Békésmegyei közlöny, 1908 (35. évfolyam) július-december • 53-105. szám

1908-10-08 / 81. szám

B

ékésc

saba, 1908. / XXXV-ik évfolyam. 81-ik szám. Csütörtök, október 8. POLITIKAI LAP eiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön ElíOFIZBTÉSI OI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni báriiilkor lebct éunegyedcnbelQI is. Egyes szám ára 12 fillér. — Főszerkesztő: Felelős szerkesztő : Laptulajdonps: Kéziratok nem adatnak vissza. Dr. LÁNG FRIGYES. GULYÁS JÓZSEF. SZIHF-I.RZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A keleti kérdés. Békéscsaba, október 7. Bulgária független királysági nyilvánításával és Bosznia-Hercegovinának az Osztrák-Magyar monarchiához való csatolásával ismét teljes mértékben előtérbe lép az európai béke fölött oly régóta Damokles kardjaként függő keleti kérdés. Ma már, midőn Bulgária megtette a döntő lépést, a király felelős minisztériumával tudatta Bosznia és Hercegovinának végleges átcsatolását, és ezzel kifejezetten megszünteti Törökországnak minden jogosultságát az eddig megszállva tartott tartományok fölött E két nagyfontosságú elhatározáshoz az összes európai nagyhatalmak hozzájárultak, mert tekintetbe véve azt, hogy Bosznia és Hercegovina megszállása a berlini egyezményben foglalt meghagyás folytán történt, most azok a nagyhatalmak, melyek ezt a megbízatást az Osztrák-Magyar monarhiának adták, nem ütközhetnek meg azon, hogy a magyar pénzáldozattal és tetemes véradóval megszerzett, és 1878 óta nem csekély befektetésekkel felvirágaztatott tartományokkal nemcsak ideig-óráig megszállva tartani, hanem végleg megtartani is akarjuk. Ennek az időnek bekövetkezése előrelátható volt, de Törökország újjáéledése előtt minden nagyobb izgalom nélkül keresztülvihető is lett volna a végleges elfoglalás, mert az élőhalottal szemben ez a lépés nem tünt volna fel oly nagyfontosságának. Nem mondhatjuk tehát, hogy külügyi képviseletünk szerencsés viszonyok között jutott elhatározásra, mindazonáltal reméljük, hogy az átcsatolás nem fog nagyobb megrázkódtatásokat előidézni. Bármikép valósuljon is meg az átkapcsolás fénye, ránknézve elsőrangú fontossággal bír annak a kérdésnek megoldása, hogy mily viszonyban lesz ezentúl Bosznia és Hercegovina az Osztrák-Magyar monarchiával. Nem szeretnénk rossz jós lenni, de sajnos, teljes meggyőződéssel érezzük, hogy Magyarország ezúttal is csak Ausztiának kaparja ki a sült gesztenyét, mert Bosznia és Hercegovinában soha se lesz nekünk semmi szavunk, éppen ugy, mint ahogy eddig sem volt. Bevalljuk nehéz kérdés egy közösen szerzett tartomány közjogi helyzetének megállapítása két önálló és független állammal szemben, de keresni és találni kell oly igazságos megoldást, amely egyszer smindenkorra megszünteti az olyan egyenjogúságnak csúfolt állapotot, mint amilyen jelenleg Bosznia és Hercegovina kormányzásában megnyilatkozik. Tudjuk, hogy Bosznia és Hercegovina kormányzása jelenleg a közös pénzügyminisztérium munkakörébe tartozik és hogy ott a valóságban teljesen katonai szellemben kormányoznak. Aki ismeri a közös hadsereg szellemét, melynek fejét minden hivatalos irat ma IS i) Reichskriegsminister" néven nevez, az tisztában kell hogy legyen azzal, hogy a megszállott tartományok kormányzása ez idő szerint minden inkább, mint magyar s hogy a már eltelt 30 év óta meg van vetve az alapja Bosznia és Hereegovina jövendő hovatartozandóságának. Most tehát, hogy Bosznia és Hercegovina átkapcsolása valóvá vált, ugy kormányunknak minden tudását és erejét latba kell vetni, hogy a jelenlegi Magyarországra nézve szégyenletes állapot véglegesen és pedig olyképpen nyerjen megoldást, hogy azzal mint legkevesebb követelmény, a teljes egyenjogúság, minden tekintetben örök időkre biztosítva legyen. Hangsúlyozzuk, hogy ez a legkevesebb, mert Magyarország tulajdonképpen teljes joggal bir arra, hogy a megszállott tartományok egyedül a magyar szent korona kövei közé illesztessenek és az állam területébe kebeleztessenek be. Hogy ezt a jogunkat illetékes helyen kézzelfoghatóvá tegyük, nem kell messze, régi