Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-08 / 81. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1908 okt. 11. jelentés, végig tekintve az ország általános közgazdasági helyzetén, azt a szomorú következtetést vonja le, hogy minél inkább elhagyjuk az őstermelés produktumainak vizsgálatát és haladunk az ipari gyártmányok felé, annál kedvezőtlenebbül alakul kereskedelmi mérlegünk Ausztriával szemben, mig végre eléri kerekszámban a 725 millió, megdöbbentően magas passzivumot. Ily óriási összeggel megy ki több évente hazánkból, mint amennyi onnan bejön. Ezen a lehetetlen, ugyszólva nemzetgyilkoló helyzeten nem segíthet más, mint a gazdasági önállóság. Minden magyar embernek, de különösen minden arra hivatott tényezőnek elsőrendű kötelessége legyen e nagy ideálért küzdeni, mert annak kivívása nemzeti haladásunkat és boldogulásunkat jelenti. A kamara kerületébe tartozó négy vármegye gazdasági viszonyaira áttérve, konstatálja a jelentés, hogy bár a mult óv az amerikai nagy gazdasági válság és az"általános rossz termés hatása alatt állott, nagyobbmérvü visszaesés semmi téren sem volt tapasztalható. Sőt, ami reánk, békésmegyeiekre, örvendetes és vigasztaló, Békésvármegye állotta meg legkeményebben a helyét a kamara egész területén. A békésmegyei pénzintézetek betétei például 33 és fél millió koronára, tiszta nyereségei pedig 1,279.000 koronára rúgtak. A többi három vármegye messze elmarad mögötte. Áttérünk most a jelentés kapcsán annak a rövid ismertetésére, hogy Békésvármegye a gazdasági élet különböző ágaiban milyen eredményeket ért el a mult esztendőben. Mezőgazdaság. A gabonafajok mindegyikében, de főleg a búzából ós árpából az 1907. évi termés jóval kisebb volt az előző évinél ugy Békésmegyében, mint az egész országban. Búza Békésmegyében 207^996 kat. holdon volt elvetve és 1,140.700 métermázsa termett; rozs 5.395 holdon 33.234 métermázsa ; árpa 68.825 holdon 541.374 métermázsa ; zab 31.025 holdon 505.821 métermázsa ; tengeri 127.944 holdon 1,204 267 métermázsa termett. Minden termés aránylag legjobb volt Békésmegyében. A kereskedelmi- és takarmánynövények termeléöével kisebb mértékben foglalkoztak a kamara területén a gazdák. A dohánytermelés legintenzívebb Csanádban. Békésben 3.582 kat. holdon elvetett dohány 20.519 métermázsa termést hozott. A gabona- és terménykereskedés 1907-ben a kereskedőkre nézve rendkívül rosszul alakult. Mivel kedvezőtlen volt az időjárás és kevés volt a gabona, csak a malomtulajdonosok voltak képesek a termelőknek a kórt magas árakat megadni, akik a liszt árából reméltek hasznot. A kereskedők ellenben igen sokszor stagnálni voltak kénytelenek, ugy, hogy üzletmenetük az elmúlt évihez képest 50%-al rosszabbodott. A szőlőmüvelés és bortermelés Békésmegyében fejlődött a mult év folyamán, amennyiben növekedett a szőlővel beültetett területek nagysága. Megyénkben kipusztult 2030 hold szőlő, újra ültettetett 1491 hold. A szőlőtelepeken termett 11.442 hektoliter must, melyből 10.299 hektoliter bor lett. A bortermelés terén Aradmegye vezet. A többi három megye még csak meg se közelíti. Állattenyésztés. Az állattenyésztés fejlesztésében való haladás különösen Békósmegyóben mutatkozik nagymértékben. A békésmegyei gazdák állattenyésztésének országszerte jó hírneve van. Különösen a lótenyésztés az, mely legtöbb dicséretet és elismerést hoz megyénk gazdáinak. A kamara kerületén tartott vásárokról beérkezett jelentések szerint az 1907. évi állatvásár-forgalom felülmulta az előző óv forgalmát. E nagy forgalomnak oka elsősorban a takarmányhiány volt, amelynek következtében minden gazda igyekezett tul adni fölöslegeseknek tartott jószágain. Eladtak Békósmegyóben 13.313 drb lovat, körülbelül 35.000 drb szarvasmarhát, 20.107 drb juhot ós 16.755 drb sertést. Selyemhernyó-tenyésztéssel Bókésvármegyóben 370 család foglalkozott, akik 6851 kgr. gubóórt 13.999 koronát