Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-11 / 82. szám

Békéscsaba, 1908. XXXV-ik évfolyam. 82-ik szám. Vasárnap, október 11. POLITIKAI LAP eiefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElcOFIZBTÉSI D13 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyedcnbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám ' Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér k szavazati jog legyen kötelező. Irta: Fábry Károly orsz: gyül. képv. Békéscsaba, október 10. Az uj képviselőválasztási törvényavaslat milliókat fog ujon részesíteni i képv. választói jogban, de még ezidőizerint — ugy tudjuk — nem tartalnaz oly intézkedést, hogy e jogot, lletve annak gyakorlását kötelezővé is egye. Ennek az eszmének pedig sokan eszünk — különösen a függetlenségi )ártban — hirdetői és támogatói, hogy i választó-jog ne csak jog, de egyutal kötelesség is legyen. Ne csak azt (öveteljék folyton : „jogot a népnek !" — hanem azt is, hogy aki megkapta, iát azt gyakorolja is, ha tetszik, ha lem, különbén fizessen büntetést. Erre nálunk — sajnos — nagy szükség is van, ugy elméleti, mint gyakorlati szempontból. Már őseink is ugy gondolkoztak, logy akit megillet a jog, gyakorolja is azt, igy törvényt hoztak rá, hogy a melyik testület nem küldje el a rendi országgyűlésre követét, azt a kir. itélő tábla perbe foghatta. Hisz ha elméletileg vizsgáljuk a kérdést, hát magunktól is rájövünk, hogy ez a jog nem az emberrel született jog, hanem az államtól nyert jogosítvány és pedig nem olyan, mint a magánjogi, hanem attól elütő, olyan jogosítvány, melylyel nem rendelkezhetünk szabadon, mert csak bizonyos korlátok között gyakorolható, mert azt a jogosított el nem adhatja, sőt át sem ruházhatja, tehát nem annyira egyéni, mint inkább közjogi (politikai) jogosítvány, melyet aki amikor gyakorol, közjogi funkciót végez, aki pedig elhanyagol, közjogi mulasztást követ el. A közjog közkötelesség is. Minden polgártól megvárhatja az állam, hogy a nyert joggal éljen is, mert nem szabad eltűrni sem azt, hogy az állampolgárt hazája jövője, sorsa ne érdekelje, sőt a közre nem is lényegtelen az, hogy valósággal gyakorolja-e a jogosult jogát ? a miként nem érdektelen az, hogy miként gyakorolja ? Ha a nemzetből kivész a közjog iránti érzék, ott elveszett az állam. Ezt az érzéket, az »ország dolgai sorsa iránti érdeklődést, ha másként nem lehet, hát erőteljes intézkedésekkel is fenn kell tartani. Miért ? Hát nemcsak a fenti elméleti okokból, de gyakorlati szempontból is. Egy szervezett kisebbség egy sokkal, sőt többszörösen is nagyobb szervezetlen tömeget képes legyőzni. Hogy nálunk milyen szervezetek állanak az országnak eddigi vezető elemével, osztályával szemben, nem kell statisztikailag kimutatni. Elmondhatjuk, hogy katonailag szervezett és fegyelmezett phalanxok, melyek parancsszóra mozognak és dolgoz nak. Ezzel szemben az értelmiség, melynek hivatása, sőt kötelessége volna a vezetés, mondhatni sokszor közömbös, nem igen érdeklődik. Könnyen rámondja: más dolga van; kifogásolja, hogy: nem tolakszik; kényelmes, nem akar utazni, még várakozni sem, nem akar időt veszíteni, a tömegbe állani, sőt a terrorizmustól, kellemetlenségtől nemcsak tartózkodik, de szinte fél. Vannak egész" csomó, a társadalomban vezető szerepet betöltő egyének, kik előmenetelüket féltik, de munkások is, kik viszont kenyerüket féltik, hát inkább nem mennek szavazni. Vannak azután még ravaszok is, kik egyebet sem féltenek, mint azt, hogy ne kelljen nekik szint vallani. A legtöbbnél ürügyül az szolgál, hogy vagy ez, vagy az a