Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-15 / 83. szám

2 nagyjában elfogadta a belügyminiszter tervezetét. Akadályok leginkább a nyilt vagy titkos szavazás kérdésében vannak ós nincs kizárva, hogy ezen a részen némi változások fognak történni és pedig ugy, mint azt a függetlenségi párt legutóbbi értekezletén egy képvi­selő javasolta: hogy tudniillik a városok­ban titkos lesz a szavazás, a községek­ben ellenben fennmarad a nyilt sza­vazás. A vármegye közigazgatásából. Harc a pálinka ellen. A Máv. mizériái. Békésmegye közigazgatási bizottsága e havi ülésén két indítvány némi élénk­séget hozott a tárgyalás megszokott csöndes menetébe. Az egyik az alkohol nagy mértékben való fogyasztásának akar gátat vetni, a korcsmák óő pálinka­üzletek vasárnapi zárva tartásával, a má­sik indítvány pedig a Máv. vonalain hovatovább tűrhetetlen állapot szanálá­sát célozza, amelynek érdekében a bi­zottság felterjesztést intéz a kereske­delmi kormányhoz. Tudósításunk az ülésről a következő : Bókésvármegye közigazgatási bi­zottsága hétfőn délelőtt a vármegyeház kis tanácstermében ülést tartott, melyen D ő r y Pál főispán elnökölt. Jelen vol­tak: Ambrus Sándor alispán, D a i­m e 1 Sándor főjegyző, Z ö 1 d y János dr. tiszti főorvos, G r i n e u s György he­lyettes pénzügyigazgató, Z ö 1 d y Géza, Persína Alfréd, az állainépitészeti hi­vatal főnöke, V a r s á g h Béla, L a­d i c s László dr., B e 1 i c z e y Géza, Haraszti Sándor, S á r o s s y Gyula árvaszéki elnök, P f e i f f e r István, Mikler Sándor kir. tanfelügyelő és M o r v a y Mihály. Dőry Pál a jelenlévők szokásos üdvözlése után megnyitotta az ülés';, melynek első tárgya az alispán jelentése volt a szeptember havában előfordult közérdekű eseményeiről. A jelentést Daimel főjegyző olvasta föl Neve­zetesebb adatai a következők : A személybiztonság 19 esetben zavar­tatott meg. A vagyonbiztonság ellen 72 esetben intéztetett támadás, melyek közül egy csaláson és két betöréses lopáson kivül mindegyike kisebb értékű tárgyak ello­pása volt. A mult hóban elkövetett va­gyon elleni vétségek számához viszo­nyitva a nagy emelkedés abban leli magyarázatát, hogy e hó elején tartatott a gyulai vásár, ahol az elkövetett és bejelentett lopások száma (22) majdnem egy harmadát teszi a vármegye egész területén elkövetett lopásoknak. A tet­tesek majdnem mindnyájan kinyomoz­tattak és ellenük a büntető eljárás meg­indittatott; a még ismeretlen néhány tettes ellen a nyomozás folyamatban van. Tüz 23 esetben volt. Baleset 6 fordult elő, melyek közül 4 halállal végződött. Öngyilkosság 2, öngyilkosság kísérlete 4 esetben történt. Az őszi vetési munkálatok október hó folyamán az egész vármegyében megkezdődtek, de a nagy szárazság ós hűvös időjárás nem nagyon kedvez az elvetett mag csírázásának és kikelésé­nek. Volt ugyan szeptember vége felé az egész megyére kiható 10—16 mm. eső, de ez már a szeles idők következ­tében elpárolgott, ugy hogy a talaj ned­vessége kevés arra, hogy á bele vetett mag gyors ós energikus csírázásnak induljon s igy a tavalyi rossz ősznek nézünk elébe, ha az időjárás hamaro­san nem változik. A munkások a nagy