Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-15 / 83. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 83-ik szám. Csütörtök, október 15. BEEESHEBTEI EOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EkO FIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre .3 kor. Előfizetni bármikor lehet évncgyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér rEled a megye. Békéscsaba, október 14. Most, október közepén, mikor a természet már kezdi téli álomra hajtani a fejét s a mezőkön is elcsöndesült a nyüzsgő élet: Békésvármegye közigazgatási és társadalmi köreiben szokatlan élénség tapasztalható. Mintha a nyári pihenés idején nyugvó energiák egyszerre mind felszabadultak volna, minden egyén és minden testület igyekszik a maga erejét és életképességét megmutatni a nagy világnak. Oyülés, gyűlés után. A legkülönbözőbb, egymással semmi, vagy csak nagyon csekély érdekközösségben álló egyesülések toborozzák össze tagjaikat a megye különböző vidékeire, hogy egyrészt saját ügyeiket megvitassák, másrészt pedig közérdekű, sőt a nagy társadalom testébe mélyen bele/ágó kérdésekről tanácskozzanak. Természetes dolog, hogy a közérdeklődés homlokterében a megye közgyűlése állott most is a hét öszszes gyűlései között. A törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatában nagyfontosságú ügyek szerepeltek" az idén. Nemcsak a megüresedett tisztviselői állások betöltésére célzunk itt, de értjük azokat a szabályrendeleteket is, az ügyvitelit, az építkezésit, melyekről a közgyűlés határozatokat hozott s amelyektől nagyon sok függ a törvényhatóság jövőjét illetőleg. A legszenvedelmesebb viták ezek körül folytak, mert a megye atyái tudatában voltak fontosságuknak. Egy kis modern szellemet vitt a gyűlés levegőjébe az alkoholfogyasztás korlátozásának kérdése. Európa északi államai, melyek az általános népkultura tekintetében messze fölötte állanak a többi államoknak, már megtalálták ez óriási baj sikeres gyógyitószerét. Csak minálunk, forróvérű közép- és déleurópaiaknál megy nehezen. Nálunk, sajnos, még utópistáknak kell tekintenünk 1 az antialkoholizmus apostolait, különösen mikor tudjuk, hogy az államháztartásban lényeges jövedelemként szerepel a szeszadó (80 millió) s mikor olvassuk, hogy tőszomszédunkban, Romániában állami kezelés alá vették a korcsmákat. Mindazonáltal már maga az a tény, hogy az alkohol elleni harc, ha indítvány formájában is, a törvényhatósági közgyűlésen szerepelt, tanúságot tesz Békésvármegye egyes vezető férfiainak modern gondolkozásáról. A jegyzők gyűlésénél sajnálattal tapasztalhattuk azt a részvétlenséget, melyet iránta a tagok hasonlíthatatlanul nagyobb része tanúsított. Pedig a tárgysorozatban oly fontos ügyek szerepeltek, hogy a távollevő jegyzők részéről oknélküli indolenciának kell tulajdonitanunk a meg nem jelenést. A részvétlenség miatt esett kútba például a segélyegylet ügye is, melynek létesülése pedig elsőrangú érdeke volna a jegyzői karnak. Ha ők maguk sem törődnek a saját bajaikkal, kitől várnak akkor orvoslást? A sült galamb senkinek sem repült még a szájába. Bonyodalmak a választóreform körül. Néhány nap óta híresztelik már politikai körökben azt, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter állása megingott. E kósza híreszteléseket tekintélyes bécsi forrásból és jól értesült budapesti körökből egyidejűleg megerősítik. Andrássy lemondásáról tényleg szó van, még pedig azért, mert a belügyminiszter mindeddig nem kapta meg választójogi törvénytervezetéhez az előzetes királyi szentesilést és javaslatát az igért időre éppen ezért aligha juttathatja a parlament elé. A kormány természetesen most ez akadályok elhárításán dolgozik. Beavatott politikai körökben már napok óta suttogják, hogy Andrássy állása az utóbbi napokban erősen megingott, mert a belügyminiszter az ő plurális javaslatához a mai napig sem kapta meg a király előzetes szankcióját. Andrássy tudvalevőleg ünnepélyesen szavát adta, hogy a választói reformot az országgyűlés megnyitása napjától számított egy