel a zongorába! . . . Hát szép volt ez az este, kérem — most még külön is megdicsérem. — Ez már riporteri szokás, — hogy mindig jő egy ráadás ... — Az éjjelre csak egy szavam van — dühöngve itthon egymagamban, — hogy nagy bolond ós nagy szamár, — ki azt hiszi, táncolni kár. — S mert elvem az őszinteség, — itt zárom a tündérmesét . . . Guy. A rímek után most átveszi szerepét a próza. A nagysikerű estély szép összeget hozott a szegények segélyezési alapjának. A hangverseny után ősi, vidéki szokás szerint táncmulatság következett. A fiatalság legifjabb Purcsi Pepi elsőrangú zenekarának tüzes, finom és temperamentumos játéka mellett ropta a különböző táncokat kivilágos kivirradtig, mig az öregek és a lanyha vérű öreg-fiatalok a táncterem körül felállított székek mögött nézték irigykedve a boldog fiatalokat. A táncmulatságon részt vett hölgyek névsora a következő: Leányok: Irsa Iza, Belenta Nelli, Tafler Margit (Debrecen), Ormai Lenke, Ondroviczky Mariska. Zsilinszky Margit, Szihelszky Mica és Irén, Seress Jolán, Szemere Viola, Huszka Rózsi, Polgár Elza, Galli Boriska, Galli Ilona, Balogh Lóri és Ilona, Szondi Malvin és Ella, Francsek Janka, Kis Sárika, Ursziny Ilonka, Qrasseli Márta, Bugyinszky Margit, Bak Margit, Laszky Olga, Szedlagovics Etel, Petrovszky Erzsi, Peszkár Helén, Grosz Valéria, Trajanovits Juliska (Szalonta.) Asszonyok: Dobay Kálmánné, Bohnert József né, ifj. Kocizky Mihályné, Igert Antalné, Irsa Ferencné, Félix Lászlóné, Reith Antalné, Réthy Béláné, Jávor Gyuláné, Neumann Manóné, Eperjessy Józsefné (Budapest), Korosy Lászlóné, Áchim Gusztávné, Weisz Miksáné, Friedmann Mórné, Fejér Béláné, Szemere Kálmánné, Belenta Mihályné, Balogh Józsefné, Rosenthal Adolfné, Haraszti Sándorné, Remenár Elekné, Szondi Lajosné, Ormai Gézáné, kovács L. Mihályné, Áchim Pálné, Polgár Lajosné, Grasseli Norbertné, Král őrnagyné, Beliczey Rezsőné, Beliczey Istvánné, Beliczey Tiborné, Seiler Elekné, dr. Vas Vilmosné, Vas Dezsőné, Kis Lászlóné, dr. Zsilinszky Endréné, Ursziny Jánosné, Reiner Béláné, Peszkár Jánosné, Kerényi Sománé, Ondroviczky Pálné, Fekete Sándorné. Nádai Józsefné, Galli Mihályné, Galli Jánosné, Lizsáky Lászlóné, Rácz Károlyné, Seress Gyuláné, Czéh Lujza, Keresztes Ferencné, Petrovszky Józsefné, Francsekné, Arvay Rezsőné, dr. Szamek Ignácné, Csillag Ignácné, Bak Lászlóné, Zeiszler Lipótné, özv. Seiler Dénesné, Fried Lipótné. Békésvármegye búja. Kevesen vannak a bá,bák. Igen, a bábák Békésvármegyében kevesen vannak. De lehet-e ezen csodálkozni ? Hiszen olyan rossz dolguk van itt, mint sehol az országban. Dobo • zon a múltkor még éjjeli baktereknek is be akarták őket fogni. Kérdjük: járja ez? Bizony, nem járja. De még az sem járja, hogy ahol vannak, ott is csekély a fizetésük és szegényesen is alig képesek megélni. No mert a békésmegyei bábák kötelességtudók, nem pedig javasasszonyok. Megérdemlik tehát, hogy jobbra forduljon a sorsuk. Ezt pedig szintén az az ezerszemű gróf Andrássy Gyula belügyminiszter csinálta meg a közegészségügyi törvényben. A közegészségügyi törvény végrehajtása kapcsán ugyanis Z ö 1 d y János dr. tiszti főorvos jelentést adott be a törvényhatósághoz a megye bábabeli állapotáról. A jelentós szerint Békésmegyében csak 5 községnek van rendszeresített bábái állása és sehol sincs megfelelő fizetésük. A törvény értelmében pedig minden 5000 lakosra 2, 10000 lakosra 3 bábái állásnak kell esnie s ezenfelül minden 5000 lakos után 1—1 bábát kell a községeknek tartaniok. A főorvos jelentésében azt javasolja, hogy mivel a bábái állások a községekre jelentékeny terheket rónának, ne rendszeresítsenek a törvény által kívánt számban bábái állásokat, hanem a községben lakó okleveles bábák közül néhányat lásson el segélylyel, melynek fejében azok szegény, vagyontalan aszszonyoknál előforduló esetekben segédkezni tartozzanak. Erre vonatkozólag alkosson szabályrendeletet a vármegye. A főorvos szerint csupán a külterületeken kell községi bábái állásokat rendszeresíteni. Az alispán most nyilatkozattételre szólítja fel a községeket abban az irányban, hogy akarnak-e községi bábái állásokat szervezni, vagy a tiszti főorvos javaslatát tartják magukra nézve előnyösebbnek? A babák sorsában tehát fordulat áll be nemsokára. Ha pedig ez megtörténik, szaporodnak a bábák ós Békésvármegye búja is örömre válik. Gyilkosság az éjszakában. > Borbélylegények halálos verekedése. A túlságos alkoholfogyasztástól el| vakított emberi szenvedélynek rémes következménye játszódott le Csabán a keddről szerdára virradó éjszakán. Két 1 részeg borbély-legény rohant egymásra gyilkos szándékkal s a tülekedésnek az