gazdasági munka (kukoricatörés, cukorrépaszedés stb.) miatt keresettek voltak. Átlagos napszámbérök 2 korona volt. Köztük és a munkaadók között súrlódások nem fordultak elő. A vármegyei és községi közigazga­tás menete ellen panaszra nem volt ok. Az ázsiai kolera elleni védekezés tár­gyában kiadott rendelet végrehajtása a főszolgabirák által a legszigorúbb el­lenőrzés tárgyát képezi. Szarvason a szociáldemokrata-párt folyó hó 27-én nyilvános népgyűlést hirdetett, azonban az érdeklődők cse kély száma miatt a gyűlés megtartható nem volt. Az elmúlt hóban a vármegyei alkal­mazottak közül 5 fogalmazó ós 6 kezelő­j tisztviselő, 1 járásorvos, 2 dijnok és 2 hivatalszolga kapott 1—6 hétig ter­| jedő szabadságot. Az alispáni jelentés után az állat­orvos rövid jelentése következett. Egy konkrét esetből kifolyólag ér­dekes álláspontot foglalt el a közigaz­gatási bizottság a katonai nősülési en­gedélyek kérdésében S z o p k ó János katonaköteles tótkomlósi lakosnak a honvédelmi miniszter nem adta meg a nősülési engedélyt arra való hivatko­zással, hogy Szopkó szüleinek 75 hold birtoka van. A bizottság nem tartja he­lyesnek a honvédelmi miniszter ez in­tézkedését különösen indokánál fogva. Nézete szerint a katonai nősülési enge­délyt nem lehet függővé tenni attól, hogy az illető katonaköteles, vagy hoz­zátartozói mennyi vagyonnal rendelkez­nek. Ez értelemben fel is ir a honvé­delmi miniszterhez. Rógóta húzódó ügyben hozott vég­leges határozatot a bizottság, amikor Ködmön Sándor kétegyházai lakost felebbezósóvel elutasitotta. Ködmön Sán- ; dor ugyanis fegyelmi eljárás megindi- > tását kérte a főszolgabíró ellen, amiért j Szatmáry felfüggesztett jegyző helyet­tese mellé a községi képviselőtestület í megkérdezése nélkül az adószedés esz­közlésére segédet rendelt ki s annak tiszteletdiját a község pénztárából kifi­zettette. Az alispán jelentéstételre hivta fel a szolgabírót, amelynek alapján s a tiszti főügyész meghallgatása után meg­szüntette ellene az eljárást. Ködmön ez alispáni határozat ellen felebbezett a közigazgatási bizottsághoz, mely jóvá­hagyta az alispáni határozatot s Ködmön felebbezésónek helyet nem adott. A főjegyző előterjesztéseinek meg­hallgatása után Z ö 1 d y János dr. tiszti főorvos tett jelentést a megye szeptem­ber havi közegészségi viszonyairól. E szerint a halálozások száma 3 százalék­kal kevesebb a mult év ugyanazon hó­napjáénál. A halálos betegségek közül még most is a tüdővész pusztit leg­gyakrabban. Máskülönben a köztiszta­ságra és a különböző óvintézkedések megtételére elég gondot fordítanak a községi hatóságok ugy, hogy e tekin­tetben nagyobb panaszra nincsen ok. Az alkohol, a Körös-csatorna. A főorvosi jelentéssel kapcsolatban P f e i f f e r István, a Gazdasági Egyesü­let titkára élénk szinekkel ecsetelvén azt a rombolást, melyet a pálinka végez az emberi szervezetben és ez által a társadalomban: indítványozta, hogy a törvényhatóság alkosson szabályrende­letet, mely tiltsa meg a munkaadóknak, hogy munkásaiknak a bér egy része fejé­ben pálinkát adjanak, továbbá gondja le­gyen arra, hogy a pálinka-üzletek gyerme­keket bizonyos korhatárig