hónapon, belül okvetlenül beterjeszti. A képviselőház első ülése szeptember 22-én volt, eszerint a javaslatot október hó 22 ig be kell terjesztenie. Andrássy tehát most igen nagy dilemában van: az előzetes szentesítést még nem kapta meg, adott ígéretét pedig nem válthatja be. Ebből a dilemából Andrássy az állásáról való lemondással akar szabadulni. Kossuth Ferencnél hétfőn volt a függetlenségi képviselők utolsó csoportja a választási reformról szóló tájékoztatás céljából. A képviselők nagy része ezen alkalommal is azt az óhajtást fejezte ki, hogy a pluralitás ejtessék el, sőt Holló Lajos bemutatta az ő javaslatát, melyben a pluralitás mellőztetik és az analfabéták választói joga tizenöt korona cenzushoz van kötve. Kossuth Ferenc a képviselők előtt ugy nyilatkozott, hogy Andrássy valószínűleg nem fogja beterjeszthetni javaslatát az általa megjelölt időpontig, mert a javaslat még most nincs készen. Erre azt az eszmét vetették fel, hogy oldják fel Andrássyt obiigója a

1 ól és adjanak neki erre alkalmat egy interpelláció keretében, Csakhogy akik Andrássyt ismerik, jól tudják, hogy a belügyminiszter semmi körülmények között se hajlandó adott szava megszegésére ós inkább le fog mondani, semhogy kibúvót használjon. A bécsi Neue Freie Presse szerint tény az, hogy a király eddig nem adta meg előzetes szankcióját Andrássy gróf törvénytervezetéhez, de indokolatlan volna, ebben valami feltűnő dolgot látni, J mivel Andrássy javaslatát csak a közel • múltban terjesztette őfelsége elé. Termé- j szetes, hogy a'király, aki még a legkisebb jelentőségű folyó ügyekre vonatkozó törvényjavaslatokat is mindig alaposan megvizsgálja, ennél a nagyfontosságú törvényjavaslatnál ugyancsak megfontolja elhatározását, A kormány azon audienciák alapján, amelyeken Wekerle és Andrássy voltak a királynál, azt a benyomást nyerte, hogy a választói törvényjavaslat őfelségénél nem fog komolyabb akadályokba ütközni. Legkevésbbó várható a korona elentállása a pluralitás miatt, mivel a király még a nyári szünet előtt, midőn Andrássy először jelent meg e kérdésben audencián, semmiféle elvi kifogást a pluralitás ellen nem emelt. Ha azonban Andrássy javaslatának egyik vagy másik részét Őfelsége csakugyan elutasítaná, ugy természetesen Andrássy kényszerül ennek konzekvenciáit levonni. Nem kívánható tőle, hogy egy olyan tervezetet képviseljen a parlament előtt, mely egyik vagy másik fontosabb kérdésben eltér saját meggyőződésétől. Ennélfogva Andrássy visszavonulásának lehetősége csakugyav fennáll, de hozzátehető, hogy kormánykörökben ennek a lehetőségnek beállására nem gondolnak. A választóreform kérdése az által komplikálódik, hogy Andrássy annak idején (Mezőfinek egy interpellációjára adott válaszában) megígérte, hogy egy hónappal a parlament összeillése után, vagyis október 22-ig benyújtja törvényjavaslatát. De mivel a nyár folyamán bizonyos késés törtónt a törvényjavaslat előkézzitésében, ugy nincs kizárva, hogy Andrássynak nem fog sikerülni, különösen az utóbbi napokban a boszniai kérdésben előállott komplikációk miatt, 22-ikóig előterjeszteni javaslatát. Ha ez igy van, olyan formát kell keresni, hogy az vagy lehetővé tegye valamiképpen Andrássy Ígéretének teljetését, vagy pedig őt ez Ígérete alól felmenti. Jól értesült körökből halljuk, hogy Andrássy javaslatához az előzetes szankció csakugyan nincs meg, de Őfelsége Békésmegyei Közlöny tárcája. Nyugvó tenger. Nem hatják meg szivemet úgy A vad viharok — Mint te csöndes, nyugvó tenger, Mint te meghatod. Oh, e mély tekintet fénye Mindent átfüröszt. Ég és tenger szelíden ring Egymás karja közt. Ott fenn áldón, tündöklően, Tisztán ég a nap, Lenn a földön alszik minden Rontó indulat. Mint ha két bősz testvér egymás Karjaiba hull — Alinak némán és zokognak Mozdulatlanul. . . Ha leszáll as éjjel. . . Ha leszáll az éjjel, Hát leszáll, Ha jön, hát csak jöjjön A halál! Nyugton nézem árnyát, Rémeit: Tied volt az éltem Fénye mind! Endrödl Sándor. Miramare. Irta : Frohászka Ottokár. Mióta először rám nézett végtelen, kék