jelölt, vagy egyik sem tetszik és otthagyják a jelölteket és pártjaikat a pácban. Széthúzás, irigység, érdek, ellentét, mind ok arra, hogy visszahúzza magát nemcsak a választási mozgalmaktól, de még a szavazástól is. Csak igy röviden is megvilágítva, szépen rájövünk arra, hogy ha azt akarjuk, hogy a szavazó-polgárok, vagyis a nemzet valódi akarata nyilvánuljon meg egy-egy választásnál, az ország dolga intézésénél, akkor az egész jogosítottak összességét kell az alkotmányos küzdelembe bevinni és megnyilatkoztatni, különben nem az ország, nem a nép akarata nyilvánul meg, hanem azoké a gyengébb elemeké, akiket a hatalmi kényszer, az erőszakosság, vagy a kortesek birkamódra beterelnek, felhajtanak. Ennek elejét venni, vagy ezen abnormitást megszüntetni már igyekeznek is egyes törvényhozások vagy közvetve, vagy közvetlen uton és módon. Igy pl.: Bajorországban az összes szavazatok 2/3-ad részének kell meglenni ahhoz, hogy a választás érvényes legyen ; ha ez nincs meg, uj választást kell kiirni, de ennek költségét azok fizetik, akik az első választásnál elmaradtak. Franciaországban az összes szavazatoknak legalább negyedrészét kell elérni a jelöltnek, ellenesetben semmis a választás. Másutt is van ilyen korlátozás. Ez egy .közvetett, burkolt forma arra, hogy a választásnál mentől nagyobb részvételre kény szer ittessenek a jogosultak. Belgium már erőszakosabb (Svájcban is egyes cantonok). Előbbiben nemcsak a többes (plurális) szavazati jog, hanem az is be van vezetve, hogy szavazni muszáj, mert aki elmarad, első esetben 3 frankig, visszaeséskor már 3—25 frankig büntethető, harmadszor a büntetésen felül móg kiirják a nevét a községházán, azontúl pedig kirekesztik a választásra jogosítottak névjegyzékéből. Természetes, hogy igazolásnak van helye, az akadályt be lehet már előzőleg jelenteni, utólag is igazolni, de i g azolatlannl elmaradni nem szabad. Hogy elméletileg ez jogos, már fentebb kimutattam, nézzük, hogy gyakorlatilag kivánatos-e ez minálunk is, vagy nem ? Sajnos, hogy bő adatok nem igen állanak rendelkezésemre, de egypár példával megvilágítom ezt is. Például 1901. évben a 413 választókerületből 119-ben volt egyhangú a választás és csak 294-ben volt szavazás, ezekben leszavazott 739.768 választó, nem szavazott 242 076 választó, vagyis 32 7 százalék. 1905 választásnál 1,056.664 szavazatból leadatott 807.025 — nagyon szép szám, — de ez ugy értendő, hogy ebbe bele van számítva mindazon jogosult választó, ahol egyhangú volt is a választás, ugy, mintha az mind leszavazott volna, mégis 25% a hiányzók száma. Ha kivonható volna ebből az egyhangú választásnál részt nem vevők száma, ugy a hiány 35 —50% lehetne. Nézzünk egypár választást itt Békésvármegyében. Békéscsabán volt például az 1897-iki választásnál 1877 választó, leszavazott 1192, elmaradt 685; 1905-ben volt 2462 választó, leszavazott először 1820, a pótválasztásnál 1868, elmaradt 642, illetve 594; az 1906. évi választásnál volt 2231 választó, leszavazott 1634, elmaradt 597. A gyomai kerületben 1905-ben volt 4519 választó, ebből leszavazott 2620; az 1906-iki választásnál volt 4703 választó, leszavazott 2005, tehát az előbbinél alig több 50%-nál, az utóbbinál Békésmegyei Közlöny tárcája. Ősei rózsák. Őszi rózsa, piros őszi rózsa, Kigyúlt arcnak, szerelemnek Legszebb szószólója. Őszi rózsa, piros őszi rózsa, Sokszor mintha csalódott lány Vérző szíve volna. Őszi rózsa, fehér őszi rózsa, Szőke kis lány fehér ajkán A hervadás csókja. Őszi rózsa, fehér őszi rózsa, K.oszorúnak legszebb virág Égsz ín koporsóra. Kató József. j Sziveinket szűzi öröm ragyogta át. . . \ Egész világ szép volt! Reményünk sugarát i Rászórtuk a fűre, bokorra, virágra . . . | Lelkünket pedig a szekér — majd kirázta ... Erdélyi Lajos. Emlékszel-e ? . . . Emlékszel-e édes ? Most egy éve éppen . Hogy szüretre mentünk döcögő szekéren. A hátsó ülésbe juttatott a sorsunk : A hátsó ülésben bizony csókolództunk. Nászúton. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Pallos Árpád. A tenger bodros tükre sejtelmesen suttogott mindenféle édes titkot a gondolákban ringó ifju szerelmeseknek. Az illatos, páraterhes levegő alig hallhatóan, álomba ringató nesztelensóggel hozta valahonnan a gondolierik harmónikus énekét. Az egyik templom kampanillején megkondult az esteli harangszó s Velence valamennyi iemploma hol vékonyan, hol vastagon utána kongatta a megkezdett szózatot. A nap vérvörös korongja leáldozófélben volt. |Már eltakarta a Giardino Publicot az emberek pillantása elől s a kis gőzösök móg mindig ontották a vidám hangulatu ifju párokat, melyek a Lidoról jöttek, hol a hatalmas tenger hullámaiban felfrissíti, üdítő íürdő várt reájuk. Szinte a Paradicsomba képzeli magát az ember, midőn a sok ifju szerelmes pártól körülvéve, nem hall más egyebet, mint ezüstös kacagást s tüzes szempárok összevillanását, mely titkolva is oly sok mindent elárul. A Szent-Márcus téren elültek a galambok. Talán ők is szerelmeskednek a doge-palota ezernyi cirádái között. Helyüket a katona-zenekar váltotta fel, mely gyertya-fénynél harsogtatja rézhangszereit, mig a kozmopolita tömeg páronként egybe fűzve, zsongva duruzsol, mint forró nyáron a méhköpü. Az árkádok alatt, a hires Flóriánkávéházban, ifju pár fogyasztja magastalpu kristálypoharakból Velence különlegességét, a narancs-fagylaltot. A nő szikár, vézna, szépnek móg a legnagyobb hízelgés szava sem mondhatná, de feltűnő elegáns jelenség, meleg pillantásokkal móri végig a vele szemben ülő férfit. Tüzes szeme forró sugarakat lövel feléje s szinte körülfonja meleg hullámaival a hatalmas, tagbaszakadt embert. Az egykedvűen szürcsöli a frissítőt, szemeit merően a földre szegezve, mintha csak a padozatot borító mozaikot akarná tanulmányozni. — Bajod^van, Béla? —töri meg a csendet a nő s hangjából a szerelem féltő melegsége áramlik. A férfi felrezzen álmodozásából s ajkaira mosolyt erőszakolva, érdes hangon válaszol: — Nem, semmi bajom, csak kissé elgondolkoztam. — Menjünk haza, — szólt most. a nő, a férfi oldalához simulva — az est hüs, szellője megárthat, még felöltőt sem hoztál. Igazán, te semmit sem törődsz magaddal, minden figyelmedet reám pazarlód. E szavaknál azonban már a boldogság gyöngéd pirja fut végig a vézna kis csontos arcon, melyet szinte megszépít az a határtalan szerelem, mely lesugárzik róla. Mert Bánhidy Margit imádta férjét. Imádta, mint hivő Midonnáját, mint a fetisch-imádó bálványát. Mikor apja, a dúsgazdag főispán hozzáadta Szemorey Bélához, csakis leánya beteges szenvedélyénekakart eleget tenni, mert különben a szegény megyei aljegyzőt ugyancsak furán fogadta volna, midőn tőle egyetlen leánya kezét kérte. Hej, de nagy sora is volt ennek, mig idáig jutottak. Sok szenvedésen s móg több könyhullatáson kellett Margitnak keresztül "mennie, mig ez a házasSirolin tmetl az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti a köhögést, váladékot., éjjeli izadásl. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Jj* Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Cie. Basel (Svájc.) íjé?—... h^ 99 Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. Ára üvegenként 4 — korona, i