Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-11 / 82. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY több mint a fele nem gyakorolta jogát. Hasonló az állapot az orosházai kerületben, hol 1905-ben 4658 választó volt. leszavazott 2289; 1906. évben volt több mint 4800 választó ós 2622 szavazott csak le. Most a választóknak száma meg fog négyszerezödni, annak körülbelül fele az alsóbb rétegekből fog felkerülni s ha ez az ország politikájának vezetésében túlsúlyba juthat a történelmi osztály, a nemzet gerincét képező elem nemtörődömsége, indolenciája miatt, akkor ez a magyarságra nagyon visszás állapotot idézhet elő. Ezen akar segíteni a pluralitás, de bizony ez gyenge és csak időleges segitség. Eddig sokakat tartott az vissza a szavazásban részvételtől, különösen a több községekből álló kerületben, hogy a nem egyszer távoli központba beutazni kellett, az uj választási törvény szerint községenként lesz a választás, Békésmegyében biztosan, mert itt minden község nagyközség, tehát ezentúl Békésmegyében mindenki otthon fog leszavazhatni; meg lehet tehát követelni mindenkitől, hogy tényleg adja is le szavazatát annál is inkább, mert amint láttuk, még ott is elmaradt körülbelül egyharmad része a választóknak, ahol helyben gyakorolhatta a jogát Hogy minő nemtörődömség, indolencia uralkodik a választói jog gyakorlásánál, legjobban világítja meg és nagyon jellemző pl.a megyei és községi képviselőválasztás. Akárhányszor olvastuk, megtörtént, hogy egy-egy megyei bizottsági tag 4, meg7 szavazattal is megválasztatott ; azt már szebb érdeklődésnek tekintjük, ha pl. mint Békéscsabán egy alkerületben 528 választóból 156, másikban 563-ból 88 szavazat adatott le. Amikor korteskedósek folytak, mint pl. 1907-ben, akkor Békéscsabán 521-ből 259, 717-ből 328 szavazott le (felén alul), Orosházán 847-ből 242, Szarvason 485-ből 135, más alkerületben 444-ből 94, de nem ritka az olyan eset sem, mint pl. Békésen egyik alkerületben, hogy 716 szavazatból 73, tehát csak tizedrésze vette igénybe jogát. Ha a közügy iránti érdeklődés ilyen alacsonyra száll le, akkor nem a népakarat érvényesül a választásoknál és az ilyen választásnál nem a többség bizalma nyilvánul meg, hanem a véletlen eshetőség, szerencse, vagy egyegy csoport szeszélye, esetleg szervezettsége, azért kell az ország sorsára oly döntő fontossággal biró országgyűlési képviselőválasztásoknál még törvényes intézkedésekkel is az érdeklődést felidézni és fokozni s a politikai jogok gyakorlásába valósággal bevezetni e népet a kötelező szavazással. Az evangélikusok egyetemes gyűlése. A magyarhoni ág. hitv. ev. egyházj egyetem szerdán kezdette meg idei közgyűlését a budapesti Deák-téri ev. : egyház dísztermében, amely ez alkalomra hosszú évek óta nem tapasztalt mértékben telt meg a gyűlés tagjaival és különösen az érdeklődő evangélikus közönséggel. A gyűlést báró P r ó n a y Dezső egyetemes felügyelő nyitotta meg, aki beszédében többek között kijelentette, hogy a „Ne temere" kezdetű pápai encyclika tárgyában álláspontja gróf Tisza István álláspontjával azonos. Az ülés legfontosabb tárgya az egyetemes lelkészi nyugdíjintézet szabályzatának tárgyalása volt, G y ü r k y Pál, az egyetemes nyugdijintézeti ügyvivő volt az eladó, aki utasítás folytán a tervezetet is kidolgozta. Gyürki előterjeszti, hogy a nyugdíjintézet céljára az egyházegyetem az utalványozott államsegélynek akkora részét engedélyezte, a mekkora összeget a mathematikai mérleg majd kimutat. Jelenti, hogy ezen összeg az államsegélynek teljes 33 százalékát teszi s a nyugdíjintézet méltán meg fog felelhetni hivatásának nemcsak a nyugdíj terén, | de a lelkészek özvegyeinek és árváinak gyámolitása körül is. Előadja többek között, hogy a tervezet három csoportra osztja a nyugdíjra igényt tartó lelkészeket. Az