szemével a tenger, azóta megigézett, s fogva tart. Nézem s szeretem én is. Ó be szép a tenger, végtelen kéksége lágyan átfoly a láthatáron a halványkék égbe ; peremén barna, sárga-fehér vitorlák rengnek mint szótszórt virágszirmok a csendes tó tükrén. Nem haladnak, hanem ringnak; jól érzik magukat az ég s a tenger, e két hü kebel ölelésében. Mindkettő hü, a hűség, a kékség színébe öltözve. Az égbolt tüzet s életet sugárzik ; az életből lesz termékeny a tenger, miután az ég tüzét elnyelte s azáltal enyhítette; a tenger viszont hüs s lágy fuvalmat lehel az izzó, magas égre. Tűz és viz, látszólag ellentét; tulajdonképpen pedig a legmélyebb összhang ; két hatalom, melynek küzködő chaoszából emelkedik ki a világ, hogy egyensúlyukban kifejlessze szépségét. E két végtelen, kék mezőben szemléljük az Isten „örök s hű gondolatait". Tüz izzik minden virágban s viz foly ereikben ; tüz hinti be aranyporral a napsugaras levegőt s viz vet könnyű, átlátszó selyemfátyolt a gesztenyés s olajfás lejtök festői körvonalaira. Mikor szél fúj a tenger felől s hullám-hullámra gördül, ugy látszik, mintha millió kigyó siklanék s gyürüdzenék felénk, melyek csak a part homlokán öltik föl tajtékzó taréjukat. Ilyenkor húz, vonz magához e bűbájos elem s mi engedünk vonzalmainak; mint puha, perzsa-szőnyegen ereszkedünk hullámaiba s midőn az anyaföld elvész lábaink alatt, akkor az óceánnak pehelynél lágyabb, bársonynál puhább hullámai fognak föl s ölelnek át ; nem visznek el magukkal, hanem emelnek, felemelnek, hogy belássuk a környéket, azután ismét lehúznak a mélybe s nem látunk már mást, mint hullámvölgyet s eget. Az élet tengerén is igy van; ha magasan állunk, többnyire a földet nézzük^ ha pedig a mélybe szállunk, akkor az égre tekintünk. Szép, szép a tenger, a legfölségesebb szépség; szép, mert egy darab föJdbeszakadt égbolt. Az Isten átka nem érte, mert nem volt az ember hazája; azért szépsége is érintetlen s bája homálytalan. Hullámai tisztátlant meg nem tűrnek s kidobják ismét a mótelyes földre ; nincs bennük tespedés, könnyen megindulnak ; engedelmeskednek a szélnek, mely a szellem képe. Maguk meg nem rothadnak, mert a kesernyés sót, a bölcseség savát szomjazzák s élvezik. A tenger a termékenység, a fejlődós bölcsője; fölötte lebegett „kezdetben" az Isten lelke. A legnagyobb erő rejlik cseppjeiben, a gőz : az ember trónjának első zászlósa. Hullámaiban a zsoltáros az Isten dicséretének majd lágyan zsongó j énekét, majd dörgő hozsannáját hallja. 1 A tenger a legfogékonyabb az ég benyomásaira ; tőle veszi szinót s vidám, nyilt tekintetét. Az igazi bölcseséget is jelzi, mert gyöngyeit 8 kincseit a mélységben rejtegeti; mélységét nem tárja ki senkinek ; vásárt, zajt, utcát, mohot nem ismer; elég magamagának. Űt louis. Irta : Hugues Pareuteau. Tizenhat éves koromban sápadt, lázas szemű kamasz voltam; egy női vendéglőbe jártam abban az időben és gyermekesen fenhéjázva táncoltattam a nőket, pedig bizony egyet sem ismertem még meg közülök. Ugy emlékszem rá, mintha csak tegnap láttam volna utóljára. A gazdáját Adélenek hivták. Nem bánta, akármit csinálok a vendégeivel. Megcsipkedtem őket, az érzékeny részükön meg-megcsiklandoztam, meghúztam a hajukat és megfricskáztam meztelen karjukat. Egy rossz nevelésű gyermeknek minden csinyját elkövettem. De ha meglátta, hogy már nem iszom, rögtön rám kiabált: — Hé! te, odalent, ugy látom, szomjas vagy. Mivel szolgáljalak ki ? Tudtam, mit akar mondani. Megtapogattam a tárcámat és azt feleltem: — Eleget ittam már ma este. — Nem volt több pénzem. Ilyenkor Adélé méltósággal mondotta : — Ha eleget ittál, eredj, feküdj le, engedd át a helyet uj vendégnek. Egy este belépve a korcsmába, kellemetes meglepetéssel láttam, hogy egy egész csapat huri mulat a teremben. Mindjárt fölkeltette a figyelmem egy gyönyörű termetű, kemény nézésű, fekete szemű andalúziai leány. Egész komolyan megszeppentem tőle. De ez nem tartott sokáig. Hogy megmutassam neki, hogy én kedvence vagyok a társaságnak, előbb a társnőivel követtem