kaptak. A méhészet terén a mult évi nagy szárazság dacára is emelkedés mutatkozott. Birtokviszonyok. Békésvármegye területén szerződések által eszközölt birtok változás volt 7181 esetben 19,453.578 korona értékben; végrehajtás miatt birtokcsere volt 808 esetben 1,468.480 korona értékben; haláleset folytán 448 birtok cserólt gazdát 1,973.761 korona értékben ; uj teher keletkezett 444 esetben 1,150.323 korona értékben ; terhek alól való felszabadulás előfordult 4414 esetben 11,160.000 korona értékben. Teherfelszabadulások szempontjából az 1907. óv kedvezőbbnek mondható az előző évinél, ami azonban korántsem a mult évi termésviszonyoknak, hanem az 1906. évi rendkívül jó termésnek tulajdonitható. Ipar és ipartestületek. A kereskedelmi kormány nagyszabású iparfejlesztési politikájának kedvező hatása, mint mindenütt az országban, a kamara kerületében is érezhető volt. Az ipartestületek intenzivebb működést fejtenek ki nagy feladataik teljesítése terén, melyeknek homlokterében az iparos-munkaadóknak szövetségekbe való tömörítése áll. Ezzel egyrészt a munkásmozgalmak folytán úgyszólván lehetetlenné tett ipari munkálkodást akarják biztosítani, másrészt az iparosságban az összetartozandóság érzetét óhajtják növelni. Békésmegyében tiz ipartestület működik, legtöbb a kamara egész területén. Az ipartestületi betegsegélyző- és munkásbiztositó-pónztáraknak az állami felügyelet alatt álló kerületi betegsegélyző-pénztárakba való beolvasztása nem ment mindenütt simán s az akció móg most sem vezetett teljes eredményre. Minden ipartestület önállóságának veszélyeztetését látta a kormány ezirányu törekvésében. Békósmegyóben az országos munkásbiztositó pénztárnak egy pénztára van Gyulán. A gyulai pénztár 1907. évi bevétele 49.153'92, kiadása pedig 45.197 14 korona volt. Tagjainak száma 7541. Sztrájkok. A kamara területéri Bókésvármegyóben foglalkoztatta legtöbb sztrájk az ipari köröket. Magán Gyulán négy sztrájk volt. Békéscsabán nagyobb bórmozgalom nem keletkezett. Csupán október l-én rendezett 40 asztalos-munkás négy napig tartó sztrájkot, amely azonban megegyezéssel végződött. Orosházán két napon át 40 malom-munkás szintén szünetelt, de mozgalmuk dacára is az előbbi bérviszonyok maradtak meg. Kivándorló Bókósvármegyóben, J1425 akadt, akik legtöbbnyire Amerikábá kértek útlevelet. Az iparoktatás terén előkelő helyet foglal el a kerületben a békési m. kir. áll. kosárfonó-iskola, melynek 35 rendes és 14 rendkívüli hallgatója volt, akik 3900 kor. értékű munkát készítettek,; Részvénytársaságok és szövetkezetek. Békésmegye ipari részvénytársaságai közül a „Békéscsabai Termény- és Aruraktár r.-t." részvénytőkéje 4Ó0.000 kor. Nyeresége 1907-ben 31.479'92 kor. volt. A „Békósmegyei Villamossági r.-t." alaptőkéje 500.000 kor., nyeresége pedig 20.75882 kor. A „Gyulai Kötött- és Szövöttipa ráru-gyár r.-t." alaptökéje 300.000 kor., nyeresége 90.650'09 kor. volt. A „Békéscsabai Cipész-szövetkezet" első évi mórlege 2772 44 kor. veszteséggel zárult, mig a „Gyulai Hitel- és Bőranyagbeszerzési Szövetkezet" 67*72 kor. nyereséggel zárta le az 1907. évet. Hitelügy és közlekedés. A kamara kerületében, a rossz pénzviszonyok dacára, az uj pénzintézetek alapítása és a meglévő pénzintézetek részvénytőkéjének emelése körüli tevékenység meglehetősen élénk volt 1907-ben. Békésvármegye 22 pénzintézete közül a következők emelték részvénytőkéjüket : a Békéscsabai Takarókpénztár 200.000, a Gyulavidéki Takarékpénztár 200.000, az Orosházai Takarékpénztár pedig 100.000 koronával. A megyebeli pénzintézetek részvénytőkéje összesen 6,442.000 kor., tartalékalapja 2,780.127 kor. ós takarékbetétje 33,398.963 koronát tesz ki. A Békésvármegye területén levő közutak hossza 101.031 km., melyből állami kezelés alatt van 92.008 km., a többi 9025 km. padig mint vámosutszakasz, Békésvármegye és Békéscsaba, mint vámtulajdonosok kezében van. Uj vasutak