első csoportban a minimális teljes nyugdijösszeg 2400 korona, a melyre minden lelkész jogosult; a másik csoportba tartoznak azon lelkészek, akiknek fizetése meghaladja a 2400 koronát s akik fizetésük arányában kapják nyugdijukat, de csak 48O0 koronáig. A harmadik csoport lelkészei, vagyis azok, akiknek fizetése meghaladja a 4800 koronát, 4800 korona nyugdijat kapnak. Az előadó nyomós érvekkel bizonyítja a szabályzatban kifejezésre jutott szempontok méltányos és igazságos voltát s rámutat arra, ' hogy teljesen egyenlő nyugdijösszeg csak akkor volna jogosult, ha előbb a lelkészek fizetései tétet nének egyenlőkké. Többek hozzászólása után Veres József esperes a maga részéről kijelenti, hogy bár a lelkészi fizetések rendezését tartja előbbre valónak, amelyet most nem volt lehetséges elérni, s bár neki kifogásai vannak a tervezet egyes részei ellen, a nyugrlij-szabályzat mielőbbi életbeléptetése érdekében eltekint az egyéni szempontoktól és a szabályzatot a maga részéről is elfogadja. Elfogadja pedig azzal, hogy a további jogos követelésekért nem szűnik meg küzdeni. A jogos követelés pedig az, hogy a lel készek fizetése egyenlő legyen a középiskolai tanárokéval. A 4800 koronás korlátozásban nagy bajt lát, mert az előreláthatólag azt eredményezi, hogy a nagy egyházak lelkészi állomásai csak nagyon kis mértékben lesznek hozzáférhetők a friss munkaerők, a fiatalabb lelkésznemzedék számára. Az egyetemes gyűlés a nyugdíj-szabályzatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadja. A magyarhoni ev. egyetemes lelkészi értekezlet szerdán délután 4 órakor tartotta tanácskozását. Az értekezletet istentisztelet előzte meg, amelyen Bruckner Győző egyházi karnagy vezetése alatt az ev. polgári leányiskola énekkara énekelt, majd pedig B á n d y Endre lévai lelkész egyetemes leik., értekezleti jegyző mondott szép imát. Veres József elnök megnyitván az ülést, s Jeszenszky Károly mezőberényi lelkész „A protestániizmus hanyatlásának okai hazánkban" címen felolvasást tartott. A felolvasáshoz Szeberényi Lajos Zs., Handel Vilmos, G e d u 1 y Henrik, Veres József s többen szóltak hozzá. Megcáfolták a protestantizmus hanyatlásának tényét s példákkal is igazolták, hogy a magyar protestantizmus, illetve a protestáns hit és és társadalmi élet nem hogy hanyatlana, hanem éppen mostanában örvendetes mértékben felpezsdül és erősödik. Az előadónak különben nagy fáradsággal kidolgozott s egyébként érdekes értekezóseért jegyzőkönyvi köszönetet nyilvánítottak. A köztisztaságért. Levegőben a baoillus. A nagy alföldi városok nagyon is ismeretesek az egészséget aláásó porról. Most, hogy Oroszországból újra körútra indult a fekete rém: a kokra, a hatóságok kénytelenek törődni a köztisztasággal is. Rendeletet adnak ki az óvintézkedések megtételére, de mig az a belügyminisztertől a rendőrlegénységig leérkezik, sok helyütt oly lassan hajtják végre, hogy az óvintézkedés irott malaszt marad csak. Békósmegyóben az elöljárók ugy intézkedtek, hogy a végrehajtandó óvintézkedések a templomok szószékeiről, publikáció utján hozattak köztudomásra. A rendőrhatósági orvosok utasították a rendőrséget az egyes házak udvarainak tisztaság szempontjából való megszemlélésére ; az ártézi vizet a városban szótfuvarozó vizhordósoknak szigorúan meghagyták, hogy az ivóvizet tartalmazó edényekhez ne nyúljanak, nehogy az esetle es fertőzést ék hurcolják szót. Csak egyre nem fordítanak eddig gondot: a közterek és utcák tisztaságára.. Például Csabán, e 38 ezer lelket számláló községben a Fő-teret és a Vasut-utcát hetenkint kétszer söprik, a hetipiac után, lehet mondani nagyjából s abban is alig van köszönet, mert a söprés ideje alatt oly sürü a por, hogy szinte vágni lehet. Oka ennek az, h< a locsolás is nevetségesen kevés, meg hogy többször kellene