történelmi múltra hivatkoznunk, csupán Őfelségének az 1867 : II. törvénycikkben foglalt királyi hitlevelére mutatunk rá, melynek 3. §-a szószerint ezt tartalmazza : „Magyarország és társországainak mindazon részeit és tartozmányait, amelyek már visszaszereztettek s azokat, amelyek Isten segedelmével ezután fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országhoz és társországaihoz visszakapcsolandjuk ". Biztosítja tehát igényünket a királyi hitlevél és a koronázási eskü, melyet a most éppen közöttünk időző szeretett királyunk mindig és minden körülmények között szentnek ismert és tartott. Tagadhatatlan, hogy régi jussunk visszaszerzésében Ausztria is segédkezett nekünk, de hisz ez kölcsönben ment, mert 1866-ban a déli hadsereg diadalai is nagyrészben a mi véreink dicsőséges közreműködésének voltak tulajdonithatók és tették lehetővé nem egy osztrák tartomány megtartását. De talán nem volnánk szerénytelenek, hogyha emlékezetébe hoznánk Ausztriának azt a nagylelkű áldozatot is, melyet ugyancsak 1867-ben, a kérdezésünk és beleegyezésünk nélkül csinált milliókra rugó államadósságok ellenértéknélküli átvállalásával hoztunk, s ha Bosznia és Hercegovina közjogi helyzetének megállapításánál Dalmácia sorsával is behatóbban foglalkoznánk, melynek helyzete ma is alkalmas arra, hogy minden igaz magyarnak elöntse arcát a szégyen pirja. Ha napnál világosabb jogunkhoz nem is ragaszkodnánk körömszakadtáig, félve óvakodjunk olyan megoldástól, mely Bosznia és Hercegovinát Osztrák-Magyar tartománynyá teszi, mert ezzel elismernénk a gyűlölt „Gesammtmonarchie" létjogosultságát, amelynek fogalma ellen oly régen, de sajnos, még mindig igen kevés eredménynyel küzdünk, miután sohasem szűnik meg Ausztria gondoskodni arról, hogy ilyennek létezését a külföldön ma is lehetségesnek tartsák. A nemzetközi viszonyok alkalmatlan volta mellett ör/endenünk kell, hogy Bosznia és Hercegovina közjogi helyzetének tisztázása oly időben válik alkalomszerűvé, amidőn teljes összhang van az uralkodó és nemzet között és olyan kormány tartja kezében az állam ügyeit, amelyet a közbizalom és a függetlenségi eszméknek hódoló többség emelt e polcra. Ennek a kérdésnek mikénti megoldása lesz a nemzeti kormány igazi próbaköve és hisszük, reméljük, bizunk benne, hogy ez a próbakő igaz fénynyel fog ragyogni a nemzet dicsőségére és jövendő boldogságára. Dr. L—g. Békésvármegye gazdasági viszonyai. Az aradi kereskedelmi és ipar kamara 1907. évi jelentése. Az aradi kereskedelmi és iparkamara most tette közzé évi jelentését a kerületébe tartozó Békés-, Arad-, Csanádés Hunyadvármegyék 1907. évi viszonyairól. Nagyon sok és hasznos tanulságot rejt magában ez a jelentós. Egyenesen ijesztő képét nyújtja Ausztria ellenünk örökké folytatott, kegyetlen gazdasági harcának, Ausztriától való fiiggésünknek> mely bennünket a szomszédos állammal szinte gyarmati viszonyba hozott. A Békésmegyei Közlöny tárcája. Búcsú. Hogy idehagytál, mért kesergjek? Kinyilt előttem a világ, Vakító álmok hívogatnak, Lelkemben nagy melódiák . . . Hogy idehagytál, mért kesergjek? Menj, menj, vessz el a szürkeségbe! A földre te csaltál csupán. Eh, a lányok, csalfa bábok Nem győznek rajtam ezután . . . Menj, menj, vessz el a szürkeségbe! Az a sok meddő évem fáj csak, Az a sok átsirt éjszaka, Reád pazarlóit ifjúságom Ezer kialudt csillaga . . . Az a sok meddő évem fáj csak ! .. . Gulyás József. Szombat — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Vórtesy Gyula. Tiz óra felé járt már az idő. A munkásasszonyok nem győzték az uraikat haza várni, hát behúzódtak az utcáról a nagy bérház apró piszkos vackaiba. A munkás urak nem igen kegyeskedtek hazajönni. Kikapták a heti bérüket s csak nem jöhettek addig haza, mig azt el nem itták. S a bűzös pálinkásboltokban nagy hangon mentegetik magukat a saját lelkiismeretük előtt. — Egy heti keserves munka után ' csak megillet minket is egy kis pihenés! Mi sem vagyunk barmok, hogy az életet élvezet nélkül éljük végig. Amit keresünk, azt el is mulathatjuk, ehhez jogunk van. Berendy Jakab ur is azt