egyáltalában ne szolgáljanak ki s végül, hogy az ily üzle­tek szombat estétől hétfő reggelig zárva tartassanak. Az érdekes indítvány fölött hosszas eszmecsere fejlődött ki, melyben többen vettek részt. Ambrus Alispán néhány felvilá­gosító megjegyzést tett Pfeiffer indítvá­nyára. Nevezetesen hivatkozott arra, hogy a gyermekekre vonatkozólag van már szabályrendelet, mely megtiltja 15 éven aluli gyermekeknek a szeszüzle­tekben való kiszolgálását. Csak ezt kel­lene szigorúbban végrehajtani, illetve módosítani. L a d i c s László dr., Mikler tan­felügyelő és mások hozzászólása után a bizottság kimondotta, hogy Pfeiffer indítványa érdemi részét illetőleg a kez­deményező lépést a közgyűlésnek tartja fenn. Á gyermekekre vonatkozó szabály­rendelet olyatén módosítását azonban szükségesnék tartja, hogy abban kor­határként nem a 15-ik, hanem a 18-ik életév áilapittassék meg. Ez életéven aluliakat a pálinkamérőknek semmi for­mában sem szabad kiszolgálniok. Ugyancsak a főorvosi jelentéssel kapcsolatosan Morvay Mihály heves szavakkal kelt ki az Alsófehérkörösi Ármentesitő-Társulat ellen, mely a gyulai zsilip kezelését elhanyagolja, ugy hogy a csatornában nincsen kellő mennyi- , ségü viz s az is, ami van, piszkos, mert ! Csaba alatt az ön özött-rétnél megtelik mindenféle szenynyel s Békésnek már csak az egészségre nagyon ártalmas pocséta jut. Kéri a főorvost e tartha­tatlan helyzet megszüntetésére. A főorvos annak a hangsúlyozása mellett, hogy a baj szanálása az Ár­mentesitő-Társulat belügye, amelynek alkalmasabb zsilipkezelósi szabályzatot kelt készítenie, megígérte az erélyes intézkedést, mihelyt a csatorna vize a közegészségügyet veszélyeztetni fogja. Ugyanezt igérte Ambrus alispán is. Grineusz György pénzügyigaz­gató-helyettes a szeptember havi adó­forgalomról szóló jelentést terjesztette elő. Eszerint 392.000 koronával több adó folyt be most, mint tavaly szep­temberben. Pedig szeptemberben na­gyon sok község folyamodott a behajt­hatatlan adók törléseért. Igy Gyulaváji, Nagyszénás, Gádoros, Békésszentandrás. Felülmulta azonban mindegyiket — és pedig jóval — Békéscsaba, mely 7665 korona behajthatatlan adó törlését kérte. A bizottság a jelentést tudomásul vette, a törlésekhez pedig hozzájárult. Ezután a kir. tanfelügyelő, a tiszti főügyész és az államópitószeti hivatal jelentései következtek. A Máv. bajai. Ez utóbbi jelentés kapcsán Ambrus Sándor alispán indítványozta, írjon fel a közigazgatási bizottság a kereskedelmi miniszterhez az államvasutak vonalán ijesztő mérvben növekedő nemcsak forgalmi zavarok, gyakori karambolok tárgyában, hanem különösen azért, hogy a feladott árú nem jut a megrendelő­höz, az nyomtalanul elkallódik. Intéz­kedjen a kereskedelmi miniszter eré­lyesen. Dőry főispán csodálkozik, hogy a vármegye első tisztviselője tesz ilyen indítványt, holott intézkedési hatásköre van. Nem zaklatná a kereskedelmi mi­nisztert, mert konkrét esetet nem hoz­hatnak fel a felterjesztésben. Ambrus alispán felemlíti, hogy csupán Gyulán, az egyik szállitónái, vagy hatvan esetben nem érkezett meg az árú, csak a szállító-levél. L a d i c s László dr. a felterjesztés