söpörte nemcsak hetipiac után. Emiitettük már, hogy a tavasszí fő-téri és vasut-utcai ház- ós üzlettu donosok, az óriási porozás lehető e hitése céljából, megadóztatták magu locsolási költséggel. Egy hónapig kis leteztek is, de ez a locsolás szin kevésnek bizonyult a nagy por ós £ mét ellenében, mert mit ér a napoi locsolás, ha a seprés elmarad? I kevés ideig, amig a nedvesség tart le volt a por kötve, később a szél vij hordta a járókelők szemébe, üzletek lakásokba. Most a köztisztasági helyzet rc •szabb, pedig közéig a kolera. A 1 kétszeri seprés alkalmával, talán az< mert az ártézi kut kevesebb vizet (mintha nem volna itt a Körös csatol vize!), még kevesebbet locsolnak, seprés is felületes, mert senki s ügyel az utcaseprőkre, hogy hog.^ végzik a dolgukat. A szemetet fuvar* közeg meg egész kis dombocská hagy vissza, gondolván: maradjon leg özelebbi seprésre is. Aztán a 1. vasút szolgái is a vágányok közé s rult szemetet gondosan leseprik het< kint többször a pályatestről, gyakrar járó-kelőkre. Aztán tessenek csak a Fő-térei gömbakácfák tövéhez nézni! Már vas nap reggel, a szombati seprés ut minden fánál egész halom port és s metet láthatunk összeseperve s minte felraktározva, kész prédájául a széln Pedig ezeket a szemétdombocskál nem nagy fáradsággal naponta lehel elfuvarozni s nem kellene várni a ] rom nap múlva történő utcaseprő Azonban ezzel nálunk nem törődni Azaz, nem mondottunk egész igazat. Törődnek, csakhogy a hivata! körön kivül. Egyik vasut-utcai agi városatya ugyanis beadványt nyújt az elöljárósághoz, melyben azt javasol hogy ha már többször, mint kótss nem lehetséges az utcaseprés, a köze ség kimóltessen meg szerdán és szo baton délután a pornyeléstői és utcaseprők munkájukat éjjel vagy hc nalban végezzék, mint például Buc pesten. Igy nem lesz kitéve veszólyn a közforgalom által a közönség tűd* s egészségesebb is marad . . . Ennek azonban ismét az a hátráni hogy hetipiaci napon a szemét eg<! napon a nap hevének s a szél kén] kedvének ott diszeleg a Fő-tér telj hosszában, mint ez tegnap látható vc az uj seprési rend folytán. -y -f. ság létre jöhetett. Hiszen a megye, az ország legelső birtokos nemesei, sőt nem egy mágnás-sarjadék versenyzett a hatalmas apa leányának kezéért. Nem Margit szépsége vonzotta őket, hiszen manapság a szépség a házasságoknál nem igen esik a latba. Hanem igenis' vonzotta őket apja erős befolyása a kormánynál, de főleg az a sok millió,* amit Bánhidy Margit apja után örökölni fog. Szemerey Béla megyei aljegyző volt. Mint ilyen, ő is hivatalos volt a megyei ünnepségeken. Itt ismerkedett meg vele Margit. Szemerey, mint óvatos hivatalnok, köteles udvariasságokban részesítette, de egyetlen szóval sem lehetne kárhoztatni őt, mintha komolyan udvarolni akart volna a leánynak. Az ő élete hajója akkor már biztos part felé közeledett. Fülig szerelmes volt Kazay Magdába, tisztességes Kazay László gyönyörű leányába. S a leány viszont szerette őt. Már csak napok kérdése volt, hogy megtartják az eljegyzést s a fiatal szerelmes pár boldogan építgette a jövendő szines fellegvárait. Ekkor jött a megyei bál. Szemerey t is bemutatták a főispán leányának és Margit első pillantásra halálosan beleszódült Szemerey hires égszínkék szemébe s fülig belészeretett az igénytelen aljegyzőbe. Margit, mint jónevelésü leány, mindjárt feltárta szive titkát apja előtt s a hatalmas férfi, aki előtt reszketve állt meg minden földi halandó, megadta magát imádott gyermeke patakzó könyeinek. Másnap a főispán személyesen látó- ' gatta meg Szemereyt. Ez elsáppadt a hatalmas főúr köszöntésére s nem tudta mire vélni a büszke Bánhidy Leopold nemes leereszkedését. A főispán ötölt, hatolt, nehezére esett a beszéd e kényes ügyben, de végre is győzött az apai szeretet s elmondta jövetelének célját. Leplezetlenül