építésére a kereskedelmi minisztériumtól a következő előmunkálati engedélyek adattak ki, illetve hoszszabbittattak meg: Szarvas állomástól, Békésszentandrás érintésével, Szentesig keskenyvágányu helyiérdekű vasútra; Pasztapótól Öcsödig helyiérdekű vasútra ; Szakáll Adorjánnak Öcsöd községtől kiindulólag a transverzális ut mentén, Békósszentandrás és Szarvas községeken át, a MÁV. Szarvas állomásáig s onnan folytatólag ,a törvényhatósági ut mentén, a MÁV. mezőberényi, esetleg körösladányi állomásáig keskenyvágányu, gazdasági helyiérdekű vasútra. A terjedelmes, 148 oldalnyi jelentésből ezek a kikapott adatok mutatják Békésvármegye 1907. évi gazdasági viszonyait. Gyula város közgyűlése. A Toldi hagyaték. — A rendőrök fizetésrendezése. — Deputáció a pénzügyminiszterhez. Gyula város képviselőtestülete e hó 12-ón tartja közgyűlését. A közgyűlés mindenekelőtt a Toldi-féle tizholdas hagyaték eladási ügyében fog végérvényesen határozni, melyet a mult ülés határozatképtelensége miatt nem intézhetett el. Az eladásból befolyó összeget, mint már megirtuk, a városháza kibővítésére fogják fordítani. Másik fontos tárgya a közgyűlésnek a rendőrök fizetósemelési ügye. A rendőrök már régebben kértek fizetésemelést a tanácstól. A közgyűlés annak idején ugy határozott, hogy azok a rendőrök, akik már öt évnél hosszabb idő óta állanak a város szolgálatában, havonta 5 korona drágasági. pótlékot kapnak. Ez az állapot uralkodik manapság is. Most azonban a pénzügyi szakosztály javaslatot dolgozott ki a fizetés végleges rendezésére. A javaslat szerint három fokozatba sorolják a rendőröket. Az első fokozatba azok tartoznak, akik már legalább öt év óta állanak a rendőrség szolgálatában. Ezek fizetése 700 korona lesz. A második fokozatba a legalább két esztendőt meghaladott rendőrök tartoznak évi 600 korona fizetéssel. Harmadik fokozatúak az uj rendőrök 540 korona kezdő fizetéssel. A javaslat fölött a közgyűlés fog határozni. A toronyőröknek eddigelé olyan csekély fizetésük volt (160 korona), hogy alig tudott az állásokra a város embert találni. A pénzügyi szakosztály ezek fizetésének 200 koronára való emelését javasolja a közgyűlésnek. zunk velük s szomorú arcukkal, a sok sírástól piros, elgyöngült s fátyolos tekintetű szemekkel, minduntalan eszünkbe juttatja az élet igazi nagy nyomorúságait, ha tán pillanatra szíveskednének róla megfeledni. A falon függő, törött mutatóju óra egymásután veri el a tizet, tizenegyet, tizenkettőt. S az ura még sem jön! A várakozás nagy ideje alatt sok keserves gondolat cikázott át a szegóy asszony szomorú, kétségbeesett lelkén. Sok olyan, amit pedig jó lett volna már végképp elfeledni. Mint például azt a képet, mikor az édesapja, a szegény, vén ember kérve kérte, hogy ne menjen feleségül Pál Pistához, mert horhely is, kikapós is, kényes is, meg szeretőt tartó is! Hogy esküdözött akkor Pista égreföldre, hogy megjavul s íme, mi lett be lőle ! Egy kis ideig, mig lent laktak a kis városban, boldogok is voltak, de azután, hogy felköltöztek, minden a régi vágásba fordult vissza. Az ura azt hazudta, hogy csak a jobb munka kedvéért jött fel, de mások azt beszélték, hogy szeretője van itt . . . — Ha igaz lenne ? Oh a gyalázatos gazember ! De nem lehet igaz ! Ráfogás ! Pletyka ! Igyekszik a lelkét kiszabadítani a ráfonódó szörnyű gondolat súlya alól, hogy az uia nemcsak korhely, lump, de gazember is, aki szeretőjére költi a pénzét, mig ők idehaza étlen nyomorognak. De hasztalan akar menekülni; a kinzó gondolat követi, mint az árnyék. — Megcsal, megcsal! . . . Talán most is! A bágyadt fényű szemből vésztjóslóan csillan elő valami vad, szilaj tekintet s az asztalon fekvő kenyérvágó kést szinte öntudatlan mozdulattal veszi kezébe : — Megölném, ha igaz lenne! De hirtelen- visszaereszti az asztalra a kést, amint belép tántorogva, részegen az ura. Fellélekzik. Hál' Istennek, csak részegeskedett ! Ez is bün, de nem olyan nagy, mint a másik lett volna. — Nem szégyenled magad, Pista ? — Te, nekem ne kezdjél megint prédikálni, mert visszamegyek ! Leül az ágy szólére ós vetkőzni kezd : — Azért nem gyühet haza az ember, mert igy fogadják ! — Csak nem csókolhatunk neked kezet, amiért hogy a korcsmában dőzsölsz, mig mi idehaza éhezünk. A részeg ember keresgél a zsebében s végre az asztalra dobja az összekötött csomagot, melyben a móg este vásárolt turó, kenyér, meg kolbász van. — Nesztek! Faljatok! Hogy meg ne dögöljetek óhen! — Komisz ember vagy, Pista ! — feddi az asszony szelíden. — Azért mégis lehúzod a csizmámat, ha komisz vagyok is ! Az asszony engedelmesen lát neki, hogy lehúzza, mig a részeg férfi nagy kényelmesen végig dől az ágyon. — Mégis ur az ur, pokolba is! -morogja mámorosan, félálomban. — Ez aszongyí), hogy komisz ember vagyok, de azért lehúzza a csizmámat, az a másik meg nem húzza le, de aszongya, hogy csókolni való, aranyos legény vagyok. Bután vigyorog is hozzá s ugy folytatja : — Bizony aszonta, oszt' meg is csókolt, nem csak mondta. Az nem olyan ám, mint te. Te mindig aszondod, hogy érzed rajtam a pálinkát, az meg sose érzi. Nem ám ! Külömb fehércseléd az, mint te, hékám! — Kiről beszólsz? Hol voltál? — kiált rá az asszony s gyönge karjaival, melyekbe erőt kölcsönöz az indulat, felrázza az urát az ágyról: — Ki az, aki külömb, mint én ? Ki az a nyomorult, aki a szeretőd? Hol jártál ? Kinél ? A részeg ember feltápászkodik, de az asszony visszalöki az ágyra: — Egy tapodtat se engedlek ! Gyalázatos gazember ! — Te, megöllek! — hörgi rekedten. — Eressz el! Mikor azután látja, hogy az asszony nem tágit, a részegek logikátlan logikájával "kórlelni kezdi: — No, ne haragudj, Trózsikóm! Eressz el! Csak téged szeretlek! — Nem eresztelek ! Leszámolunk! Hol voltál? — Hol voltam ? No csak ne kiabálj, azt is megmondom. Elmondok szép sorjában mindent, de most álmos vagyok, hagyj aludni! Hátrahanyatlik, szeme lecsukódik s aludni akarna, de az asszony nem engedi. — Nem alhatsz addig! Mindent akarok tudni! Azután majd alhatsz ... nagyon sokáig ... mindig . . . A részeg ember félálomban felelget: — Mindig ? Mindig nem akarok. Csak holnap délig! No, hagyj aludnom. — Le nem hunyod addig a szemed, amig nem beszólsz. Azután, akár fel se nyisd többet! Hol jártál ? Kinél voltál ? — Akarod tudni ? — kérdezte buta mosolygással, leragadni készülő szemét alig birva nyitva tartani — akarod ? Hát Dininél. Az ám nem olyan "könyzacskó, mint te ! Nem is sovány ; kövér, oszt' mindig nevet. Nagyot csettint a nyelvével, azután végigdől az ágyon, a szeme lecsukódik, az álom erőt vesz rajta. Az asszony megrázza móg egyszer, hátha felébredne! Ébrenlétéből erőt akarna meríteni, hogy dulakodjék legalább vele, hogy végezhessen legalább ébren lévő emberrel. De az alvó nem ébred. Elereszti, az visszaesik, szinte élettelenül. A szegény asszony egész testében remegve áll mellette, halántékán csak ugy kalapálnak az erek; agyában őrült gondolatok kergetik egymást s szeme előtt csak egy vágy lebeg: megölni ezt a gazembert! Egy lépést tett az asztal felé, kinyújtotta kezét a kenyérvágó kés után. És e pillanatban egész világosan áll előtte, hogy neki joga van megölni azt az embert. A boszura vágyó vadállat arca volt már akkor az a sápadt, szenvedő arc. Ujjai görcsösen szorították össze a kés csont nyelét, tekintete vadul felvillogott, még egy pillanat s a kést bedöfi az alvó ember szivébe! Ekkor megszólalt az egyik kis fiu, felülve az ágyban s rámutatva az asztalon heverő kenyórdarabra, mely kiesett a csomagból. — Mama, kenyeret! Apa hozott! Apa jó; az Istenke is jó, meghallgatott. A nő megrázkódott, mint akit hirtelen valami rossz álomból felébresztenek s azután odalépett az asztalhoz, szelt a kenyérből s odavitte a fiainak: — Apátok hozta! Szeressétek az apátokat, ő szerzi a kenyereteket, a kenyerünket . . .