küldése mellett érvelt, Pfeiffer István szintén és konkrét esetekkel szolgált a központi igazgatóság eljárására nézve. A bizottság a felterjesztés küldése mellett határozott. el minden tudományomat, de rettene­tesen unatkoztam velük, mert egyre a szép idegen izgatott. Ninonnak hivták. Egyszerre hirtelen oda léptem hozzá és egy szép, egészséges fricskát pattan­tottam el az arcán. Megfordult, hidegen felkapta a poharát és egyenesen a fe­jemnek vágta. Szerencsémre lehajoltam és a pohár a falon tört el. Ninon dühös lett és kiabálva jött nekem : — Ostoba kölyök, szemtelen, meg ne próbálja még egyszer, mert nem a poharamat vágom az arcába, hanem olyan két döfést kap a hasába, hogy elmehet vele. Hülye. Ha a majomkodása gyönyörködteti a többieket, én undoro­dom tőle, érti ? Meg ne próbálja még egyszer. És én ámultán hallgattam, hogy Adélé az uj vendégnek ad igazat. — Igaz, ez a gyerek már igazán tűrhetetlen . . . Kissé sápadtan ültem le és minden­féle gorombaságot morogtam. Körül­belül tizenöt napig törtem a fejem a boszun. Ez idő alatt azzal büntettem magam, hogy nem léptem be a korcs­mába. — Na, már nem haragszol ? — kér­dezte tőlem Adélé, mikor újra elfoglal­tam a régi helyemet a korcsmában. Ninonhoz nem mertem szólani. Egész komolyan szerelmes voltam bele. Csak egy pár nap múlva mertem elébe állani és kezet nyújtani neki: — Nos, harag nélkül, — mondtam. Hidegen nyújtotta ide a mutatóujját: — Harag nélkül. — Mit iszik? Koccintottunk ós én mohó vágytól ragyogó szemmel néztem rá. — Ninon, nekem bizonyságra van szükségem, hogy nem haragszik. Vi­gyen el magához, ez lesz a legjobb bi­zonyíték. — Ah! kicsikém — mondta kicsit gúnyolódva — annak meg kellene fizetni az árát. — Tiz frank? — Tréfál? Mi az ördögöt csináljak én tiz frankkal ? Ne beszéljen róla ; na­gyon drága vagyok ón magának. Nagyon szerencsétlennek éreztem magam. Sok zaklatásra végül megmondta, hogy száz frank az ára. Megígértem neki, hogy meglesz. Tudtam, hol tartja apám a pénzét ós másnap este diadal­masan mutattam Ninonnak az öt louist. Efjél után két órakor kart-karba öltve mentünk a Ninon lakása felé. A pásztoróra végén ébredtem tu­datára annak, hogy mit tettem. „Drá­gán fogod még megfizetni ezt az órát", — gondoltam kétségbeesve. Remegve mondtam Ninonnak : — Sietek, félek, hogy a szüleim nyugtalanok . . . — Igazad van: a szülőknek nem szabad nyugtalanságot okozni. — Szerencsémre látom, hogy neked jó szived van . . . Hosszú csend támad. — Ninon, Ninon, — szóltam újra könyes szemmel — meg kell neked val­lanom valamit, ezt az öt louist, látod, ez az . . . — Mit akarsz már vele ? — kér­dezte boszusan. — Ezt én loptam. — Loptad ? — Igen. — Hát aztán? — Hát, hát, lehet, hogy az apám becsukat érte . . . — Ugyan ne tréfálj. A te apád, biz­tositalak róla, sokkal jobb szivü annál. — Tévedsz, Ninon, a bátyám épen igy lopott egyszer és a nagykorúságig mindig a javítóintézetben volt. Sírva fakadtam és térdre borultam az ágya előtt: — Kérlek, könyörgöm. Ne tégy ki ennek a rettenetes büntetésnek . . . — Mit törődöm én vele, hogy el­visznek-e, vagy sem. Minek loptál? — De nemcsak rólam van szó, rólad