beszélte a bámuló fiatal embernek, hogy leánya a megyebálon belészeretett és azóta se éjjele, se nappata s ő nem akarja, hogy leánya, egyetlen féltett kincse áldozatul essen szerelmének. Azért jött ő személyesen, hogy felbátorítsa a fiút s ő kérje fel, kérje meg leánya kezét. Szegény főispán, mire befejezte mondókáját, homlokáról csak ugy csurgott a verejték, oly nehezére esett magát anynyira megaláznia. Szemerey Béla pedig csak ugy bámult, mint aki elé a sustorgós villám csapott le. Nem tudta, ébren van-e, avagy álmodik csupán, hiszen Dárius kincse fekszik előtte, csak ki kell nyújtania kezét, hogy az övé lehessen a Bánhidy nemzetség mesés vagyona. Bánhidy Leopold nem engedte szóhoz jutni. Mig arcán gúnyos mosoly vonaglott keresztül, mondá : — A választ pedig, öcsém, hozdd el személyesen kastélyomba, hadd örüljön neki az ón kicsi Margit lányom. Ezzel eltávozott. Szemerey móg soká bámult utána, egészen addig, mig a négyes fogat fel verte por teljesen eltakarta jövendő apósa hatalmas termetót. Csak most ocsúdott fel bámulatából. A fényes, kápráztató ajánlat kis időre eltompitotta agyvelejét, de most már tisztán állott előtte a helyzet. A főispán megkérte leánya részére a kezét. Felkacagott. Micsoda ábrázatokat meresztenek majd reá hivatalnoktársai, ha tudomásukra jut az eset. Ha ő mondaná el nekik, el sem hinnék, bolondnak tartanák. Félelmetes szerencse. A főispán veje! Hirtelen eltorzult homloka. Hát Magda ? ! Mi lesz a tiszteletes leányával ? Hiszen egész lelke, minden idegszála hozzá vonzza. Most már ő is izzadni kezdett. Agyát a benne kavargó gondolatok szinte elkábították. De csak rövid ideig tartott a bensőjében duló nemes felbuzdulás. A gazdagság zöldszinü démona győzött! Izgatottan kereste elő fiókjából azokat az iilatos, rózsás levélkéket, melyeket Magda gyöngysorai ékítettek. Összekötözte őket s rövid, száraz levél kíséretében, melyben az ő leveleit kéri vissza, — ha ugyan megvannak móg — elküldötte a leánynak. Másnap ünnepies diszbe vágta magát s megkérte a főispán leányát. A világ talán régen bámult olyan nagyot, midőn az eljegyzés hírét hordták széjjel a velinpapirosra nyomtatott meghivók. A lakodalom is megtörtónt. Semmi sem zavarta meg azt, hacsak az nem, hogy Kazay Magda ugy eltűnt hazulról, mintha soha honn nem lett volna. Némelyek szerint a vizbe ölte magát, mások szerint világgá bujdosott. De ugyan ki is törődik egy ártatlan fa- , lusi liba cselekedeteivel ?! Szemerey ' rá sem ért volna. Annyira igénybe | vette minden idejét a nászút prograi jának összeállítása . . . Az ifjú pár hazament. Velence le előkelőbb szállójának portása földig hí longott a magas uraságok előtt. Béla kiült az erkélyre, hogy élvez a langyos esti szellő lágy, suhogó fuv: mát. Margit ezalatt remek pongyoláj öltötte magára. Az olasz ég sötétkókjéből az eze nyi csillag, mint megannyi sugár; drágakő tűzött le a magasból. Messziről a gondollierek harmonik danája hallatszott. A Cenalegranden p dig száz meg száz gondola sikle nesztelen tova a tenger tükörsima fel létén. Csak egy-egy elfojtott kacaj han zott fel a csónakok mélyéből. Szemerey pedig belebámult a esi lagsugaras éjszakába, Elgondolta, hogy rövid idő ah mily nagyot fordult sorsának kerek íme, a szegény aljegyzőből most hatí mas ur lett, ki vagyonával ezreknek p rancsol, ki előtt szolgák serege hajion De hiába! Az olasz ég sejtelm* varázsa, a jólét, a kényelem, mely ki rülvette, felesége odaadó imádata, ne tudták azt az ürt szivében betölteni, me ott sajgott, ott égett szive kellős köz pén s mely most, mikor boldognak ke lett volna éreznie magát, jobban fáj jobban tüzelt, mint valaha. Az esti szellő, mely mélabús akko dot sodort feléje S most eszébe jutó Magda. Magda, akit imádott s két köW könycsepp gördült le szempilláiról tenger sós hullámaiba ...