mondja. Meg azt is irja a „Vörös Szekfü"-ben.Hej, az a jó lap ! Felragyog a munkás szeme, amikor a lapról beszél: — A mi lapunk! A mi igazunkat védi! Azt mondja, hogy a szegény se kutya, annak is van jussa mulatni. A szegény munkásasszonyok persze másképpen gondolkodnak, de hát az aszszonyok nem értik a férfiak dolgát. Azok azt akarnák, hogy az embereik szombaton este is jöjjenek haza szép csendesen. Mintha bizony olyan ostoba lenne valaki, hogy ezt az egy kedves estéjét is, amelyikre nem virrad munkanap — csak ugy unalmasan odahaza töltse el panaszkodó asszonynépek közölt. Hogyis ne! Nekik az italra szükségük van. — A szegény ember megbolondulna, ha néhanap le nem ihatna magát és nem láthatná rózsásnak ezt a piszkos, szürke világot. Ezt is Berendy ur hirdeti a „Vörös Szekfü"-ben. — Igen, uraim — szónokol Berendy ur a korcsmában, ahol a szegény munkások a „vezér" urat minden jóval traktálják — nekünk jogunk van most itt lenni, mert megdolgoztunk érte (a nyomorult soha életében nem dolgozott, mindig csak pumpolásból s mások becsapásából élt), aki dolgozik, annak mulatni is szabad. Csak az vétkezik, aki munka nélkül mulat! — Igyunk, itt jó lenni! Nem látjuk legalább a sok siró, nyavalygó asszonyt, meg nyavalyás gyereket! Hanem Pál Pista mégis kiigyekszik a korcsmából. Felébredt a lelkében valami jobb érzés. Eszébe jutott, hogy a felesége meg a gyermekei most talán éheznek, mig ő dorbézol, hát kifelé indult. Jó szándékkal indult ki. Hogy vesz majd kenyeret, túrót, kolbászt és haza viszi. Vett is és el is ment a holmival egész az utcájuk sarkáig, hanem ott, amint egyszerre eszébe jutott, hogy néhány pillanat múlva előtte fog állani egy kisirt szemű, ványadt arcú, beteges asszony, meg egy csomó nyafogó gyermek, hát szépen visszafordult. Ebből a nyomorúságból lehet még elég része, először elmegy a szeretőjéhez, a szép, egészséges, erős, karcsú leányhoz, akit azzal biztat, hogy majd elveszi s aki azt hiszi, hogy neki nincs felesége. Ugy is tett. A tenyeres-talpas szakácsné mellett aztán jobban telt az idő. Elmentek valami cigányos vendéglőbe s Pál Pista adta az urat, bankót is kapott a cigány, móg pecsétes borra is telt. A szegény nyomorult feleség pedig ezalatt mesékkel traktálja a gyermekeit, hogy békén hagyják és ne kérjenek minduntalan enni; meg, hogy ne féljenek a sötétben. De a gyermekek beleunnak a szomorú, unalmas mesékbe, melyeket a szegény asszony érdektelenül s szinte értelmetlenül darál el nekik s meginterpeüálják az anyjukat: — Hol a lámpa ? Hol a kenyér ? Félek ! Éhes vagyok ! Még világosság csak kerül elő valahonnan. A rossz, büdös petróleum sercegve szivárog keresztül a kanócfoszlányon s a lámpa letört szélű üvegét feketére festi be a görbén égő kanóc ide-oda ingó lángja. A lámpa feketés-sárga, piszkos fénye, mint valami furcsa színhatású világítás terjed el. Lassan, lomhán terjed szét a sötétszürke tónus a piszkos, rozoga bútorok között, mint ahugy szük, szakadékos völgyekben a párákba tört nedves levegő. A szoba sarkában keskeny, piszkos faágyon ott fekszik két kis sovány gyermek. Vézna karjukkal átölelve tartják egymást. Ugy szeretnének aludni, de nem tudnakl Pedig ha elalhatnának, nem lennének éhesek. Milyen jó is lenne ! Egy darabig szótlanul fekszenek egymás mellett, várva türelmesen, hogy hátha el tudnak aludni. De sehogy se tudnak. Végre is a nagyobb fiu felül az ágyában: — Nagyon éhes vagyok, anyám, azért nem tudok elaludni. — Nem adhatok semmit! Majd hoz apátok! — De mikor ? — Majd ha hazajön. — Imádkozni fogok a jó Istenkéhez, hogy jöjjön haza. — Csak imádkozz! Minek mondaná neki, hogy a jó Istennek nincs arra gondja, hogy egy részeg munkás szombat este hazajöjjön, csak hadd imádkozzék! Mig az ember imádkozik, addig legalább nem éhezik. Az asszony leül az asztal mellé s amint ott ül, az urát várva, a fejét o ~ nehéznek érzi, hogy le kell hajtania. S ugy ül azután némán, csendesen! Oly fiatalon megtört alak, aminővel i tele vannak a nagy városok munkás\ negyedei. Járnak, kelnek ezik a szerencsót| lenek, minden lépten-nyomon találko-