is, szegény Ninonom. — Rólam ? — Igen; ha apám megtudja, hisz akkor azt mondják, te vagy a csábitó ós elitélnek . . . Ninon elsápadt. Sokáig nézett a szemembe. Habozott, mit tegyen, végül az arcomba vágta az öt louist: — Nesze, piszkos, majd adok én neked, tolvaj . . . Akasztófán fogsz el­pusztulni, ezt ón mondom neked . . . Magaddal rántanál a gyalázatba ? . .. Ha­nem a korcsmába be ne tedd többet a lábad, azt megmondom, mert mindenki ismerni fog, nyomorult kölyök. Alávaló, gazember . . . Közben összekerestem az öt louist ós leforrázva somfordáltam el s ott hagytam Nimont a lehető legjogosabb, megokoltabb düh közepette. Később, ha eszembe jutott, mindig arra gondoltam, hogy talán nagyon is erősen bűnhődött az én első megszé­gyenítésemért. Békésvármegye közgyűlése. Leszavazták az százalékos pótadót! Tisztviselő-választás. Békésvármegye székházának nagy­terme ritkán fogadott be annyi bizott­sági tagot, mint tegnap. Több mint 300 ember szorongott a teremben. Azok a fontos ügyek, melyek a közgyűlés tárgy­sorozatában szerepeltek, egészen felvil­lanyozták Békésvármegye törvényható­ságát s a Gyula felé száguldó vonatok csak ugy öntötték magukból a közgyű­lésre törekvőket. Maga a közgyűlés most sem volt egészen sima, nyugodt lefo­lyású. De hogy is lehetett volna, mikor Áchim L. András felvonult csaknem egész táborával, amelynek tüntető és zúgó helyeslése közben igyekezett a kákán is csomót keresni. Nekik tulaj­donitható elsősorban, hogy az állandó választmánynak az iy 2 százalékos pót­adóra vonatkozó javaslata, melyet pedig a megye elsőrangú és vitális érdekei tettek indokolttá: nem mehetett keresz­tül s a megye vezetőinek meg kellett elégedniök a pótadó P/3 százalékos fel­emelésével. Mint rendesen, Áchim L. András ez alkalommal is végigszágul­dott Csaba tisztviselőin, akiknek nagy részét szörnyű buzgalommal igyekezett a közgyűlés előtt lepocskondiázni. Tö­rekvése azonban nem sikerült, mert Ambrus alispán higgadt és érvekben gazdag beszéde éppen az ellenkezőről győzte meg a közgyűlést. Fontosabb mozzanata volt még a közgyűlésnek a tisztviselőválasztás s a szervezési és építkezési szabályrendelet módosításá­val kapcsolatos vita. Dőry Pál főispán rövid beszéddel nyitotta meg a gyűlést, melynek első tárgya az alispán jelentése volt Békés­vármegye közügyeinek állapotáról s a májusi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. Ez intézkedéseket la­punk annak idején mindig ismertette. Most csak azt emeljük ki, hogy a jelen­tés meleg szavakkal emlékezett meg R e i s z i g Ede, Békésvármegye volt főispán-kormánybiztosa és dr. Raisz Gedeon elhunytáról és indítványozta, hogy arcképeik a közgyűlési terem, illetve a megyei közkórház részére megfestessenek. A közgyűlés az indít­ványhoz hozzájárult. Áchim L. András jelentkezett ez­után szólásra, aki mindjárt azzal kezdte, hogy nem fogadja el az alispáni jelen­tést. Nem fogadja el pedig azért, mert az alispáni hivatal gondoskodása nem terjed ki Csabára, melynek közigazga­tásában a legbotrányosabb állapotok uralkodnak. tA községházán a tisztvise­lők nem teljesitik pontosan kötelessé-

Next

/
Thumbnails
Contents